A felszólalás szövege:
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvény módosítása érinti az úgynevezett privatizációs törvényt, és ehhez a módosításhoz kívánnék néhány gondolatot fűzni.
A tulajdonviszonyok jelenlegi rendszerének kialakításában jelentős szerepe volt a magánvállalkozások indítási lehetősége megteremtésének, a külföldi befektetők megjelenésének, és természetesen magának a privatizációs folyamatnak. Azt gondolom, hogy az állami vagyon lebontása lényegileg megtörtént, miszerint az 1990-es állapothoz képest - akkor 1859 állami vállalat várt arra, hogy privatizálásra kerüljön - 1238 vállalkozás került értékesítésre. A folyamat eredményeként megállapítható, hogy kialakult a mai tulajdonviszonyok szerinti, mondhatjuk, hogy egészséges arány, ez a 80-20 százalékos mérték. Tehát megállapítható, hogy a privatizációs folyamat mára lényegében lezárult.
(16.50)
A még értékesíthető vagyoni elemekkel kapcsolatosan két megjegyzésem lenne: az egyik a stratégiailag, nemzetpolitikailag jelentőséggel bíró vállalkozások vonatkozásában merül fel. Ezzel kapcsolatosan az a megjegyzésem, hogy nem indokolt a privatizáció ezen vagyoni elemek tekintetében, gondolok itt a MOL Rt.-ben meglévő vagy akár a Richterben meglévő részesedésre. A másik gondolatom ezzel kapcsolatosan: az értékesítésre szánt, egyébként jelentős gazdasági súllyal bíró és rendelkező vállalkozások esetében álláspontom szerint szükséges lenne megteremteni annak a jogi lehetőségét, hogy a parlament hozhasson erről döntést, amikor ez értékesítésre kerül, tehát a kormányhatározatot megelőzően a parlament foglalkozzon a kérdéssel.
Azt gondolom, hiba lenne most egy gyors, átgondolatlan privatizációt elindítani, annál is inkább, mivel privatizációs kényszer jelenleg nincs. A magyar államnak a közvagyonnal kapcsolatosan van egy másik feladata, amely a vagyon kezelésére vonatkozik. Az erre vonatkozó elképzelésekkel a jelenlegi kormány még adós.
A beterjesztett törvényjavaslattal, illetve a privatizációs törvény módosításával kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy a beterjesztett módosítási rendelkezés indokát nem adta meg, a bizottsági vitában pedig az indokoltságát kérdésesen szolgáltatta.
Az ÁPV Rt. tisztségviselőinek vonatkozásában szükségesnek tartjuk mi is a vagyonnyilatkozat megadását, azonban ezt úgy gondolnánk megkérni, illetve megadatni, hogy a tisztségükre történő kinevezésüket megelőzően szolgáltassák ezt, hiszen ez szolgálná az állami érdeket. A privatizációs törvény melléklete azonban tartalmaz nagyon érdekes dolgokat is, így például az ÁPV Rt. felügyelete alá kerül a Magyar Posta Részvénytársaság, aminek a szakmapolitikai indoka jelentősen megkérdőjelezhető.
Megállapítható tehát, hogy az új kormánynak nincs koncepciója és elképzelése az ÁPV Rt. jövőbeli szerepéről. A koncepció hiánya a gyors személycserékkel is magyarázható. Az ÁPV Rt. felső vezetését olyan gyorsan mentették fel, és nevezték ki az új személyeket, hogy a stratégiaalkotás helyett még a jogszerű kormányhatározat meghozatalára sem kerülhetett sor.
Tisztelt Ház! Foglalkoznunk kell az ÁPV Rt. új menedzsmentjének kinevezésével. A kormány a kinevezését követően már másnap hozott egy olyan kormányhatározatot, amellyel a korábbi igazgatóságot felmentette, és az új igazgatóságot pedig kinevezte. Ezzel kapcsolatosan egyrészt visszautasítjuk a jövőbeli vagyonvesztéssel kapcsolatos vádat, másrészt pedig néhány jogellenességre hívnám fel a tisztelt Ház szíves figyelmét. Az egyik ilyen, hogy az igazgatóság tagjai sorából olyan személyt is felmentettek, aki már korábban lemondott, a lemondását a privatizációért felelős miniszter elfogadta, ezt követően pedig felmentette őt a jelenlegi kormány. Az ÁPV Rt. igazgatósági tagjai kinevezését megelőzően fontos, illetve kötelező érvényű a nemzetbiztonsági átvilágításuk. A nemzetbiztonsági átvilágítás a kinevezés előtt nem történt meg, így megelőzhetők lennének ezek a kisebb problémák, amik itt a napokban felmerültek.
Az ÁPV Rt. új elnökét pedig kötelező a parlament illetékes bizottságának meghallgatni, ez sem történt meg a kinevezését megelőzően. Ez szerény álláspontom és véleményem szerint a parlament bizottságai, illetve a képviselők jogait csorbította.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Szerény személyem nem támogatja a törvényjavaslatot, és kérem képviselőtársaimat is, hogy ne támogassák. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Húsz másodperces felszólalásra vállalkozom. A kezemben van a kormány 1082/2002. számú kormányhatározata, amely szerint az igazgatóság elnökévé Mészáros Tamást kijelöli (Burány Sándor: Kijelöli!), az igazgatóságot pedig megválasztja, itt van (Felmutat egy iratot.) - bizottsági meghallgatásra nem került sor; ott voltam a bizottságban.
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én egyetlen gondolatot szeretnék csak mondani ebben a vitában.
A miniszter úr használt egy olyan kifejezést, hogy büntetőjogi felelősség. Én ezekkel a vádaskodásokkal mindig csínján bánnék, mert a felelősségnek a jog nagyon sok formáját ismeri: van polgári jogi, munkajogi, büntetőjogi, politikai felelősség is. Én óva inteném a jelenlegi kormányzó pártokat attól, hogy ilyen szavakkal a parlamentben vádaskodjanak.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlen pontosítást szeretnék tenni: az ÁPV Rt. közlekedésfejlesztésre soha nem kapott 83 milliárdot, és soha nem folyt át az ÁPV Rt.-n keresztül közlekedésfejlesztésre 83 milliárd. A Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában volt a Nemzeti Autópálya Rt.
A másik: olyan vád, amellyel az ÁPV Rt.-t illeti, miszerint 1 milliárd forint felett nincsenek kormányhatározatok; egyébként ez pontos, hogy 1 milliárd forint felett kormányhatározatban kellett dönteni, és 500 millió és 1 milliárd között az igazgatóság hatáskörébe tartozott. Tehát minden kormányhatározat rendelkezésre áll az 1 milliárd forint fölötti ügyletek kapcsán. Az ÁPV Rt.-n keresztül nem ment ilyen forrás.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti és ellenzéki Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ilyen késői órán a választókerületem egy problémájával foglalkozzunk.
Azt szokták mondani, hogy a hír igaz: a szegény embert, a szegény embereket az ág is húzza. Így van ez Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei választókerületemben is, annak két kistelepülésén, a Vaján és Nyírparasznyán élő polgárokkal. Bizonyos szempontból örülnöm is kellene, hogy az utóbbi időben a választókerületem a sajtónak is köszönhetően felértékelődött; gondolok itt a fenti kistelepülésen, Nyírparasznyán megtartott országos tanévnyitóra, ahol az oktatási miniszter ígéretet tett egy új iskola építésére, bár az utóbbi időben azt hallottam, hogy csupán felújításról lesz szó. Higgyék el, kedves képviselőtársaim, a térség mindenképpen megérdemli a figyelmet, mivel nagyon tehetséges, szorgalmas és becsületes emberek lakják, akik most a segítségünket várják.
Egy kis bevezető gondolatot fűznék a problémához: a szövetkezeti üzletrészekkel szeretnék foglalkozni. Mint ismeretes, a polgári kormány az elmúlt évben kiemelten kezelte a mezőgazdasági szövetkezeti külső üzletrész-tulajdonosok helyzetét, és azt számos intézkedésével rendezte. A kormány az intézkedéseivel a szövetkezetesítés és a szövetkezeti átalakulás során anyagi károsodást szenvedett vidéki emberek helyzetét kívánta rendezni és megoldani.
A polgári kormányzat a külső üzletrészek névértéken történő megvásárlása céljából a Magyar Fejlesztési Bankon belül létrehozta a Szövetkezeti Üzletrész-hasznosító Kft.-t, és lényegileg három ütemben intézkedett a szövetkezeti üzletrészek felvásárlásáról, illetve megvételéről. Az első lépcsőben a külső üzletrész-tulajdonosoktól, a második lépcsőben a nyugdíjasoktól, a harmadik lépcsőben pedig a csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárás alatt álló szövetkezetek üzletrész-tulajdonosaitól vásárolta meg az üzletrészeket. Rendelkezett azonban a polgári kormány arról is, hogy abban az esetben, ahol már megszűntek a szövetkezetek, illetve jogutód nélkül felszámolásra kerültek, azok a tagok bizonyos szempontból egy speciális kárpótlásban részesüljenek, azonban a törvényalkotási folyamatból az erre vonatkozó részeket a Medgyessy-kormány már visszavonta.
A választókerületemben számos településen igen sok embert érintett vagy érint az üzletrészek állam által történő felvásárlása. Az első, valamint a második ütemben érdekeltek vonatkozásában mindenhol sor került a kifizetésekre, azonban van néhány olyan település, ahol még mindig folyamatban van az üzletrészek megvásárlása.
Különösen sajátos helyzet alakult ki Vaján, az említett településen, és Nyírparasznyán, ahol összesen 1212 embert mintegy 485 millió forint összegben érint az üzletrészek megvásárlásának vagy felvásárlásának a kérdése. Azt gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy ilyen hátrányos helyzetű, elmaradott régióban és településeken mit jelent 1212 embernek 485 millió forint. Sajátos jogi helyzet alakult ki azonban: mint azt tudjuk, szeptember 30-án jogvesztő határidővel lejár a csőd-, felszámolás és végelszámolás alatt álló szövetkezeti üzletrészekre vonatkozó bejelentési lehetőség.
