Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, de úgy gondolom, hogy rosszul nyomtam meg a gombot, majd a későbbiekben szeretnék megszólalni. Elnézést kérek.

ELNÖK: Képviselő úr, most éppen más felszólaló nem jelentkezett. Úgyhogy ha most képviselő úr…

LEZSÁK SÁNDOR (független): Ez a közigazgatási hatósági eljárás?

ELNÖK: Igen.

LEZSÁK SÁNDOR (független): Igen, köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ha újra elolvassák a törvénytervezet címét, megállapítható, hogy a törvény már a címében viseli azt az ellentmondást, amit a korábbi célkitűzések ellenére nem tudtuk megoldani. Nem tudtuk és nem tudta szétválasztani az előterjesztő sem egymástól korrekt módon a hatósági jövedelemelvonásokat, ilyenek az adók, a kötbérek, a bírságok, és a hatósági szolgáltatások díjait. Ezek ugyanolyan mértékben kuszák maradtak továbbra is, mint ahogy eddig is kuszák voltak.

Hadd érzékeltessem néhány adattal a mai rendezetlen állapotokat. Az önkormányzati költségvetés adatai szerint évről évre rendkívül gyorsan növekszik a hatósági szolgáltatások értéke. Uniós ismérvek szerint a szolgáltatások növekvő mennyisége, legyen az autójavítás, telefonszolgáltatás vagy éppen hatósági szolgáltatás, a lakosság javuló életminőségét jellemző mutató. Ha viszont kibontjuk a hatósági szolgáltatások címszó alatti összeget, akkor a lakosság szemében inkább jövedelemelvonás jellegű tételeket találunk ott, semmint valós szolgáltatásokat. Ilyeneket látunk ott például, mint bírság, kötbér, kártérítés, bánatpénz. Ezektől a tételektől bizony nem növekszik a lakosság életszínvonala, mi mégis szolgáltatásnak tekintjük ezeket.

A számok arra utalnak, hogy a népszerűtlen helyiadó-kivetések helyett a települési önkormányzatok egyre gyakrabban élnek hatósági szolgáltatások címén a burkolt adóztatás lehetőségével, és meglehetősen dinamikus ez a burkolt adónövelési, jövedelemelvonási folyamat. Hadd említsek néhány konkrét példát.

Az Alkotmánybíróság sorozatban semmisített meg olyan önkormányzati rendeleteket, amelyek a konkrétan keletkező szemét mennyiségétől függetlenül állapították meg a szemétdíjakat, s ezáltal burkoltan vagy házadót, vagy lélekszám után számított fejadót vetettek ki az ott élőkre. A törvény keretein belül természetesen joguk van ilyen jellegű adót kivetniük az önkormányzatoknak, de akkor azokat adóknak kell nevezni, és nem szolgáltatásoknak. Az ilyen megsemmisítő határozatok ma is folyamatosak, mert az Alkotmánybíróság csak konkrét rendeleteket semmisít meg. Azaz amelyik önkormányzat lakói nem nyújtanak be panaszt, azoknál fennmaradnak ezek az alkotmányellenes rendelkezések.

(15.30)

Voltak olyan önkormányzatok, ahol bizonyos frekventált helyeken “megállni tilosö táblákat helyeztek el, de mindazon kereskedők számára feloldották ezt a tilalmat, akik busás áron megváltották ezt a rendelkezést. Ennek a megváltásnak, azaz a hatósági szolgáltatás igénybevételének nyilvánvaló a szabadpiaci versenyt megcsúfoló, kényszerítő jellege.

Kötelezően biztosítandó hatósági szolgáltatás például a temetkezés. Gyakran előfordul, hogy a helyi önkormányzat magasabb temetkezési tarifát állapít meg nem helybeliek számára, mint az elhunyt helybelieknek. Az Alkotmánybíróság döntése szerint a megkülönböztetés a nem helybeliek burkolt megadóztatása, és ilyen megkülönböztetést megint csak tilt a versenytörvény. Az Alkotmánybíróság ennek értelmében megsemmisítette többek között a szegedi önkormányzat rendeletét, amelyben a szegedi temetkezési kft. az általa üzemeltetett temetőben a nem szegedi hamvasztású hamvak átvételéért magasabb árat kérhetett, mint a helybéli, saját hamvasztású hamvak átvételéért.

