Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Nincs semmi akadálya annak, hogy elkezdjük a délutáni munkát.

Soron következik az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, valamint a Magyar Államkincstár Részvénytársaságra és az Államháztartási Hivatalra vonatkozó egyéb törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/3918. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3918/1-2. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót László Csaba pénzügyminiszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.

DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon az államháztartásról szóló több mint tízéves törvény módosításának vitája kezdődhet meg, és ez az a törvényjavaslat, amelyik egy olyan fontos intézménnyel fog foglalkozni az elkövetkezendő hetekben itt a tisztelt Házban a vita során, amely meghatározó jelentőségű az egész magyar pénzügyi rendszerben.

Ez az intézmény 1996. január 1-jén lett felállítva, nagyon gyors és nagyon hatékony előkészítő munka után, és azóta is ez az intézmény az, amely a magyar adófizetők pénze kapcsán a gazdálkodás lebonyolításában kulcsszerepet tölt be. Ez az intézményrendszer, amely '96-ban kialakult, egy egységes államkincstár, és emellett egy egységes államadósság-kezelési, -finanszírozási rendszer, talán az egyik legfontosabb reformlépés volt az államháztartás történetében az elmúlt tíz évben.

Az a változás, amiről itt most beszélnünk kell, illetve az a javaslat, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, alapvetően két-három célt tűz ki. Az egyik az, hogy az európai uniós csatlakozásra még felkészültebb legyen ez az intézményrendszer, amelynek meghatározó szerepe lesz abban, hogy felkészítse a magyar államigazgatás, a magyar közigazgatás szerveit arra, hogy a pénzekkel hatékonyan tudjanak gazdálkodni, és azokat az ellenőrzési követelményeket tudják teljesíteni, amelyeket az Európai Unió természetesen állít a mi számunkra. A másik, hogy az elmúlt két-három évben ez a intézményrendszer átalakult, és azt kell mondjam, létszámában nagyobb, működésében kevésbé jól szervezett, és amit talán érdemes külön is hangsúlyozni: kevésbé hatékony, kevésbé takarékos intézményrendszer alakult ki. Kialakult a Magyar Államkincstár, illetve az Államháztartási Hivatal szervezete, amelyben jóval több szervezeti szinten, jóval több pénz került elköltésre, és a funkciók is több tekintetben megkettőződtek. Egy olyan intézményrendszer került kettéválasztásra, amely valójában egységes funkciókat kell hogy ellásson, és ezen belül vannak természetesen feladatok, amelyeket egy szervezeten belül lehet hatékonyan szervezni.

Gondoljunk bele abba, hogy ez az intézményrendszer, amely kialakult, az előirányzatoktól a pénzek kiutalásáig egységes intézményrendszer lehetne, de azáltal, hogy szervezetileg különvált, mégis külön informatikai rendszereknek kellene hosszabb távon kialakulniuk. Az elmúlt két-három év tapasztalatai alapján szerencsére jelenthetem, hogy az informatikai rendszerek kettéválasztása még nem történt meg, de azt gondolom, csak idő kérdése lenne, ha a mai intézményrendszert ebben a formában fenntartanánk.

Éppen ezért foglalkozott a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány kiemelt módon azzal, hogy ez az intézményrendszer alakuljon át, és egy új kincstári rendszer alakuljon ki. Azokat az alapelveket, amelyekre korábban utaltam, érdemes még egyszer megemlíteni: egyszerűbb, áttekinthetőbb struktúrára van szükség, ez nagyon fontos, és az államháztartás minden szintjén ennek az elvnek meghatározónak kell lennie. Takarékosabb, olcsóbb intézményrendszerre van szükség, úgy, hogy természetesen a feladatait továbbra is magas vagy még magasabb szinten tudja majd ellátni. S a harmadik, ezekkel egyenértékű feladat: az európai uniós csatlakozásra való felkészülés.

Az intézményrendszer átalakítása természetesen bonyolult jogi konstrukciót, illetve bonyolult jogi feladatot jelent. Meg kell szüntetni a korábban Magyar Államkincstárnak hívott szervezetet, amely ráadásul részvénytársasági formában működött, miközben klasszikus közigazgatási funkciókat látott el, és ezt kell beolvasztani az Államháztartási Hivatalba, amelyik pedig költségvetési szervként működött.

A hatályos magyar jogrendben erre viszonylag kevéssé van példa. A társaságokról szóló törvény, a Gt. nyilván gazdasági társaságok átalakulásának, összeolvadásának a szabályait tartalmazza, ezért van szükség arra, hogy egy külön törvény foglalkozzon ennek a két, jellegében és szervezeti, jogi formájában különböző intézménynek az összevonásával.

A megoldás ezek után az, hogy a Magyar Államkincstár végelszámolással megszűnik, a funkció pedig az emberekkel, az eszközökkel együtt átkerül az Államháztartási Hivatalba, és egységesen létrejön az új Magyar Államkincstár.

Néhány szót a változásokról, illetve azokról a megtakarításokról, amelyekre korábban is utaltam már. Az egyik az, hogy egy központi szervezet fog létrejönni, nem külön központokban kell ezeket a funkcionálisan nagyon összetartozó feladatokat ellátni, illetve a megkettőzött vidéki hálózatból is egy egységes vidéki hálózat jöhet létre. Gondoljunk bele, hogy az az intézményrendszer, amelyik korábban egy vezető, egy központi állomány mellett egységes intézményként működött, az utóbbi években megkettőződött, ami értelemszerűen két vezetőt, kétszer akkora apparátust jelentett az irányítás szintjén. Ezeknek a helyi szervezeteknek a feladatai, azt gondolom, nem akkorák, hogy ne lehetne például egy egységes irányítás, egy egységes gazdálkodás alá helyezni őket.

A megtakarításokról pár szót: azt hiszem, ez nagyon fontos és pontos üzenet mindenhol az államháztartás más területén. Többek között úgy tűnik, azáltal, hogy össze lehet költöztetni nagyon sok megyeszékhelyen ezeket az intézményeket, az első ütemben már 90-100 millió forint bérletidíj-megtakarítást lehet éves szinten realizálni. Nyilván ez teljes évre vonatkozóan 2004-ben tud először jelentkezni. Azáltal, hogy centralizálódik a beszerzés, és egy központi helyre telepítődik a beszerzések lebonyolítása, úgy gondoljuk, legalább 40-50 millió forinttal olcsóbbá lehet tenni a beszerzési folyamatot is. Az eszközök és a kapacitások jobb kihasználásában is 100 millió forintos megtakarítási lehetőséget látunk. Természetesen tovább kell menni az ingatlangazdálkodás hatékonyságának javításában és egyszerűsítésében, és itt is a takarékosságnak kell a fő szempontnak lennie.

