Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy törvénymódosítás az Országgyűlés asztalára kerül, akkor mindig felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen indokok alapján történik meg ez a módosítás pont most; ezt szakmai vagy egyéb követelmények, európai uniós csatlakozás, nemzetközi normák változása vagy egyebek teszik-e kötelezővé. Úgy emlékszem, hogy a NATO tagjaivá 1999 márciusában váltunk, és az Európai Unió tagjai is tavaly május óta vagyunk. A törvénymódosítások zöme ennek jegyében telt el, ráadásul ezt a törvényt 1999 óta már néhányszor módosítottuk, volt itt az asztalon.

Az aztán végképp felfoghatatlan, hogy a törvénymódosító javaslat 32. §-a, úgy a vége felé egy olyan dologról rendelkezik, ami szakmai szempontból semmiképpen nem indokolható, ez a tulajdonviszonyokat hivatott rendezni. Tehát igaza van Szalay Gábor képviselőtársamnak, amikor úgy minősíti ezt a törvényt, hogy ez egy salátatörvény, de azért lássuk be, hogy még a salátatörvényeknek is egy roppant speciális fajtája, hiszen aztán itt minden összekeveredett, amit össze lehet keverni. Attól tartok, hogy ennek a törvénynek az aktualitását ez az egyetlenegy paragrafus adja, a többivel körbe van rakva, mert nem hiszem, hogy a NATO előírásai az utóbbi esztendőkben vagy az utóbbi időben oly mértékben változtak volna, hogy ezt a törvénymódosítást most indokolttá tennék.

Hogy előrebocsássam: amennyiben a 32. § benne marad ebben a törvényben, akkor a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot, függetlenül attól, hogy vannak szakmailag elfogadható részei, természetesen nem fogja támogatni, nem fogja megszavazni. Azt, hogy ebbe belekerült még az Autóipari Kutató és Fejlesztő Részvénytársaság, Kékesi képviselőtársam sem értette kristálytisztán, hogy aztán ez hogyan került ebbe a törvénybe. Mindegy, benne van, de ez egy pluszadalék ahhoz, hogy ezt ebben a formában illetlen dolog elfogadni, tehát politikailag nem illő dolog, ha szabad ilyen kifejezést használnom. Itt a tisztességes megoldás az lenne, hogy ha a kormányzatnak vannak ilyen szándékai, az egy rendben lévő dolog, de akkor azt a helyén tárgyaljuk. Akkor az egy külön törvénymódosítás, egyébként, ahogy többen előttem megemlítették, a tartósan állami tulajdonban maradó, privatizációs törvény mellékletét pont kormánypárti javaslatra ez idáig tárgyaltuk, tehát ezt ott meg lehetett volna ejteni, és akkor tudjuk, hogy miről beszélünk. Így, ebben a formában bizony politikai felelőtlenség, legalábbis az ellenzék részéről belemenni ennek a törvénynek az elfogadásába és az ilyetén való módosításába.

Tehát még egyszer hangsúlyozom, be is adtam egy módosító javaslatot, úgy tudom, Márton Attila képviselőtársam hasonló javaslatot adott be, hogy ezt a paragrafust, a 32-est vegyük ki ebből a törvényből, és kezeljük külön, és akkor a dolog a mi részünkről le van tudva, és akkor foglalkozzunk csak a szakmai résszel.

Azonban előre kell bocsátanom, hogy annak ellenére, hogy a szakmai rész kellően kidolgozott és kellően megalapozott, a mi szakértőink találtak néhány olyan apró módosításra szoruló előterjesztést, amit ebben a formában nem lenne érdemes elfogadni, talán módosító javaslatokkal lehetne segíteni a dolgon. Ha megengedik, akkor én ezeket most megosztanám önökkel.

A 4. § (5) bekezdése, amelyet Márton Attila is kifogásolt, megszünteti az államigazgatási jogorvoslat lehetőségét, a másodfokú eljárást. Ennek a következménye az, hogy az első fok után rögtön a bíróság következik, ami nehezen indokolható és nehezen magyarázható. A másodfokú hatóság - ez most a közlekedési felügyeleten van - viszonylag gyorsan tudja korrigálni az első fok esetleges tévedését. Ezt többéves hercehurcára, bírósági eljárásra kötelezni és ott próbálni megoldani, mi nem tartjuk egy jó megoldásnak, és ehhez a szakaszhoz, bekezdéshez módosító indítványt adunk be.