(23.30)
Azonban a vajai, volt II. Rákóczi Ferenc MGTSZ-nél az a sajátos helyzet alakult ki, hogy 1992-ben, amikor a szövetkezeti átalakulásnak meg kellett volna történnie, az akkori szövetkezeti vezetés benyújtotta az átalakulásra vonatkozó cégeljárás megindítására vonatkozó okiratokat. Két lépcsőben történt volna meg az átalakulás. Az első lépcsővel kapcsolatosan egy érintett tag polgári pert kezdeményezett. A polgári per folyamatának időtartamára felfüggesztették az eljárást, utóbb pedig felszámolásba borult a vállalkozás.
Négy problémát vet föl ez a kérdés. Sajnos, a jogvesztő határidő miatt a tagoknak nincs lehetőségük már előterjeszteni. Én kérem a kormány jelen lévő képviselőit, hogy méltányosságból ezt a határidőt kérjük kitolni, mert a cégeljárás még mindig folyamatban van, és van arra remény, hogy a szövetkezeti átalakulást a cégbíróság bejegyezze.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Jó estét kívánok mindenkinek! Azt gondolom, hogy a költségvetési vita tárgyalása során nem kerülhetjük meg a privatizáció kérdését. Az első megállapításom ezzel kapcsolatban az, hogy nincs privatizációs kényszer, semmi nem indokolja a még meglévő állami vagyon értékesítését. Ez így egy kicsit pontatlan. Azt hiszem, támogatom a jelenlegi kormányzó pártokat, amikor azt mondom, hogy a Postabankot, a Konzumbankot, valamint a Földhitel- és Jelzálogbankot mi is terveztük értékesíteni. Jó gondolatnak tartom a kárpótlási jegyek bevonására vonatkozó elképzelésüket.
Néhány kérdésben viszont vitába kell szállnom. A törvény a közlekedési társaságokat is kiemeli a privatizációs törvény mellékletének hatálya alól, ami azt jelenti, hogy a Volán-társaságok is értékesítésre kerülnének. Ezt nagyon súlyos kérdésnek tartom, mivel magam is egy kelet-magyarországi választókerületből származom, az ott élőket képviselem. Amennyiben egy Volán-cég privatizálva lenne, el tudjuk képzelni, hogy milyen haszonnal menne be a vállalkozó, a közlekedési szolgáltató például a Tiszarád nevű kistelepülésre, ahonnan négy diákot kell bevinni a szomszéd nagyobb településre.
Két vállalkozással viszont mindenképpen foglalkoznunk kell, a Magyar Villamos Művekkel és a MOL Rt.-vel. A kezemben lévő anyag azt írja, hogy "a tőzsdei privatizáció preferált a Magyar Villamos Művek esetében", valamint hogy "a Magyar Villamos Művek Rt.-n mint egyetlen állami kézben lévő villamos energiai társaságon keresztül jelentős nyomás gyakorolható a már privatizált erőművek, illetve áramszolgáltatók vonatkozásában". Ez az eszköz egy esetleges privatizáció esetén jelentősen gyengül, és teret ad két-három nagy európai multinacionális társaság összehangolt akcióinak. Amennyiben egyéb megfontolásokból a privatizáció mégis kívánatos lenne, úgy a szóba jöhető érdekelt vevők köre igen limitált, és egy nagyfokú vertikális integráció, piaci koncentráció jönne létre.
(19.40)
A másik gondolat pedig: a MOL Rt. esetében az üzemanyag- és a földgázellátásra vonatkozó állami befolyás megtartása érdekében a tulajdoni hányad megtartása mindenképpen szükséges. Ezt az anyagot (Felmutatja.) az ÁPV Rt. szakapparátusa írta augusztus környékén, és ezt a magam részéről a legmesszebbmenőkig támogatom.
Ha a Magyar Villamos Műveket nézzük a költségvetési törvény vonatkozásában, akkor megállapítható, hogy a magyar állam a következő évben nem kívánja kiegészíteni a Magyar Villamos Művek által felhalmozott veszteséget. Ez ebben az évben 5 milliárd, a következő évben 55 milliárd forint lenne. Ez azt jelenti, hogy az energiaárak mindenképpen drasztikusan emelkedni fognak. Súlyos kérdésnek tartom azt, hogy a költségvetésben erre semmilyen forrás nincs biztosítva, és a háztartásban élőkkel, a polgárokkal kívánják majd megfinanszíroztatni ezt a veszteséget.
Nem rabolom az időt, amennyiben még lesz egy kétperces lehetőségem, akkor reflektálok.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizonyára emlékeznek tisztelt képviselőtársaim arra, hogy 2000-ben és 2001-ben a beregi események, illetve a tiszai árvíz okozta hátrányos helyzet miatt a magyar állami költségvetésnek 32 milliárd forintjába került a Bereg újjáépítése, az ott kialakult helyzetet ugyanis mindenképpen orvosolni kellett.
Az önálló képviselői indítványom sürgősséggel történő napirendre tűzése mellett két indokot szeretnék felhozni. Az egyik, hogy abban az esetben, ha Magyarországon létezne egy biztosítási alapon működő úgynevezett katasztrófaalap, ennek a 32 milliárdnak jelentős mértéke megtakarítható lett volna, és a költségvetés más célra használhatta volna fel. A másik indok pedig: a napokban talán a képviselőtársaim olvashatták, illetve láthatták a médiában, hogy a költségvetésnek mintegy 500 millió forintjába kerülne a másodlagos károk kifizetése mintegy ezer károsult tekintetében. Ezeket a károkat más nem vállalhatja fel, más nem viseli, a biztosítók az általános vagyonbiztosításon felül katasztrófahelyzetekre biztosítást nem kötnek. Ezért is nyújtottam be az önálló képviselői indítványomat a magyar nemzeti katasztrófaalap felállítására vonatkozóan.
A költségvetési bizottság támogatta az indítványt. Kérem a képviselőtársaimat, különösen a Kelet-Magyarországon és a hátrányos helyzetű régiókban élő képviselőtársaimat, hogy támogassák az indítványomat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Gőgös Zoltán által előterjesztett indítványhoz szeretnék én is hozzászólni. Azt gondolom, csak megerősíthetem az előttem felszólaló képviselőtársam indokolását, miszerint ez házszabályellenes. Tehát a benyújtott tervezetben ezt a szakaszhelyet nem nyitottuk meg, nem nyitotta meg az előterjesztő, éppen ezért ide módosító indítványt előterjeszteni nem lehet. Abban az esetben, ha fenntartaná, akkor két ponton mindenképpen meg kell támadjam ezt a rendelkezést.
Az egyik: még a korábbi szabályozás szerint az Országos Mikrohitel Alap tekintetében a jogalkotó magát a Mikrohitel Alapot minősítette, ezzel kapcsolatosan hozott rendelkezést, és vette ki a hitelintézeti törvény hatálya alól. A módosító indítvány arra irányul, hogy egy személyi kört mentesítsen a hitelintézeti törvény hatálya alól, tehát olyan szervezeteket, alapítványokat ruházna fel hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos jogosultsággal, amelyeknél a feltételek nincsenek megteremtve, illetve maguknak a törvényi feltételeknek ezek a szervezetek nyilvánvalóan nem felelnek meg.
A másik, ami nagyon fontos, meg kell említenem, hogy az Országos Mikrohitel Alap felállításakor létrejött egy nemzetközi szerződés, egy memorandum of understanding, amit mindenképpen módosítani szükséges, mert egy nemzetközi szerződésben lett ennek az alapnak a kezelése rendezve, és addig, ameddig ez a szerződés nincs módosítva, ez a szabály sem léphetne életbe.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó reggelt kívánok mindenkinek! Átvirrasztottuk együtt az éjszakát, és köszönöm a lehetőséget, hogy meghallgatnak.
Bizonyosan emlékeznek arra, hogy 2001-ben az Orbán-kormány a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek felvásárlása tekintetében kormányhatározattal létrehozott egy üzletrész-hasznosító korlátolt felelősségű társaságot, amely megkezdte a tevékenységét a megyei földművelésügyi hivatalok közreműködésével. Közben történt 2002‑ben egy kormányváltás, amikor is az elfogadott kormányprogram szerint a megalakult Medgyessy-kormány felvállalta az üzletrészek kifizetését, illetve az üzletrészek kérdésének a rendezését. Ezt egyébként a miniszterelnök úr személyesen is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében járva, illetve még a miniszter úr is a kampányban, illetve azt követően is többször megerősítették.
Szülőföldem napilapja június 11-én agrárkérdésekben közéleti fórumot tartott, ahol a legtöbb kérdés a szövetkezeti üzletrészek kifizetésének idejével volt kapcsolatos. Többen jelentkeztek Nyírvasváriból, Őrből, Baktalórántházáról is, és a falugazdász azt a választ adta, hogy jelenleg az ÁPV Rt. tulajdonába került a cég, 4400 megyei igénylő nem kapta még meg a 2003-ban, tehát ebben az évben a szövetkezeti üzletrészének az ellenértékét, arra hivatkozással, hogy az ÁVP Rt. mint tulajdonos vizsgálja a kifizető üzletrész-hasznosító kft. elmúlt évi tevékenységét, és amíg a vizsgálat tart, addig a kifizetéseket felfüggesztik, illetve felfüggesztették, ámbátor ígéret van arra, hogy a vizsgálat végeztével minden jogosult részére késedelmi kamattal növelten kifizetik az üzletrész ellenértékét. Eddig az idézet.
A minap kaptam választókerületem egyik kistelepüléséről egy levelet, amelyet dr. Németh Imre miniszter úrhoz címeztek a berkeszi külső üzletrésztulajdonnal rendelkező polgárok ‑ mintegy 76 nyugdíjasról van szó ‑, és ők abban reménykednek, hogy egyébként a helyzetüket, a nyomorúságos helyzetüket javítandó, megkapják az üzletrészük ellenértékét ‑ sajnos a jogosultak közül többen már nem élnek, azóta elhaláloztak ‑, bíznak abban, hogy az üzletrészek értékének kifizetése gyorsan és hatékonyan megtörténik. És úgy ítélik meg ‑ a levélből idézek egy mondatot ‑, hogy a kormány, illetve a miniszter úr az ígéretekig jutottak, a cselekvéssel még adósak, és várják, hogy az ígéretüknek eleget tegyenek. 120 napja várják ezt egyébként, és én mint a térség országgyűlési képviselője erről a helyről kérem és szólítom fel egyben a kormányt, hogy a szerződésben, tehát a megkötött szerződésben vállalt kötelezettségének, valamint a kormányprogram által vállalt ígéreteinek tegyen eleget.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
DR. PAPCSÁK FERENC, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság - mint Tóth Sándor képviselőtársam mondta - többségi döntés mellett, 10 tartózkodással a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Valóban fontos ez a törvény, ezt az is bizonyítja, hogy a közbeszerzési gyakorlat az elmúlt években többször szükségessé tette annak módosítását, most pedig a csatlakozás miatt is egy jelentős átdolgozásra került sor, illetve egy újrakodifikálásra.
