Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a teremben ülő képviselők jelentős része hozzám hasonlóan szomorúan és rosszkedvűen vesz részt ebben a vitában. Ennek a legfőbb oka véleményem szerint az, hogy olyasmiről kényszerülünk egymás véleményét megismerni és lehetőség szerint közelíteni, amiről úgy gondoltuk, hogy időtálló döntés született 1997-ben.

A törvény rendelkezései mögött a szociális partnerek párját ritkító kompromisszumát találjuk, amelynek kialakításában talán első alkalommal a legérintettebbek, a nyugdíjas-társadalom képviselői is részt vettek. Ezt a megállapodást, tisztelt képviselőtársaim, az előző kormány felelőtlen kötelezettségvállalásának minősíteni - túl azon, hogy ez torz politikai közelítés -, a megállapodás létrehozásában feladatot és felelősséget vállalók méltóságának és az általuk képviselteknek a megsértése is.

Rosszkedvűen és szomorúan ülünk a Ház falai között, mert a kormány és a kormánypártok a nyugdíjasokat valóban érintő kérdések bemutatása helyett választási kampányt idéző ígéreteiket, otromba vádaskodásaikat ismételgetik.

Latorcai képviselő úr az előbb gyógyszerársokkal fenyegetett, pedig mindenki tudja, hogy az elmúlt két évben sikerült a gyógyszerár-emelkedést az infláció szintje alá vinni. (Dr. Latorcai János: Na!)

Számokat bűvölnek kormánypárti oldalon, pedig a nyugdíjasokat az igazgatja, azért kapnak-e 20 ezer forinttal kevesebbet jövőre évente, hogy például kormánypárti oldalon az átgondolatlan mértékű járulékcsökkentés fedezetét megtalálják. Ismerve a miniszterelnök úr differenciált nyugdíjemelési javaslatát, kijelenthetem, hogy a 27 ezer forintos átlagnyugdíjas is körülbelül így is évi 18-20 ezer forintos veszteséggel számolhat.

(12.10)

Mielőtt folytatnám azonban, engedjék meg, hogy két, MSZP-szimpátiával nem vádolható politikus közelmúltban megjelent nyilatkozatából idézzek, egy kicsit illusztrálva a kormányzati körökben uralkodó hangulatot. A Magyar Nemzet elmúlt hét végi számában Harrach Péter miniszter úr a következőket nyilatkozta: "Az ellenzék rosszul mondja, nem a nyugdíjakból vettünk el, hanem nem akartunk a többiektől elvenni a nyugdíj javára. Ez ugyanaz, csak az irány más."

Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném önt emlékeztetni egy régi bölcs mondásra, miszerint teljesen mindegy, hogy a kő esik a korsóra vagy a korsó esik a kőre, így is, úgy is jaj a korsónak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tölgyessy Péter úr már óvatosságra inti írásában a kormányzati köröket. Idézem: "A miniszterelnök nyertesként próbálta meg feltüntetni a nyilvánvalóan jelentős érdeksérelmet elszenvedő nyugdíjasokat, ami nem segítette az érthető ellenállást kiváltó lépés tudomásulvételét. A fejlemények megmutatták a kommunikációs fogások korlátait." Köszönöm Tölgyessy Péter képviselőtársamnak ezeket a mondatokat, mert a lényeget fogalmazta meg, nemcsak a nyugdíjak, hanem a kormányzati sajtóvarázslások kérdéseiben is.

Tisztelt Országgyűlés! A kérdés megválaszolása, hogy mire készül a kormány a nyugdíjasok és a nyugdíjak ügyében, sokkal árnyaltabb megközelítéseket igényel, mint azt a kormányzat nevében nyilatkozó, a vitában bűvészkedő politikusok gondolják. A tény az, hogy első alkalommal szabályozza törvény az évenkénti nyugdíjemelés garanciális elemeit. Ez a garanciarendszer, úgy tűnik, több területen is súlyos sérelemhez vezet. A nyugdíjreform egyik tartópilléreként értékelem azt a közösen megfogalmazott és elfogadott követelményt, hogy a reform a ma élő nyugdíjasok jogait nem csorbíthatja.

Vajon mit gondolnak most a velünk élő idősek a törvény tiszteletéről? Vajon ezt a bizalmi tőkét miért veszélyezteti a kormány, amely egyébként a jogszabályok önkéntes követését tartja az egyik legfontosabb polgári erénynek? Talán arra épít, hogy az idősek úgysem tehetnek semmit a kormányzati akarattal szemben? Egy kicsit tiltakoznak majd, és a végén beletörődnek sorsukba? Vajon ez lenne az a méltóság, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt a nyugdíjasoknak biztosítani akar?