Ránézésre, az első javaslatok alapján is világosan látható, hogy a központban a vezetői beosztások száma tizennéggyel csökkenhet, ami szintén az egyszerűség, az átlátható döntéshozatal irányába mutat. Például a belső szervezeti egységek száma 30-35 százalékkal csökken az egységes államkincstár létrehozatala után.

Az informatikai többletkiadásokról már beszéltem: azáltal, hogy nem kerül sor az informatikai rendszer megkettőződésére, ez hosszabb távon legalább 2-300 millió forint felesleges informatikai többletkiadástól fogja megkímélni a Magyar Államkincstárat.

(14.10)

A vezetők megbízása is átalakul: az eddigi 6 év helyett határozatlan idejűvé válik.

Hozzá kell tennem, mert természetesen egy ilyen intézmény kialakulásakor mindig felmerül, hogy mi lesz a régi vezetőkkel, hogyan fogjuk az átalakulást, a további időszakot végigvinni. Azt gondolom - és ezt nem lehet eleget hangsúlyozni -, hogy itt kifejezetten szakmai alapokon előkészített törvényjavaslatról beszélünk. Ezt mutatja az is, hogy a legfelső vezetői szinteken mindenkinek képzettségének és tapasztalatainak megfelelő vezetői állás került felajánlásra. Remélem, hogy az egyébként nagyon hatékonyan és jól dolgozó vezetők ezeket el fogják majd a későbbiekben fogadni.

Természetesen, ha a korábbi két vezetői pozícióból mindössze egy marad, akkor csak egy vezetője lehet a későbbiekben a Magyar Államkincstárnak. Értelemszerűen ez is és minden hasonló szervezeti változás konfliktusokkal, érdeksérelmekkel járhat, de megpróbáltunk itt is minden átmeheti lehetőséget, szabályt megtalálni, hogy a lehető leghumánusabb megoldások történjenek.

Azt nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy egy olyan intézménynél, amely az adófizetők pénzéből gazdálkodik, ez a takarékosság, ez a hatékonysági szemlélet kell, hogy a meghatározó legyen, mert minden egyes, az adófizetők pénzéből feleslegesen kidobott forint egy forinttal több bevételt kell, hogy jelentsen a bevételi oldalon, vagy az államháztartási hiány növekedését jelenti automatikusan.

Korábban is említettem már az európai uniós követelményeknek való megfelelést. Itt érdemes hangsúlyozni még, hogy bizonyos támogatásoknál, a pályázati utas lebonyolításnál a Kincstárnak kulcsszerepe kell, hogy legyen a későbbiekben. Itt több ezer pályázat finanszírozását, elszámolását, ellenőrzését kell majd a későbbiekben megoldani. Ebben szintén nem lehet eléggé felkészülni arra, ami a jövő év május 1-je után Magyarországon történik, az európai uniós csatlakozás után, azáltal, hogy mi is részévé válunk a brüsszeli költségvetési rendszernek. A csatlakozás sikerét többek között az fogja meghatározni, hogy milyen gyorsan fogunk tudni majd ezekhez a pénzekhez hozzájutni, milyen hatékonyan tudjuk majd felhasználni. Ebben kulcsszerepe lehet majd a Magyar Államkincstárnak a későbbiekben.

Korábban utaltam rá, hogy természetesen egy ilyen változás érdekkonfliktusokkal, feszültségekkel járhat. Pontosan ezért a törvényjavaslat is rögzít olyan átmeneti szabályokat, hogy a munkavállalók érdekei ne sérüljenek az átalakulás miatt.

Elsőként is mindenki az összevont szervezetben végezheti tovább a munkáját úgy, hogy az alapbére senkinek nem csökkenhet emiatt. Aki viszont úgy dönt, hogy nem akar az új szervezetben tovább dolgozni, ő a korábbi munkaviszonyának megfelelő szabályok szerint távozhat a szervezetből. Ebből következően senkit jogsérelem, hátrány nem érhet.

Végezetül azt hiszem, még egyszer egy elvet lehet hangsúlyozni. Annál az intézményrendszernél, amely Magyarországon ma arra szolgál, hogy a hatékonyságot, az átlátható gazdálkodást szolgálja, elsőként kell talán leginkább érvényesíteni ugyanezeket az elveket. Ezt tartalmazza az a törvényjavaslat, amely önök előtt fekszik. Remélem, a következő hetek jó és hasznos vitája után a törvényjavaslat elfogadásra kerül a tisztelt Házban. Ehhez kérem az önök támogatását.

Köszönöm, elnök úr, köszönöm, tisztelt Ház. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Molnár László képviselő úrnak, a költségvetési bizottság előadójának, 5 percben.

MOLNÁR LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: (Mikrofon nélkül:) Elnök Úr! Nincs mikrofonom, valaki elvitte. (Derültség.) Kérek egyet.

ELNÖK: Erre még nem volt példa a tisztelt Házban, de úgy látszik, mindenre fel kell készülnünk. Kérek egy mikrofont a képviselő úrnak biztosítani! Nem tudok másra gondolni: bizonyára nyakkendőtűnek használta valaki. (Derültség. - Egy hordozható mikrofont tesznek Molnár László asztalára.) Öné a szó.

MOLNÁR LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság május 14-ei ülésén megtárgyalta az előterjesztést, 15 igenlő és 12 tartózkodó szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

A vitában elhangzott, hogy gyakorlatilag egy lényegi törvényt, az államháztartásról szólót, illetve a Kincstár és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási rendeletet módosítja, valamint a társadalombiztosítás, illetve a magánnyugdíjra vonatkozó részekben, tehát az új szervezet összevonásából eredően az elnevezést módosítja.

Mint tudjuk, a 2001-2002-es zárszámadásról szóló törvény, illetve a 2003. évről szóló költségvetési törvény 117. §-a foglalkozik azzal, hogy 2003. július 1-jével a két intézményt össze kell vonni. Ennek megfelelően készült az előterjesztés, és én azt gondolom, hogy mind szervezetileg, mind személyileg, mind a munkáltatók, illetve a munkavállalók érdekeit szolgálja, figyelembe veszi mindazokat a szabályokat, amit ilyen esetben szükséges.

Fontosnak tartottuk megemlíteni azt, hogy mind a helyettes kincstárvezető, elnökhelyettes személyét, mind a megyei vezetők személyét illetően pontosan legyen kidolgozva a szakképzettségre, a szakmaiságra vonatkozó kritérium, illetve pályáztatást szeretnénk szervezetileg, ha tehát most egy megbízást követően a későbbiek folyamán pályáztatás történne. A kiválasztásra vonatkozóan nyilván más szabályok nem kerülnek szóba.

Itt annyit szeretnék még megemlíteni, hogy a kormányprogramban megfogalmazott racionalitást, az egyszerűbb, hatékonyabb és olcsóbb államigazgatás pénzügyi elszámoló rendszerét fontosnak tartjuk.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Boldvai László képviselő úrnak, a számvevőszéki bizottság előadójának.