A gazdasági bizottságban ülő ellenzéki képviselők a törvénynek az alapelveivel a legmesszebbmenőkig egyetértenek, azonban terjedelmesnek tartjuk, tartják ezt a szabályozást, illetve talán szerkezetében egyszerűsítettebb is lehetne, itt inkább a jogalkalmazók, illetve a gyakorlatban dolgozó önkormányzatok és az ajánlatkérők szempontjait tartanám szükségesnek kiemelni. Az európai uniós követelményekhez igazítottan viszont, ahhoz is mérten egy szigorúbb szabályozást, egy szigorúbb normarendszert állít fel.
A gazdasági bizottságban megfogalmazott kisebbségi vélemények jellemzően inkább kérdésekben fogalmazódtak meg. Feltették képviselőtársaim, feltettük, hogy mi a törvény célja: az, hogy az alapvető nemzeti érdekeket is figyelembe véve megfeleljünk a jogharmonizációs követelményeknek, eleget téve ezzel az előírt minimumnak, vagy az, hogy a szokásos szervilizmusunkkal pápábbak legyünk a pápánál, és teljes mértékben ki akarjuk magunkat szolgáltatni a közösségi piac egyenrangú, de gazdaságilag messze nem azonos súlyú tagjainak? Vajon e törvény az uniós előírások teljesítése mellett megfelel-e majd a magyar gazdaság érdekeinek is? Ne feledjük, az Unió országaiban sem fordul elő, hogy például egy jelentősebb infrastrukturális beruházás esetében, mondjuk, Franciaországban német vállalkozás vagy akár Németországban francia vállalkozás jutna jelentősebb beruházásokhoz.
Nemcsak a transzparencia a fontos, hanem az is, hogy az adófizetők pénzéből megvalósuló nagy hazai fejlesztéseknek a haszna ne kizárólag külföldre kerüljön - itt egy kisebb élénk vita volt ennek a kérdésnek a megfogalmazásakor. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a tisztességes verseny és a multinacionális cégek működése ellen lenne, csupán fontosnak tartjuk, hogy a versenyhátrányból startoló hazai középvállalkozások ebben a versenyben, ebben az igen éles versenyben ne vérezzenek el az uniós környezetben.
(8.40)
Tehát nagyszerű dolog, hogy indulhatunk Franciaországban, Angliában, Németországban pályázatokon, csak azt gondolom, hogy a mi vállalkozásaink erre ma még nincsenek felkészülve. Tudnunk kell, hogy vajon az előterjesztést készítők elmentek-e a legvégsőkig, hogy a törvényjavaslattal egyúttal a magyar gazdaság védelmét is szolgálják, hogy ne csak a valóban fontos uniós érdekek érvényesülése valósuljon meg, de lehetőség szerint a magyar cégek érdekei se sérüljenek.
Gyakran elhangzik tehát, hogy a csatlakozás után a magyar cégek nagyobb piacot kapnak, de mindannyian tudjuk, hogy a magyar középvállalkozások jelentős része az Unióban ma még nem lenne versenyképes. Ezért fontos, hogy olyan törvény szülessen, amely mellett a lehetőségekhez mérten a magyar cégek prosperitása legalább a magyar törvényhozás által preferált és fontos maradhat.
Ismétlem: a gazdasági bizottságban fontosnak tartotta a kisebbség az uniós követelményeknek való megfelelést. Terjedelmesnek tartjuk a szabályozást, szerkezetében némi áttekinthetőbbé tételt tartanánk indokoltnak, és a részletes vitában majd nyilván kifejtjük a véleményünket.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
DR. PAPCSÁK FERENC, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság március 17-én a délelőtti órákban megtartott bizottsági ülésén kisebbségi véleményt voltunk kénytelenek megfogalmazni. Azt gondolom, a vita nem volt indulatos, békés mederben folyt, de mindenképpen szükséges néhány kérdést tisztázni.
Az első kérdés, ami felmerült, az volt, hogy az Európai Unióban van-e erre vonatkozóan direktíva, ajánlás megfogalmazva. Erre az Igazságügyi Minisztérium válasza az volt, hogy nincs ilyen, azonban az esetjogra hivatkoztak, miszerint több bírósági döntés született e körben, és e tekintetben szükséges a jogharmonizáció.
A másik olyan kérdés, amit a kisebbségi véleményt megfogalmazók felvetettek, miszerint itt egy speciális privatizációs megoldásról van szó. Eszerint azoknál a vállalkozásoknál, amelyek kikerülnek a szavazatelsőbbségi részvénnyel a privatizációs törvény mellékletéből - a Herz, a Hungaropharma, a Zsolnay Porcelángyár vagy a Pick, Szeged társaságok -, automatikusan törzsrészvénnyel alakulna át a szavazatelsőbbségi részvény. Ily módon ezek a társaságok jelentős támogatásban, juttatásban részesülnének, hiszen megszűnne az az állami behatás, állami korlátozás, amely a gazdasági életüket befolyásolná.
Felmerült az a kérdés is a gazdasági bizottsági ülésen, hogy csupán ez a három terület illetné-e meg azt a kiemelést, amit igazából a törvényjavaslat tartalmaz. Tehát a hírközlés, a távközlés, az energetika, a honvédelem területén túl felmerült a Volán-társaságok kérdése, a közúti személyszállítás is mint kiemelt terület, és önmagában véve a nemzetgazdaság működése, illetve a nemzet gazdasági öröksége szempontjából figyelembe vett társaságok, így a Zsolnay Porcelángyár kérdése.
Megfogalmazódott a szavazatelsőbbségi részvény, mondjuk úgy, hogy a jogintézmény átszabályozásával kapcsolatosan komoly vagyoni értékű jogról van szó. Erről úgymond nem lehet csak ellenszolgáltatás nélkül, a törvény erejénél fogva lemondani. Komoly vagyoni hátrány keletkezik, illetve komoly vagyonvesztés éri e tekintetben az államot, és ezt a kisebbségi véleményt megfogalmazók szóvá tették, illetve valóban felmerült az állam tulajdonosi szerepkörével kapcsolatosan, hogy ki a vagyon jó tulajdonosa. Az ellenzéki képviselők nem fogalmaztak meg olyan véleményt, hogy a privatizáció nem volt szükségszerű, tehát a magántulajdon kialakulása nem volt szükségszerű, célszerű és jó, azonban a megmaradt állami vagyon tekintetében kifejtették abbéli véleményüket, hogy az állam akár jó tulajdonos is lehet, illetve fordítottan: ugyanakkor nagyon sok magáncég megy tönkre.
A piacgazdaság tekintetében az államot mint gazdasági szereplőt is tekintik, és mint ilyen gazdasági szereplő, akár a díjszabás, akár a közszolgáltató cégek tekintetében az állami befolyás valamifajta érvényesülésének mindenkor és mindig tükröződnie kell.
Felmerült az energetikai privatizáció, miszerint azok az energetikai vállalkozások, amelyek külföldi államok tulajdonában vannak, és Magyarországon volt állami cégekben tulajdonrésszel bírnak, e tekintetben lényegében ezt nehezményezték az ellenzéki képviselők.
Összességében a kisebbségi véleményt alkotók nem szavazatot adtak le. Tizenkét fő nem szavazatot adott le, és az általános vitára nem tartotta alkalmasnak.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ily késői órán egy picit szükséges erre a 2002-es időpontra utalni. Valóban, az Orbán-kormány is célul tűzte ki ennek a kérdésnek a megfelelő formában történő rendezését. Azt gondolom, célszerű megvizsgálnunk, hogy milyen előfeltételei voltak ennek a jogintézménynek a szabályozása tekintetében.
Egyrészt speciális, mondjuk úgy, a gazdasági társaságokban szabályozott, szavazatelsőbbségi részvénytől eltérő szabályozási metodika szerint, a privatizációs törvényben történik ennek a jogintézménynek a szabályozása. Speciálisan az állami tulajdonban lévő vállalkozásokhoz fűz a jelenlegi, tehát még a hatályban lévő szabályozás nagyon erős jogosítványokat, és valóban igaz, hogy az európai uniós esetjog ennek fenntartását vagy megváltoztatását mindenképpen indukálja. Mi magunk is egyébként, de erről majd később beszélnék, a belga minta irányába mennénk el.
Vitába szálltunk itt, illetve szinte mindennapos vita, hogy az ÁPV Rt.-nek mi a szerepe az állami szervezeti rendszerben - illetve az ehhez kapcsolódó, közigazgatási felügyelet alatt álló vállalkozásoknak. A privatizációt, illetve a magánosítás folyamatát egy kicsit másképpen ítéljük meg. Azt gondolom, hogy a jelenlegi magántulajdon-állami tulajdon aránya megfelelőnek tekinthető, tehát további ilyen típusú kényszer nincs; illetve a még megmaradt állami vagyon mindenképpen védelemre szorul. Olyan szavak jutnak az ember eszébe, az állam polgárai, a köztársaság polgárai felé való felelősség tekintetében: az energia vagy a közellátás biztonsága, a közszolgálat, a közérdek. Ezek a szavak úgymond tükröződnek a törvényjavaslatban, de úgy ítéljük meg, hogy leszűkíti erre a három megnevezett területre.
Ennél azért szélesebb értelemben kell a közérdeket értelmezni, tehát a nemzetgazdaság működése szempontjából szükséges ezt megítélni. Mivel nincs ilyen szabályozás, a jelenlegi nem ellenkezik az európai uniós normákkal, de mint mondtam, mi is azt gondoljuk, illetve úgy ítéljük meg, hogy szükséges ezt szabályozni.
