Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/11623. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/11623/1-2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Katona Tamás államtitkár úrnak, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A határokon átnyúló tőkebefektetések és gazdasági kapcsolatok egyre inkább igénylik a számviteli beszámolók nemzetközi összehasonlíthatóságát, azt, hogy a különböző országok vállalkozásai egységes szemléletben és tartalommal mutassák be vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetüket. Ennek a követelménynek pedig a számvitel magas fokú nemzetközi harmonizációjával lehet csak megfelelni.

A számviteli szabályozás területén a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénnyel tulajdonképpen teljesítettük jogharmonizációs kötelezettségünket. Ugyanakkor az Európai Unióban napjainkban végbemenő változások, amelyek elsődleges célja az, hogy az Európai Unió számviteli szabályozása határozottan közelítsen a nemzetközi számviteli standardokhoz, a hazai számviteli szabályozásban is folyamatos igazodást, korrekciót igényel.

A számvitel európai uniós szabályrendszerének felülvizsgálata várhatóan még több évig elhúzódó folyamat, amelyre a nemzetközi számviteli standardok felülvizsgálatával párhuzamosan kerül sor. Ennek a felülvizsgálatnak az egyik legújabb eredménye az Európai Parlament és Tanács meghatározott irányelve, amelynek a nemzeti jogrendbe való átvételéről a tagállamoknak legkésőbb jövő év január 1-jéig kell intézkedniük.

(11.20)

A számviteli törvény javasolt módosítása elsősorban a hivatkozott irányelvnek való megfelelést szolgálja, bár emellett számos olyan pontosító, kiegészítő rendelkezést is tartalmaz, amelyek a gyakorlati alkalmazás során felmerült kérdések, felvetések megválaszolását, egyértelmű rendezését segítik. A már hivatkozott 2003/51-es irányelv elsősorban az értékelési szabályokra, a céltartalékképzésre, a beszámoló formájára, szerkezetére, a kiegészítő mellékletben és az üzleti jelentésben bemutatandó információk körének bővítésére, további részletezésére, valamint a könyvvizsgálói jelentésre vonatkozóan tartalmaz a nemzetközi szabályrendszerhez illeszkedő rendelkezéseket.

Az irányelv számos kérdésben választási lehetőséget biztosít a tagállamok számára, és a tagállamoknak kell eldönteniük, hogy az adott kérdésben élnek-e a felkínált lehetőséggel vagy sem. A törvényjavaslat és a 2003/51-es irányelv rendelkezéseinek megfelelően pontosítja a céltartalékképzésre vonatkozó előírásokat azzal, hogy céltartalékképzésre csak olyan fizetési kötelezettség, várhatóan jövőbeni költségek esetében kerülhet sor, amelyek fennállását, jövőbeli bekövetkezését már a mérlegfordulónapon nagy valószínűséggel feltételezni lehet. Ezzel a nemzetközi előírásoknak is megfelelő mérlegfordulónap után a mérlegkészítés időpontjáig felmerülő, bekövetkező gazdasági események már a következő üzleti év eredményét érintik. A törvényjavaslat szintén a hivatkozott irányelv rendelkezéseinek megfelelően tovább bővíti a beszámolás szöveges részeinek tartalmát, elsősorban az üzleti jelentésben szerepeltetendő adatok, információk körét, részletezését.

Az elmúlt időszak eseményei szükségessé teszik a független könyvvizsgálattal, illetve a független könyvvizsgálói jelentéssel kapcsolatos kötelezettségek pontosítását, kiegészítését, ideértve a független könyvvizsgálói jelentések letétbe helyezését, közzétételét. A jogharmonizációval függ össze az a javasolt átmeneti lehetőség is, amelyet a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002. számú európai közösségi rendelet 9. cikkelyének a) pontja tartalmaz. Eszerint a tagállamok megengedhetik azoknak a vállalkozóknak, amelyek csak a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaikkal, elsősorban kötvényeikkel kereskednek az Európai Unió valamely tagállamának tőzsdéjén, hogy csak 2007-től készítsék el a nemzetközi standard szerinti konszolidált éves beszámolójukat.

Egyeztetve az érintett hazai vállalkozókkal, az átmeneti halasztást a magyar szabályozásban is indokoltnak tartjuk megengedni. A hivatkozott rendelet alkalmazását segíti az a javasolt kiegészítés is, amely arról rendelkezik, hogy ahol valamely hazai jogszabályban összevont, azaz konszolidált éves beszámolóra történik hivatkozás, ott azon a jövőben a rendelet szerint kötelezően elkészített konszolidált beszámolót is érteni kell, nyilván a nemzetközi szabvány szerinti beszámolót.

Részben a jogharmonizációs célokat, részben a nemzetközi szabályrendszerhez való közelítést szolgálják az üzleti vagy cégértékre, a devizában fennálló tartós befektetések devizaárfolyam-különbözetének elszámolására, a konszolidáció során a fölérendelt anyavállalat esetén a mentesíthető anyavállalatra, az internetes honlapon történő közzétételre, a devizakülföldi státus elvesztésére vonatkozó javaslatok. Az üzleti vagy cégértékekre vonatkozó jelenlegi számviteli elszámolási rendszer nem kezeli a várható megtérülést érintő rendkívüli hatásokat, másrészt nem rendelkezik arról az esetről sem, amikor az üzleti vagy cégérték értéke a tevékenység folytatása során nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg, nő. E szabályozási hiányt pótolja a törvényjavaslat, továbbá a nemzetközi előírásokkal összhangban megszünteti az átalakuláskori üzleti vagy cégérték kimutatásának a lehetőségét.

A jelenleg hatályos előírások szerint a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő, devizában fennálló tartós befektetések veszteség jellegű devizaárfolyam-különbözete a tárgyidőszaki eredményt csökkenti, míg a devizában meghatározott értéknövekedés az értékhelyesbítés intézményének alkalmazása esetén a saját tőkén belüli értékelési tartalékot növeli. E két irányú hatás eltérő megítélése, különösen a kapcsolt vállalkozásnak minősülő befektetések esetében kedvezőtlenül érinti a hazai vállalkozók külföldi befektetéseit, ezért célszerű a két hatást a hivatkozott körben összevontan kezelni. A törvényjavaslat pontosítja az összevont, azaz konszolidált éves beszámoló elkészítésével összefüggésben a fölérendelt anyavállalat esetén mentesíthető anyavállalatra vonatkozó előírásokat, és kiegészíti azokat az ilyen mentesítés során külön bemutatandó adatok, információk meghatározásával.

A vállalkozók a technikai, informatikai fejlődés eredményeként egyre szélesebb körben rendelkeznek internetes honlappal, és a honlapjukon egyre gyakrabban tesznek közzé magukról vagyoni, pénzügyi, jövedelmi adatokat. A vagyoni, pénzügyi, jövedelmi adatok internetes közzétételének elősegítése és szabályozott, megbízható keretek között tartása érdekében célszerűnek tűnik a számviteli beszámoló, a kapcsolódó üzleti jelentés és a könyvvizsgálói jelentés meghatározott vállalkozói körre vonatkozó, internetes honlapon történő közzétételének az előírása. E kötelezettség az érintett vállalkozások számára gyakorlatilag nem jelent többletterheket, tekintettel arra, hogy már ma is rendelkeznek internetes honlappal ezek a vállalkozások.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény elmúlt évi módosítása következtében, összefüggésben az Európai Unióhoz történő csatlakozással további olyan gazdasági társaságok veszíthetik el devizakülföldi minősítésüket, amelyek korábban e minősítésük alapján devizában vezethették könyveiket, devizában készíthették el számviteli beszámolóikat. E vállalkozóknak a számviteli törvény 117. § (11) bekezdésében foglaltakkal összhangban szintén indokolt megfelelő átmeneti időszakot biztosítani az általános szabályokra való áttérésre.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozással függ össze az export-, illetve az importfogalmakkal kapcsolatos jelenlegi számviteli előírások pontosítása. Számviteli szempontból a termékexport és szolgáltatásexport, illetve a termékimport és szolgáltatásimport tekintetében továbbra is a fő rendező elv a statisztikai fogalomrendszerrel azonosan az, hogy a külföldiek és belföldiek közötti termékforgalom a Magyar Köztársaság államhatárát átlépi-e vagy sem, illetve a szolgáltatásnyújtás külföldiek és belföldiek között történik-e vagy sem. A számviteli elszámolás során a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli, de az Európai Unión belüli termékforgalom, illetve szolgáltatásnyújtás továbbra sem minősül belföldinek.