BOLDVAI LÁSZLÓ, a számvevőszéki bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki bizottság tegnapi ülésén a T/3918. számú törvényjavaslatot többségi véleménnyel általános vitára alkalmasnak tartotta.

Azt gondolom, a miniszter úr által elmondott expozéból is kiderül, hogy igazából ennek a törvényjavaslatnak az indokoltsága nem a 2003-as költségvetési törvényből vezethető le, hanem igazából a kormányprogramból. Ha tömören, röviden szeretném összefoglalni a bizottsági vitát, akkor azt tudom mondani, hogy a többségi véleményt képviselők a hatékonyságot, a takarékosságot, illetve a párhuzamosság megszüntetését támogatták. Gyakorlatilag maga a törvényjavaslat annak a leírását tartalmazza, hogy tartalmi változás nélkül a rendszerben - az Államháztartási Hivatal, illetve a Magyar Államkincstár rendszerében - szervezeti változás jön létre. A most különálló szervezeteket egy rendszerként fogja működtetni a magyar közigazgatás.

Azt hiszem, üdvözlendő - ez is megfogalmazódott a többségi véleményt képviselők részéről -, hogy az újonnan létrejövő hivatal vezetőjét az APEH elnökéhez hasonló módú kinevezési gyakorlat fogja kiválasztani, illetve ami megfogalmazódott és konkrétumként is a bizottsági vitában támogatást kapott - a miniszter úr erre az expozéban szintén kitért -, hogy nyomon követhető az ingatlanvagyon hasznosításából, illetve a racionalizálásából kimutatható megtakarítás, illetve nyomon követhető a számítógépes rendszer közös üzemeltetéséből keletkező megtakarítás is.

Mindezeket összefoglalva a bizottság többségi véleménnyel támogatta a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps.)

(14.20)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Tállai András képviselő úr. Öné a szó.

TÁLLAI ANDRÁS, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Megvallom őszintén, nagy élvezettel hallgattam Boldvai képviselő urat, mert együtt voltunk a bizottsági ülésen, de a bizottsági ülésen összesen ilyen terjedelmű kormánypárti felszólalás, támogató felszólalás nem hangzott el, mint itt a plenáris ülésen - legalább megismerkedhettünk most már a számvevőszéki bizottság tagjai támogató igenjének valós okaival is.

Az ellenzéki képviselők viszont kérdéseket fogalmaztak meg az előterjesztő felé, illetve az előterjesztést támogató kormánypárti képviselők felé. Ezek a kérdések a következők voltak: mi indokolja a szervezeti összevonást; van-e erre vonatkozóan európai uniós előírás; jelent-e ez költségmegtakarítást az államháztartás számára? Jelenti-e ez a törvényjavaslat a közpénzek útjának átláthatóbbá tételét, és ha igen, ezt a törvényjavaslat melyik része tartalmazza? Jelenti-e ez a törvényjavaslat a résztvevők számára, azok számára, akik ebben a kérdésben érintettek, akár az államháztartás szereplői, akár a pénzügyi folyamatokban részt vevők, akár a nem állami tulajdonú szervezetek számára azt, hogy gyorsabban, szakszerűbben jutnak majd állami forrásokhoz? Mert azt tudjuk, hogy most elég nehéz és körülményes a megítélt állami támogatáshoz hozzájutni. Ez a szervezeti átalakítás jelent-e számukra majd könnyebbséget? Azt is megkérdezték az ellenzéki képviselők, hogy az előterjesztők figyelembe vették-e azt, hogy mit mond erre vonatkozóan az elmúlt évi országjelentés, hogyan értékelte ezt a szervezeti változást, amely teljesen különválasztotta a két dolgot: a pénzügytechnikai folyamatokat az Államkincstárra bízta, míg a költségvetés ellenőrzését, az előirányzati gazdálkodást és nyilvántartást az Államháztartási Hivatalra.

Összességében elhangzott az ellenzéki képviselők részéről, hogy nem látják azokat az indokokat a törvényjavaslat általános indoklásában, amelyek szükségessé tették a két szervezetnek az összevonását, és kíváncsian vártuk mind az előterjesztő, mind pedig a kormánypárti képviselők véleményét. Az előterjesztők részéről a Pénzügyminisztérium osztályvezetője kifejtette a véleményét; egy köztisztviselővel nyilván politikai vitába nem kívántunk keveredni, vártuk a kormánypárti képviselők érvelését - ezt sajnos a bizottsági ülésen nem ismerhettük meg.

Miután az ellenzéki képviselők vannak abban a helyzetben, hogy csak érvek és tények alapján döntsék el azt, hogy egy törvényjavaslatot támogatnak-e vagy nem, így az ellenzéki képviselők éltek ezzel a jogukkal, de miután érveket nem hallottak a törvényjavaslat indoklása mögé, ezért úgy döntöttek, hogy a törvényjavaslatot nem támogatják.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, tízperces időkeretben.

Elsőként Bőhm András képviselő úrnak… (Jelzik, hogy a képviselő nincs az ülésteremben.) adnám meg - de talán akkor Tállai András képviselő úr következik.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bevallom őszintén, teljesen meg vagyok döbbenve. Nem hiszem, hogy a parlament életében ilyen előfordult már, hogy egy törvényjavaslatot tárgyal az Országgyűlés, és a kormánypárti képviselők nem élnek a felszólalás jogával, nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy egy törvényjavaslat érvelését ők kezdhetik meg. Így aztán nem volt a Magyar Szocialista Párt részéről felszólaló, aki elmondta volna, hogy miért támogatják ezt a törvényjavaslatot, és nincs a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, aki (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jobb is!) megindokolná azt, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak a lényege, és hogy miért is támogatják ők ezt. Így most nekem kell kezdenem azt kifejteni, hogy miért nem támogatja a kisebbség - megértve persze a kormánypárti többséget, mert ehhez a törvényjavaslathoz nem sok érvet, indokot tudnak felhozni a képviselők. A pénzügyminiszter úr persze tud, de maguk a képviselők sem értik tudniillik, hogy miről is van itt pontosan szó. (Dr. Veres János közbeszólása.)

Az előttünk lévő törvényjavaslat lényege nem más, mint egy politikai döntésen alapuló, technikai jellegű törvényjavaslat. Politikai döntés ez, kérem, amely már nagyon rég megszületett a pénzügyminiszter úrban, olyannyira rég, hogy az első ténykedése volt, hogy a 2003. évi költségvetési törvényben kimondja azt, hogy szükség van egy gazdasági társaság, részvénytársaság és egy költségvetési intézmény összevonására. Fontos és határozott politikai döntésnek tűnt ez. Szeretném elmondani, hogy mi előzte meg a pénzügyminiszter úrnak ezt a döntését.