(20.40)
Viszont említést tettem az ÁPV Rt.-ről. Célszerű szakítani a közigazgatási szemléletű társaságirányítással, tehát szükséges kidolgozni egy... - és ez volt az oka, hogy nem szabályozódott ez a kérdés az elmúlt ciklusban, mert folyamatban volt az állam vagyonára vonatkozóan egy egységes vagyonkezelési törvénynek a kidolgozása, amely vagyonkezelési törvényben lett volna szabályozva az elsőbbségi részvény kérdése. Ez elmaradt, a választások ennek a kodifikációs munkának a végére bizonyos szempontból pontot tettek, de ez nem jelenti azt, hogy ezt a kérdést nem kell szabályozni a jövőben. Azt gondoljuk, hogy az ÁPV Rt.-nek mint vagyonkezelő szervezetnek a szerepét ilyen szempontból mindenképpen erősíteni kell, a jelenlegi miniszteriális felügyelet alatt álló szervezeteket pedig oda kell tenni. Fölmerült, hogy a közigazgatási szervezeteknek mint nemzeti hatóságoknak viszont e tekintetben is, tehát a szavazatelsőbbségi részvények tekintetében is jogosítványai vannak.
Amit nagyon-nagyon fontos megemlíteni: a szabályozásunk, tehát a módosító indítványaink az 1. és a 2. §-t lényegében kiemelnék, nem vennék úgymond figyelembe, és megtartanák az eredeti kört, ami a törvényben a közüzemi szolgáltatókra, a nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősülő honvédelmi és más különleges feladatokat ellátó, megvalósító vagy célt szolgáló vállalkozásokra terjedne ki. A szabályoznak az a bontása, amelyet a törvényjavaslat előirányoz, igazából egy egységes, a korábbira picit hasonlító, de az új törvényjavaslatból néhány normaszöveget átemelő szabályozásra lenne figyelemmel, tehát nem lenne úgymond privilegizált terület, hanem a közrend, a közellátás szempontjaira lenne figyelemmel.
A vétójog gyakorlása tekintetében - nevezhetjük ezt belga mintának -: ezzel az úgynevezett jogintézménnyel, miszerint a társasági autonómia, tehát a társasági döntés meghozását követően lép be az a lehetőség, miszerint az állam bizonyos esetekben vétójoggal élhet, én egyet tudok érteni. E tekintetben szinte csak pontosító módosító javaslataink fogalmazódtak meg. Valóban fontos az a két szó, amit az államtitkár úr is kiemelt: a szükségesség és arányosság követelményeinek kell e tekintetben megfelelni. Még egy megjegyzésem lenne: mi továbbra is fontosnak tartjuk, hogy a szavazatelsőbbségi részvény... - bár picit ez ellentmondásnak tűnhet, de azt gondolom, hogy szükséges az állami delegáltak jelenléte ezekben a vállalkozásokban, tanácskozási joggal a vezető testületekben.
Még egy nagyon fontos dologra szeretném fölhívni a figyelmet: abban az esetben, amennyiben a kormányoldal fenntartaná a törvényjavaslatot, és a módosító indítványainkat nem fogadná be, mindenképpen felszínen kell tartanunk annak a kérdésnek a rendezését, miszerint mennyit ér ez a szavazatelsőbbségi részvény azokban a vállalkozásokban, ahol megszűnne vagy átalakulna törzsrészvénnyé. Ez álláspontunk szerint mindenképpen vagyonvesztést okoz. Tehát vitába kell szállnom az államtitkár úrral, hogy ez 3 usque 10 ezer forintot ér. Egyes társaságonként ennél lényegesen nagyobb értékről van szó, hiszen a jogosítványaiban nagyon erősen tükröződik az értéke is. Abban az esetben, ha a módosító indítványainkat a tisztelt Ház, illetve a törvényjavaslatot előterjesztő befogadná, támogatni tudjuk, amennyiben nem, úgy a Fidesz-frakció nemmel szavaz.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mindenképpen vitába kell szállnom képviselőtársammal, bármily késői is az óra. Én azt gondolom, hogy az állam alapvetően - ha az államot kívülről nézzük - valóban közhatalmi funkciókkal rendelkező entitás, de az államnak igenis van ilyen része, piaci szereplő. Mondhatom úgy is, ha a közbeszerzési területet vagy akár a közúti személyszállítást nézzük - megnevezhetek területeket is, ha gondolja -, mindenképpen piaci szereplő, szinte a legnagyobb megrendelő. Tehát e tekintetben ezt a szerepkört vagy ezt a szerepkörét nem mondtam, hogy erősíteni, nem mondom, hogy misztifikálni vagy kiterjeszteni kell. Sőt, kifejezetten mi is azon a véleményen vagyunk, és azon a véleményen vagyok magam is, hogy ha lehet, szorítsuk minél hátrébb, de ott, ahol piaci szereplő, azt viszont szabályozzuk, és nem hagyjuk, mondjuk, ahogy említettem a felszólalásomban, közhatalmi szervezetek hatálya alatt. Például minisztériumok ne felügyeljenek gazdasági társaságokat vagy gazdálkodó szervezeteket, hanem az erre speciálisan létrehozott vagyonkezelő intézmények alá csoportosítsuk át őket.
Úgy látszik, hogy a gazdasági bizottságban folytatott vitánk, urambocsá, itt is folytatódhat. Azt gondolom, nem fogjuk ezt a kérdést ma este megoldani. Szemléletbeli különbség van közöttünk. Én azt gondolom, hogy jelenleg, tehát a mai viszonyokra figyelemmel a tulajdoni arány a magán- és az állami tulajdon között a legmesszebbmenőkig kialakult. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek megmaradtak, jellemzően a társadalom - mondjuk úgy - szükségleteinek kielégítésére, állami tulajdonban kell részben vagy egészben maradniuk, illetve az állami tulajdont fönt kell bennük tartani. Nyilván vannak olyan vállalkozások - például a bankszektor -, amelyeknél nem mondtuk, hogy nem kell eladni őket.
Köszönöm szépen.
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő törvény hatálya az autóbusszal közforgalmú úton végzett személyszállítást kívánja szabályozni. A szabályozás jogharmonizációs célú; egy olyan területen kíván versenyt teremteni, ahol korábban nem volt verseny, illetve a köz szolgálata dominált.
Én két területét, két aspektusát szeretném megvizsgálni ennek a területnek. Először is meg kell vizsgálni, hogy milyen feltételek között dolgoznak a jelenlegi, úgynevezett Volán-társaságok. A Volán-cégek jelenleg az állam tulajdonában állnak, mivel a közszolgálat vagy a köz szolgálata kiemelt állami feladatnak tekinthető, illetve kiemelt állami feladat. Ezek a vállalkozások, állami cégek jelenleg, önállóan is megmérve, de egymás felé is, azt gondolom, nem tekinthetők versenyképeseknek. Egymástól gazdaságilag és területileg, térségileg is más-más területen dolgozó vállalkozásokról van szó, nagyságban is eltérőek, van olyan megye, ahol három társaság is működik, egyik sem mérhető például a Volánbusszal.
A vállalkozások tekintetében a gépek, az autóbuszok nagyon rossz állapotúaknak tekinthetők, a műszaki feltételek nincsenek meg, tőke- és forráshiányosan gazdálkodnak. A Volánokra a piac liberalizációja nem hatna jótékonyan, főleg, ha a külföldi versenytársak az új szabályozás értelmében piacra lépnének ebben az országban. Ha megnézzük a Magyarországon dolgozó vagy koncesszióval foglalkoztató és személyszállításra szakosodott magánvállalkozásokat, az ő gépjárműveik is, azt gondolom, nagyon rossz állapotúaknak tekinthetők, ők sem tekinthetők európai értelemben versenyképesnek.
Fontos egyébként - képviselőtársam előttem megemlítette -, hogy vannak olyan Volán-vállalkozások, amelyeknek az összevonása mindenképpen indokolt is. Fontosnak tartanám egyébként azt is, hogy vizsgáljuk meg ezeknek a vállalkozásoknak ismét a tartós állami vagyoni körbe történő helyezését, és a privatizációs koncepcióról pedig térjünk át egy egységes vagyonkezelési koncepcióra, a kormány pedig végezze el ezt a feladatot, azaz alkossa meg az állam vagyonkezelésre vonatkozó törvényét.
Tehát véleményem szerint, összefoglalóan, a Volán-cégek privatizációjára az idő még nem érkezett el, nincs egyelőre privatizációs kényszer; másrészről pedig nem lehet pontosan látni, hogy kik vagy milyen érdekcsoportok kívánják ezeket a vállalkozásokat megszerezni. Egyébként, ha az európai uniós gyakorlatot nézzük, vannak olyan országok, mint például Portugália, ahol a közúti személyszállítás terén államosítás történt az utóbbi időszakban, tehát egy visszaállamosítás, hiszen nagyon rossz tapasztalataik voltak a magánosítással összefüggésben.
A másik aspektusát szeretném egy picit megvilágítani. Azt gondolom, hogy a tisztelt előterjesztő által beterjesztett törvényjavaslat nem az esélyegyenlőség irányába hat, mivel például biztosítja annak lehetőségét, hogy a pályázó csak egy vonalra, hálózatra vagy hálózatcsoportra pályázzon.
Itt föl kell hívnom az előterjesztő figyelmét, hogy vannak az országnak olyan térségei, ahol még jelenleg is - bár az állam ellátási kötelezettsége fennáll - járatok szűnnek meg, itt említhetném Nógrád megyét, ahol több mint ötven kistelepülésen ritkítják a járatokat, illetve szüntetnek meg, vagy talán emlékeznek, télen az Ormánságban, egy nagyon szegény, hátrányos kistérségben a Pannon Volán megszüntetett járatokat. Az államnak ezzel szemben viszont kötelezettsége a szolgáltatásnak az ellátása - egyébként az új szabályozás is előírja ezt. Nem látjuk biztosítottnak, hogy az új jogszabály hatálybalépésével az ellátás az ország minden részén az esélyegyenlőség, a szolgáltatások azonos színvonalon történő gyakorlásával valósuljon meg.
A törvényjavaslat 3. §-ának (1) bekezdése: az állam szabályozza, hogy az állam elhagyja a normatív támogatást, és az autóbusz-közlekedést a rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek figyelembevételével kívánja megteremteni. Kérdezem én, Tiszarádon, Nyíregyházán vagy akár csak Budapesten a közlekedésre eddig sem volt elég pénz, ha a jövőt nézzük, még kevesebb lesz, miként történik majd meg a közúton történő személyszállítás biztosítása.
