Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársam nem jelezte hozzászólási szándékát, megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Államtitkár úr jelzi, hogy nem kíván élni ezzel a lehetőséggel.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig.

Az előterjesztést T/18365. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/18365/2., 3. és 4. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Dióssy Gábor államtitkár úrnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának, tízperces időkeretben.

DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány határozott szándéka, hogy a programjában vállaltaknak megfelelően folytassa az autópálya-hálózat kiépítését. A fejlett közlekedési infrastruktúra ugyanis nélkülözhetetlen feltétele a gazdaság versenyképessége fokozásának, az ország tőkevonzó képessége javításának, munkahelyek száma bővítésének, a régiók kiegyenlítettebb fejlődésének.

Ezt a felismerést megerősítve fogadta el 2003-ban az Országgyűlés - valamennyi parlamenti párt támogatásával - az úgynevezett autópálya-törvényt, amely határidők megjelölésével meghatározta a 2015-ig megépítendő gyorsforgalmi utak körét. A törvény legutóbbi módosításai pedig rendelkeztek a finanszírozás új modelljéről, lehetővé tették, hogy az autópálya-építési program részben magántőke segítségével is finanszírozható legyen, a korábbi csak tisztán állami vagy csak tisztán magán-, azaz koncessziós beruházások mellett.

Az új finanszírozási struktúrára való átállás és a kincstári vagyonnal való gazdálkodásról szóló 58/2005. számú kormányrendelet időközbeni megjelenése azonban további megoldandó feladatokat is felvetett. Egyértelműen rendezni kellett a vagyonkezelés kérdését, az említett jogszabály-módosulás miatt pedig a hatályos autópálya-törvénytől eltérően kell végrehajtani a befejezetlen beruházások Nemzeti Autópálya Társaság és Állami Autópálya Kezelő közötti átadását.

A gyorsforgalmi utak vagyonkezelése tekintetében a törvényjavaslat két kategóriát különböztet meg. Külön kezeli azokat a gyorsforgalmi szakaszokat, amelyek az ÁAK Zrt. részben állami, részben magánforrásokból megvalósuló finanszírozásában épülnek. Ezek vagyonkezelője és közútkezelője az ÁAK lesz.

Az idetartozó gyorsforgalmi utak körére a törvényjavaslat új fogalmat vezet be, az úgynevezett programutak definícióját. Ez utóbbi tekintetében a jövőre vonatkozóan célszerűnek ítéljük, hogy az ÁAK Zrt. vagyonkezelésébe tartozó programutak körét - az autópálya-törvény mellékleteiben meghatározott kereteken belül - a törvény felhatalmazása alapján a kormány határozza meg. Ez a besorolás ugyanis alapvetően a finanszírozás módjához, a végrehajtáshoz kapcsolódik, amelynek megoldása kormányzati szintű feladat. Ugyanakkor a gyorsforgalmi úthálózat rövid és középtávú fejlesztési programjának meghatározása továbbra is az Országgyűlés kompetenciája marad.

A másik vagyonkezelési mód azokra a gyorsforgalmi utakra vonatkozik, amelyek nem koncessziós szerződés keretében épülnek, és nem programútként kerültek meghatározásra.

(18.50)

Ezek esetében a beruházás teljes mértékben állami, illetve amennyiben erre mód nyílik, uniós forrásból kerül finanszírozásra. Ezen utak körében a KVI az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatósággal köt vagyonkezelési szerződést. Hasonlóképpen a törvényjavaslatban rendezett kérdés a befejezetlen útberuházások ÁAK Zrt.-hez történő átkerülése. E tekintetben a jelenleg hatályos autópálya-törvény a két érintett társaság, az NA Zrt. és az ÁAK Zrt. között közvetlen átadást, átvételt nevesít. A kincstári vagyonnal való gazdálkodás szabályainak időközbeni változása miatt azonban ez az út nem járható, hanem a Nemzeti Autópálya Társaságnak el kell számolnia a félkész utakkal a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal, a KVI-vel, amelynek következményeként a KVI képessé válik az ÁAK Zrt.-t vagyonkezelővé kijelölni és vele vagyonkezelési szerződést kötni.