Az 5. § (1) bekezdése az utóbbi időben már három alkalommal változott. Nagyon rövid időn belül ez a negyedik alkalom. Ez meghatározza, hogy a külföldi állami légi járművek magyar légtérbe való berepüléséhez milyen engedélyek szükségeltetnek. Ez a javaslat kihagyja a Belügyminisztériumot és a Honvédelmi Minisztériumot. Ezt mi nem tartjuk indokoltnak, tehát nem látjuk okát, hogy e két intézmény, minisztérium törlődjék ebből a listából.

A 16. § (3) bekezdése nagyon hasonlít a 4. § (5) bekezdéséhez. A hatóság határozatát felügyeleti eljárásban nem lehet megváltoztatni - ismét a másodfok eltörlését veszi elő. Itt is határozott véleményünk, hogy a bírósági eljárást túl hamar hozza be, és túlságosan bonyolulttá és komplikálttá teszi az ügyek megoldását.

A 17. § (4) bekezdése egy rövidke mondatot tartalmaz: a szakmai vizsgálat nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak. Miért nem? Ezt nem értjük. Egyetlen magyarázata lehet, hogy ha nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak, akkor nincs kötelező határidő az eljárás befejezésére, ami az előző esetben 30, illetve 60 nap lehetett. Mi azt gondoljuk, hogy legyen közigazgatási eljárás, mert akkor nem lehet évekre elhúzni egy-egy ügy lezárását, hiszen most ez elég szorosan és elég konkrétan szabályozva van.

A 19. § (1) bekezdése egy olyan fogalmat használ, ami meglehetősen szubjektív megítélésre ad lehetőséget. Úgy kezdődik, hogy “nem súlyos repülőeseményö. Ki dönti el, hogy mi a súlyos, ki dönti el, hogy mi a nem súlyos? Egy szakmai törvényben lehetőleg kerülni kell az olyan megfogalmazásokat, amelyek a szubjektív megítélés nagy terére adnak lehetőséget. Mi ezt egy módosító indítvánnyal egy kicsit konkrétabbá kívánjuk tenni.

A 22. § (4) bekezdését már előttem sokan szóvá tették. Éppen most tárgyaljuk a gáztörvényt is, az az érzésünk, hogy abban is van egy ilyen felügyeleti díj. A hatóság eltartatására és az ezt követő szolgáltatás kifizettetésére jó. Jól mutatja ezt a 160 milliós plafon, amibe most kerül a hivatal fenntartása, de úgy tűnik, hogy miután nincs konkrét leírás, ez nem tekinthető másnak, mint valami ellenszolgáltatás nélküli sarcnak. Ha ez valahova be lenne kötve, ha ezért a pénzért valami mérhető ellenszolgáltatást kapna a fizető, akkor a dolog teljesen rendben lenne, de így lóg a levegőben, és az embernek az az érzése, hogy már más törvények során is alkalmazott pénzelvonási aktusról vagy eseményről van szó.

A 23. § (1) bekezdése a “légügyi főigazgatóö megnevezést használja. Jelenleg nincs ilyen beosztás. Ezt a hatáskört jelenleg a légügyi főosztály vezetője látja el. Itt a törvény csak annyiban hibás, hogy egy olyan fogalmat vezet be, ami egyébként nincs forgalomban, hogy stílszerű legyek.

A 26. § (2) bekezdése, amit szintén sokan említettek már előttem: itt van a legtöbb kényes ügy. Nem indokolt a kivétele a lajstromból ezeknek a repülőknek, sárkányrepülőknek, vitorlázógépeknek, kisrepülőgépeknek, ejtőernyősöknek, egyebeknek, sőt a mi felfogásunk szerint, ha ezek kint lennének, ahogy a törvény most akarja, akkor be kellene őket vinni, és szigorítani kellene az ellenőrzést, mert a légi közlekedés biztonságát a mi véleményünk szerint ez az intézkedés ebben a formában jobban garantálja, mint a tervezett új intézkedés.

Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum a szakmai részeket elfogadhatónak tartja a módosításokkal egyetemben, azonban a szakma és a vagyon, illetve a tulajdonlás ilyenfajta összemosása, ami ennek a törvénynek az előterjesztése során megvalósult, a mi számunkra elfogadhatatlan, és ha ez így marad, ha a 32. §-t nem vesszük ki, akkor sajnos a szakmai indokok alapján sem tudjuk ennek a törvénynek az elfogadását támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

(16.50)