Bár egyébként még egy aspektusát szeretném itt említeni a törvénynek - erről nem esett szó -: a miniszterelnök úr ingyenes közlekedést ígért a diákoknak az iskolába menet, illetve az iskolából jövet. Miként hozható össze ez az ígéret az önök által megfogalmazott törvényjavaslattal?
Kérem, hogy a módosító indítványainkat vegyék figyelembe, és fogadják el.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Azt gondolom, hogy mindig mindent a gyakorlat szokott bizonyítani vagy cáfolni. Tételezzük fel, hogy az önök törvényjavaslatában foglaltak rendben vannak. Tételezzük fel, hogy a szolgáltató kiválasztása jogszerűen, törvényesen történik. Tételezzük fel, hogy elkezdi ezt a szolgáltatást, és tételezzük fel, mindez, mondjuk, Szatmárban történik, Uszkán, vagy Zala megyében Csörnyeföldön, vagy akár a Borsod megyei Gagyvendégiben. Talán ismerősek ezek a települések. Ezeken a településeken 500-nál többen nem élnek.
Tételezzük fel, hogy ez a vállalkozó csődbe megy, tételezzük fel, hogy felszámolás alá kerül egyik napról a másikra, mert ezek Magyarországon lehetségesek a privatizációban is. Ha ezek a cégek felszámolás alá kerülnek, és azok a gyerekek pedig - és lehet, hogy demagógiának hangzik a képviselő asszony számára -, akik iskolába mennének másnap reggel, ott állnak majd a hideg télben, vagy mehetnek gyalog Fehérgyarmatra vagy akárhova. Azt gondolom, hogy nem fognak tudni eljutni, bár ugyan az államnak kötelezettsége a szolgáltatást biztosítani, de hogyan kívánja megoldani a jogszabályalkotó ezt a kérdést.
Tehát ez nem pusztán privatizáció vagy nem privatizáció kérdése. Azt gondolom, és ismételten fel kell hívnom a figyelmet, hogy nem véletlenül maradt meg állami tulajdonban a Volán-társaságok csoportja, nem véletlen az, hogy a köz szolgálatába lettek állítva ezek a vállalkozások. Kétségtelen, hogy javítani kell az anyagi helyzetükön, kétségtelen, elmondtuk, hogy mindenképpen javítani kell rajta, de úgy ítélem meg, hogy szükséges tartósan állami tulajdonban tartani ezeket a vállalkozásokat, és a vagyonkezelésükre berendezkedni.
(22.50)
Még egy megjegyzés: higgye el, minden módosító indítványunk a szakma álláspontját tükrözi. Nem szeretném megnevezni a személyeket, nehogy valami problémájuk legyen, de a szakmától kaptuk azokat az észrevételeket, amiket módosító indítványainkban megfogalmaztunk.
Köszönöm szépen.
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, a személyes megtámadtatás okán. Tisztelt Képviselő Asszony! Azt gondolom, nem szakmai szervezet képviselőjeként kívánok fölszólalni, csupán egy, hosszú-hosszú évekig egy tanyáról, egy szomszéd településről bejáró, buszmegállóban álló kisdiák szól most önhöz. Pontosan tudom azt, hogy ebben a ciklusban egyébként, ha már a járatmegszüntetésekről beszélünk, csupán jóindulat kérdése néha. Tiszarádon a polgármester asszony megkeresett engem, a térség országgyűlési képviselőjét, hogy a szomszédos Nagyhalász településre menjen már be a Szabolcs Volán egyik járata, mert a kisdiákok másfél kilométert kénytelenek reggel és este megtenni. Lehet, hogy ez untatja a képviselőtársakat, de pont erről szól ez a törvény, hogy biztosított lesz-e az, hogy a Szabolcs Volán vezérigazgatójának jóindulatán múlott az, hogy indított egy járatot reggel és az iskolából vissza, este.
Kérdezem azt, hogy miért terhel minket felelősség Nógrád megyében az 50 településen megszüntetett járatokért. Vagy miért terhel minket felelősség, ha most kicsit kiterjesztve értelmezem, a posták, az iskolák, az óvodák bezárásáért? Azt gondolom, önök vannak kormányon, és nem kellene mindig a másik oldalra mutogatni, föl kellene vállalni végre a felelősséget, és eleget tenni a törvényben vállalt kötelezettségnek, illetve a törvényben előírt kötelezettségnek. A szolgáltatást minden magyar állampolgár részére biztosítani szükséges. Ennek pedig, azt gondolom, egyetlen módja és útja van, egy jól működő Volán-csoport fenntartása, egy áttekinthető vagyonkezelési koncepció, vagyonkezelésről szóló törvény tekintetében. Erről soha nem beszélt senki, hogy át kellene térni azoknál a vállalkozásoknál, amelyek még tartósan állami tulajdonban maradnak, a tartós vagyonkezelésre. Ennek a törvényi feltételeit meg kellene határozni.
Köszönöm szépen.
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen gondolatot szeretnék csupán mondani, egyet is értek Szalay képviselőtársammal, hogy a jó szolgáltatás a cél, és az eszközrendszer kérdésében bizonyos véleménybeli különbségek vannak. Felszólalásomban hivatkoztam egy szóra, ami az esélyegyelőségről szól. Azt gondolom, minden magyarnak, a köztársaság minden polgárának joga van az azonos szolgáltatási színvonalhoz, és ahhoz, hogy azonos eséllyel juthasson hozzá azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyeket a közszolgáltató vállalkozások biztosítanak az ország bármely területén élőknek.
Én nagyon sajnálom egyébként, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselői nem szólalnak meg ebben az egyébként rendkívül fontos ügyben és kérdésben, és egy pillanatra visszatérve erre a privatizációs kérdésre, azt gondolom, hogy amikor privatizációról beszélünk, amikor a törvény szellemét és célját nézzük, akkor a versenytársak megteremtésének feltételeiről beszélünk, tehát hogy milyen versenyszereplők lesznek, kik lesznek a versenynek a szereplői.
A felszólalásomban arra utaltam, hogy a jelenlegi Volán-vállalkozások alkalmatlanok a piaci versenyre. Ha figyelembe vesszük az Európai Unióban akár a francia személyszállító vállalkozásokat, akár a német, a hozzánk közel eső osztrák vállalkozásokat, közúti személyszállításban érdekelt vállalkozásokat, alkalmatlanok egy árversenyre is és egy minőségi szolgáltatási versenyre is. Viszont ha szükséges, akkor meg kell védjük a cégek érdekeit, és fel kell őket készíteni erre a versenyre, ez pedig három-négy év, azt gondolom.
Köszönöm szépen.
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ily késői órán a parlamentünk ülésnapján nagyon-nagyon sokan és nagyon szép számmal tisztelték meg ezt az ülést. Ez is bizonyítja, hogy milyen fontos kérdésről fogunk ma beszélni.
Azzal a gondolattal kezdeném, hogy a privatizáció a gazdaság, a nemzetgazdaság működőképességének, működésének megkerülhetetlen eleme volt a rendszerváltozáskor, tehát nagyon-nagyon fontos folyamat volt, megkerülhetetlen kérdés volt, és azt gondoljuk, hogy ez azonban egy sajátos történet, különösen akkor és oly módon, ha a vállalkozói vagyon magánosítási folyamatát vizsgáljuk meg.
A bevezetőben, a gondolataim első sorában picit visszamennék a múltba. Amikor a rendszerváltozás a privatizációt érte, mintegy 1850 állami vállalat volt, és ebben a csomagban a könyv szerinti érték szerint mintegy 1700 milliárdnyi vagyona volt a magyar államnak. Ha a piaci szempontokat tekintjük, a privatizálandó vagyon mértéke 2500 milliárd forintot tett ki. 2002-re az állami vagyon mértéke mintegy 200 vállalkozásra csökkent, a privatizáció derékhada pedig a Horn-kormány időszakára esik, az összes bevétel mintegy 50 százaléka abban az időszakban realizálódott. Sajátos történet volt ez, sajátos tapasztalatokkal. Azonban egy új korszakhoz érkeztünk, a Medgyessy-kormány egy rövid nyári időszakához, ami a határozati javaslatunk benyújtását szakmai szempontok szerint is mindenképpen indokolja.
A javaslattal összefüggő érvelés előtt azonban meg kell vizsgálnunk a privatizáció környezetét. Rögzítenünk kell, hogy a privatizációra, a magánosítás folyamatára európai uniós elvárás, kötelezettségünk nincs. A gazdasági helyzet azonban Magyarországon olyan feszítő jelenleg, hogy nagyon-nagyon súlyos bevételi kényszerben van, nagyon-nagyon fontos, hogy az állam bevételeket szerezzen. Miből másból tudna az állam pluszbevételeket szerezni? A még meglévő állami vagyon értékesítéséből. Mi azonban ezt elítéljük.
Ha a helyzetet egy másik oldalról közelítjük meg, akkor azzal találjuk magunkat szembe, hogy a magyar magántulajdonnak és az állami kézben lévő vagyonnak az aránya egymáshoz viszonyítottan EU-konformnak nevezhető, 85-15 százalékosnak tekinthető ez az arány.
Meg kell vizsgálnunk, hogy ez az állami vagyon, ami még rendelkezésre áll, miből, milyen vagyonelemekből áll. Három csoportot tudnék megkülönböztetni. Az első csoport a nemzetgazdaság működőképessége szempontjából stratégiai jelentőségűnek minősíthető vállalkozások csoportja. Itt a közszolgálatiság szót emelném ki. E körbe tartozik például a Magyar Villamos Művek vagy a Magyar Posta, vagy említhetném a Paksi Atomerőművet is. A második csoport a jelentős gazdasági eredményt felmutató vállalkozások köre, amelyek a működésük során nettó befizetést tudnak produkálni a magyar államnak. A harmadik körbe tartozónak pedig a nemzetgazdasági örökség részét képező, úgynevezett hungarikumnak minősülő vállalkozásokat tartom.
A javaslatunkban felsorolt társaságok, ahol szükséges leállítani, felfüggeszteni a privatizációt, e három csoport valamelyikébe tartozik. A javaslat indokolásában egyébként írtuk, hogy nem ellenezzük a privatizációt olyan esetben, ahol más megoldás a további működtetésre nincs.