Tisztelt Országgyűlés! Az autópálya-törvény javasolt módosítása megteremti az ÁAK által történő tőkepiaci forrásbevonás lehetőségét, így az eredetileg tervezett ütemben folytatódhatnak a gyorsforgalmi útberuházások, amelyek gyors, biztonságos eljutást tesznek majd lehetővé az érintett megyeszékhelyekre, kapcsolódnak a transzeurópai hálózatokhoz, elősegítve ezzel az ország bekapcsolódását az európai gazdasági vérkeringésbe, hozzájárulva a regionális különbségek mérsékléséhez is. Ezen túlmenően a törvényjavaslat átláható és egységes szabályozást alkot a vagyonkezelés, a közútkezelés, területszerzés kérdéseire, függetlenül a választott finanszírozási megoldástól, vagyis attól, hogy az adott gyorsforgalmi út tisztán állami beruházásban, koncesszióban, vagy az ÁAK Zrt. által részben magánfinanszírozói forrás bevonásával épül majd meg.

E gondolatok jegyében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot megvitatni, jobbító szándékú javaslataikat megtenni és a kormány törekvéseit támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a költségvetési bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Molnár László képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

MOLNÁR LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság november 23-án tárgyalta a gyorsforgalmi utas törvényt, az autópálya-törvényt, amely a 2003. évi CXXVIII. törvényként lett kihirdetve, illetve ennek kapcsán a T/18365. számú törvényjavaslatot, amely ennek módosítását kezdeményezi az államtitkár úr által elmondottak szerint.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy az autópálya-építés gyorsítása fontos közérdek. Abban is egyet kell érteni, ahogyan 2003-ban az Országgyűlés alkotta a törvényt, hogy átláthatóan, finanszírozhatóan, tervezhetően, ütemesen történjenek ezek. Az elmúlt évben felgyorsultak az események, látható a törvény mellékletében, hogy sokkal több útszakasz készül el a vállalt időre, mint ahogyan ez eredetileg tervbe volt véve. A költségvetési bizottsági ülésen felvetődött az a kérdés, hogy az Állami Autópálya Kezelő Zártkörű Részvénytársaság és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság együttműködése, egyáltalán a finanszírozás hogyan történhet, illetve felvetettük azt a kérdést, hogy számvitelileg hogyan tudja rendezni a kormány azt kérdést, hogy a Kincstár szerzi meg a területet és adja át. Az államszámvitel kérdése szerintünk szabályozatlan, e tekintetben folytatni kell tárgyalásokat, illetve ezt is meg kell határozni. Ezt egyébként az Állami Számvevőszék nagyjából 15 éve fejtegeti a zárszámadási és költségvetési vitánál, hogy az államszámvitelt, illetve a vagyoni rendezettséget valamilyen formában rendezni szükséges.

Az a kérdés, hogy a programos utak, azaz a programutak és az úgynevezett hagyományos, ÚKIG kezelésébe kerülő utak hogyan is kerülnek finanszírozásra és kijelölésre. Ezt aggályként jelenítettük meg, nevezetesen, azt a törvényi passzust, amely arra utal, hogy egyéb külön jogszabály határozza meg a programos utak méretét, helyét s a többi, erre mi azt gondoljuk, hogy ennek továbbra is törvényi parlamenti ellenőrzés alatt kellene lenni. Egyébként erre vonatkozóan nyújtottam be módosító indítványt pont azért, hogy a kérdés ennek kapcsán rendezve legyen.

Nagyjából ez a harmadik, éven belüli törvénymódosítása az autópálya-törvénynek, ami nem egy kiszámíthatóságot hoz magával. Azt gondolom, hogy ezt a fajta konstrukciót, ami a vagyonkezelés, építés, beruházás vonatkozásában megjelenik… - itt szeretnénk fölhívni a kormány figyelmét arra, hogy ez ügyben a szakmai egyeztetéseket végezze el, hiszen nem találkoztunk a konkrét megoldási variációval, be van terjesztve egy törvény.

