Felszólalás adatai

DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A magyar vadgazdálkodás méltó hírnevet vívott ki magának Európában, amit jól mutat az a tény is, hogy szinte minden évben újabb magyar trófea kerül fel a nemzetközi ranglista valamelyik előkelő helyére. (Ékes József: Az olaszokkal együtt.) Lehet, hogy nekik is ott lenne a helyük, de a trófea akkor is magyar.

Az ágazat hazai szabályozásában a fordulópontot az 1996-os törvényalkotás jelentette, amely nemzetközileg is elismerésre méltó és példaértékű azok számára, ahol még nincs hasonló törvényi szabályozás, például az olaszokat is figyelembe véve. Különös, hogy a vadászati törvény jelenlegi módosítását egy kényszerhelyzet, az Alkotmánybíróság döntése váltotta ki, ugyanakkor a törvény felülvizsgálata lehetőséget nyújtott olyan módosításokra is, amelyek egyébként is időszerűek.

Az Alkotmánybíróság nem vitatta, hogy a lakott területen kívül élő kóborló állatok problémáját a vadászati törvényben szabályozni kell, azonban szükségesnek tartotta, hogy a természeti értékek védelmét szolgáló szabályozást a tulajdonjoggal összhangban álló és világosan értelmezhető normaként kell megalkotni.

Súlyos probléma Magyarországon, elsősorban az agglomerációkban a több tízezres nagyságrendet elérő kóbor kutyák és macskák problémája. Ez a probléma komplex jellegű, csak a vadászati jogban történő rendezése nem megoldható, de kísérletet kell rá tenni. A gyakran felelőtlen emberi magatartás következtében a természetbe kikerült és elvadult állatok a vadászható állatfajokon kívül súlyos veszélyt jelentenek a természetvédelmi oltalom alatt álló fajokra is, gondolok itt elsősorban a védett madarakra. Ezen túlmenően állat-egészségügyi és humán-egészségügyi szempontból is problémás lehet ez, ami a rendezést sürgeti. Gyakran hallani arról, hogy falkába verődött elvadult kutyák milyen veszélyt jelentenek, ami már a közbiztonságot is érinti.

A vadászati törvény módosítását egyéb meggondolás is szükségessé tette. Előremutató, hogy a büntető törvénykönyv állatkínzásra vonatkozó módosítása összhangba került a vadászati törvény módosításával is.

A jelen törvénymódosítás egyik központi témája a maximum-minimum nagyvadlétszám fogalmának a normaszövegből való törlése vagy legalábbis ennek a törlésnek a tervezete. Vitaként merül fel, hogy környezetgazdálkodási, illetve vadgazdálkodási szempontból a problémának elegendő-e ez az egyszerű kezelése. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint ennél összetettebb és a szakmai megalapozottságot, beavatkozást jobban lehetővé tevő megoldást kell találni.

Szintén pozitívum, hogy újragondolásra került a földtulajdonosi közösség működését rendező szabályozás. Ez a gyakorlatban sok problémát jelentett, ami az új szabályozást követően várhatóan megoldódik.

Üdvözlendő továbbá, különösen a vadászok szempontjából, hogy a törvényjavaslat egyszerűsíti a trófeabemutatási kötelezettséget. Lehetővé válik, hogy a trófeát a vadat elejtő, vadászjeggyel rendelkező vadász is bemutathassa a jogosult meghatalmazása alapján, akár az elejtés helye, akár az elejtő lakóhelye szerint illetékes vadászati hatóság előtt.

Összevetve úgy gondoljuk, hogy bizonyos módosításokat érdemes átgondolni az előterjesztésen, elsősorban a maximum-minimum nagyvadlétszám kérdését. Mindezeket figyelembe véve a gazdasági bizottság 2004. szeptember 8-án tartott ülésén az előterjesztést általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)