E helyzet azonban más, mivel nyáron a kormány több, a közvagyont megkárosítani szándékozó döntést hozott, amelyek közül nem egy felveti a jelentős vagyonvesztés lehetőségét is, így például a Bólyi Mezőgazdasági Rt. esetében, vagy a nemzetgazdaság számára különösen jelentős társaságoknál, így például a Magyar Villamos Művek Rt.-nél. Gyakran mondják egyébként, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. nem kerülne privatizálásra, azonban ismereteink szerint a privatizáció szerepel a 2005-ös kormányzati tervek között.
A határozati javaslat politikai szándéknak tűnhet, azonban nem az vagy nem csupán az: társadalmi, foglalkoztatáspolitikai, mondhatom azt, hogy regionális politikai és gazdasági, gazdaságpolitikai kérdéseket is felvet.
Mi a véleményünk a magánosításról? Összefoglalóan azt gondoljuk, hogy a magánosítás Magyarországon a rendszerváltás időszakában szükséges dolog volt, azonban, mint azt az Állami Számvevőszék anyaga mutatja, amit kézhez kaptak képviselőtársaim is, sok-sok társadalmi problémát felvet. A folyamat és a jelen helyzet értékelése a tények mentén érthető meg. Erre vonatkozik egyébként az a felsorolás, ami a határozati javaslatban cégenként bontva indokolja meg, hogy a vállalkozásokat miért érdemes állami tulajdonban tartani.
Mire van szükség? Azt gondoljuk és úgy ítéljük meg, hogy le kell állítani a közvagyon elherdálását, a pályázatok kiírását, illetve a szerződések aláírását meg kell akadályozni. Meg kell alkotni a tartós vagyonkezelés jogszabályi környezetét, ezen belül meg kell határozni a nemzetgazdaság működőképessége szempontjából stratégiai jelentőségű vállalkozások körét, amelyek tartós állami tulajdonban maradnának.
Újra kell fogalmazni a vagyonpolitikai irányelveket, mivel a mai helyzetnek is ellentmondanak, illetve nem tükrözik véleményünk szerint a közakaratot. Itt említeném meg, hogy a nemzeti petíció privatizációval foglalkozó részét mintegy egymillió magyar állampolgár támogatta.
Más fogalmi rendszer kidolgozásán is dolgozni szükséges, így például szakítani kell az “állami tulajdonö kifejezésével, célszerű a “közvagyonö kifejezést használni. Ott, ahol szükséges, valóban csökkenteni kell az állam tulajdonosi szerepét, azonban nem feltétlenül csupán a magánosítás, a privatizáció az egyetlen alkalmas közgazdasági eszköz, más technikák alkalmazása is felmerül.
Nem kerülhető meg az állam szerepéről való kérdés sem. Gyakran mondják, hogy az állam rossz tulajdonos. Azt gondolom, hogy ez helytelen megközelítés, mivel az állam ugyanúgy a piac szereplője, mint más entitás, maga is vállalkozik. A szocialista képviselőtársaim is megosztottak e tekintetben, illetve maguk a cselekményeik is erre utalnak. Példaként lehetne említeni, hogy a Postabank privatizációját, értékesítését követően az M5-ös autópályát üzemeltető társaságba bevásároltak, államosítottak, így is fogalmazhatnék. Vagy akár említhetném a Parádi Kristály Rt.-vel összefüggő reprivatizációt, visszaállamosítást, de gondolhatunk itt az egyébként ismert Regionális Fejlesztési Holding Rt. befektetéseire vagy akár a Bábolna tevékenységére is.
(18.00)
Összefoglalóan: azt gondoljuk, hogy a határozati javaslatban foglaltak a közakaratot tükrözik, és kérjük önöket, hogy vizsgálják felül eddigi álláspontjukat, támogassák a javaslatunkat, és kérjük a kormányt, hogy sürgősen állítsa le a privatizációt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, hogy mindenképpen meg kell hogy szólaljak, bár a végén lett volna tisztem, de Tóth Károly képviselőtársam eszmefuttatására reagálni szükséges.
A Bólyi Rt. nem ajándékozása; az, ami a Bólyi Rt. esetében történt, az egy dráma, és akkor ismertessük a számokat! A Bólyi Rt.-nél 2001-ben 18 milliárd volt az árbevétel, 2002-ben 19 milliárd, 2003-ban 17 milliárd forint volt az éves árbevétel. Értékesítési ár: 4,5 milliárd. (Puch László: Dalmandot is tedd hozzá!)
Az elmúlt négy évben mind gépi beruházás, mind épületberuházás esetében minden évben a magyar állam lényegében ajándékba adott a privatizátoroknak - ott ül öntől nem messze - mintegy 1 milliárd forintot beruházási összegként, beruházási értékként.
(19.40)
Nem beszélünk egyébként a még minden évben ajándékba kapott földalapú támogatásról, a 800 millió forintról. De egyébként, ha vagyonértékelésről beszélünk, akkor én elkezdem önnek fölsorolni azokat a cégeket vagy cégrészeket, amelyeknek az értéke szinte felbecsülhetetlen. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Herceghalom! Dalmand!) Vetőmagüzem, évi 4000 tonna. Törökdombi takarmányüzem - 75 ezer tonna takarmányt képes előállítani és 40 ezer tonna szóját. Mohácsi takarmányüzem. Mohácsi dunai kikötő, 500 ezer tonna. Ennek a kikötőnek az értéke, ha most meg akarná építeni, nem 4 és fél milliárd, 10 milliárdos beruházás lenne. Kettő darab szarvasmarhatelep, három darab szarvasmarhatelep, 25 millió liter tejet állít elő, és odaadták a szomszédjának. Döbbenetes, képviselőtársam, döbbenetes! Ez nem privatizáció! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Elnézést kérek, tisztelt elnök úr, nagyon rövid leszek. Amit Szabó Zoltán képviselőtársam itt mondott, az oktondi, tudatlan és ostoba dolog. (Dr. Katona Béla: Ez tényszerűség!) Nem. Mondok egy tényszerűséget! Volt a magyar államnak egy FÉG Army nevű vállalkozása. Mi minimálisan 500 millió forintra meghirdettük. Mindezt, mivel nem érkezett megfelelő ajánlat félmilliárd forintra, nem adtuk el. Jött a Medgyessy-kormány, és mindezt 250 millióért adta el. Így kell megmérni ezt, Szabó úr. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ígérem, igyekszem nagyon rövid összefoglalót adni a ma este elhangzottak tekintetében.
Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon izgalmas volt ez a vita, mert hiszen olyan kérdések merültek fel, amelyek igazából nem is feltétlenül a mi számunkra, a politikum számára fontosak, hanem a mindennapok embere, a hétköznapi ember számára a legfontosabb. Egyetlen példával szeretném megvilágítani ezt. Ha egy vidéki településen megszüntetnek egy Volán-járatot, ez nem csupán egy egyszerű technikai járatmegszüntetést eredményez, hanem ez foglalkoztatási problémákat is, gazdaságpolitikai problémákat is előidéz, és a település kultúrájára és minden egyébre kihat. Ha mondjuk, a foglalkoztatásról beszélünk, akkor gondoljanak bele, egy vidéki kistelepülésen mással, mint a Volán-céggel nem lehet eljutni a nagyobb településre, ahova dolgozni mennek az emberek, a diákok nem tudnak iskolába járni, és ha megszűnik egy járat, akkor abban az esetben megszűnhet a falu. Ez egy civilizációs csatorna.
Tehát azt gondolom, nem szabad pusztán vagyoni vagy egyszerű közgazdasági szemlélettel vizsgálni egy-egy állami vállalat létét, nemlétét, értékesítését vagy nem értékesítését, hanem ezernyi szegmense van ennek a kérdésnek, leginkább egyébként társadalompolitikai kérdés, és igenis ki kell mondjuk, az államnak vannak olyan feladatai, amelyek másra soha át nem ruházhatók, ilyen például a közszolgáltatás. Szomorú vagyok egyébként, hogy a miniszter úr - bár tiszte szerint a nemzet szolgája, mert a tisztsége ezt jelenti - cinikusan közelítette meg ezt a rendkívül fontos kérdést. Szomorú vagyok azért is, mert az előterjesztésünkre azt mondta, hogy gazdaságilag ésszerűtlennek, jogilag abszurdnak tartja, politikailag pedig képmutatónak. Egy minisztertől méltatlan ez a megnyilatkozás egy országgyűlési határozati javaslattal szemben, amelyben egyébként, és ebben benne foglaltatik, ha végigmennénk mindegyik pontján, azt gondolom, hogy mind a háromra cáfolatot találunk.
A javaslat egyébként tartalmazza azt, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója is és maga a Polgári Szövetség is a magánosítás folyamatát jónak, a nemzetgazdaságra nézve üdvösnek tartja. Azonban nyilvánvaló, hogy elérkeztünk egy pontig, és ha sorra vennénk azokat a vállalkozásokat, amelyeket az 1. pontban fölsoroltunk, akkor jól látható, hogy az egyébként a jelenlegi kormányzat által értékesített agrárcégek közül csak kettő van itt, a többivel nem foglalkozunk. Azért, mert azt gondoljuk, hogy ez az a kettő vállalkozás, amelynek állami tulajdonban tartása indokolt.
Nem véletlen az sem, hogy szerettük volna, ha ma este az egyedi ügyek, egyedi cégek mentén vizsgálnánk meg ezt a kérdést, mert hiszen az egyedi ügyek mentén érthető meg leginkább ez a probléma. Nem véletlen, hogy ezek a cégek kerültek itt felsorolásra, mert ha csak a Nemzeti Tankönyvkiadót nézzük - egyébként méltatlanul keveset beszéltünk ma este ennek a cégnek a jelenéről, létéről; keveset beszéltünk róla, mert sokkal fontosabb cég annál, mintsem hogy néhány kétperces felszólalásban foglalkozzunk vele, illetve megköszönöm Tatai-Tóth Andrásnak, hogy foglalkozott ezzel a kérdéssel -, tehát a Nemzeti Tankönyvkiadó esetében az ÁPV Rt. üzleti tervében 2 milliárd forintot terveznek az értékesítéséből bevételként. Egy olyan vállalkozás esetében, amely nyilvánvalóan hatással van a magyar tankönyvpiac áraira, nyilvánvalóan a piac legfontosabb szereplője, és ezen keresztül az állam jelentősen tudja befolyásolni a családok helyzetét a tankönyvek áraival.