A törvényjavaslat a jogszabályi környezet változásához kapcsolódóan is tartalmaz előírásokat. A számviteli törvény 178. §-ának (1) bekezdés e) pontja felhatalmazása alapján a kormány a 202/2003-as rendeletében szabályozta a magyar számviteli standardok készítésének, kidolgozásának feltételeit, e standardok elfogadásának, bevezetésének, hatályba léptetésének követelményeit. E kormányrendeleti szabályozás szerint a magyar számviteli standardokat pénzügyminiszteri rendeletként kell kihirdetni, amely rendeletek kiadására a pénzügyminiszternek külön törvényi felhatalmazást szükséges adni.

A könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételére vonatkozó részletes szabályokat a számviteli törvény 178. § (1) bekezdésének d) pontja felhatalmazása alapján a 93/2002-es kormányrendelet tartalmazza. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2003. évi, tehát tavalyi módosítása szerint kötelező adatkezelés esetén törvényi szinten kell szabályozni az adatkezelés célját és feltételeit, a kezelendő adatok körét és megismerhetőségét, az adatkezelés időtartamát, valamint az adatkezelő személyét. A törvényjavaslat regisztrációval összefüggő módosítása részben ezen adatvédelmi követelményeknek kíván megfelelni, részben néhány kiegészítő, pontosító rendelkezést tartalmaz. A pontosító rendelkezések elsősorban a nyilvántartásból való törlés eseteire, illetve az újbóli nyilvántartásba vétel feltételeire vonatkoznak.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban néhány további egyéb pontosító, kiegészítő rendelkezés is szerepel, amelyek elsősorban a gyakorlati alkalmazás során felmerült kérdések, felvetések megválaszolását, egyértelmű rendezését segítik.

(11.30)

Ilyen pontosító, kiegészítő előírást tartalmaz a törvényjavaslat a közbenső, tehát évközi mérlegre; a kincstári, az önkormányzati vagyon vagyonkezelésére; a szellemi termékekkel kapcsolatos jogokra; a követelések csoportosítására; a bíróság által jogerősen megítélt követelés elszámolására; a befektetett eszközök tartós használati, üzemeltetési, kezelési jogának átengedéséért kapott bevételek időbeni elhatárolására; ezen felül a terven felüli értékcsökkenés és annak visszaírás-elszámolására; a kockázatmentes értékpapírok értékelésére; az értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételekre; a követelések utáni értékvesztés visszaírására; a támogatások, végleges pénzeszközátadások különféle jogcímeinek elkülönítésére; a közös tevékenység elszámolására, valamint a kiegészítő mellékletben szerepeltetendő adatok, információk bővítésére vonatkozóan. Ez utóbbiakhoz tartoznak a könyvvizsgálati kötelezettségre, illetve a könyvviteli szolgáltatást végző személyekre vonatkozó adatok és információk is.

A közbenső, tehát az évközi mérleg elkészítésének szabályairól a hatályos törvényi előírások megfelelően rendelkeznek. Nincs kifejezett előírás ugyanakkor a közbenső mérleg könyvvizsgálatára vonatkozóan. Tekintettel arra, hogy a közbenső mérleghez külön jogszabályok lényeges és meghatározó jogokat és kötelezettségeket rendelnek, indokolt a közbenső mérleghez is könyvvizsgálati kötelezettséget előírni, ha a vállalkozóra egyébként is vonatkozik a könyvvizsgálati kötelezettség.

A kincstári vagyonkezelésbe vételhez hasonlóan az önkormányzati vagyon részét képező eszközök tekintetében is indokolt a vagyonkezelésre vonatkozó számviteli előírások megteremtése. A törvényjavaslat az önkormányzati vagyon részét képező eszközökre is kiterjeszti a vagyonkezelés számviteli szabályait. Ezzel számviteli szempontból lehetővé válik, hogy a vagyonkezelő a vagyonkezelésbe átvett önkormányzati vagyon részét képező eszközöket, azonosan a kezelésbe vett kincstári vagyon eszközeivel, saját könyveiben is kimutassa a hosszú lejáratú kötelezettségekkel szemben, és azokra az eszközökre vonatkozóan általános elszámolási szabályokat alkalmazzon, ideértve az értékcsökkenési elszámolást is.

Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a módosított előírás alkalmazása feltételezi, hogy a vagyonkezelésbe adásról, annak lehetőségéről törvény rendelkezzen.

A törvényjavaslat elfogadásával a számviteli nyilvántartásokban is hangsúlyozottabbá válik az az eltérés, amely jogi értelemben a szellemi termék birtoklása, tulajdonlása, valamint a szellemi termékre vonatkozó korlátozott felhasználási jog megszerzése között áll fenn. A szellemi termékek között csak azokat a szellemi termékeket indokolt kimutatni, amelyek korlátozás nélkül a vállalkozó birtokában, tulajdonában vannak. Azokat a szellemi termékekre vonatkozó korlátozott felhasználási jogokat, amelyeket a vállalkozó közvetve vagy közvetlenül az eredeti jogtulajdonostól szerzett, a vagyonértékű jogok között kell kimutatni.

A törvényjavaslat egyrészt pontosítja, egyértelműbbé teszi a követelések mérlegbeni részletezését, besorolását, másrészt módosítja a bíróság által jogerősen megítélt követelésekre vonatkozó előírást. A peresített követeléseknél, eltérően a hatályos rendelkezéstől, a jövőben a bíróság által az üzleti év mérlegfordulónapjáig jogerősen megítélt követeléseket minden esetben ki kell mutatni.

Az összemérés elvéből fakadóan a vállalkozó az adott időszak bevételeként csak olyan bevételeket szerepeltethet, amelyek valóban az adott időszakhoz kapcsolódnak. Ha egy bevétel több időszakhoz is köthető, mint például a befektetett eszközök tartós használati, üzemeltetési, kezelési jogának átengedéséért kapott bevétel, akkor a bevételt az érintett időszakok között meg kell osztani, halasztott bevételként el kell határolni.

Abban az esetben, ha a bevételszerzés alapjául szolgáló szerződés határozatlan idejű, a törvényjavaslat öt évben vagy annál hosszabb időszakban jelöli meg a bevétel-elszámolás időtartamát azzal, hogy az öt évnél hosszabb időtartamú elszámolást a kiegészítő mellékletben indokolni kell.

A törvényjavaslat arra a gyakorlatban felmerült problémára is választ ad, hogy a terven felüli értékcsökkenést mikor kell a számviteli nyilvántartásokban elszámolni. Ha az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél a terven felüli értékcsökkenést a piaci érték és a könyv szerinti érték különbözetében állapítják meg, akkor azt a mérleg fordulónapjával kell elszámolni. Ha a terven felüli értékcsökkenés elszámolása az adott eszköznek valamilyen rendkívüli esemény miatti állományból történő kivezetéséhez kapcsolódik, a terven felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.

