Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak pillanatok, amikor az ember nagyon megbánja, hogy egyáltalán a politikusi pályát választotta. (Derültség és zaj az ellenzéki oldalon.) Ami most a teremben történt, az sajnos engem megint erre a következtetésre sarkall.

Van egy ügy, ami szörnyű, ami ellen a politikai elitnek keményen fel kellene lépnie. Úgy is indul, mintha ez történne, a következő pillanatban pedig óbégatás színtere lesz a magyar parlament. Ez az, ami miatt képtelenek vagyunk arról beszélni, hogy mindenki homokba dugja a fejét, aki a rendőrségtől meg a törvények állandó módosítgatásától várja ennek a problémának a megoldását. Mert abban a pillanatban, ahogy valaki arról beszél, hogy bizony vannak még másoknak is teendői, nem csak a rendőrségnek és a törvényalkotásnak, s ilyen üvöltözés lesz rá a válasz, akkor ez biztatást ad azoknak, tisztelt képviselőtársaim, akik ezen eszmék hangoztatásával akarnak a maguk számára politikai tőkét kovácsolni. Ez az, ami tűrhetetlen! (Taps a kormánypárti oldalon.)

És ez így is marad, tisztelt képviselőtársaim, egészen addig, amíg nem leszünk képesek belátni, hogy tüneti kezelés az, amit itt folyamatosan sürgetnek; hogy tüneti kezelés a törvények állandó módosítgatása, mert azok mindig megkerülhetők lesznek; hogy tüneti kezelés társadalmi problémák megoldását a rendőrségtől várni, mert többek között azért akartunk rendszert váltani, hogy ez ne így legyen. Addig, amíg képtelenek vagyunk egyszer higgadtan leülni, és mindenki, aki demokrata, nem képes ez ellen egyként határozottan, keményen együtt fellépni, félretéve a nézeteltéréseket, ezek a kérdések minden évben újra és újra elő fognak jönni, bárki legyen is kormányon.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)