Végigmehetnénk minden vállalkozáson, én ezt nem teszem. Felidézem azt a megjegyzést, amit Rogán Antal képviselőtársam mondott: költségvetési mohóság, illetve emberi mohóság húzódik meg a jelenlegi kormányzati koalíció privatizációs szemlélete, illetve privatizációs gyakorlata mögött. Ezt mutatja egyébként a már időközben benyújtott képviselői módosító indítvány is.
Viszont szomorú aktualitása van az országgyűlési határozati javaslatunknak, mert a 2. pontban mi arra kérjük a kormányt, hogy ne tegyen semmilyen további visszafordíthatatlan lépést az ÁPV Rt. kezelésében lévő állami vagyonelemek értékesítésére vonatkozóan. Amikor ezt benyújtottuk, még nem tudtuk, de ma már tudjuk, hogy ennek, mivel a kormányfő lemondott, szomorú aktualitása van, és erre figyelemmel is kérjük az MSZP-SZDSZ-koalíciót, hogy ne tegyen semmilyen visszafordíthatatlan lépést, másrészről pedig támogassák a határozati javaslatunkat, és a felelőtlen értékesítést állítsák le.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A határozati javaslattal összefüggésben, ha részletes indoklásra kerül sor, összefoglalóan megállapítható, hogy a privatizáció leállításának szándéka a közakarattal egyezik, a nemzeti petíció erre vonatkozó rendelkezését mintegy 1,3 millió ember támogatta. A határozati javaslat a közvagyon körébe tartozó állami vállalkozások köréből kiemel 37 társaságot a még meglévő 200 cégből. Mi erre a körre tettünk javaslatot, hogy ezen társaságok esetében kerüljön leállításra a privatizáció.
A privatizáció leállításának hátterére vonatkozóan a következő legfontosabb indokokat szeretnénk fölhozni. Magyarországon jelenleg közjogi értelemben bizonytalanság van, mert álláspontunk szerint nincs kormány, amely döntéseket tudna hozni, míg az ÁPV Rt. vezetése is bizonytalan helyzetben van, hiszen lemondott a vezérigazgató, másrészről pedig a felügyelőbizottság mandátuma is ismereteink szerint megszűnt. Az országban gazdasági bizonytalanság van, mivel nincs gazdaságpolitika, nincs a gazdaságban bizalom, másrészről pedig az államháztartási hiány az egekbe szökött.
(12.30)
De a legszörnyűbb az, hogy az országban létbizonytalanságban élnek az emberek, és szó sincs jólétről és stabilitásról. Mindeközben a költségvetésnek pedig bevételi kényszere van, és ezt értékesítésekből, az állami vagyon feléléséből kívánja pótolni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Fidesz-frakció nevében továbbra is azt mondjuk, hogy azon esetekben, ahol szükséges, ahol másképpen a vállalkozások életben tartása nem lehetséges, ott a privatizációt nem ellenezzük. Gondolok itt például a Malév Rt. most kiírt privatizációjára.
A kormány nyári gyors privatizációs döntéseit tehát semmi más nem indokolja, mint a költségvetés mohósága, avagy egyes esetekben az emberi mohóság. Így történt ez például a Bólyi Mezőgazdasági Részvénytársaság értékesítése esetében is. Szomorú vagyok azonban a hatalom gyakorlóinak módosító indítványai miatt, mivel ezek a módosítások a parlamenti többség biztonságának tudatában születtek meg, és a határozati javaslatunkat alapjaiban törik meg, illetve érintik. E szerint a módosító javaslat szerint a kormány a parlamenttől egy gyorsított ütemű magánosítási folyamat végrehajtására kapna felhatalmazást. Ezzel mi nem értünk egyet, másrészről pedig ez is bizonyítja, hogy a hatalom semmibe veszi a több mint egymillió magyar állampolgár akaratát, azaz a közakaratot. A másik oldalról veszélyezteti a közvagyont, illetve azt elherdálja.
A privatizációt álláspontunk szerint le kell állítani, de mivel a szocialisták módosítása a parlamenti többség tudatának birtokában ellentétes a mi határozati javaslatunkkal, erre figyelemmel ezt a határozati javaslatot a részletes vita lezárását megelőzően, most - írásban be fogom nyújtani a jegyző úrnak - visszavonjuk. Gondolkodunk egyébként egy olyan jogi eszközön, amelynek alkalmazásával a kormány rákényszeríthető arra, hogy a privatizációt leállítsa, és érvényt kívánunk szerezni a köz akaratának. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlen percre vonom el a parlament figyelmét. Azt gondolom, hazugság az az állítás, amely a Gyurcsány-kormány programjában szerepel a kistérségek fejlesztése tekintetében: a térségek fejlesztését mint prioritást tűzi ki szempontként, mert hiszen nincs vidékpolitikája a Gyurcsány-kormánynak.
Csak emlékeztetni szeretném önöket, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök az országot sem ismeri. Amikor Somogyban járt Kaposváron egy kampányrendezvényen, az Ormánságot Somogy részének tudta be, házelnök asszony, és a sósvertikeiek hangja Pestig és Pécsig sem hangzott el, viszont a szabolcsiakhoz elhangzott, miszerint bezárják a postákat, és például Sósvertikén megszűntek a Volán-járatok. Úgyhogy azt gondolom, hazugság ez a vidékpolitika. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára emlékeznek arra, hogy 2003. szeptember 8-án a parlament kérésemre felfüggesztette a mentelmi jogomat egy ellenem induló büntetőeljárásban. Ez a büntetőeljárás jogerősen szeptember 5-én felmentő ítélettel zárult, és tájékoztathatom a parlamentet, hogy mivel jogerősen lezárult, és a munkát becsülettel elvégeztük, törvénysértést nem követtünk el. Azonban az önök által, szocialista képviselők által oly gyakran hirdetett igazságosság jegyében szeretném megkérni azokat a képviselőtársaimat, akik ebben a Házban a személyemmel kapcsolatban számomra jelentős jogi és egyéb érdeksérelmet okoztak, tőlem itt a Házban akár nyilvánosan is bocsánatot kérnének. (Zaj, közbekiáltások a kormánypártok soraiból.)
Akkor, amikor önök igazságról és biztonságról beszélnek vagy dumálnak, az elmúlt három évben több száz embert jelentettek fel megalapozatlanul, ebben a több száz esetben minden esetben kimondták azt, hogy ezek megalapozatlanok voltak. Azt gondolom, nagy kérdés az, hogy ez a megalapozatlan rágalomhadjárat, amit egyébként jobboldali politikusokkal szemben indítottak, mennyibe került ennek az országnak. Úgy ítélem meg, hogy a közpénzügyi államtitkárság felállítása csak több tízmilliós költséggel működött, és több tízmillió forintot fizettek ki olyan szakértőknek, akik úgy gondolják, hogy ezeket a megalapozatlan feljelentéseket általuk megalapozták. Ki fizeti meg ezeket a felesleges költségeket a Magyar Köztársaság polgárainak? - kérdezem én. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És ki fogja kárpótolni azokat az embereket az igazságos Magyarország jegyében, akiket meghurcoltak az elmúlt három évben?
Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Volánokról szeretnék néhány gondolatot mondani. Azt gondolom, mégiscsak beszélnünk kell az emberek mindennapi biztonságáról, és ha nem tudná az államtitkár úr, hogy mi a biztonság, ez azt jelenti, hogy a mindennapokban az embereknek egy faluban, egy kisvárosban szükséges eljutni a munkahelyre, az iskolába. Tehát vannak olyan területek, ahol az államnak különös felelőssége van, így van ez a közúti személyszállítást ellátó cégek esetében is.
Ha megnézzük az ígéretek szintjén, akkor azt látjuk, hogy Medgyessy Péter a hatalom megszerzésekor azt ígérte, hogy a tanulók ingyen utazhatnak az iskola és az otthon között. Ezt nyilván a Volán-társaságok és az állam egy speciális beavatkozási formájával képzelte el. Sajnos, ez csupán egy ígéret maradt. Viszont üdvözlendő lehetne, ha Gyurcsány Ferenc egy ígéretét megnézzük, amelyet a Volánok tekintetében tett, miszerint a Volán-társaságokat nem kívánják privatizálni. A birtokomban lévő iratok szerint az üzleti terv is tartalmazza ezt a tervet, viszont Dióssy államtitkár úr ellentmond a miniszterelnök úrnak, amikor azt mondja, hogy ezeket értékesíteni kell. Meg kellene egymás között beszélni ezt.
Ha viszont a részleteket nézzük, akkor a luxusbaloldal igényeit ki kell elégíteni, és a Volánok esetében megfigyelhető egy lopakodó privatizáció. Említeném itt a járatok megszüntetésén túl, hogy a jó cégeket, például a Blaguss-Volánt, a Volán egyik alcégét privatizálták, jó áron, barátoknak, vagy az értékes ingatlanokat eladták, vagy a jó és nyereséges járatokat pedig már kiszervezték. Ha itt lenne Kuncze Gábor, akkor hozzá fordulnék, és azt mondanám, hogy egyetértek vele, amikor azt mondja, hogy az emberek kapjanak nagyobb szolgáltatási színvonalat. Kérdezze meg a sósvertikeieket, amikor megszüntették a járatokat, hogy ők hogyan és miként kívánják igénybe venni ezt a jó szolgáltatást.
Egyetértve a miniszterelnök úrral, hogy ne adjuk el a Volánokat, tegyük ezt be a nemzeti vagyonszerződésbe, és kérem önöket, hogy írják alá.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha a privatizációt nézzük, akkor mindig egyedi ügyek mentén mentek itt a viták. Én is tudnék nagyon-nagyon sok példát mondani: a Komáromi Mezőgazdasági Rt. 200 milliós privatizációját két kombájn áráért adták el, a 700 milliós vagyonvesztést okozó Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációját Tatai-Tóth András említette, viszont én azt gondolom, hogy mások a prioritások. Nem az a kérdés, hogy állami tulajdon a jó vagy a magántulajdon, hanem máshol húzódnak a határvonalak. Ebben a kormányzati ciklusban is több példát tudnánk vagy tudnék sorolni arra vonatkozóan, amikor a magyar állam cégei szinte mindennapos tranzakciónak tekinthetők, amikor beszállnak kockázati tőke alapon magánvállalkozásba, azaz, ha úgy tetszik, a magyar állam tulajdonrészt szerez magáncégekben.