A számviteli törvény hatályos rendelkezései nem tartalmaznak előírást a terven felüli értékcsökkenés megszüntetésére, visszaírására. Bár a törvény 57. § (2) bekezdéséből ez következik, az immateriális javak, a tárgyi eszközök terven felüli értékcsökkenése visszaírásának szabályait indokolt - az egyéb eszközök értékvesztése visszaírásának szabályozásához hasonlóan - külön is előírni. Emellett célszerű arról is rendelkezni, hogy a terven felüli értékcsökkenést, annak visszaírását csak a mérleg-fordulónapi értékelés keretében lehet elszámolni. Ezen előírásból az is következik, hogy az állományból kivezetett immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél az állományból történő kivezetéskor vagy ezen eszközök értékesítésekor a korábban elszámolt, terven felüli értékcsökkenést nem lehet, illetve nem kell visszaírni.

A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy egyes országok központi kormányai és központi bankjai által kibocsátott, illetve tőkére és hozamra vonatkozóan garantált, kockázatmentesnek tekinthető, lejáratig tartott kamatozó, illetve diszkont értékpapírok esetében a piaci áringadozások miatt ne kelljen értékvesztést elszámolni. Ezzel biztosítható az is, hogy a magas hazai jegybanki alapkamat hatásaként bekövetkező áringadozások indokolatlanul ne eredményezzenek értékelési veszteséget a magyar állampapírok tulajdonosainak.

Az értékesített és később visszavett, a két időpont között használt eszközök, továbbá a visszáru, valamint a betétdíjas göngyölegek a szokásos termelési, kereskedelmi folyamat során kikerülnek a vállalkozó tulajdonából, majd később visszakerülnek hozzá. Ezen eszközöknek a könyvviteli nyilvántartásokba történő szabályszerű újbóli felvétele, illetve az abban való szerepeltetése a helyesbítő, illetve a sztornószámla alapján történhet.

A visszavett eszközök tekintetében a könyvviteli elszámolás szempontjából különösen fontos a helyes könyvelési időpont meghatározása. Ennek érdekében a törvényjavaslat rögzíti azt a gyakorlatban jelenleg is alkalmazott megoldást, miszerint ezen eszközöket a könyvviteli nyilvántartásba a visszavétel, illetve a visszaszállítás időpontjára vonatkozóan kell felvenni, és a helyesbítő, illetve a sztornószámla szerinti értéküket, az értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételként elszámolni.

A számviteli törvény hatályos rendelkezéseinek egyéb bevételekkel összefüggő pontosítását a gyakorlati tapasztalatok indokolják. Ezek között is kiemelendő az értékvesztéssel csökkentett követelés nyilvántartási értéket meghaladóan realizált összeg számviteli elszámolása. A követelések értékvesztésének elszámolása, az elszámolt értékvesztés visszaírása a mérleg-fordulónapi értékeléshez kapcsolódik. Ugyanakkor év közben gyakran előfordul, hogy az értékvesztéssel csökkentett követelés könyv szerinti értékét meghaladó teljesítésre, akár pénzügyi rendezésre, beszámításra kerül sor valamilyen módon. Az egységes értelmezés és végrehajtás érdekében rendelkezik a törvényjavaslat arról, hogy ez esetben a korábban elszámolt értékvesztést nem kell, illetve nem lehet visszaírni, hanem az értékvesztéssel csökkentett, könyv szerinti értéket meghaladóan realizált összeget egyéb bevételként kell elszámolni.

A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy nemcsak a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok és a helyi önkormányzatok, hanem az államháztartás többi alrendszerét képező társadalombiztosítás költségvetései, valamint ezen túlmenően az Európai Unió különböző pénzügyi alapjai részére történő befizetéseket, adókat, díjakat, hozzájárulásokat is az egyéb ráfordítások között kell elszámolni, az utóbbiakhoz értve például a gyógyszergyártók befizetéseit is. Ezzel határozottan elkülönülésre kerülnek az ilyen típusú kiadások a végleges pénzátadásoktól, amelyek esetében mindig külön vizsgálni kell a társasági adóalapra vonatkozó összefüggéseket.

A számviteli törvény hatályos rendelkezései csak szűk körben, a közös üzemeltetésre vonatkozóan tartalmaznak sajátos számviteli előírásokat. Ugyanakkor a gazdasági életben felmerült igényeknek megfelelően a tágabban értelmezett közös tevékenységre is indokolt kiterjeszteni a hivatkozott sajátos előírásokat.

A törvényjavaslat pontosítja és egyértelművé teszi az előírásokat a tekintetben is, hogy a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, illetve adott támogatást, véglegesen átadott, illetve átvett pénzeszközt mikor kell az egyéb bevételek, illetve az egyéb ráfordítások között, mikor kell a rendkívüli bevételek, illetve a rendkívüli ráfordítások között elszámolni, és ez utóbbiak esetében mikor kell azokat időbelileg elhatárolni.

(11.40)

Az elkészített beszámoló minősítése és értelmezése szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy az összeállításnál melyik szabályrendszert kell alkalmazni, illetve melyiket alkalmazza a vállalkozó. A törvényjavaslat ennek megfelelően külön is rendelkezik arról, hogy a kiegészítő mellékletben az erre vonatkozó információkat feltétlenül meg kell adni.

Emellett a törvényjavaslat a vállalkozóra vonatkozó kötelezettségek, így a könyvvizsgálati kötelezettség, illetve a nyilvántartásba vett, könyvviteli szolgáltatást végző személy igénybevételére vonatkozó kötelezettség teljesítés-ellenőrzésének elősegítését is szolgálja, a kiegészítő mellékletben bemutatandó adatok, információk körének a bővítésével.

A számviteli törvény a könyvvizsgálati kötelezettség alól számos, kettős könyvvitelt vezető vállalkozó részére felmentést ad, ezért indokolt, hogy azok a vállalkozók, akiknél a beszámoló könyvvizsgálata a számviteli törvény, illetve egyéb más jogszabály alapján kötelező, e kötelezettségüket a beszámoló kiegészítő mellékletében kiemelten és egyértelműen jelezzék. Ugyanígy az ellenőrzést segíti elő a beszámoló összeállításáért felelős, nyilvántartásba vett, könyvviteli szolgáltatást végző természetes személy nyilvános adatainak a feltüntetése a kiegészítő mellékletben.

A törvényjavaslat elfogadása esetén a módosítások 2005. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy az új rendelkezések döntő részét már a 2004. évi beszámoló elkészítésénél is lehet alkalmazni. A törvénymódosítás érinti a sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeleteket is, amelyek felülvizsgálatát és indokolt módosítását is a törvényjavaslat elfogadását követően, de még ebben az évben el kell végezni.

Tisztelt Országgyűlés! A jogharmonizációs programról és a végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2065/2004-es kormányhatározat - az általános jogalkotási program részeként - e félévre ütemezve tartalmazza a közösségi jog változásával összefüggésben a számviteli törvény módosítását. A törvényjavaslat előkészítésére és Országgyűlés elé történő benyújtására ennek figyelembevételével, ennek szellemében került sor.

A törvényjavaslat benyújtását széles körű szakmai egyeztetés előzte meg, amelynek eredményeként az érintettek között érdemi véleményeltérés nem maradt fent. A törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát a költségvetési és pénzügyi bizottság, a számvevőszéki bizottság és a gazdasági bizottság is egyhangúlag támogatta.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításáról szóló T/11623. számú törvényjavaslat általános vitára bocsátását támogassák.

Köszönöm, elnök úr, a figyelmet.

ELNÖK: Most megadom a szót Szabó Lajosnak, a költségvetési bizottság előadójának, 5 perces időkeretben.

SZABÓ LAJOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár úr részben már okafogyottá tette a költségvetési bizottság véleményének ismertetését, egyrészt azért, mert szakmailag olyan széles körben tárta a parlament elé ezt a törvényt, hogy újabbat erről elmondani, mint ami a bizottsági ülésen is elhangzott, szinte lehetetlen. Másrészt pedig azért, mert ahogy az expozéját befejezte, ismertette, hogy a költségvetési bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslatot, ami, azt hiszem, mai időben ritkaság, de ki is fejezi azt, hogy ez a törvény mind tartalmilag, mind az előkészítésében, mind formailag megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket a költségvetési bizottság tagjai egy ilyen törvénnyel kapcsolatban előírnak.