Azt gondolom, hogy az általános vitában vagy ez időszak alatt meg lehet tenni azokat az egyeztetéseket, amelyek a felvetett kérdéseinkre majd választ fognak adni. Az általános vitát és a törvény elfogadását támogatja a költségvetési bizottság.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi álláspont ismertetésére a képviselő úr távollétében nem kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalásai következnek, a napirendi ajánlás szerinti 8-8 perces időkeretben. Megadom a szót Tóth Sándor képviselő úrnak, MSZP.

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló törvényt valóban ebben az évben már két alkalommal módosítottuk, és most ez a harmadik módosítása. Annak érdekében történik természetesen mindez, hogy Magyarországon minél előbb megvalósulhasson a gyorsforgalmi utak megépítése. Nem is hiszem, hogy különösebb magyarázat kell ahhoz, hogy miért van szükség minél több európai szintű gyorsforgalmi útra. Ezen utak nélkül ugyanis csökken Magyarország versenyképessége, lassul a gazdasági fejlődése, a régiók fejlettségi szintje közötti különbség egyre inkább nő, és nem is kell, azt hiszem, ebben a körben bizonyítani, hogy egyenes arányú összefüggés van az egyes régiók gazdasági fejlettsége és a gyorsforgalmi úthálózat nyomvonala között. Ezt legjobban talán avval is lehet érzékeltetni, hogy azokban a térségekben, amelyek a gyorsforgalmi utak körzetében, közelében vannak, az egy főre befizetett személyi jövedelemadótól kezdve bármelyik mutatót nézzük, mindegyik ez irányba mutat.

Tisztelt Ház! A törvény korábbi módosításai során sem igazán az autópálya-építés szükségessége jelentette a viták és a vitáink alapját, hanem annak finanszírozási vetülete, hiszen valamennyiünk előtt jól ismert, hogy a költségvetés ilyen mértékű gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztésnek a finanszírozására nem képes, ezért határoztunk arról, hogy magántőke bevonása is szükséges ezen a területen. Az eddigi módosítások által lefektetett finanszírozási alapok azonban folyamatosan újabb és újabb kérdéseket vetnek fel, és gondolom, nem kis fejtörést okoz mind a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium szakembereinek, szakértőinek, hogy ezt hogyan lehet törvényben felelősen rendezni úgy, hogy az átláthatóság mindenki számára biztosítható legyen.

Úgy ítéljük meg, hogy újabb felelős döntés szükséges ebben a kérdésben, hiszen ezek a viták hosszú távon befolyásolhatják hazánk gazdaságát, valamennyiünk és utódaink életszínvonalát és azt, hogy milyen adósságállománnyal tudjuk ezt átadni, milyen finanszírozással valósulnak meg ezek az úthálózatok, és ezek milyen kötelezettségeket rónak ránk az elkövetkezendő években. A törvényjavaslat bevezet egy új definíciót, az úgynevezett programutak definícióját. Ez alapján az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság finanszírozásában építendő és üzemeltetendő gyorsforgalmi útszakaszok, vagyis az úgynevezett programutak vagyonkezelője és közútkezelője az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság lesz.

(19.00)

Az állami finanszírozásban megépített vagy megépítendő, illetve az állami finanszírozással üzemeltetett és üzemeltetendő gyorsforgalmi útszakaszok - vagyis ezek a nem programutak - vagyonkezelői joga pedig az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatósághoz kerül át.

A törvényjavaslat több módosítást tartalmaz a befejezetlen útberuházások Állami Autópálya Kezelő Rt.-hez történő átkerülésére. E módosítások alapján nem közvetlenül a Nemzeti Autópálya Rt.-től veszi át a feladat ellátásához szükséges befejezetlen beruházásokat az Állami Autópálya Kezelő Rt., hanem a magyar államtól, mégpedig oly módon, hogy e körben a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal vagyonkezelési szerződést köt. Számviteli oldalról ezt mi is szeretnénk egy kicsit tisztábban látni, mert elég bonyolultnak tűnik ez az összefüggés. Több olvasás után is indokoltnak tartom a költségvetési bizottság előadójának azon megjegyzését, hogy ezt a Gazdasági Minisztériumnak a bizottsági üléseken ki kell tudni mutatni.

A Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja mindettől függetlenül az egész nemzetgazdaságot és a lakosságot is közvetlenül érintő jelentős törvényjavaslat-csomagnak tartja mindazt, ami a gyorsforgalmi úthálózat körül történik, ezért természetesen támogatni fogja. Előzetes véleményünk alapján megfogalmazódhat azonban számos olyan módosító indítvány, amelyek módosítani kívánják a kihirdetendő törvényt. Ilyen lehet a törvényjavaslatnak azon rendelkezésére irányuló módosítás, amelynek az a célja, hogy a programutak körének a meghatározása továbbra is kizárólag törvényi szinten és itt a parlamentben történjen, hogy az átláthatóság folyamatosan biztosítva legyen.

Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy támogassa majd a törvényjavaslat elfogadását annak érdekében, hogy a gyorsforgalmi úthálózat minél gyorsabban kiépüljön, és támogassák módosító indítványainkat is, amelyek jobbító szándékkal készülnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Herényi Károly képviselő úr, MDF.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a törvénymódosító javaslattal egyetlenegy komoly probléma van - illetve dehogy egy, de ez a fő probléma -, hogy a jogalkotó, a törvénymódosító láthatóan nem tudja, hogy mit akar, milyen megoldást akar nyújtani. Nehéz a helyzet! Egy pillanatig sem állítom, hogy könnyű helyzetben vagyunk, hiszen az Európai Unió pénzügyi biztosa kellőképpen meglepte az egész országot azzal a döntésével, ami a költségvetést roppant kellemetlen helyzetbe hozta, és ez a törvénymódosítás most nem mást tesz, mint hogy próbálja az adekvát válaszokat meglelni az új helyzetre, és a finanszírozást valahogy biztosítani.

Szeptember elején még 3 milliárd euró, azaz 750 milliárd forint összegű kötvény kibocsátását tervezte a kormány. Az Eurostat nem fogadta el, hogy minden épülő autópálya-szakasz költsége a büdzsén kívülre kerüljön. Azért az a helyzet, ami akkor alakult ki, amikor ez a jelentés napvilágot látott, elgondolkodtató a jövőnk szempontjából. Mi az ördögöt csinálunk ilyenkor, ugyanis “rajtacsípnekö sokszor más európai uniós tagországokat is még nagyobb dolgokban, mint ahogy ezt most velünk megtették. A kérdés az, hogy ebből belpolitikai viszályt szítunk-e, vagy megpróbáljuk az érdekeinket közösen képviselni az Európai Unióval szemben. Ez utóbbi esetben ugyanis valamivel nagyobb az esélyünk a megoldásra vagy legalábbis egy megoldás közeli helyzet elérésére.

Az Eurostat szerint csak azok az autópálya-szakaszok kerülhetnek a büdzsén kívülre, amelyek készültségi foka az év végéig nem éri el az 50 százalékot. A lista még nem állt össze, az év végén fog kiderülni, hogy ez mennyi. Ha esik a hó vagy ha nagy fagy lesz, akkor ez több lesz, és ezt nem viccből mondom, mert itt akár 1,5-2 milliárd euróról is szó lehet. A maradék 1-1,5 milliárd eurós összeget a költségvetésből kell finanszírozni, részben ez okozza ezt a 6,1 százalékos hiányt, ami lesújtóan nagy.

A törvénymódosításra tulajdonképpen azért van szükség, hogy a kötvénykibocsátás törvényi hátterét, annak alapjait megteremtsük. Ennek a feladata - amit a javaslat megpróbál megoldani - az átmeneti ügyek lezárása magántőke bevonásával, de nem koncesszióban, tehát nem az építtető egyben az üzemeltető is. Az épülő autópályák - amelyeket programutaknak nevezne el ez a módosító javaslat - üzemeltetője, vagyonkezelője az Állami Autópálya Kezelő Zártkörű Részvénytársaság lesz. A nem programutak, vagyis az állami finanszírozásban épülő utak kezelését az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság végzi. A már építés alatt álló, az NA Rt. kezelésében lévő programutak vagyonkezelési és üzemeltetési jogait az ÁAK Zrt. veszi át. Az adásvétel nem közvetlenül történik.