Két jelentős példát is tudnék mondani, amikor a magyar polgárok közérdeke mutatkozott meg: amikor az autópályát visszavásárolták az M5-ös autópályára vonatkozó előterjesztéssel, vagy a salgótarjáni üveggyár, ahol meg kellett menteni egy gyárat, de említette Toller képviselőtársam is, hogy ők még ráadásul a Volán-társaságra is bejelentkeztek, amikor felmerült a kormányzati szándék, tehát egészen máshol húzódnak a határvonalak. Én azt gondolom, hogy onnan kell megközelíteni, hogy közszolgálatiság vagy sem, tehát hogy hol van az államnak szerepe a köz szolgálatában, hol van verseny, vagy hol nincs verseny, illetve hol vannak piaci viszonyok, és hol van monopólium. Ahol monopólium van - gondolok itt a Budapest Airportra - , ott úgy ítéljük meg, hogy nincs szükség arra, hogy bárkit is úgymond beengedjünk, az állam nagyon jó gazda tud lenni, hogyha gondosan foglalkozik ezzel.
Ha valaki elolvassa ezt a politikai nyilatkozatot, azt gondolom, hogy nagyon-nagyon korrekt és tisztességes. Én arra biztatom önöket, képviselőtársaimat, hogy forgassák, olvassák el, és fontolják meg.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Engedjen meg a kérdést megelőzően kettő megjegyzést. Az első megjegyzésem, hogy az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága kormánypárti többsége leszavazta a vizsgálat lehetőségét a Budapest Airport privatizációja kapcsán, a másik pedig, hogy a kormány biztos akart lenni a dolgában a Budapest Airport esetében, ezért jelentős nyomást gyakorolt az ÁPV Rt. igazgatóságára, akik - más lehetőségük nem lévén - meghozták a példátlanul hátrányos döntést.
Amiről viszont érdeklődnék a tisztelt miniszter úrtól, hogy bizonyára tudja, hogy a Budapest Airport helyzete jogilag nem a legstabilabb, mivel perek sokasága indult az elmúlt időszakban a helyzetek és a felmerült problémák tisztázására. Csak néhányat hadd említsek önnek! Az egyik, jelentős súllyal rendelkező szakszervezet polgári eljárást indított a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Budapest Airport Rt. vagyonkezelői szerződésének semmissége megállapítására - e szerződés alperesei az ÁPV Rt., a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Budapest Airport Rt. A kereset jogalapját az az állami számvevőszéki vélemény alapozta meg, amely megállapította, hogy a Budapest Airport Rt. tulajdonviszonyai rendezetlenek. Talán a sajtóból értesült, hogy egy magánszemély a Legfőbb Ügyészséghez fordult azzal, hogy a privatizációs eljárás érvénytelen, mivel a területen védett kulturális értékek vannak, és az értékek elidegenítéséhez az illetékes tárca nem adta a beleegyezését. Talán hallott a FUF Kft.-vel kapcsolatos ügyről, amely a vagyonkezelői jog megvonásából eredő kötelezettséggel függ össze, és a bírósági eljárás folyamatban van; gondolom, nem ismeretlen ön előtt a telekügy sem, ahol a Fővárosi Főügyészség indított eljárást hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt.
Kérdezném a tisztelt miniszter urat, hogy a kormány mérlegelte-e a fenti ügyben a felmerült jogi problémákat, tájékoztatták-e a leendő tulajdonosokat az ügyben rejlő, esetlegesen felmerülő kockázatokról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), avagy ki viseli a felelősséget a megkötött jogügylet után felmerült esetleges károkért.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Az első megjegyzésem, hogy ha nem lett volna a FUF-tól való vagyonkezelői jog megvonása, akkor nem lett volna mit eladni. Az első: ha önnél van a vagyonértékelés - általában a táskájában hordja -, akkor legalább olvassa el, hátha van benne valami a felvetett perekkel kapcsolatos kérdésről. Ha nem szeretné elolvasni, akkor adja ide nekünk, mert mi nagyon szívesen elolvasnánk, nagyon kíváncsiak lennénk rá, hogy mi van benne. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ha ránk már nem hallgat, akkor viszont hallgasson az Állami Számvevőszék véleményére, és felülvizsgálhatná az álláspontját. Egyébként a megjegyzésemet önnek címeztem, mert soha nem fordult még olyan elő az ÁPV Rt. igazgatóságának történetében, hogy a részvényesi jog gyakorlója az igazgatósági ülésen részt vett volna, és de facto politikai nyomás alá helyezte volna az ÁPV Rt. igazgatóságát.
A perekkel pedig vigyáznék az önök esetében - ott volt az ülésen, így tudjuk -, mert egyébként a Budapest Airport esetében érvénytelenítettek már egy pályázati fordulót, ráadásul pedig a Mahart esetében is legutóbb, úgyhogy én mindenképpen óvatosabb lennék ezzel. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Én valóban ígérem, hogy nem fogom sokáig rabolni az önök idejét. Egy nagyon fontos dologról van szó, és kérem, hogy hallgassanak végig.
Azt gondolom, hogy a legfontosabb nemzeti kérdésekben nemzeti konszenzusra kell törekedni, és a nemzeti vagyon megőrzése egy nemzeti érdek, és ehhez méltó felelősséggel kell, azt gondolom, ma este itt beszélnünk.
(19.30)
A nemzeti vagyonról szóló törvény közös elfogadása elengedhetetlen feltétele a legalapvetőbb nemzeti érdekek biztosításának. A rendszerváltás idején valamennyi politikai szereplő, az itt ülő valamennyi politikai párt szabad és demokratikus országot akart építeni, és egyben át kívánt térni a piacgazdaságra. Ennek alapja a magántulajdon.
Mára azonban a gazdasági szerkezetváltás Magyarországon megtörtént. Ma már csak olyan vagyonelemek vannak álláspontunk szerint a köz tulajdonában, amelyek az Európai Unió számos államában a nemzeti vagyon részei. Nemzeti érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a privatizációt ne folytassuk.
Ha megnézzük a nyugat-európai államokat, akkor az állami tulajdon durva aránya 70–30, ahol is az állami tulajdon 30 százalék, a magántulajdon pedig 70 százalék. Franciaországban egyébként ez az arány messze eltér ettől, 40-50 százalékos az állami tulajdon aránya. Hazánkban 10 százalék az állami tulajdon részesedése a nemzetgazdaságban. Ez a vállalkozói vagyonra értendő.
Számos európai ország felismerte, hogy a stratégiai jelentőségű vállalatokat köztulajdonban kell tartani, így, ahogyan mondtam, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban a közszolgáltató cégek döntő hányada ma közvagyonnak minősül. Egy példával szeretném illusztrálni: Portugáliában a közúti személyszállítással foglalkozó vállalatokat visszaprivatizálták, de ugyanígy jártak el Görögországban is.
A magyar gazdaság európai összehasonlításban tehát már ma is túlprivatizált, nincs szükség további magánosításra, nincs szükség sem az állami és önkormányzati tulajdonban lévő kórházak, sem az állami tulajdonban lévő erdők, az autópályák, a kezelésükre létrehozott gazdasági társaságok, sem a Budapest Airport Rt., a MÁV, a Magyar Posta, a Magyar Villamos Művek Rt., a Paksi Atomerőmű, a Volán-társaságok privatizációjára, mert ezek a nemzeti vagyon részei.
A szabályozás két területet fogna át. Felhatalmazást adna az országgyűlési képviselőknek, hogy ha valamely vagyonelemet ebből a körből ki szeretnének vonni, akkor az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával lehessen ezt megtenni.
A másik pedig: vagyonkatasztert, vagyonleltárt készít ez a jogszabály, ez a törvény, amely meghatározza a vagyon körét. Ahol vita van egyébként közöttünk, egyrészről az egészségügyi intézmények, másrészről pedig az állam vállalkozói vagyona.
Bízom azért abban, hogy az ország és az emberek mindennapi biztonsága garanciáját meg kell teremtenünk a nemzeti vagyonról szóló törvénnyel.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák ezen indítványunkat, és a tárgysorozatba-vételhez járuljanak hozzá.
Köszönöm, hogy ilyen későn meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Rettenetesen szomorú vagyok, megmondom őszintén, mert nagyon sok munka van ebben az anyagban. (Nagy zaj, derültség a kormánypártok padsoraiban.) Rettenetesen szomorú vagyok, mert azt gondolom, a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez… Bármily késő is ez az óra, itt ülünk reggel óta, egy képviselő és a munkatársai dolgoznak… Bocsásson meg, képviselőtársam, itt ülünk, és tisztelettel kérem önöket, hallgassák meg egymást. Az, hogy belebeszélnek egész nap, úgy viselkednek, mint az általános iskolában a gyerekek. (Zaj, derültség a kormánypártok padsoraiban.) Ne nevessenek! Ez felháborító, méltatlan a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez!
Egyébként pedig a munkát, az emberek munkáját nem lehet így minősíteni, Kuncze frakcióvezető úr és Göndör úr! Nem lehet így minősíteni! Egyébként nem tizenkettő, hanem száztizenkettő! Az állami gazdaságok száma százhuszonnégy volt, tizenkettő a mi kormányunk… És hol van a többi? (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.)
(19.40)
Hozzátenném, Medgyessy Péter miniszterelnök úr, hol van a többi!? Így van! Hol van a többi? Kérdezze már meg a képviselőtársaitól, az MSZP agrárlobbijától, hogy merre van! És kérdezze már meg Medgyessy Péter volt miniszterelnöktől, hogy mitől van tele az SZDSZ korrupciós ügyekkel. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)
Egyébként pedig még egyszer tisztelettel kérem az Országgyűlést, támogassa ezt a javaslatot, hogy legyen miről vitatkoznunk. Azt gondolom, nagyon fontos kérdésről van szó, mert több millió, kétmillió ember adta ahhoz az akaratát, hogy a kórház-privatizációt leállítsuk, a nemzeti petíciót pedig 1 millió 300 ezer embert írta alá. Tiszteljék meg ezeket az embereket, hogy legalább tárgysorozatba veszik!
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)