A Magyar Államkincstár 1995 végével történő létrehozását követően az államháztartás finanszírozása a költségvetési pénzfelhasználás áttekinthetőségét, a közpénzek korábbinál hatékonyabb ellenőrizhetőségét szolgálja. Az intézmény létrehozása jelentősen javította az állam pénzköltésének hatékonyságát, ugyanakkor a költségvetési gazdálkodás szempontjából ez nem volt elégséges. Ezért kerül sor 1999-től azon tevékenységek Államkincstárba integrálására, amelyek a költségvetési gazdálkodás szerves részét képezik, de eddig különböző szervezetek részfeladatként látták el.

Három, viszonylag homogén tevékenységcsoportot kell a kincstári rendszernek ellátnia: az államadósság kezelését, a pénzügyi, pénzforgalmi típusú feladatok ellátását, és harmadsorban a költségvetési, nyilvántartási és ellenőrzési feladatokat. Az államadósságok kezelését az államháztartási törvény felhatalmazása alapján 2001. március 1-jétől az Államadósság-kezelő Központ Részvénytársaság látja el. A pénzügyi, pénzforgalmi típusú feladatokat 2002-től a Magyar Államkincstár részvénytársaságként végzi. A Kincstárnak így egyértelmű helye, meghatározott szerepe van a pénzpiacon; képes az optimális kapcsolatot megteremteni az államháztartáson kívüli szféra szereplőivel is, így mindazon biztonsági és informatikai követelményeknek eleget tesz, ami a többi pénzpiaci szereplő működési feltételeit is jellemzi.

Az Államháztartási Hivatal a költségvetés végrehajtásában meghatározó szerepet tölt be; feladatainak ellátását a területi államháztartási hivatalok segítik. A hivatal létrehozása megteremtette annak a lehetőségét, hogy a közpénzek elköltésének előzetes ellenőrzése, a kincstárnoki ellenjegyzés rendszere egy későbbi időponttól megkezdődhessen, és ezzel a kormányzati szintű ellenőrzési rendszer teljessé váljon. Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztése hosszú folyamat, amelyet nem lehet egy lépésben megvalósítani. Akkor az intézmények szétválasztása, státusuk rögzítése, feladataik elhatárolása megtörtént. Erre épülhetett volna később az ellenőrzési, nyilvántartási, költségvetési tervezési és végrehajtási rendszereknek az átalakítása. Ez történt meg az elmúlt években, ezt gondolja most szétverni a pénzügyi kormányzat.

De hogy ezt alátámasszam európai uniós szakemberek véleményével is, engedjék meg, hogy felolvassam az Európai Bizottság éves jelentése 28. fejezetének pénzügyi ellenőrzési részét, és ha Keller államtitkár úr is idefigyel, akkor az ő figyelmébe is szívesen ajánlom, hogy az elkezdett folyamatokról hogyan vélekedik az Európai Bizottság; önnek is mint közpénzügyi államtitkárnak a figyelmébe ajánlom ezt:

Az államháztartás belső pénzügyi ellenőrzése területén Magyarország mélyreható változásokat hajtott végre a költségvetési végrehajtási rend szerint. Ennek során módosították az államháztartási törvényt, és három különálló részre bontották a Magyar Államkincstárt. Ez a három rész: 1. az állami költségvetés előirányzataival és kötelezettségvállalásaival, valamint a területi államháztartási hivatalokkal foglalkozó, 2. az állami, kormányzati adósság kezelésével foglalkozó, valamint 3. az állami költségvetésből történő kifizetések végrehajtásából álló egység. Mindez része az államháztartás általános reformjának, melynek az a célja, hogy elválassza a szabályozási és készpénz-átutalási feladatokat egymástól, és hogy átláthatóbbá tegye a magyar államháztartás rendszerét. Ezen túlmenően a vonatkozó kormányrendelet módosítása, mely 2002 januárjában lépett hatályba, többek között meghatározza a költségvetési szervek szintjén a költségvetési kötelezettségvállalások felülvizsgálatára vonatkozó továbbfejlesztési lépések sorozatát.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, ennél hathatósabb érvet a rendszer fenntartása és továbbfejlesztése érdekében nem nagyon tudok elképzelni. Valószínűleg önök nem vették a kezükbe, de különösen a miniszter úr, az Európai Bizottságnak Magyarországról szóló 2002. évi éves jelentését, mert ha a kezébe vette volna, akkor az elkezdődött államháztartási reform részeként kezelt hármas egység megteremtésére nem tett volna most törvényjavaslatot, hogy visszalépés történjen, egyrészt.

(14.30)

Másrészt pedig ha elolvasta volna a 2002 januárjában hatályba lépett kormányhatározatot, akkor, úgy gondolom, nem terjesztette volna ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés elé.

Tehát mi indokolja a pénzügyminiszter érthetetlen döntését? Az európai uniós elvárások? Hallhattuk, az Európai Uniónak nemhogy ez lenne az elvárása, hogy összevonják az államilag elkülönülő feladatokat, hanem éppen hogy támogatta az Orbán-kormány döntéseit, és továbbfejlesztésre ajánlotta. Tehát semmiképpen nem tekinthető az államháztartási reform lépéseként ez a törvényjavaslat.

Vagy kezelhetjük úgy, hogy a pénzügyminiszter lépéseket tesz annak érdekében, hogy létrejöjjön a takarékos közszolgáltatás? Pénzügyminiszter úr az expozéjában mondott néhány mondatot, néhány összeget arra vonatkozóan, hogy ez milyen megtakarítást jelent, de úgy gondolom, kihagyta azokat az összegeket, amelyek a szervezet összevonásával jelentkező többletköltségeket jelentik, amelyek jóval meghaladják azokat az idézett 40-50-80 milliós tételeket, amit miniszter úr mondott. Tehát a költségmegtakarítás nem indokolja.

Egyetlen szót nem hallottunk arról, hogy így gyorsabb, hatékonyabb, szakszerűbb lesz majd a pénzügyi finanszírozás rendszere mind az államháztartáson belüli szereplőknek, mind a költségvetési szférán kívüli tevékenységet folytatóknak. Tehát az ügyintézés nem lesz gyorsabb, nem lesz szakszerűbb ezáltal, nem szerepel ilyen érv az indokolásban.

Tehát továbbra is fel lehet tenni a kérdést, hogy mi indokolja ezt az összevonást, és mi indokolja valójában a pénzügyminiszter részéről az európai uniós normáknak sem megfelelő szervezeti rendszernek a létrehozását. Egy biztosan nem - ahogy már említettem -, az európai uniós pénzek fogadása, hiszen ha valaki a kezébe veszi a törvényjavaslatot, láthatja, hogy az eredeti törvényben még az van, hogy az Államkincstár ellátja az előcsatlakozási alapokkal és egyéb európai uniós pénzeszközökkel kapcsolatban a jogszabályban meghatározott végrehajtási és ellenőrzési feladatokat, míg az új törvényjavaslatban már csak az van, hogy közreműködik az előcsatlakozási alapokkal és az egyéb európai uniós pénzeszközökkel kapcsolatos feladatok végrehajtásában.

