Felszólalás adatai

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy egyedül maradtunk, vagy legalábbis csak az ellenzéki oldal kívánja kifejteni ezzel kapcsolatos álláspontját.

Jól tudjuk, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló ’97. évi törvény módosítását egy szűkebb, szerényebb módosításban képzeltük el korábban, mivel jelezték azt, hogy a későbbiekben, ha a felső irányítási struktúra is változik és egyéb kapcsolódó jogszabályok, akkor kellene egy maradandóbb, komolyabb szabályozást csinálni ezen a területen. Ennek ellenére számos olyan elem van ebben a javaslatban, amely megfontolásra érdemes.

Az igazán nagy gond, amely a gazdasági bizottság albizottságában az érdekeltek bevonásával tartott vitán is kiderült, a felső irányításban van. Gyakorlatilag nem ebben a pillanatban képződött ez a probléma, hanem mondhatjuk azt, hogy már a rendszerváltás előtt megkezdődött az építőipar presztízsének a csökkenése, és emiatt az irányítási szerep nagyon gyakran változott, szintkülönbségek is voltak, és elgondolásbeli változás is történt.

Természetesen azért a dolgok természetéből adódóan, ha problémák akadtak, akkor mindig valamilyen módosítással, valamilyen igazgatással, igazításokkal a magyar közigazgatás úrrá lett a helyzeten. De látszik, hogy ez toldozás-foldozás volt, és valószínű - és ezt nem én mondom, hanem ott a szakmai szereplők is ezen a véleményen voltak -, hogy addig, ameddig az állami irányítás nem kerül méltó kezekbe, addig, amíg nem lesz megfelelő felelőse ennek, és nem kerül olyan kormányzati figyelem erre a területre, amely generálisan rendbe tenné ezt az igazgatási területet, addig nem számíthatunk jelentős változásra.

(20.10)

Meg kell gondolni, hiszen különösen most, az Unióba való belépés után újra remény van arra, hogy újjá tudjuk építeni az országot, és hogy az építészetnek, az építésigazgatásnak nagyon szoros mindennapi feladatai lesznek.

Ehhez kapcsolódik egy olyan kérdés, amely a szakmában szintén általánosan elfogadott, hogy az önkormányzati területen - ahol az igazgatásnak jelen pillanatban egy nagyon jelentős szegmense található - különösen a jegyzőnek nincsenek olyan korlátai, nincs olyan szankcionálás, amely meggátolhatná az olyan abszurd jelenségeket, mint például Kecskeméten a Malom Center építésénél, ahol semmi nem volt szabályos, mégis megépülhetett az épület. Valószínű, hogy önkormányzati területen is olyan szankciókat kell beépíteni, amely az építésigazgatásban szerepet vállaló, szereppel bíró jegyzőknek és közigazgatási szakembereknek kontrollt jelent, ellenőrizhetőséget biztosít, átláthatóvá teszi az irányítást. Ez a jelenlegi tervezetben már megnyilvánul azzal, hogy létrehozza az építésfelügyeleti rendszert, építésfelügyeleti bírságot szab ki. Ezenkívül ez egy állami terület, amit a miniszter felügyel, így számonkérése, ellenőrizhetősége is a vertikalitásánál fogva biztosítható, átlátható, szankcionálható. Ez nagyon fontos egy olyan területen, ahol a gazdaság nagyon komoly érdekek mentén jelenik meg, és a közigazgatásnak, az építésigazgatásnak nagyon komoly felelősséggel bíró, stabil apparátussal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a kísértéseknek, eltérítési próbálkozásoknak ellen tudjon állni. Ehhez természetesen a funkciók megbecsülése és a világos ellenőrizhetőség is szükséges.

Úgy gondolom, a jelenlegi tervezetnél még nem dőlt el, hogy valójában mi is lesz ebből, mert látható, hogy a kormánypárti oldalon sincsenek megelégedve. Elsősorban az önkormányzatiság kérdéskörével kapcsolatban nincs tiszta kép, nincs tiszta kép arról, hogy esetleg hatalmi szóval meg lehet szüntetni az önkormányzatoknál az építésigazgatást, és ezt koncentrálni, úgymond, területi elven összevonni. Önmagában az önkormányzatiságot sértené valamilyen módon, ha esetleg törvényi úton ezt el is lehetne érni, mindenesetre az eddigi önkormányzati gyakorlat alapján, ahogy a politika, a magyar államigazgatás kezelte eddig az önkormányzatokat, ez nem látszik eredményesnek, nem látszik demokratikus lépésnek. És nem is biztos, hogy az a jó, ha egy olyan koncentrációt hajtunk végre, ahol messze kerül az állampolgároktól ez az építésigazgatási funkció.

Összegezve azt szeretném mondani képviselőtársaimnak és a kormány képviselőinek, hogy gondolják át, és talán egy redukáltabb, kisebb változtatással, koncentrálva azokra a változásokra, amelyeket mindkét oldal elfogad, egy olyan szűkítettebb változatot kellene idehozni, amely biztosítja a zavartalan működést, és elindíthatja azt a folyamatot, amelyben az államigazgatás, a kormányzati igazgatás is megkapja a megfelelő szerepet ezen a területen, hogy az olyan szakmai kontroll létrejöhessen, amely különösen a nagy építkezéseknél kiküszöböli az olyan anomáliákat, mint ami Kecskeméten is megtörtént. De sajnos előtte is és azóta is több nagyvárosban, így Budapesten is előfordult, hogy az elvi építési engedélytől kezdve a záró pillanatig a szabálytalanságok sorozata történt. Ez mind a magyar közigazgatás, az önkormányzatok jó hírét és a külföldi befektetők előtti jó hírünket is rontotta. Szeretném, ha ezek a kérdések megoldásra kerülnének, és valóban az állampolgárok érdekei mentén, a közösség érdekeinek a figyelembevételével születnének meg az építésigazgatási eljárások, határozatok. Ahhoz, hogy ezt a törvény segíteni tudja, nagyon sokat kell változtatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)