Megállapításra került a bizottság ülésén, hogy rövid időn belül másodszor került a számviteli törvény a bizottság asztalára, most egy európai uniós irányelv adaptálása volt a cél. Az is megállapításra került, hogy több opciót ír elő - az Európai Unió opciólehetőséget ír elő a tagországok parlamentjei számára a törvény adaptálásánál. Mi úgy láttuk, hogy kizárólag azokkal a lehetőségekkel élt a törvény előterjesztője, amelyek kötelezőek. Az ezekkel a lehetőségekkel való élés semmiféle többletterhet nem ró a vállalkozásra.

És mivel az előkészítés során az érintettekkel nagyon széles körű egyeztetés folyt, és vitás kérdés szinte nem maradt a törvényjavaslat benyújtása után, ezeknek a szellemében a költségvetési bizottság a törvénytervezetet egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta, és javasolja a Háznak az elfogadását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti 20-20 perces időkeretben. Ezek közben, a szokásainknak megfelelően, kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót Molnár Lászlónak, az MSZP-képviselőcsoport nevében felszólalni szándékozó képviselőnek.

MOLNÁR LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy úgynevezett számviteli kérdéssel kezdjem, amelyen keresztül szeretném bemutatni, hogy mitől is érdekes, mitől is színes, miért fontos a számviteli törvény módosítása, mit tudunk ezzel elérni, mi az a kérdéskör, amelyre igenis választ kaphatunk.

A számviteli kérdés... - a döntvénytárakban ismert, a CD-tár kiegészítő részeként alkalmazandó. A számviteli kérdésem így szól: tegnap este, amikor készültem a hozzászólásomra, akkor felvetődött bennem, hogy vajon hova kell könyvelni az ÁPV Rt.-től a Magyar Fejlesztési Bankhoz ingyenesen kerülő részvénytársaságok részvényeit, ha az ingyenes vagyonátruházásról a 2045/2001-es határozat rendelkezik. A kérdés az, hogy az MFB számvitel-politikájában hogyan rögzítette, befektetési céllal vagy továbbértékesítési céllal történik ez a vásárlás, még akkor is, ha a kormány rendelkezik erről. Mert ha éven belül történik továbbértékesítési céllal, akkor a forgóeszközök között, a 3-as számlaosztályon tartjuk - igazán nem is a tulajdonosa, hanem egy továbbértékesítő bizomány -, ha pedig megtartani szándékozunk, és ez szerepel a számvitel-politikánkban, akkor a befektetett eszközök között egyáltalán nem mindegy, hogy ezt hova tesszük. Egyáltalán nem mindegy, hogy a nemzetközi jogrend erről mit mond, hiszen az összehasonlíthatóság, átláthatóság mint fontos számvitel-politikai alapelv, itt is megjelenik.

De hadd tegyek fel még egy kérdést, és ez túlmutat a szabályozáson. Vajon akkor hova könyvelheti az a társaság, amelyről a kormányhatározat nem szól, összegszerűséget ugyan megállapít, és, mondjuk, értékpapír-forgalmazási joggal sem rendelkezik - ez abban az időben az MFB Proxi volt. Itt a képviselőcsoport részéről számviteli szakemberek ülnek, ezt azért vetem fel, mert néhány érdekesség szerepel a módosításban. Ennyit a száraz számvitelhez. Én azt gondolom, hogy ez sokkal inkább gazdaságpolitikai kérdés, mint számviteli.

A történeti múltban vissza kell menjünk a 2000. márciusi lisszaboni Tanács-üléshez, amely rögzítette, ötéves periódusban, hogy a csatlakozó tagállamoknak hogyan, miképpen kell majd 2005-ben, illetve 2007-ig opcióval kifuttatva a számviteli szabályozását módosítani. Az alapcél: a tőkepiac hatékony és költséghatékony működéséhez történő hozzájárulás, a befektetők védelme, a pénzpiacon a bizalomerősítés volt.

2003 júniusában a Bizottság elkészítette az úgynevezett “Jövő útjaö programot, közleményben jelentette meg; az egyes számviteli standardoknak, nevezetesen a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően azt a programot kell végrehajtani, amelyet az Európai Unió megfogalmaz a “Jövő útjaö cselekvési programban.

(11.50)

A 2000. évi C. törvény módosításával gyakorlatilag kibontottunk egy fontos alapelvet, a valódiság elvét, ekkor rendeztük a cégértékelést, a tárgyieszköz-értékelést, ennek elszámolását az eredménykimutatásban és a többi. Most annak a lehetősége van előttünk, hogy az összemérhetőségnek megfelelve, jogharmonizációs feladatunkat teljesítve gyakorlatilag a magyar számviteli elszámolási rendszert módosítsuk, még nem befejezve, hiszen én úgy gondolom, hogy amit itt az államtitkár úr az expozéjában elmondott, nem lesz végleges, néhány kérdésben hagyunk apróságot, de a lényegi elvekben, én azt gondolom, hogy a helyére fog kerülni a számviteli elszámolás.

A jelenlegi módosításról az export-import, tagállam-külső állam viszonyrendszerének megfelelően kell elsősorban egypár gondolatot szólnom. Az expozéban is elhangzott: a fő rendező elv, hogy a termékforgalom, a szolgáltatásnyújtás a Magyar Köztársaság államhatárát átlépi-e vagy sem. Anomáliák merültek fel könyvvizsgálói körökben is, hogy hogyan számoljunk el bizonyos dolgokat. A választ most adjuk meg a törvény módosításával, hiszen a számviteli elszámolás során továbbra is a Magyar Köztársaság államhatárán kívül, de az Európai Unión belüli termékforgalom, illetve szolgáltatásnyújtás továbbra sem minősül belföldinek, tehát ez egy nagyon fontos kérdés.

Átnézve a törvény módosított szakaszait, a képviselőcsoportok szakembereinek a figyelmét szeretném fölhívni - és talán még a nyilvánosságon keresztül a szakmáét - néhány olyan pontra, amely az irányelv javasolt részei szerint a jelenleg hatályos szöveget módosítja, és nem teljességre törekvéssel, de azért, hogy jelezzem, mi az, amire oda kell figyelni esetlegesen a későbbiekben.

A 3. §-ban kiterjeszti az egyéb szervezetek felsorolását a közjegyzőkre például.

A 23. § lényeges eleme a vagyonkezelőnél az önkormányzati vagyon részét képező eszközök megjelenése - ez idáig nem így történt.

A 25. §-ban: az immateriális javak között ezután ki kell mutatni az ingatlanhoz nem kapcsolt vagyoni értékű jogokat, mint például bérleti jog, használati jog, vagyonkezelési jog. Idáig a római jogi triász szerint a “birtoklás, rendelkezés, használatö alapelv szerint teljesen egyértelmű volt, hogy ezt az ingatlan tulajdonjogával kezeljük. Vagyoni értékű jogként eddig is figyelembe kellett venni, de ennek a leírása a számvitel szerint nem volt egyértelmű.

A 29. § a megítélt bírósági követelés kérdésköre, ami az expozéban is elhangzott, és a céltartalékképzés a jövőben, hogy céltartalékot kell képezni a mérlegfordulón fennálló kötelezettségekre. Eddig mit mondott a rendelkezés? Eddig “a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk szerint felmerültö szövegezés volt, és mérlegelésre adhatott okot, hogy kinek van információja, kinek nincs. Most azt mondja, hogy a “fennállóö, és ha ennek a fennállóságát évek múltán a bíróság állapítja meg, akkor is az akkori fennállás szerint kell.