Képviselőtársam kormánypártiként is kifejtette aggodalmát, hogy miért van szükség egy ilyen rendkívül bonyolult, láthatóan nem kidolgozott és átláthatatlan rendszer alkalmazására. Ennek az igazi, valós okait nagyon nehéz ebben a módosítási javaslatban felismerni. Ez tehát úgy történne, hogy az NA Rt. vagyonkezelési szerződést köt a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatósággal, ekkor az állam átvállalja az érintett beruházásokhoz felvett hiteleket, cserébe megkapja a beruházásokat, és majd innen kerül valahogyan az ÁAK Zrt.-hez. Hogy később melyik autópálya hova kerül, az egy külön rendeletből fog kiderülni. Ez a legcifrább része ennek a módosítási tervezetnek, mert azért felesleges elfogadnunk egy törvénymódosítást, hogy rögzítsük, miszerint egyébként a végső megoldást majd egy későbbi törvényben fogjuk eszközölni, mert addigra talán valamilyen megoldást fel fogunk lelni.

A rövid hozzászólásomat azzal fejezem be, amivel elkezdtem: láthatóan nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel az előterjesztő, a minisztérium. Közös bölcsességgel kellene valami olyan megoldást találni, ami a helyzetet is kezeli, az Eurostat igényeit is kielégíti, a költségvetési pénzekkel is óvatosan, csínján, takarékosan és rendkívül hatékonyan bánik. A bölcsek köve láthatóan még nincs egyikünk zsebében sem. Itt a lehetőség, hogy a parlamenti pártok, összetéve intellektuális adottságaikat, erre a helyzetre valamilyen megoldást találjanak, mert ez a módosító javaslat önmagában ezt a feladatot nem lesz képes megoldani, legfeljebb a problémát odébb söpri, odébb tolja, de a helyzetünk ezzel nem fog javulni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szalay Gábor képviselő úr, SZDSZ.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Itt van előttünk ismét, ebben az évben harmadszor a rövid nevén autópálya-törvénynek nevezett törvény, azzal a céllal, hogy a parlament újabb módosítást hajtson rajta végre. Kétségtelenül igaz - elhangzott már, többen is szóvá tették -, nem túl elegáns, ha egy törvényt egyetlen éven belül ennyiszer módosítunk. Amikor annak idején, 2003 decemberében megalkottuk az autópálya-törvényt, őszinte szívvel mondom, óriási elégedettség volt bennem, de úgy érzem, nemcsak bennem, hanem az egész törvényhozásban, a parlamentben, hiszen mindenki felfogta annak a jelentőségét, hogy ebben az országban ezt a szektort, amiben annyira elmaradottak voltunk s vagyunk még ma is, végre jelentőségének, súlyának megfelelően törvénnyel próbáljuk kezelni, ezzel is elősegítve, hogy az autópályák, a gyorsforgalmi közutak gyorsabban épüljenek, mint eddig.

(19.10)

Tehát nagy öröm volt részt venni ennek az autópálya-törvénynek 2003. decemberi megalkotásában; most némi szomorúság van bennem, azt látva, hogy ennyi módosítani-, javítanivaló van benne, hogy ez ilyen sűrűvé teszi a találkozásunkat itt a parlamenten belül.

Az ez évi első két módosítás új finanszírozás alapjait rakta le. Tudjuk, hogy eddig az évig tulajdonképpen kétfajta finanszírozásban készülhettek a gyorsforgalmi közutak: vagy állami finanszírozásból, amikor is az NA Rt., a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság épített, és az ÁAK, az Állami Autópálya Kezelő pedig működtette ezeket a pályákat, és volt a koncessziós finanszírozási vagy építtetési, beruházási rendszer, amikor egy koncessziós társaság, akivel az állam szerződést kötött, építtetett és működtetett.

Ez évben bevezettünk egy harmadik finanszírozási módot, és tulajdonképpen az ez évi első két autópályatörvény-módosítás ennek a finanszírozási módnak a törvényi hátterét teremtette meg, amikor is az ÁAK, tehát az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság beruházóként magántőkét, pénzt vont be - ez az az elhíresült PPP-rendszer -, és az állammal kötött szerződés alapján így építtette és üzemeltette, illetve fogja üzemeltetni az ebben a konstrukcióban elkészülő autópályákat.

