Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Abban egyetértünk Domokos képviselő úrral, hogy a MÁV legalábbis személyszállítási üzletágának minden valószínűség szerint sosem lesz elkerülhető az állami támogatása. Ezt a MÁV sok gondja közül az az alapvető hátrányos adottsága teszi valószínűvé, hogy a magyar vasút méretgazdaságossági hátrányai szembeötlőek. Hol tud nyereséget hozni a vasút a világon? Délkelet-Ázsiában, az Egyesült Államokban, Svájcban, ahol vagy a szállítási távolságok jelentősek, vagy jelentős a népsűrűség, tehát nagy távolságokat kell megtenni, sok utassal kell megtenni, gyakori vonatszerelvény-indításokkal kell megtenni.

Sajnos, mindezen szempontokból Magyarország hátrányban van. Van egy olyan jellemző mérőszám, ami a szállított árutonna-kilométert és a szállított személyeket összeadva elosztja a rendelkezésre álló hálózathosszúsággal, ez a virágzó vasutú Japán, az Egyesült Államok, Svájc esetében 10 ezer fölötti mérőszám, nálunk kétezer-valamennyi. Tehát valóban van a vasutunknak egy eredeti adott hátránya, ezt sosem tudjuk leküzdeni, és ez igaz, hogy a személyszállításban ezért mindig szükség lesz állami támogatásra. Idáig tehát egyetértünk.

Azonban mi azt gondoljuk: nem mindegy, hogy ez a mérce mekkora, nem mindegy, hogy mennyi támogatási igénye van ennek a vasútnak, mert ugyanis az a helyzet, hogy az elmúlt évtizedek azt bizonyították, hogy tényleg feneketlen kútba öntöttük az állami támogatást, meg még eközben ráadásul, hogy a feneketlen kútba öntöttük, a MÁV fölélte a saját vagyonát. Itt falta föl saját magát a szemünk láttára. Most lett 240 milliárdról 80-ra lecsökkentve a saját tőkéje, nincs miből tovább folytatni ezt a jelenlegi úton, mert ezt a 80 milliárdot egy év alatt fölfalja - és akkor mit csinálunk? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Magától omlik össze a vasút.

Ezt szeretnénk elkerülni, ezt próbáljuk ebben az új törvényben megjeleníteni, erről vitatkozunk.