Érthetetlen, hogy ma Magyarország pénzügyminisztere miért nem azért küzd, hogy egy meglévő szervezetet, a Magyar Államkincstár Részvénytársaságot felerősítse az európai uniós pénzalapok fogadására, miért nem a meglévő állami szervezetre, az Államkincstárra bízza ezt a feladatot, és miért járul ahhoz hozzá kormányülésen, és miért támogatja azt a javaslatot, hogy 23 szervezetre bízzák az Államkincstár mellett az európai uniós pénzek kezelését, fogadását.

Ezt egyszerűen a Kincstár dolgozói és a pénzügyi rendszert ismerő emberek nem értik. Erre várjuk pénzügyminiszter úr válaszát, hogy mi ennek az oka.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra jelentkezett László Csaba pénzügyminiszter úr. Öné a szó.

DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Miután úgy gondolom, hozzászólásában néhány félreértés volt, ezért szerintem érdemes minél hamarabb szót kérnem, hogy ezeket megpróbáljuk eloszlatni.

Lehet, hogy egy kicsit túl gyorsan mondtam az expozét, ezért nem lehetett belőle követni a számokat, de szerintem legalább 500 millió forint éves szinten az a megtakarítás, amit így hosszú távon realizálni lehet. Azt gondolom, hogy az 500 millió forint, ha ezt, mondjuk, akármilyen diszkontrátával kiszámoljuk, több milliárd forintot jelent a következő években a magyar adófizetőknek. Szerintem ez elegendő ok arra önmagában, hogy egy intézmény hatékonyabb szervezésére javaslatot tegyen a pénzügyminiszter.

Az, hogy a Magyar Államkincstárat hogyan kell megszervezni, azt hiszem, hogy ennek nagyon hosszú története van. Talán ön nem tudja, de 1989-1992 között részben ezzel foglalkoztam a Pénzügyminisztériumban, és mi voltunk először, akik kimondtuk azt, hogy Magyarországon államkincstárra van szükség. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy 1995-ben én írtam azt az előterjesztést, amely alapján az akkori kormány döntést hozott a Magyar Államkincstár létrehozásáról, tehát higgye el, képviselő úr, hogy mind nemzetközi tekintetben a nemzetközi tapasztalatok, mind elméleti vonatkozásban a Pénzügyminisztérium jelenlegi vezetői kincstárügyben eléggé felkészültek. Azt már csak zárójelben tenném hozzá, hogy a Magyar Államkincstár első elnöke, aki egyébként annak idején felállította az intézményt, az jelenleg éppen a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára.

A másik az, hogy milyen norma van, illetve mi van, milyen javaslatok, illetve milyen tapasztalatok vannak az Államkincstár tekintetében. Tavaly lehetőségem volt arra, hogy meglátogassam a francia pénzügyminisztert az EU-csatlakozási tárgyalások előtt, és ott a francia szakértők nekem azt mondták, hogy nagyon jó az a javaslat, amit tettünk, mert ha nekik most kellene zöldmezősen a francia kincstári rendszert felépíteni, akkor ők is egy egységes intézményt javasolnának a parlament számára létrehozásra. Történelmi okok miatt erre nekik már nincsen lehetőségük, de szakmailag támogatták a mi javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Püski András képviselő úr, MDF.

PÜSKI ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A 2003. évi költségvetésről szóló törvény 117. §-a rendelkezik arról, hogy a Magyar Államkincstár Rt.-t és az Államháztartási Hivatalt 2003. június 30-áig össze kell vonni, mert így a költségvetés végrehajtása, az ezzel kapcsolatos információszolgáltatás és a pénzforgalom lebonyolítása racionálisabbá és gazdaságosabbá válik. Az összevonás eredménye a Magyar Államkincstár lesz, melynek feladatai bizonyos területeken bővülnek.

Az összevonási folyamatot és az átnevezést a törvényjavaslat körültekintően és részletesen szabályozza. (Dr. László Csaba távozik az ülésteremből.)

Az előttünk fekvő, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, valamint a Magyar Államkincstár Részvénytársaságra és az Államháztartási Hivatalra vonatkozó egyéb törvényi rendelkezésekről szóló törvényjavaslat meghatározóan technikai jellegű, annál is inkább, mert mindazon változásokat, melyek részletezését fejti ki, már a 2002. évi LXII. törvény elrendelte a 2003. június 30-i hatálybalépéssel együtt.

A kincstári rendszer ezen fejlesztésének és változtatásának soron lévő eseményét most nincs értelme minősíteni és értékelni. Az észrevételek éppen ezért - egy kivételtől eltekintve - csak és kizárólag jelen törvényjavaslat technikai kérdéseit érintik. Ezek a következők.

A törvényjavaslat több helyen is foglalkozik a kamatokkal, a pénzjövedelmekkel, de ezek egy része hiányos és nem elég gondosan, aprólékosan kimunkált. A törvénytervezetben részletezett, a helyi önkormányzat számára nyújtott megelőlegezéshez társuló kamat mértéke meghatározott, ugyanakkor a szövegrész nem tartalmazza ennek elszámolását. A 7. § rendelkezik a jogtalanul igénybe vett önkormányzati támogatás, a felhasználás igénybevételéhez kötődő kiegészítő kamatról, ám ennek sorsáról nem nyilatkozik.

A javaslatban olvashatunk arról, hogy az állam átmenetileg szabad pénzeszközeivel való aktív gazdálkodást a Magyar Nemzeti Banktól az Államadósság-kezelő Központ Rt.-hez rendeli. Amennyiben ez az EU-gyakorlat, a módosítás nem kifogásolható, ellenkező esetben azonban a Magyar Nemzeti Bank politikai indíttatású megszorítása vélelmezhető, mely a jegybanki felügyelet alóli kivonással a kormány mozgásterét növelő intézkedésnek tűnik.

Pozitív változásnak minősíthető a 9. § azon módosítása, mely a helyi önkormányzati költségvetési szervekre és a kisebbségi önkormányzati szervekre - pénzeszközeik kezelését tekintve - azonos szabályokat rendel. Az államháztartásról szóló törvényen kívüli további törvényekkel való, jogharmonizációt szolgáló törvénytervezeti elemei logikusak és indokoltak.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra jelentkezett Tállai András képviselő úr. Öné a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Sajnos, miniszter úr időközben eltávozott, úgy gondolom, hogy ő ezt a törvényjavaslatot az expozéval és egy kétperces válasszal ezek szerint letudta. Miniszter úr nem válaszolt néhány felvetésemre, gondolom, majd államtitkár úr ezt meg fogja tenni.

Az első az, hogy hogyan értékelik önök a 2002. évi országjelentésben leírtakat e tárgyban, amely kimondottan reformlépésnek, előretekintő lépésnek, helyes lépésnek tartja azt a hármas tagozódást, amit most meg kíván szüntetni a Pénzügyminisztérium.