A törvényben rögzített feltételek brutális gyorsaságú megváltoztatása milyen üzenetet hordoz az aktívkorúak számára? Ez vajon erősíti a járulékfizetési fegyelmet?

Tisztelt Képviselőtársaim! A velünk élő idősek jogainak védelmére, a biztosítási elv következetes érvényre juttatására, továbbá a polgárhoz méltó öngondoskodás elvére épülő új nyugdíjrendszer elindításakor nem állítottuk azt tavaly, hogy minden tökéletes lesz. Egy ilyen hatalmas és bonyolult rendszer minden bizonnyal igényli a belső mechanizmusok további finomítását. Erre készen állunk. Annál is inkább, mert a nyugdíjreformot nem tekintjük befejezettnek. Idős polgártársaink joggal igénylik az özvegyi nyugdíj mértékének további emelését, és előttünk áll a rokkantellátás olyan szabályozása, amely az érdemi foglalkoztatási rehabilitációra épül.

A nyugdíjrendszer tavaly elfogadott reformtörvényeit azonban nem lehet a vádlottak padjára ültetni, még akkor sem, ha a MIÉP-től a Kisgazdapártig ezt most sokan megpróbálják. Azért nem, tisztelt képviselőtársaim, mert a számok és az előrejelzések különböző gazdasági forgatókönyvek esetén is világosan mutatják, hogy az ebből eredő megtakarítás növekedése gyorsabb, mint a társadalombiztosítási nyugdíjalap átmeneti deficitjének a gyarapodása. Nem igaz tehát, tisztelt Csáky képviselő úr, hogy a magánpénztári rendszer miatt nem lehet majd finanszírozni a nyugdíjemelést! Ellenben az igaz, hogy ha perújrafelvétellel elbizonytalanítanák a magánpénztári befizetőket, a tömeges visszalépések miatt elviselhetetlen feszültségek keletkeznének a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben.

És nem igaz az, tisztelt Frajna képviselő úr, hogy járatlan úton megyünk és haladunk, és a világon egyedülálló ez a rendszer. (Dr. Frajna Imre: Csak Európában!) A lengyel parlament a múlt héten iktatta törvénybe a mienkével teljesen azonos kötelező magánpénztári részvételt, mert őket is foglalkoztatja az, ami bennünket, hogy hogyan lesz finanszírozható a nyugdíjrendszer 2010-2020 körül. De ebbe az irányba halad Svédország is. Tehát Magyarország egyáltalán nincs egyedül.

Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt a biztosítási elvet erősítő, korrekciós nyugdíjemelési javaslattal is élt. Sajnos indítványunkat a tisztelt Ház kormánypártjai szavazataik alapján még tárgysorozatba sem voltak hajlandók venni, pedig nem is konkrét mértékekre tettünk ajánlásokat. Javaslatunk lényege - ezt a mostani vita tükrében is szeretnénk fenntartani -, hogy hozzá kell látni egyes korcsoportok nyugdíjának külön emeléséhez. Főleg a kilencvenes évek elején megállapított nyugdíjakról van szó, ahol a hosszú szolgálati időt az aktuális szabályozás leértékelte, következésképpen a biztosítási elv súlyos törést szenvedett.

Még egyszer hangsúlyozom: nem konkrét mértékekre tettünk javaslatot, hanem azt kértük, hogy a kormány terjesszen az Országgyűlés elé egy programot, amely belátható időn belül orvosolja az említett sérelmet és igazságtalanságot, persze nem a többiek rovására. Sajnos a kormánytöbbség magatartását jelzi, hogy úgy tűnik, javaslatunk még ebben a formában is soknak bizonyult. Van azonban szándék - mint ma bőven hallottunk róla - a nyugdíjrendszer további torzítására, a biztosítási logika semmibevételére.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, őszintén remélem, hogy ezen a mai rosszkedvű politikai vitanapon elhangzó érvek talán egy kicsit hatnak a kormánypártokra, a mindenáron másként cselekvés mámorából talán kijózanítják őket. A legrosszabb következménye ennek a vitanapnak az lehet, hogy a vitát figyelemmel kísérő idős emberek a kezükkel majd félreérthetetlen mozdulatot tesznek, és magukban azt mondják, mégiscsak úri huncutság a politika.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)