Tisztelt Ház! A piaci helypénzek nagyságát is gyakran panaszolják a kofakamarák, helyi kiskereskedői érdekképviseletek. Kimutatásaik szerint a piacok ellenőrzésére és takarítására szánt kiadás gyakran csak néhány százaléka a beszedett helypénznek, azaz inkább az adó jellege domborodik ki a helypénznek, mint a szolgáltatási oldala.

Sajnos, még a nagyvárosok képviselő-testületei sem érzékelik azt, hogy ezek a szolgáltatások, függetlenül attól, hogy hatóságiak vagy nem hatóságiak, a versenytörvény hatálya alá tartoznak, míg az adók, illetékek ettől eltérő jogszabályok alá esnek.

A közterület-foglalási díjak hivatalosan a hatósági szolgáltatások részei, de a legtöbb esetben - a versenyeztetés feltételeit megsértve - adóként vetik ki őket. Számtalan olyan jellegű panasz érkezett eddig mind a Belügyminisztérium önkormányzatokkal kapcsolatot tartó részlegéhez, mind a Gazdasági Versenyhivatalhoz, mind az igazságügyi szervekhez, melyek szerint az önkormányzatot irányító frakciókhoz közel álló gazdasági szervezetek díjtalanul vagy éppen jelképes térítés ellenében, hosszú időre bérelhetnek közterületet, míg más gazdasági szervezetek akár néhány nap közterület-foglalásért is súlyos összegeket kénytelenek kifizetni.

Gyakran okoz vitás helyzetet az, hogy ugyanabban az utcában az egyik vendéglő csak nagy összegek ellenében kap engedélyt néhány asztal és szék elhelyezésére az üzlet előtt, míg egy másik üzlet szinte ingyen közterülethez jut. A közterület-felhasználás hatósági szolgáltatás jellege csak megnehezíti a tisztánlátást, mert az ilyen gyanús ügyletek kivizsgálására alakult önkormányzati vizsgálóbizottságok mindig beleütköznek az üzleti titkok falába, amire a versenyszférapiac szereplőinek joguk van.

A vizsgáló szervezetek mindig belebonyolódnak abba a rendezetlen kérdésbe, hogy az önkormányzatnak mint tulajdonosnak joga van közterületi díjat kérni, de mint közhatalmi szervezetnek - lakossági termelői vagy más érdekre történő hivatkozás alapján - ez alól a díjfizetés alól joga van mentességet is megállapítani.

Úgy véljük, hogy ez az előterjesztés nem rendezi azt a visszásságot, hogy az önkormányzat az irányítók érdekei szerint hol a hatóság, hol a piaci szolgáltatást nyújtó szerepét ölti magára. Ha a piaci versenyt kérik az önkormányzattól számon, akkor hatósági szerepet ölt magára. Ha a közhatalmi ellenőrizhetőséget kérik számon, akkor üzleti titkaira hivatkozó piaci szereplő. Sem a sokat emlegetett üvegzseb-törvény, sem ez az előterjesztés nem tesz kísérletet az önkormányzati korrupció melegágyának felszámolására.

Az előttem felszólalók statisztikái szerint 62 törvényt módosítana ez az előterjesztés. Ha csak az egyik leggyakoribb lakossági panaszra gondolok, az ingatlanbejegyzések szabályainak a rendezetlenségére, akkor szomorúan kell megállapítanom, hogy a hatósági eljárások reformja bizony elkerüli az ingatlan-nyilvántartást.

Nagyon sok kidolgozatlan eleme van ennek az előterjesztésnek, s nyilvánvalóan kétséges az egyöntetű elfogadása. Ugyanakkor a változtatást igénylő joganyag is annyira széles körű, hogy feltehetően nem is lehetne egy törvény keretében véghezvinni a szükséges változtatásokat.

Úgy vélem, hogy merész dolog volt az előterjesztő által ilyen félkész állapotban ennek a terjedelmes törvénycsomagnak az idei november 1-jei hatálybalépése. Több módosító indítványt fogalmaztunk meg a Nemzeti Fórum képviselőcsoportja nevében, kérem majd ezek figyelembevételét. Köszönöm szépen.