(14.40)

Nem válaszolt a miniszter úr arra a felvetésemre sem, hogy mibe is kerül majd az egységes informatika megteremtése, mert itt elmondott néhány tízmilliót, százmilliót, s majd fogjuk látni, hogy egy egységes informatikai rendszer megteremtése… - amit persze nem ellenzek, csak ne ilyen érveléssel hangozzon el, majd a közbeszerzési pályázatot, ha ez kiírásra kerül, be fogom mutatni államtitkár úrnak, miniszter úrnak. Nyilvánvaló, hogy ez jelentősen meg fogja majd haladni ezeket a mondvacsinált, elmondott költségeket.

Aztán nem beszélt a miniszter úr arról sem, hogy mit fog jelenteni majd ennek a 23 vagy 19 szervezetnek a felkészítése, amit a most már beolvasztott Államkincstár vezetésével meg lehetne szervezni az országban sokkal olcsóbban, mint így, hogy a fejezetek megjelölik maguknak azokat a szervezeteket, hogy kik azok, akik az európai uniós csatlakozási pénzeket majd koordinálják és szervezik. Tehát sok itt a nyitott kérdés, de a választ megkaptuk a pénzügyminiszter úrtól: 1995-ben ő készítette az előterjesztést, és ő azokhoz az állapotokhoz szeretne visszatérni. Most ő ezt pénzügyminiszterként megteszi, igaz, hogy érvek, okok, indokok nincsenek rá, de egy pénzügyminiszter sok mindent megtehet az országban, többek között ezt is. Ez volt a végső érve.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra kért lehetőséget Domokos László képviselő úr.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szintén a pénzügyminiszter úr érvelésének az egyik pontjával érdemes először kezdeni, hiszen új törvényalkotási elv készül Magyarországon, elballag a pénzügyminiszter egy szomszédos vagy európai ország pénzügyminiszteréhez, és megkérdezi, hogy mit szól majd ahhoz a törvénytervezethez, amit majd ebben az évben, tehát rá egy fél évre be fog nyújtani a Házban, és ha az egyetértését megkapja, az egy kiváló végső érv arra, hogy miért kell Magyarországon is bevezetni egy egyébként történelmében, gazdaságában, pénzügyi oldalról egészen más logikájú országnak a pénzügypolitikáját. (Keller László: Nem is ezt mondta.) Kétlem, hogy a francia pénzügyminiszter ismeri egyáltalán a magyar gazdálkodás folyamatait. Biztos, hogy ismeri az államtitkár úr munkáját is, majd elmondhatja Keller úr, hogy hogyan illeszkedik a francia közpénzügyi védelmi államtitkár munkájához, de most nem ez a téma, tehát javaslom, majd kérjen szót.

Igazából meggyőződésem szerint az egész folyamatot abból a szempontból kell górcső alá venni, hogy az európai uniós pénzbefogadás és lebonyolítás tekintetében ez segíti a folyamatokat vagy közömbös, vagy gyengíti. Márpedig ebből a szempontból egyértelművé tehető, hogy semmilyen ilyen érv el sem hangzott az átalakítás kapcsán, hogy ezáltal Magyarországnak az a bizonyos leendő százszázalékos támogatási lehetősége, amit kialkudtak, valóban egy hatékony lebonyolító rendszert fog megjeleníteni. Márpedig tudjuk, hogy egyébként ott nemhogy megtakarítás, hanem további intézményfelépítésre lenne szükség, és valóban a funkciók szétválasztása egy alapvető európai uniós pénzbonyolítási elv, egyébként Magyarországon is, azt hiszem, ez a helyes irány, ezért született meg a polgári kormány korábbi döntése.

Tehát a kérdés a következő, államtitkár úr: mennyiben és hogyan fogja javítani azt a pénzbefogadási hatékonyságot és lebonyolítást, amelyet egyébként az európai források befogadása érdekében szeretnénk mindannyian itt a magyar parlamentben?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Most jelentkezett be Veres János államtitkár úr, öné a szó két percben.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy nem figyeltek kellő mértékben az ellenzéki képviselő urak az elhangzottakra, de akkor megismételném. Az átalakulás eredményeképpen egyrészt bérletidíj-megtakarítás, másrészt szolgáltatói kedvezmények, harmadrészt kapacitások jobb kihasználása révén, negyedrészt “az informatikai fejlesztéseket nem kell párhuzamosan végrehajtaniö okból a következő években több mint félmilliárd forintos pénzügyi megtakarítás érhető el.

A második, amit félreértettek az ellenzéki képviselők, és ezt szeretném még egyszer pontosan elmondani, nehogy a félreértés megmaradjon vagy maradandóvá váljon; Domokos képviselő úr, nem arról volt szó, hogy bárkinek a jóváhagyását, beleegyezését, kvázi pecsétjét kérte volna bárki arra az átalakítási szándékra, ami Magyarországon megfogalmazódott, hanem arról volt szó, hogy mint ahogyan más kérdésekben is konzultációt folytatott le a magyar pénzügyminiszter egy európai uniós országbéli kollégájával, ebben a kérdésben is éppen beszéltek erről, és tulajdonképpen ebben a kérdésben egyetértésre jutottak.

De hogy még véletlenül se legyen úgy, ahogy képviselő úr feltételezte, ha ismeri a francia rendszert, ha ismeri a francia kincstári rendszert, akkor tudja, hogy ez a magyar egyáltalán nem az lesz, mint ami a franciaországi gyakorlat. A magyar az átalakítás után is teljesen más lesz, ez egy magyar kincstári rendszer lesz, hiszen Magyarország specialitásait, Magyarország azon körülményeit veszi figyelembe, ami éppen most a 2003-as, 2004-es években jellemző Magyarországra. És hogy ne legyen aggály abban sem, ez a rendszer teljesen nyilvánvalóan képes lesz arra, hogy az uniós források befogadását, sőt megfelelő, hiteles nyomon követését és megfelelőképpeni integrálását a magyar pénzügyi rendszerbe is biztosítani fogja tudni. Erre nézve már folytattunk le egyeztetéseket az Európai Unió illetékeseivel, és úgy gondolom, hogy megnyugtató válaszokat is kaptunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Tállai András képviselő úrnak.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fölteszem még egyszer a kérdést - miniszter úr elment -, államtitkár úr, ismeri-e az Európai Bizottság éves jelentését Magyarországról, a 2002-est, tehát hogy tetszett-e olvasni. Ezek szerint nem. Akkor viszont nekem is meg kell ismételnem azt, amit mondtam. “Mindez része az államháztartás általános reformjának, melynek az a célja, hogy elválassza a szabályozási és készpénz-átutalási feladatokat egymástól, és hogy átláthatóbbá tegye a magyar államháztartás rendszerét.ö A 2001. évi döntést, az előző kormány döntését így értékelte az Európai Unió. Ön szerint a 2003-as éves jelentésben majd erről a kérdésről mi fog szerepelni? Ha az a reformlépés, akkor ez most micsoda? (Keller László: Reform plusz!) Tehát ez lenne továbbra is az egyik kérdésem.