Tehát az ez évi első két módosítás tulajdonképpen az új finanszírozás alapjait rakta le, és most harmadszor, most nem még újabb finanszírozási alapok lerakásáról van szó, hanem a mostani módosítás lényege az én értelmezésem szerint kettős; egyrészt hogy a kormány feladata lesz a három lehetséges mód közül a konkrét finanszírozási modell megválasztása, külön rendelet formájában, illetve a másik lényege ennek az előttünk lévő törvényjavaslatnak az egyszerűsített útadminisztrációs modell kialakítása.

A kormányra tehát ez a törvény több feladatot, felelősséget és lehetőséget bízna, mint az eddig volt. A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének rövid és középtávú kereteit a privatizációs törvény mellékletei határozzák meg, ezen belül az egyes konkrét gyorsforgalmi útépítési projektek esetében a konkrét finanszírozási modell megválasztása - mint azt már említettem - ezen törvényjavaslat szerint a mindenkori kormány feladata lenne. Ennek a módosításnak az értelmében, továbbá az ÁAK beruházásában megépítendő szakaszokat a kormány külön rendeletben lenne jogosult meghatározni, amely intézkedés a befektetői bizalom növekedését lenne hivatva szolgálni. Ezt, mint az eddigiekben hallottuk, több képviselőtársam is bizonyos értelemben megkérdőjelezte, és ebből következtethető, hogy ez még bizonyos vitákat fog kiváltani a benyújtott módosító javaslatok bizottságbeli megtárgyalásának során.

Még tulajdonképpen az szerencse, hogy a finanszírozási mód megválasztásától függetlenül elmondható, hogy a gyorsforgalmi utak, valamint az azok alapjait képező földek, földrészletek a magyar állam tulajdonát képezik, függetlenül a finanszírozás módjától továbbra is, az állam tulajdonának vagyonkezelési feladatait pedig a Kincstári Vagyoni Igazgatóság lesz jogosult vagyonkezelési szerződés keretében valamely szervezetre bízni.

A törvényjavaslat másik lényegi vonása az egyszerűsített útadminisztrációs modell. Ez érinti az országos közúthálózat egészét, függetlenül attól, hogy az országos közút egyben gyorsforgalmi út-e.

Ezen folyamat célja: mintegy 30 ezer kilométernyi közúthálózat esetében is átlátható, egyszerű, szakmai alapokon nyugvó rendszerben szabályozni a beruházási, fejlesztési, vagyon- és közútkezelői fenntartási és működtetési folyamatokat. Ez a folyamat - mint mindannyian tudjuk - már elindult, hiszen 2004-ben a 19 megyei állami közútkezelő kht.-tól az ÚKIG-hoz mint szakmai szervezethez került a nem gyorsforgalmi országos közutak vagyonkezelői joga, majd ez év folyamán összevonásra került a 19 megyei állami közútkezelő vállalat, amelyek beolvadtak az ÁKMI Kht.-ba, és így a beolvadás és névváltoztatás útján létrejött a Magyar Közút Kht., amelynek alapfeladata az országos közúthálózat működtetése az ÚKIG szakmai felügyelete mellett, és 2006. január 1-jéig az ÚKIG-gal megkötendő szerződés alapján.

A Szabad Demokraták Szövetsége tudomásul veszi az elénk terjesztett törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Fónagy János képviselő úr, Fidesz.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvényt és annak az eddig bekövetkezett módosításait a Fidesz megszavazta. Megszavaztuk, mert osztottuk azt a nézetet, hogy az országnak szüksége van a korszerű úthálózatra, szüksége van a modern gyorsforgalmi hálózatra.

Azt azonban nem tudjuk, nem akarjuk és nem fogjuk támogatni, hogy ez az úthálózat a költségekre tekintet nélkül, a jövő teljes eladósítása mellett, és meg kell mondanom, hogy a magyar jogalkotás minden tradícióját felrúgva szülessen meg.

