Felszólalás adatai

KAPRONCZI MIHÁLY, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A T/1955. szám alatt beterjesztett, a növényvédelemről szóló törvénytervezetről kijelenthetjük, hogy jelentős hatású az életünkre, még inkább jelentős utódaink számára, a társadalom testi és lelki épségére kiható szabályok megalkotásával foglalkozik. Régi adósság ez, különösen, ha ezen a területen az országban kialakult helyzetet vesszük figyelembe.

A rendszerváltoztatás előtti időkben, amikor az orosz megszállók érdekeinek megfelelően minden eszközzel növelni kellett a termelést, a pártállam erre a célra nem sajnálta a pénzt, agyunkba mosta az ehhez rendelt ideológiát, a magyar mezőgazdaság élen járt a termésnövekményben és az ezzel kapcsolatos kemizációban. Sokak szerint bekövetkezett a magyar csoda. De az is csoda volt, ahogy a '80-as évek végére csodálatosan eladósodtunk. Ezután jött a csodák évtizede, amelyet a történelem fog reálisan értékelni. Tehát "a termelés mindenekelőtt!" elv volt a fő cél, emiatt egészen a '80-as évek közepéig kevésbé foglalkoztak alaposan a növényvédő szerek engedélyokiratának kiadása során azok káros, hosszú ideig tartó teratogén, mutagén hatásaival.

Ma már nem lehet pontosan megállapítani, hányan haltak meg rákban, hány újszülött jött súlyos károsodással a világra, milyen mértékű volt az egészségkárosodás például az Aldrin és a Dieldrin késedelmes betiltása oka. A késedelem oka nyugati betiltásukhoz képest az volt, hogy rendkívüli veszélyességük mellett kiváló talajfertőtlenítő szerek voltak, a hatóanyag nem szívódott fel a növényekbe, így például a szovjet elvtársak egészségét nem veszélyeztette, csak a Rákosi, Gerő, Aczél és társai által fasisztának tartott magyarokét, akik a földön dolgoztak.

A történelmi előzmények figyelembevételével a Magyar Igazság és Élet pártja így még fontosabbnak tartja egy jó növényvédelmi törvény megalkotását.

A törvénytervezet részletesen szabályozza a szerek engedélyezésének, felhasználásának feltételeit, ezzel egyetértünk. Amit hiányolunk, az annak a törvényi előírása, hogy csak a legkisebb mértékben mérgező és a legszelektívebb anyagok legyenek engedélyezhetők. Ebben a kérdésben nem lehetünk a nyugati világ elavult növényvédő szereinek bálabutik fogyasztói. Komoly szakemberektől hallható ugyanis, hogy gyakran előfordul, hogy Nyugaton már nem használt szerek engedélyezésére is sor kerül. Ennek oka lehet a szer hatása mellett annak káros mellékhatása, amelyet a nyugati fél elhallgat, valamint a korrupció mellett oka lehet a nyugatimádat is. Ezért a szerek adaptációjánál, engedélyokiratának kiadásánál célszerű figyelembe venni ezen körülményeket.

Komoly hiányossága a tervezetnek, hogy csak keret jellegű, jobb lett volna már a törvényben is rögzíteni az engedélyezhető szerek kategóriáit legalább az alapvető tudományos jellemzői szerint, mint például mérgező hatás, felhasználási terület, környezetkárosítás, alkalmazhatóság és így a többi. Így meg lehetett volna azt is határozni, hogy milyen szerek nem engedélyezhetők Magyarországon.

Ugyancsak hiányzik a törvényből a felhasználó szakmai ismereteit bizonyító szakképesítések felsorolása, illetve azt is figyelembe szükséges venni, hogy egyes szerekhez nem szükséges külön szakképesítés, csak a kellő munkaóvatosság az alkalmazás során. Az ilyen szerekkel az egyszerű gazdák is megfelelően tudnak dolgozni, ha mégis kárt okoznak például a szomszéd növénykultúráiban, akkor a polgári eljárás szabályai szerint kártérítésre kötelezhetők. Éppen ezért megdöbbentőnek tartjuk azt a hatalmas összegű, 50 ezertől egymillió forintig terjedő bírságot, melyet szakképesítés nélküli személyek kivethetnek, ezzel egy életre tönkretehetik a gazdákat, nem is beszélve arról, hogy egy rossz felfogás szerint az önkormányzat jegyzőjének könnyen érdeke lehet a pénzbevétel növelése miatt a magas összegű bírság kiszabása, hiszen az önkormányzat bevételét növeli. Más esetben viszont az egymillió forintos büntetés például a multinacionális cégeknél kevés. Egy rendkívüli érdekeltség esetén viszont a gazdák így földönfutóvá tehetők.