A másik: választ várok arra, hogy miért nem bízik a Magyar Államkincstár Részvénytársaság dolgozóiban, szervezetében, felkészültségében a pénzügyminiszter úr, a Pénzügyminisztérium. 2001-ben a Kincstár 11 ezer darab pályázatot vizsgált meg, ez 114 milliárd forintot jelentett az államháztartás számára. Mindezt összesen 152 fővel végezte az országban. Tehát a másik alapkérdés az, miért nem támogatják azt, hogy a Magyar Államkincstár Részvénytársaság önálló szervezetként legyen az európai uniós pénzek fogadásának a központja, centruma, irányítója. Miért nem merik rábízni a saját maguk által felügyelt szervezetre? Erre tessenek választ adni, mert a pénzügyi rendszer szereplői ezekre a kérdésekre kérik a választ.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Államtitkár úr válaszolni kíván, öné a szó.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Képviselő úr meglehetősen határozott szószólója egy állami intézménynek, hiszen most többedik alkalommal fogalmazott úgy, hogy a Kincstár dolgozói, a Kincstárnál alkalmazottak, a Kincstár által végzett munka. Megnyugtatom képviselő urat, hogy a Pénzügyminisztérium vezetői ismerik a Kincstárnál folyó munkát. A Kincstárnál folyó munkát jónak tartják, a Kincstárban dolgozókkal szemben bizalmuk van, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már a mai napig a Kincstárban dolgozók megkapták azokat az ajánlatokat, amelyek az ő további foglalkoztatásukra vonatkozó konkrét ajánlatok, és egy héten belül ezeknek az ajánlatoknak a viszontreagálására is sor fog kerülni.

A második: ismerem az Európai Unió országjelentését Magyarországról, a képviselő úr által korábban más témában bizonyára többször hangoztatott szlogen szerint ez a pozitív plusz lesz, amit majd az Unió erről meg fog tudni állapítani, azaz ha pozitívnak ítélte meg az eddigi gyakorlatot, akkor azt lehet is javítani még a továbbiakban, hiszen annak idején képviselő urak is tettek ilyen jellegű próbálkozást. Tehát azt gondolom, az, hogy pozitívan ítéltek meg egy reformfolyamatot, nem jelenti azt, hogy ezt nem lehetne még tovább folytatni, nem lehetne még tovább vinni, és nem lehetne még azokat a finomságokat a továbbiakban alakítani, amit ebben lépésként kell tenni.

(14.50)

Egyébként megnyugtatom a képviselő urat, hogy az én ismereteim szerint a következő országjelentés már nem fogja tudni értékelni ezt a folyamatot, lévén, hogy a folyamat nyilván csak jövőre lenne értékelhető, és Magyarországról mint már az Unió tagjáról már nem fog az eddigi értelemben vett országjelentés készülni. De meggyőződésem szerint az Unió országjelentéstől függetlenül is pozitívan fogja értékelni azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen Magyarország pénzügyi rendszere alkalmassá és kiválóan ellenőrizhetővé fog válni azért, hogy az uniós forrásokat megfelelőképpen tudjuk fogadni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tállai Andrásé a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Igen sajátságos vitának vagyunk a részei, tisztelt elnök úr, tudniillik jól érzékelhetően a kormánypárti képviselők nem szállnak be a vitába, nyilván nincsen muníciójuk, nincs érvük arra, hogy majd amikor gombot nyomnak, akkor azon kívül, hogy többségben vagyunk és megszavazunk valamit, ezen kívül itt, a parlamentben, a nyilvánosság előtt is azt megérveljék. Kénytelen az államtitkár úr védeni a várat a miniszter úr távollétében.

Ezért úgy gondolom, neki kell elmondjam, hogy államtitkár úr, nem kell önnek védeni a miniszter úr presztízsügyeit. A miniszter úrnak ez tudniillik presztízskérdés; hát elmondta az előbb, ezt az egységes szervezetet ő hozta létre annak idején. El sem tudja képzelni, hogy van olyan bátor ember Magyarországon, aki az európai uniós normáknak megfelelően ezt szétbontja, hatékonyabbá, eredményesebbé teszi. Ezért aztán, amikor belépett a Pénzügyminisztériumba, az asztalra csapott, és azt mondta, hogy na, ennek véget vetünk. Hát ki hallott még olyat, hogy egy költségvetési törvényben kimondjuk egy szervezetnek a majdani megszüntetését, hogy ennyire sürgős lenne? Ezt ebben a törvényben is ki lehetne mondani! Ez egyszerűen presztízskérdés, semmi másról nincs szó.

Ami viszont nagy probléma, hogy ez nem más a minisztérium részéről, mint egy pótcselekvés. A valós problémákról elterelik a figyelmet, idehoznak a parlamentbe egy fölösleges törvényjavaslatot. Arról kellene inkább itt vitáznunk, hogy miért nőtt az államadósság négy hónap alatt 600-800 milliárddal. Arról kellene vitáznunk itt, a parlamentben, hogy a költségvetési hiány négy hónap alatt miért érte el a féléves szintet. Arról kellene vitáznunk, hogy az inflációcsökkenés folyamata miért állt meg, és hogy a munkanélküliek száma miért nőtt az elmúlt évben több mint 30 ezer fővel.

Ez egy fölösleges, semmitmondó törvényjavaslat, ellentmond az európai uniós elvárásoknak, és arra való, hogy presztízskérdések miatt a valós problémáról itt, a parlamentben a Pénzügyminisztérium elterelje a figyelmet. Semmi másra. (Demeter Ervin: Így van!)

ELNÖK: Úgy látom, hogy teljesült a képviselő úr kívánsága: egy kormánypárti képviselő szállt be a vitába. Molnár Lászlóé a szó, MSZP-frakció.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen, beszállok a vitába, mert kezd úgy tűnni ez a kérdés, hogy csak az ellenzéki oldalnak fontos, és mi védenénk a mundér becsületét.

Elöljáróban szeretném azt elmondani, hogy ha valahol valakit ellenőriznek, és létrehoznak egy jelentést, általában az addigi leginkább rossznak ítélt kérdéssel foglalkoznak. Ebben az esetben azt gondolom, hogy az a demokráciamínusz az a tevékenység, ahogy a Fidesz-kormány működött az elmúlt időszakban, az országjelentés nyilvánvalóan ezért emelte ki vagy ezért helyezte el hangsúlyosan ezt a folyamatot.