Tisztelt Ház! Tudom, hogy rövid az időm, és nem akarom ismétlésekkel untatni önöket, de engedjék meg, hogy Herényi képviselőtársam néhány mondatát visszaidézzem, mert nagyon tanulságos.

A törvényjavaslat arról szól, hogy a jövőben a magántőke bevonásával, de nem a koncesszióban épülő autópályák, tehát amikor nem az építtető az üzemeltető, egy új, nem gyorsforgalmi, nem közút, hanem programút néven… - erre engedelmükkel majd visszatérek, nomen est omen, benne van a nevében tulajdonképpen a szándék is, amelyet képviselőtársam keresett hozzászólásában. Ezen programutak üzemeltetője és vagyonkezelője az Állami Autópálya Kezelő lesz, a nem programutak, vagyis az állami finanszírozásra épülő utak kezelői jogát pedig az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság kapja. Azok az autópályák, amelyek már épülnek, de még nem érik el az 50 százalékos építési százalékot, programútnak minősülnek, és benyomhatók tulajdonképpen abba a csomagba, abba a 400-500 milliárd forintba, aminek ez a jelen módosítás az egyetlen célja és értelme.

Szeretném képviselőtársaim előtt megismételni, hogy 400-500 milliárd forintról beszélgetünk. Ezek az utak a Nemzeti Autópálya Rt. kezelésében lesznek. A már építés alatt álló, a Nemzeti Autópálya Rt. kezelésében lévő utak, programutak vagyonkezelési, üzemeltetési jogát az Állami Autópálya Kezelő veszi át.

(19.20)

Az átadás-átvétel azonban nem közvetlenül történik, hanem egy vagyonkezelő szerződéssel, ahogy Herényi képviselő úr mondta, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságon keresztül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jogászként én megismerkedtem a joggal való visszaélés fogalmával, de meg kell mondjam, hogy a jogalkotással való visszaélés fogalma - ugyanúgy, ahogy a programutak - egy nóvum, egy újdonság a magyar jogalkotás történetében. Ez az egész történet kísértetiesen emlékeztet az “itt a piros, hol a pirosö játékra, amikor van egy kormány, amelyik ígéretet tett - belátom, jó szándékú, jó célú ígéreteket, ezen én nem kívánok vitatkozni -, nem tudja megvalósítani, és ennek belátása vagy korlátozása helyett olyan terheket vállaltat fel a magyar társadalommal, amelyeket képtelenek finanszírozni. 400-500 milliárd forint kötvénykibocsátás útján történő megszerzéséről van szó, amely 400-500 milliárd forint - s itt emlékeztetném képviselőtársaimat Kornai Jánosnak a puha költségvetés évtizedes, másfél évtizedes fogalmára - olyan nagy összeg, amelynek laza, a vonatkozó szabályoknál - idézőjelben mondom - rugalmasabb felhasználása oda vezet, hogy ma Magyarországon másfél-kétszereséért épülnek az autópályák, mint Nyugat-Európában vagy tőlünk akár délre.

Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ne hivatkozzanak majd arra, hogy a közbeszerzés meg a verseny. Az elmúlt három év arról szólt, hogy az M5-ös továbbépítését közbeszerzés és verseny nélkül adták tovább, arról szólt, hogy az M6-os autópálya építésébe miniszterelnök bukott bele, arról szólt, hogy az autópálya-építés, kartellezés, versenybírság és egyik botrány a másikat követi. Igenis elmennek ezek a pénzek.

Végezetül ismétlem: nem az autópálya-építések ellen vagyunk, hanem ésszerű, a normális, műszaki tartalomhoz igazodó költségek mellett egy olyan országban, amelyik addig nyújtózkodik, amíg a takarója ér. Nem támogatjuk a törvénymódosítás elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselőtársam nem jelezte hozzászólási szándékát, megkérdezem államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dióssy Gábor nemet int.) Államtitkár úr jelzi, hogy nem él a lehetőséggel.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz érkezett módosító javaslat, ezért jövő héten részletes vitára kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának végére értünk.

Most a napirend utáni felszólalások következnek. Megadom a szót Fülöp István képviselő úrnak, Fidesz, aki a mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett, ötperces időkeretben.