Meg kellene oldani viszont, hogy a gazdák téli időszakban lakóhelyükön tartalmas, gyakorlati ismereteket nyújtó képzéseken vegyenek részt. Az állami támogatás egyik nagyon hasznos formája lehetne az is, ha az egyes növények speciális növényvédelmi tennivalóit tartalmazó kézikönyvet a gazdák ajándékba megkaphatnák, például a falugazdászokon keresztül. Úgy gondolom, felesleges a japán példára hivatkozni, de az ilyen befektetés nagyon jól megtérül.

Visszatérve a bírságra: népiesen mondva, itt a törvény előterjesztője jól elhajintotta a kalapácsnyelet. Most, amikor hivatalosan is elismert, hogy öt év alatt 1050 milliárd forintot vontak ki szerény becslések szerint is a mezőgazdasági ágazatból, akkor így gondolkozni nem helyénvaló. Gondolom, ez nem is lehet célja a Kisgazdapárt által vezetett minisztériumnak, ehelyett inkább a gazdák megélhetési biztonságának fokozásán kellene munkálkodjon.

A belterületen előírt irtások elmulasztása esetén a jegyző bírságolási jogával csak az irtás elmulasztása esetén tudunk egyetérteni. Az irtás hatásosságának vagy szakszerűségének elbírálását csak a szakhatóság végezheti lakott területen belül is. A bírság mértéke itt még fokozottabban jelentkezik, mondhatnám azt is, hogy abszurd, mert a magyar falu kertes házai lakosságának többsége a legalacsonyabb tsz-nyugdíjakból élő, kertjük terményeiből táplálkozó idős ember, számukra még 500 forint kiesése is jelentős, nem is beszélve a minimálisnak tartott 50 ezer forintos bírságról, mely felér számukra egy halálos ítélettel. Végiggondolták ezt a törvénytervezet készítői? Remélem, hogy a miniszter úr is végiggondolja!

Ma a termőföld 60 százalékán igen sok tulajdonos és bérlő gazdálkodik, az átlag birtoknagyság mintegy 3-5 hektár, sokszor az is több darabban. Növényvédelmi és gazdálkodási szempontból is szükség lenne a birtokegyesítésre; ilyen jellegű hivatalos program a gyakorlatban nem létezik. Szükség lenne az állandó növényorvosi szolgálatra is, amely megfigyeléseivel tájékoztatja a gazdákat.

A törvénynek intézkednie kellene az összeférhetetlenség kérdésében is, mely szerint ki kellene mondani, hogy hatósági növényorvos vagy alacsonyabb végzettségű hatósági alkalmazott - a hatósági feladatok kivételével - nem végezhet vállalkozásszerűen vagy díjazásért növényvédő munkát. Ezáltal elkerülhető lenne az a helyzet, hogy ugyanaz a személy írja elő a munkát és bírságoljon a munka eredménytelensége esetén, ha nem az ő vállalkozását bízzák meg a munkavégzéssel. Figyelemmel kellene lenni az esetleges összejátszások elkerülésére is.

A díjfizetési kötelezettséggel kapcsolatban óvatosságra hívjuk fel az előterjesztő figyelmét, ugyanis a jelenlegi pénzügyi viszonyok mellett a gazdák tovább nem terhelhetők, csak tönkretehetők.

Pontosabban meg kellene határozni a humán közegészségügyi szolgálat és a növényvédelmi szolgálat viszonyát már a törvényben is. Az ördög a részletekben van elrejtve, szól a mondás, a tevékenység veszélyei miatt a feladat rendszerét és határait pontosan tisztázni kellene mindkét hatóság számára, hiszen érdekütközés feltételezhető a tevékenység jellegéből eredően.

(11.00)

Összegezve: a Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényjavaslatot fontosnak tartja, és a most felemlített kifogásaink rendezése esetén azt támogatni fogjuk a szavazáson.

Köszönöm figyelmüket.