Felszólalás adatai

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A frakció nevében tett felszólalás után a saját nevemben csak egyetlenegy kérdésről szeretnék beszélgetni vagy vitát nyitni.

Előttünk van egy egész ágazatnak, a vízi közlekedésnek az első, legalábbis átfogó értelemben mindenképpen első, de a rendszerváltás óta is első törvényi megfogalmazása. Világos, hogy ekkor azt a kérdést kell elsősorban feltennünk, hogy mi a kormány jövőképe erről az ágazatról, és ez a törvény tükrözi-e, elősegíti-e ezt a jövőképet.

Azt vártuk és azt reméltük, hogy valahol a vízi közlekedés koncepciója - most már kibontva a közlekedés általános koncepciójából - megjelenik két fontos vonatkozásában. Az első a vízi közlekedés rendje. Azt mondhatom, hogy ebben a részében eléggé kidolgozott az anyag és az első, a frakció nevében tett felszólalásomban ebben a vonatkozásban igyekeztem a kidolgozott anyag néhány hibájára felhívni a figyelmet, elsősorban, véleményünk szerint, a hatóság túltengésére, a hatósági feladatok túlméretezésére.

De nem ezt tartjuk a legfontosabb kérdésnek a jövő szempontjából, hanem a következőt: mi a vízi közlekedésben való részvételünk jövőképe? Elhangzott előttem képviselőtársam részéről, hogy a világkereskedelemnek milyen nagy százalékát bonyolítják ma le a tengerhajózáson keresztül. Elhangzott az, hogy Európában, az európai közlekedéspolitikában a vízi közlekedés és a vasúti közlekedés az a két terület, amely minden anyagban és a szakanyagok szerint is a fejlesztés legfontosabb területe. Ekkor fel kell tennünk a kérdést, hogy Magyarország hogyan kíván részt venni a világközlekedésnek, a transzportnak ebben a szegmensében? Hogyan kívánunk a kikötők vonatkozásában részt venni, és itt nemcsak a hazai, a folyami vagy folyóparti kikötőkről van szó, hiszen akár állami tőke, akár privát tőke formájában, ma már a világ kikötőiben meg lehet jelenni. Hogyan kívánunk a hajóparkkal jelen lenni? Láttuk és hallottuk az elmúlt kritikai észrevételből, hogy úgy tűnik, hogy például a tengerhajózási hajóparkból kivonulunk. Akkor ez a jövőkép, de akkor legalább le kellene írni.

Hogyan kívánunk részt venni a folyami és a tengeri hajózási világkereskedelemben? Hogyan kívánunk a hazai és az idegen vizeken megjelenni?

Ezzel összefüggésben a jövőkép másik nagy kérdése, hogy a piaci körülmények kialakításáról mit mond ez az anyag. Nem akarom példaképpen idehozni, de a válsággal küszködő vasúti szállítás területén legalább láttuk és látjuk - még ha a gyakorlat szintjére nehezen is jut el a reformlépések megvalósítása -, hogy van - vagy formálódik - egy kép arról, hogy hogyan nézne ki a jövő vasútja, mi a magyar vasúti szerepvállalás az európai vasutakból, hová tart az európai vasúti közlekedés, és mi hogyan kívánunk ahhoz felzárkózni.

Itt azonban semmit nem látunk abból, hogy a hajózás egyre bővülő szerepéhez mi is fel kívánunk-e zárkózni. Milyen eszközöket vonultat fel a kormányzat ahhoz, privát eszközöket, hogyan szorgalmazza a tőkebevonást, vagy milyen állami eszközrendszert kíván amellé tenni, hogy ebben az egyre növekvő kereskedelmi vagy közlekedési ágazatban - amiről elhangzott, hogy mennyire környezetbarát, elhangzott, hogy a fajlagos árutonna-kilométerre vonatkoztatva mennyire kevéssé terheli, szennyezi környezetünket a más transzportágazatokhoz képest - mennyire kívánunk előrelépni?

(13.50)

Itt van előttünk - én már a frakciófelszólalásban is említettem - a személyszállításról szóló uniós szabályozás. Vajon élünk-e az Unió adta lehetőséggel, hogy elsősorban leválasztva a közcélú vagy az ellátási kötelezettségi kategóriába tartozó személyszállítást, és azt támogatnánk, fejlesztenénk, arra látnánk egy csomagot? Vagy mondjuk ki, hogy nem kívánjuk, a hazai közlekedéspolitikában vagy a hazai közlekedéspolitika jövőjében a maga konkrétságában már nem szerepel például a személyszállítás vízi formája.

Ezt ki lehet mondani, csak akkor látnunk kellene ezt a fajta víziót, és utána nem keresnénk ebben a törvényben, mert ebben a törvényben nincs benne. S ha ebből a törvényből kell leszűrnünk, akkor a hazai személyhajózás, a hazai részvételű személyszállítás vagy árufuvarozás a hajózás területén meg fog szűnni.

Fontos kérdés az, hogy megfogalmazzuk-e legalább úgy, mint a vasúttal vagy a közúttal szemben, hogy van-e valami állami szolgáltatási igény mint az állam és a vasút közötti szerződés, és van-e az államnak ezekután egy finanszírozási szerepvállalása vagy nincs. Azt mondjuk, hogy nincs, a magyar állam nem kíván közszolgáltatást "megrendelni" a magyar hajózás területén, és akkor természetesen nem kívánja ezt finanszírozni sem.

A hazai kikötők ügye. A légi forgalom és a vasúti forgalom vagy a kombinált terminálok területén is látjuk, hogy egyre inkább megjelenik, hogy ezek a kikötők logisztikai központok, ahol megjelenik más ágazatok tőkéje, és együttesen szerepel. Vajon ez az anyag megnyitja-e ezt a logisztikai központú, tehát több ágazatot egyesítő szemléletet, vagy pedig a hajókikötők azok hajókikötők, hajózási hatósággal, vízi közlekedési előírásokkal? Vagy tudomásul vesszük, hogy ez ma már vasút-, kamionforgalom, kamionterminál, adott esetben akár raktár, előfeldolgozás, ipari park, logisztikai központ? Szerepel-e ebben az anyagban egy ilyen jövőkép? Azt kell mondanom, hogy ha nem láthatjuk a kormány anyagát, vízióját, csak ebből a törvénytervezetből kell leszűrnünk, akkor ez bizony inkább a századforduló vízikikötő-rendszere vagy még annál is korszerűtlenebb, de semmiképpen nem a mai kikötők.

Végül még egyszer kiemelném a piaci szereplők, az állam és a privát szféra szerepét a jövő vízi közlekedésében. Valahogy azt várná az ember - ha ebből kell kiolvasni, akkor nagyon nehéz -, hogy legyen mellette egy anyag, amelyből láthatnánk azt a víziót, hogy megcélozza a kormányzat, hogy melyik az a szegmense a vízi közlekedésnek, ahol az állam jelen van és jelen kíván maradni, melyik az a szegmense, ahol inkább a privát szférának kíván teret adni, és ebben a privát szférában megnevezi azokat az eszközöket, koncessziót, versenyt, versenyjogszabályokat, amelyek alapján élénkíteni lehetne a hazai piacot.

Azt hiszem, azt gondolom és remélem, hogy a kormánynak van a vízi közlekedéssel kapcsolatosan jövőképe. Azt remélem, hogy van jövőképe arról, hogy Magyarországnak mi legyen a szerepe a nemzetközi és a hazai áru- és személyszállításban a vízi közlekedés területén, és sajnálom, hogy ez ebből a törvényjavaslatból nem derül ki.

Köszönöm szépen.