Pontosítja az értékcsökkenés elszámolását a tárgyi eszközöknél, az immateriális javak, eredménykimutatás tételeit, de pontosítja az államháztartás egyes alrendszereinek egymással, illetve az Európai Unió különböző pénzügyi alapjaival történő adók, illetékek tárgyévre bevallott, fizetett, illetve fizetendő összegét.

Ez is egy merőben új elem, hiszen ma Magyarországon az államháztartási törvényt ismerve bizonyos, ha most azt mondom, hogy szabad átcsoportosítás van fejezetek között, ami nem helyes, és számvitelileg nem rendezett, akkor közel járok az igazsághoz. Emlékeztetőül: az Állami Számvevőszék nagyjából tíz éve megjeleníti a zárszámadásról szóló beszámolójában azt, hogy az államszámvitel nem kellően rendezett, ennek az egyik eleme az, ami most már megjelenik.

Rendszerezi és képzettséghez köti, továbbképezteti például a könyvviteli szolgáltatást végző cégeket, természetes személyeket. Eddig is volt nyilvántartás, de ezt kiterjeszti azzal, hogy kötelező továbbképzést ír elő az ebben résztvevők számára.

Szó volt itt arról, hogy még milyen törvényi, kormányrendeleti és ennek megfelelő átültetésről van szó. Én ebbe nem kívánok belemenni, hiszen elég részletes összevetést kaptunk.

Mint ahogy említettem, fel fog értékelődni a mérlegképes könyvelők, a könyvvizsgálók szerepe, és én azt gondolom, hogy a mai magyar társadalom felkészült számviteli, könyvviteli szakembereinek is szüksége van bizonyos mértékű továbbképzésre.

A jelenlegi törvénymódosítás fontos eleme tehát a jogharmonizáció, az összemérhetőség vonatkozásában a pontosítás, ezeket megteszi. Ez is egy lépés abban a folyamatban, amit a lisszaboni tanácskozás 2000-ben megfogalmazott a kapcsolt tagállamok vonatkozásában. Éppen ezért, mivel úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi szabályozást módosító törvénytervezet túlnyomórészt eleget tesz ennek, a szocialista képviselőcsoport szükségesnek és elfogadandónak tartja ezt a törvényt.

Köszönöm.

ELNÖK: Most megadom a szót Dancsó Józsefnek, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy baj lenne, hogyha épp a számviteli törvényen kezdenénk órákig tartó kétperces csatározást, mert azért úgy gondolom, hogy vannak olyan törvények és vannak olyan szabályok, szabályrendszerek, amiket úgy ítélünk meg, hogy a gazdaság működése szempontjából egzaktnak és előremutatónak tekinthetőek.

Ebbe a törvényi körbe tartozik megítélésünk szerint a számvitelről szóló törvény is, hiszen jól emlékezünk arra, hogy 2000-ben, amikor nekifutottunk egy igen terjedelmes és új törvény megalkotásának, akkor is konszenzussal sikerült ezt elfogadnunk, többek között azért, mert 2001. január 1-jére ez a törvény életbe kellett hogy lépjen, hiszen jogharmonizációs előírás volt, hogy az EU-s irányelveknek megfelelő és vele ekvivalens törvényi szabályozás legyen a gazdasági életben működő szervezetek számára. Ez be is következett, és a tapasztalatok alapján mondhatjuk azt, hogy ez a számviteli törvény - már a száma is olyan jellegzetes, hogy a C. törvény - betöltötte a funkcióját, jól működik.

Nyilvánvalóan a mostani módosítás két alapvető okból született: egyrészt maga a számviteli gondolkodás, a könyvvezetés módszertana is fejlődik, amit az EU átültet a saját irányelveibe; másrészt pedig a használat során olyan kérdések, témakörök merültek fel, amit célszerű pontosítani, újragondolni, átgondolni. Ezt a két elemet tartjuk a legfontosabbnak ebben a törvényjavaslatban, és még egyszer mondom, úgy ítéljük meg, hogy ezek az elemek jól nyomon követhetőek és jól végigkísérhetőek ebben a javaslatban.

Az általános bevezető után egy-két konkrétabb dologra, mint ahogy Molnár képviselő úr is megtette - nyilván a teljesség igénye nélkül, hiszen azért az egy igen bonyolult és szerteágazó jogszabály -, szeretném én is felhívni a figyelmet.

Vajon miért van az, hogy az EU is foglalkozik bizonyos területekkel, és ezt át kell vennünk? Nyilvánvaló a válasz - ha kicsit mélyebben olvastunk a sorok között, megtalálhatjuk -, hogy azok a szabályok, amelyek mérlegelésre adnak okot vagy lehetőséget, ezeknek az egzaktsága sokszor megkérdőjelezhető, lehet így is, úgy is olvasni, ezeket igyekeztek az EU jogalkotói pontosítani, és nyilvánvalóan a magyar szabályozásban is ezt kell átvenni.

(12.00)

Nyilvánvaló, hogy ilyen szabály az értékelési szabályok kérdésköre, hiszen nagyon sokféle értékelési szabályt ismerünk, akár a készletekre vonatkozólag, akár a befektetésekre vonatkozólag.

De a céltartalékképzés is e témakörbe tartozik, mint ahogy éppen Molnár képviselő úr az előbb szerintem igen szakszerűen beszélt a céltartalékképzés feladatáról, illetve kérdéseiről. Bizony, ez is egy olyan mérlegelési lehetőséget adott eddig a jogszabály alkalmazóinak, ami nem mindig tette egyértelművé a jogalkotó szándékát. A mostani pontosítás, módosítás megítélésem szerint ez irányba jelentős előrelépés.

Fontos elem a beszámoló formája és szerkezete. Ez magán a számviteli rendszeren is túlmutató kérdés, hiszen ezzel válik összemérhetővé egyrészt az egy-egy iparágon belül lévő szervezetek tevékenysége, másrészt iparágak közötti összehasonlítást is lehetővé tesz. Nagyon helyesen a törvény előkészítése során olyan döntés született, hogy a magyar számvitel a jól szofisztikált, jól tagolt rendszer mellett, beszámoló mellett fog maradni, és nem ad nagyfokú szabadságot a vállalatok számára, amikor elkészítik a beszámolóikat. Ezt nagyon nagy horderejű kérdésnek tartom, egyrészt a múltbeli adatok miatt, másrészt pedig a jövőbeli adatok összehasonlíthatósága miatt. Ez nyilván statisztikai szempontból is igen lényeges elem, hiszen nem mindegy az, hogy azonos fogalomkategóriákkal dolgozunk egy-egy összehasonlító munka során, vagy pedig ezeket még át kell konvertálni, és bizony az összehasonlíthatóság kritériuma ezekkel jelentősen csökkenne. Tehát még egyszer mondom, ezt nagyon fontos és nagyon lényeges elemnek érzem.

Bizonyára tisztelt képviselőtársaim is többször találkoztak kiegészítő mellékletekkel, üzleti beszámolók kiegészítő mellékleteivel, amelyek finoman szólva is elég heterogén képet mutattak. A könyvvizsgáló vagy a mérlegképes végzettséggel rendelkező számviteli szakember gyakran a saját szájíze szerint állított össze egy-egy beszámolót, az adattartalmuk nagyon különböző, nagyon eltérő volt. Ebben az elmúlt években bizonyos előrelépések történtek, és úgy gondolom, hogy a kiegészítő mellékletekkel való foglalkozás két ok miatt is nagyon fontos, egyrészt a standardizálás felé történő előrelépés miatt, ami ebben megfigyelhető, másrészt a nyilvánosság szerepe szempontjából is. Hiszen ahogy a későbbiekben a törvényjavaslatban látjuk, igyekszik a törvény alkotója nagyobb nyilvánosságot adni az információknak, az adatoknak, amelyek egy-egy vállalat működésében felmerülnek.