A kormányprogramunkban már szerepelt az olcsóbb és általában a racionálisabb, ésszerűbb állami működés kérdésköre. Azt gondolom, éppen ezért nagyon fontos ez a törvénytervezet, amely az alkotmány keretei között és az államháztartási törvény keretei között határozza meg az állam működését, garanciális elemekkel természetszerűleg. Azt hiszem, hogy az állam feladatai ellátásához nagyon fontos, ami itt már elhangzott a miniszteri expozéban is, hogy a lehető legkevesebb forrást használja, takarékoskodjon, takarékos államot ígértünk. És a szervezet elemzése, amelyet majd esetleg egy későbbi hozzászólásomban megteszek, rá fog mutatni arra, hogy a tervezéstől a végrehajtásig optimálisan hogyan lehet végrehajtani a feladatokat, és ebben az a bizonyos csatorna, amelynek a hossza a kommunikációt zavarja, egyáltalában nem mindegy, hogy mekkora.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Domokos László képviselő úr következik.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. E törvény vitájának másik valóban fontos érve, amelyről Tállai András képviselőtársam is beszélt, az a miniszter úrnak az úgynevezett partizán múltja (Derültség az MSZP soraiban.), hiszen elmondta, hogy tizenvalahány évvel ezelőtt ő már mit talált ki, és annak az eredményeképpen most vissza kell állítani egy '95-ös rendszerhez a dolgot, és hát akkor értsük meg, hogy ez így van jól.

De talán, ha már ennyire úgy gondolja, hogy ilyen mélyen nyilvánvaló összefüggések kapcsán egy jó rendszert csinál, akkor jobb törvény-előkészítést is elénk tehetett volna, például a mindannyiunkat érdeklő európai uniós pénzfogadással kapcsolatosan, hogy milyen előnyök vannak erre vonatkozóan. Semmiféle indoklás nincsen, és nem is tér ki arra, hogy milyen rendszer fog majd működni, és milyen garanciákkal lesz majd például az átláthatóság biztosítva, amelyet egyébként az Európai Unió is meg fog követelni, ha jövő év május 1-jétől kezdődően szeretnénk európai uniós pénzt bonyolítani azon a rendszeren keresztül.

Erre vonatkozóan semmit nem tartalmaz ez a rendelkezés. Ez azt jelenti, hogy vagy valamilyen alsóbbrendű jogszabályokkal szeretnék majd rendbe tenni, ami nem segíti az átláthatóságát és a megértését a rendszernek, hiszen sok ezer partnere van ennek a rendszernek, amelyeknek nagyon jól látniuk kellene, hogy hogyan működik, másrészről pedig az a veszélye is megvan ennek, hogy majd egy későbbi törvénymódosítással kell az utolsó pillanatban rendezni a dolgokat. Hiszen látjuk, hogy az Európai Unió nem kevés országában a pénzügyi rendszer felkészületlensége oda vezetett, és egy ilyen vargabetű, amely itt ma készül, ezt a veszélyt vetíti előre, hogy májustól kezdve az adót Magyarország fizetni fogja az Európai Unióba, viszont a bevételeket, a hasznát, ha úgy tetszik, a támogatásokat viszont nem fogja tudni igénybe venni.

Jó lenne, ha meg tudna nyugtatni bennünket alaposabb érvekkel is, mint hogy tizenkét évvel ezelőtt mi történt Magyarországon az államháztartási reform keretében.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Molnár László képviselő úrnak.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Domokos képviselő úr válaszára egy jogszabálygyűjteményből idézném az üvegzsebtörvény 1. § (5) bekezdését. “Az Állami Számvevőszék ellenőrzi az állami költségvetésből gazdálkodó szerveket, valamint az állami költségvetésből nyújtott támogatás vagy az állam által meghatározott célra…ö - nem akarom ragozni. A lényeg, hogy minden állami költségvetésből juttatott pénz ellenőrzésére jogosult az Állami Számvevőszék, ahogy ezt a kormány az elmúlt év augusztusában egy kormányrendeletben már előrevetítette, majd a 2003. évi XXIV. törvény, amely a közpénzek felhasználásáról szól, ezt törvényben is rögzítette.

A hatékony felhasználás és az átláthatóság, ellenőrizhetőség kérdésére tehát megvan a parlamenti ellenőrzési garancia. Egyébként azt gondolom, hogy a kormánynak is megvannak erre az eszközei. Tehát mindaz, ami vitaként vagy ennek kapcsán elhangzik, azt gondolom, hogy most már a tartalmi részre kellene rátérni, és az általános vitát ennek megfelelően folytatni.

ELNÖK: Bajban vagyok, mert nem tudom folytatni az általános vitát, ugyanis nincs jelentkező, képviselő úr. Még egyszer megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.)

Akkor viszont megkérdezem Veres János államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen. Öné a szó.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szokatlan általános vita zajlott itt ma, szokatlan abból a szempontból, hogy az ellenzéki képviselők első fölvetésére közvetlenül a miniszter úr reagált és válaszolt néhány kérdésre. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az ellenzéki képviselők valami fixa idea mentén ezt a választ vagy nem hallották meg, vagy nem akarták úgy végiggondolni, ahogyan az elhangzott. Szeretném arra kérni az ellenzéki képviselőket, hogy tartalma szerint nézzék ezt az előterjesztést, és ne azt feltételezzék, hogy valamiféle személyes fixa idea van mögötte.

Egy olyan fajta előterjesztés van most előttünk, amelyet lehet értékelni gazdaságossági szempontból, lehet értékelni racionalitás szempontjából - ezt kérem, hogy így értékeljék -, lehet értékelni abból a szempontból, hogyan segíti a Magyarország európai uniós csatlakozására való felkészülést, és hogyan segíti azt a folyamatot, amikor Magyarországon egy világos, átlátható intézményrendszernek kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy Magyarország az európai uniós forrásokat megfelelőképpen fogadni tudja, és képes legyen fogadni, felhasználni ezeket a pénzeket.

(15.00)

Meggyőződésem szerint, ha itt a személyhez kötődő túlzott feltételezéseket - vagy hogy is fogalmazzak - félre tudják tenni az ellenzéki képviselők is, akkor megfelelőképpen tartalom alapján fogják megítélni ezt a javaslatot, és meggyőződésem szerint, ha ezt a javaslatot szakmailag ítélik meg, akkor bizonyosan tudni fogják támogatni, akár még a zárószavazásnál is, ennek a javaslatnak az elfogadását.

Az pedig szerintem ne korlátozza az ellenzéki képviselőket a támogatásban, hogy itt most egy olyan továbbfejlesztésről van szó, amely megőrzi az előző konstrukciónak bizonyos elemeit, bizonyos lényeges elemeit, ugyanakkor megpróbálja azt továbbfejleszteni is. Az életünk már csak ilyesmiről szól, nevezetesen arról, hogy leszűrjük a konzekvenciákat, a tapasztalatot, és megpróbáljuk továbbfejleszteni a későbbiek során. Ez a javaslat ilyen, kérem, így fogadják.

Köszönöm szépen a vitában való részvételüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, a részletes vitára bocsátásra, illetve magára a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, valamint azzal összefüggésben más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/3952. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3952/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Szekeres Imre államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.