Bizony, nagyon sokszor lényeges elemek nem a mérleg vagy az eredménykimutatás soraiban olvashatóak, hanem a kiegészítő mellékletben kell kitérni rájuk. Például egy peres ügy fejleményei, vagy a céltartalékképzés módja, eszközei, egyáltalán, hogyan gondolkodik valaki arról, hogy hogyan fognak befolyni a számlakövetelései, a vevő követelései, vagy pedig hogyan fogja a szállítói tartozásait rendezni - mindez nagyon sok elemében a kiegészítő mellékletben szokott szerepelni, és nagyon sokféleképpen jelenítették meg eddig a beszámolót készítők. Ezért is örvendetes az, hogy külön foglalkozik ennek a pontosításával ez a törvényjavaslat.

Hasonló fontossággal és elsősorban, még egyszer mondom, a nyilvánosság szerepe miatt lényeges elem a könyvvizsgálói jelentés tartalma. Eddig a könyvvizsgálói jelentés nagyon szűkszavúan szokott fogalmazni, fél oldalban, háromnegyed oldalban elintézi a könyvvizsgáló. Nyilván emögött nagyon sok munka van, de maga a jelentés nagyon szűkszavú szokott lenni általában; vagy elfogadja, vagy korlátozó záradékkal, vagy egyáltalán el sem fogadja a beszámolót. Ezek után a könyvvizsgálónak is egy részletesebb elemzést kell adni arra vonatkozólag, hogy miért jutott arra a következtetésre, amely a beszámolót érintette. Még egyszer hangsúlyozom, a nyilvánosság szempontjából rendkívül fontos, hogy megismerhetik azok a befektetők, partnerek, cégpartnerek, az iparágban dolgozók azt, hogy miért is döntött úgy egy könyvvizsgáló, amikor megadott egy teljességi nyilatkozatot, vagy pedig más megközelítést alkalmazott, másra jutott az adott beszámolóval kapcsolatban.

Ha már a nyilvánosságnál tartunk, nem szabad amellett elmennünk, amiről államtitkár úr is szólt az expozéjában, hogy az internetes honlapon ezek után, akik rendelkeznek internetes honlappal, meg kell jeleníteni a pénzügyi beszámolókat. Ez eddig nyilván egyfajta gesztus volt az érdeklődők számára, de azt hiszem, nem baj, ha igyekszik a törvényalkotó szabályozni, hogy ha már van internet, és egyre több cégnek saját internetes honlapja van, az milyen formában és tartalommal kell hogy megjelenjen. Hiszen nagyon sokan otthon, munkahelyen, irodában az adott honlapról kívánnak majd tájékozódni, és nem akarnak, mondjuk, céginformációs adatokat megvásárolni, holott most már erre is egyre nagyobb szükség és egyre nagyobb lehetőség is van, éppen a módosításból kifolyólag is. Tehát üdvözlendőnek tartom azt, hogy bizonyos egységes képet kell hogy nyerjenek azok is, akik az interneten kívánnak tájékozódni egy-egy cég pénzügyi és vagyoni helyzetéről, hogy ezt meg tudják tenni és megtehetik.

A törvényjavaslat további érdekes és fontos elemei közé tartozik a devizában fennálló tartós befektetések devizaárfolyam-különbözetének elszámolása. Ez egy nagyon lényeges kérdés, és azért is van arra egyre nagyobb szükség, hogy ezt megfelelő módon rendezzük, hiszen egyre több cég, vállalkozás rendelkezik devizában fennálló befektetéssel, s ennek az értékelése eddig megint mérlegelésre adott okot, lehetőséget. Ez részben összefügg azzal a kérdéssel is, amit államtitkár úr említett expozéjában, és ezzel azért hadd vitatkozzak egy csöppet.

Ön arra utalt, hogy az állampapírok árfolyam-ingadozása a magas jegybanki alapkamatnak köszönhető. Azért ilyen kimutatást és ilyen erős korrelációt még nem olvastam, és nem láttam. Ön statisztikai végzettségű, és több évtizedet töltött ott el, bizonyára vannak ilyen számítások. Magam nem láttam, nagyon kíváncsi lennék, ha ezt valaki be tudja matematikai-statisztikai módszerekkel bizonyítani. Engedje meg, tisztelt államtitkár úr, hogy azért ebben tamáskodjak, és kételyeimet fogalmazzam meg, hogy a magas jegybanki alapkamat állampapírárfolyam-ingadozást eredményez. Biztosan közrejátszik benne, de hogy ez lenne az eredménye, nagyon érdekes lenne számomra.

A devizaárfolyam-különbözetek elszámolására visszatérve: még egyszer mondom, mivel igen jelentős mozgások voltak az elmúlt két évben is a devizapiacokon, nyilvánvalóan nagyon nem mindegy, hogy a devizában történő befektetések - amelyek most már nemcsak rövid távúak, hanem a befektetés szóból adódóan egy évnél hosszabb lejáratúak is -, az árfolyam-módosulások és -ingadozások következtében éppen az aktuális fordulónapon milyen értékkel bírnak, és elszámolásuk, mondjuk, az eredeti befektetés időpontjához képest hogyan változik, hogyan alakul.

Jelentős egyszerűsítésnek és könnyebbségnek érzem azt, hogy a konszolidáció elvégzése során bizonyos anyavállalatoknak nem kell konszolidált mérleget készíteniük, hiszen olyan kiterjedt és szerteágazó céghálók álltak már elő akár Magyarországon is, akár a világban nagyon sok helyen, ami bizonyos anyavállalatokat is egyúttal leányvállalattá minősít, oda sorol. Ilyen értelemben nyilván célszerű megtalálni azt a pontot, amely ténylegesen anyavállalatnak tekinthető, fölösleges munkára ne késztessünk és kényszerítsünk senkit. Hiszen nagyon sokan tudják képviselőtársaim közül is, hogy egy-egy mérlegkonszolidáció elkészítése hihetetlenül nagy feladatot ró minden könyveléssel, számvitellel foglalkozó szakemberre.

Említést tettem az internetes honlapról, illetve annak közzétételéről.

(12.10)

Fontos és aktuális kérdés - amit úgy érzem, hogy megnyugtatóan rendez - a devizakülföldi státus ügye, különösen az európai uniós csatlakozás után. Ezt átgondolásra érdemesnek tartotta a jogalkotó, és úgy gondolom, ez megfelelő nyugvópontra jut ezzel a szabályozással.

Viszont felvetném azt a kérdést - és ezen talán célszerű elgondolkodni -, hogy indokolt-e a devizában könyvvezetők számára az, hogy egyfajta újabb átmenetet biztosít a törvényjavaslat, hiszen azok, akik eddig is devizában vezették a könyveiket, nyilván tisztában voltak azzal, hogy csatlakozás előtt áll Magyarország, és hogy mi a menetrend. Ezen végig kell mennünk, és el kell gondolkoznunk azon, hogy szükséges-e ennek az átmenetnek a biztosítása, hiszen ez a lehetőség eddig is megvolt, tudták, hogy erről gondolkodniuk kell. Nem biztos, hogy célszerű évekig húzni azt a lehetőséget, hogy áttérjenek. Mindenesetre talán megér egy egyeztetést, hogy valóban szükséges-e ennek a kérdésnek az ilyen formában történő mostani szabályozása.

A nyilvánosság, illetve a szakma szempontjából és a szakmai színvonal megőrzése miatt is nagyon lényeges elem azoknak a személyeknek a nyilvántartása, akik mérlegképes végzettséggel rendelkeznek. Ők persze eddig is nyilván voltak tartva, de most szofisztikált adatokkal is jobban alátámasztott és világosabb képet kapunk arról, hogy kik végezhetnek, kik nyújthatnak ilyen szolgáltatást. Úgy gondolom, mindenképpen a szakma érdekeit szolgálja azoknak a nyilvántartása, akik ilyen tevékenységet végeznek, mert így sokkal egyszerűbb és könnyebb kiszűrni azokat, akik valamilyen szempontból nem felelnek meg a jó erkölcs követelményeinek. Arra vonatkozóan elég részletes szabályokat is tartalmaz a törvényjavaslat, hogy hogyan és mi módon kerülnek ki mérlegképes végzettséggel rendelkezők a szakmai nyilvántartásból, illetve hogyan kerülhetnek oda ismételten vissza.

S nagyon fontos elem az is - mint nagyon sok más szakmai területen, például az orvosok vagy a tanárok, pedagógusok esetében -, hogy folyamatosan továbbképzéseken kell részt venni, hiszen még emlékszem rá, hogy amikor a kilencvenes évek legelején először számvitelt tanultam az egyetemen, akkor egész más kategóriákban gondolkodtunk, egész más szabályozás volt, pedig a nyolcvanas évekhez képest az is forradalmian más volt, nem beszélve a 2000-es változásokról és az új irányelvekről. S azt is tudjuk, hogy ez a törvényjavaslat is módosításra fog szorulni, már csak azért is, mert egyrészt kevés volt még az idő a tapasztalatok átvételére, másrészt pedig az elkövetkezendő időszakban is nyilvánvaló módosítások fognak bekövetkezni az EU törvénykezésében, amit viszont belső jogrendszerré is kell majd minősíteni. Ezért azt hiszem, hogy ez a továbbképzési kötelezettség tovább erősíti a szakmai színvonalat a szakemberek esetében.

A pontosító, kiegészítő előírások államtitkár úr által is majdnem teljes egészében felsorolásra kerültek, Molnár képviselő úr is említett belőlük nem egyet. Én még egyet emelnék ki. Eddig elsősorban a mérleg- és eredménykimutatásra koncentráltunk egy-egy üzleti beszámoló elkészítésénél. Nagyon fontosnak tartom, hogy a cash flow kimutatás, tehát a folyó pénzáramok kimutatása is ilyen hangsúlyos elemet kap, hiszen sok szempontból - likviditási, hitelképességi szempontból - képződnek jövedelmek, képződik eredmény a vállalkozás számára. Jól nyomon követhető kimutatást jelent ez, és ennek a hangsúlyosabbá tétele mindenképpen örvendetes és üdvözlendő.

Én sem mehetek el szó nélkül amellett, amit képviselőtársam is szóvá tett, hogy nagyon örülnénk annak, ha az államszámvitel is hasonló szofisztikált módon működne. A második világháború előtt pont fordított volt a helyzet, nagyon kiváló államszámviteli törvénye volt Magyarországnak, de kevésbé voltak kimunkálva a gazdasági szféra számviteli, könyvvezetési metódusai. Most átestünk a ló másik oldalára. Ma egy jól működő számviteli törvénnyel bírunk, ennek apróbb-nagyobb módosításait hajtjuk most végre, viszont az államszámvitel tekintetében - holott az államháztartás igen nagy jövedelmek fölött diszponál - óriási lemaradásban vagyunk, és addig a tisztelt Ház sem lehet nyugodt lelkiismeretű, amíg ennek az adósságának, az államszámviteli törvény elfogadásának nem tesz eleget.

Összességében még egyszer hangsúlyozom, hogy az említett módosításokkal egyetérthetünk, ezzel a Fidesz-frakció támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot. Talán még egy-két módosító javaslattal pontosítani is lehet az előttünk fekvő törvényjavaslat szövegét.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Bőhm Andrásnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dancsó képviselő úr hívószava - ha jól értettem előadásából - a nyilvánosság dicsérete volt a törvény kapcsán. Ehhez hadd tegyem hozzá egyrészt a hitelesség hívószavát, másrészt pedig az egységes módszer alkalmazásának követelményét. Talán ez az a három jelző, amely ennek a törvénynek a megjelenését módosított változatban fontossá és értelmezhetővé teszi.

Többen elmondták már, én is csak megismételni tudom, hogy az európai uniós csatlakozásunk után az Unióban végbemenő változások teszik kötelezővé, hogy a számviteli szabályok, az eljárási módszerek a nemzetközi standardok rendszeréhez igazodjanak, ami természetesen az európai uniós változások mellett - ahol folyamatos a változás - állandó korrekciót igényel a magyar számviteli szabályokban is.

Elsősorban néhány olyan részletkérdésre szeretnék rámutatni, ami egyrészt elhangzott már, részint még el is fog hangzani, nevezetesen hogy melyek azok a fő kérdések, melyek azok a technikai szabályok, amelyek a ma tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban említésre érdemesek. Elsősorban az export- és importfogalmakkal kapcsolatos számviteli előírások pontosítása jelenik meg a törvényjavaslatban. Fontos kérdés a devizakülföldi státus elvesztésével kapcsolatos szabályok, illetve helyzet rendezése, aminek különös jelentősége van, nem elsősorban a devizaszabályok, hanem az európai uniós csatlakozás folytán előállt körülmények miatt.

A jogharmonizációs célú módosításokon túl további módosításra van szükség a nemzetközi számviteli standardok miatt a pénzügyminiszter részére olyan felhatalmazás megadására, hogy országgyűlési előírások és eljárás nélkül folyamatosan megfelelő felhatalmazással rendelkezzen az EU-szabályok mintegy mechanikus, automatikus követésére.

Számos, a gyakorlati életben felmerült igény miatt került sor módosításra a törvényben. Lényeges megemlíteni, hogy a módosítások jelentős része 2005. január 1-jén lép hatályba, de nincs akadálya annak - és ez valószínűleg kívánatos is, bár ezt a gyakorlati szakembereknek kell eldönteni -, hogy az új szabályok már a 2004. évi beszámolóknál megjelenhessenek és alkalmazhatók legyenek.

A legfontosabb téma a törvénymódosítás tekintetében a gazdasági társaságok, bankok, pénzügyi intézetek, biztosítóintézetek éves és összevont konszolidált beszámolóiról szóló irányelv különböző előírásainak az átvétele; elsősorban az értékelési szabályok, a céltartalékképzés mint rendkívül fontos és jelentős részben módosított normaszöveg; a beszámoló formája és szerkezete. Dancsó képviselő úr helyesen értékelte a mellékletek tartalmát. Igazából a beszámolóval kapcsolatos valamennyi iratanyag olyan egységes szabályrendszerbe kerül, amiből egységes módon lehet következtetni. Egyrészt megvannak mindazok a kellékek, amelyek a beszámolók részét kell képezzék, és ettől kezdve nem komplikált következtetéseket kell alkalmazni azért, hogy egy-egy beszámoló, mérleg, melléklet alapján vajon milyen jogi vagy pénzügyi események történhettek a cégnél, és ennek milyen következményei vannak a jövőre nézve, hanem olyan komplett, az EU-jogszabályoknak is megfelelő normahalmaz, iratmennyiség és adathalmaz áll rendelkezésre, ami egységes szemlélet alapján, hiteles módon teszi lehetővé a cég tevékenységének, múltjának és jelenének a nyomon követését.

(12.20)

A céltartalékképzésre vonatkozó előírások annyiban módosultak, hogy a céltartalékképzésre csak olyan fizetési kötelezettségek, jövőbeni költségek kerülhetnek, amelyek fennállását a mérlegfordulónapon nagy valószínűséggel feltételezni lehet. Zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy ez például egy olyan kérdés, amelynek számviteli szempontból sokkal nehezebb a gyakorlatba való átültetése és értelmezése, mint amit egy egyszerű jogszabály szövegénél az ember feltételezne, de ez nyilván megint egy olyan kérdés, amit a gyakorlat fog megoldani. Tehát, hogy mi a nagy valószínűséggel bekövetkező esemény, ez nyilván számos jogvita forrása lehet, Ugyanakkor a megfogalmazással és ennek az igényével természetesen teljesen egyetértek, csak jelzem, hogy számos olyan kérdés van, ami a gyakorlatra vár.

Részben jogharmonizációs célú, részben a nemzetközi szabályrendszerhez való közelítést szolgáló módosítást jelentenek az üzleti vagy cégértékekre, a devizában fennálló tartós befektetések, devizaárfolyam különbözetének elszámolására, konszolidáció során fölérendelt anyavállalat esetén a mentesíthető anyavállalatra, az internetes honlapon történő közzétételre, a devizakülföldi státus elvesztésére vonatkozó módosítások.

Talán ebből a körből a devizaszabályozás változását érintően érdemes annyit kiemelni, hogy jelenleg a külföldi gazdálkodó szervezetben lévő, devizában fennálló tartós befektetések veszteség jellegű árfolyam-különbözete a tárgyidőszaki eredményt csökkenti, míg a devizában meghatározott értéknövekedés a saját tőkén belüli tartalékot növeli. E kétirányú hatás eltérő megítélése kedvezőtlenül érinti a hazai vállalkozók külföldi befektetéseit, ezért összevontan, tehát egymást kiegyenlítő módon érdemes kezelni.

Szó esett az informatikai, technikai fejlesztés eredményeként az internetes honlap alkalmazásáról a vállalkozók részéről. Ez a fajta rendelkezés a nyilvánosság igényét hivatott szolgálni, különösebb technikai akadályt valóban nem fog okozni, hiszen rendkívüli módon elterjedt már a vállalkozók között is az internetes honlap alkalmazása.

Tulajdonképpen a technikai szabályok sokasága olyan, hogy a legszorosabban vett szakma feladata ezeknek a megtanulása, alkalmazása, a kérdéseket a gyakorlat fogja megoldani. Azt szeretném megismételni, amivel gondolom, mindenki egyetért, hogy itt egy olyan típusú szorosan vett szakmai norma tárgyalásáról van szó, amiben igazából örvendetes módon csak szakmai vita keletkezhet. Bár a jogszabály olyan típusú, hogy komoly szakmai vita nem várható, legfeljebb jobbító szándékú módosító javaslatok, hadd köszöntsem azt, hogy végre egy olyan szabály, amiről a szakembereknek úgy kell beszélni, hogy nem kell hogy belengje a politikai hozzáállás a történethez való hozzáállást.

Meg fogjuk tanulni azt, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat követően egyre több szorosan vett szakmai vita, szakmai kérdés ilyen típusú hozzáállást fog igényelni, ami talán nélkülözi az izgalmat, az érdekességet, a kétperces szócsatákat, viszont érdemi eredményt az ilyen típusú jogszabályok hoznak a parlament működésében is.

Természetesen az SZDSZ képviselőcsoportja a törvényjavaslatot támogatni fogja.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Herényi Károlynak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az előző törvényt a Magyar Demokrata Fórum meglehetősen keményen bírálta, és visszavonására kérte a kormányt, akkor ezt a törvényjavaslatot, azt kell mondanom, hogy támogatni fogjuk, hiszen egy olyan törvénymódosításról van szó, ami egyfelől kötelező, hiszen európai uniós tagságunk sok olyan követelményt hordoz, amit teljesítenünk kell, másfelől az idő megadta azokat a tételeket, amelyek törvénybe foglaltattak. Csak érdekességképpen említem meg, hogy az 1991-ben elfogadott törvény terjedelme azóta pont a négyszeresére nőtt. Tehát az idő úgy változott, és a szabályozás olyan feltételeket teremtett, hogy bizony fizikai értelmében is, nem csak hatáskörét tekintve módosult ez a törvény.

A jelenlegi módosítás által leginkább érintett területeket csak felsorolásszerűen érintem. Foglalkozik a módosítási javaslat a céltartalékképzés formájával és szerkezetével, az értékelési szabályokkal, az export-import fogalmának pontosításával, a követelések minősítésével, a devizában fennálló befektetések elszámolásának módjával, a beszámoló formájával, a kiegészítő mellékletben szereplő információk bővítése ügyével, az üzleti jelentés információtartalmának a bővítésével, a közzététellel kapcsolatos előírásokkal, a könyvviteli szolgáltatást végzőkkel kapcsolatos előírásokkal, és végül, ahogy ez lenni szokott, átmeneti rendelkezésekkel.

A módosítások részletezése meglehetősen hosszú, csak kiragadnék néhány olyan példát, amit fontosnak és jellemzőnek gondolok, és ami az idő követelésének kielégítését jelenti.

A módosítás 1. §-a pontosítja az export-importtal kapcsolatos néhány alapfogalmat, ilyen a belföld-belföldi, külföld-külföldi. Ennek lényege a területi elv alkalmazása, amely a számviteli törvénybe bekerült. A 2. § rendelkezése alapján a tőzsdére készülő vállalkozások nem készíthetnek egyszerűsített éves beszámolót, ami nyilván a tőzsde működésével, átláthatóságával is indokolható. A 3. § alapján az összevont beszámolóknak a jövőben kötelezően meg kell felelniük a nemzetközi standardoknak, a nemzetközi elvárásoknak. A 4. § alapján a közbenső mérleget könyvvizsgálóval kell hitelesíteni, illetve ezt is, amennyiben a vállalkozás könyvvizsgáló alkalmazására kötelezett.

Az 5. és a 9. § egy érdekes rendelkezés, és más törvénymódosítást is indukál, ez pedig arról rendelkezik, hogy a számviteli elvek alkalmazása lehetővé válik az önkormányzati vagyonra. De természetesen ahhoz, hogy ez a törvény hatályba lépjen, illetve hogy valóban alkalmazni lehessen, az önkormányzati törvényt is módosítani kell.

A 6. és a 7. § pontosításokat tartalmaz, az immateriális javakat és követeléseket pontosítja. A 8. § az EU jogharmonizációjának megfelelően pontosítja a céltartalékképzést. Céltartalékképzést olyan esetben lehet alkalmazni, amikor a kötelezettségeket már a mérlegfordulónapon nagy valószínűséggel vagy bizonyosan feltételezni lehet. Természetesen, ha az információ a fordulónapot követően, de még a mérlegkészítést megelőzően rendelkezésre áll, akkor ezt a céltartaléknál figyelembe lehet venni.

A 12. § kibővíti azt a kört, ami után nem lehet terv szerinti értékcsökkenést elszámolni. Ilyen új eszköz a műemléki védettségű épület, illetve bekerül bizonyos feltételek esetén az üzleti vagy cégérték. Természetesen lehetőség van az üzleti és cégérték terven felüli értékcsökkenésére.

A változások 2005. január 1-jétől lépnek életbe, az ugyanezen időponttól nyilvántartásba vett üzleti és cégértékre vonatkoznak, de az üzleti vagy cégértéknél a korábban nyilvántartásba vettek esetében is lehet majd alkalmazni, erről a 45. § rendelkezik.

A műemlék épülettel kapcsolatban a terv szerinti értékcsökkenés tiltása, a vétellel kapcsolatos ráfordítások elszámolhatóságának tiltása azonban gondokat okozhat, megnehezítheti a leromlott műemléki épületek vállalkozó általi hasznosítását. Érdemes ezen módosítást jobban megfontolni, nem célszerű a műemlék épületeket a képzőművészeti tárgyakkal azonos kategóriába sorolni.

A 18. § a visszavett áruk, például göngyölegek elszámolását pontosítja, az elszámolás - és ez fontos - az árbevétellel szemben történik. A 19. és a 20. § a belföldi értékesítés, az exportértékesítés árbevételét, illetve az egyéb bevételeket pontosítja.

(12.30)

A 21. § alapján - és nyilván ez is egy európai uniós csatlakozásból adódó feladat - az egyéb ráfordítások között kell elszámolni az EU felé teljesített adók, díjak, illetékek, illetve egyéb befizetnivalók összegét.

A 22. és a 23. § a közös tevékenység, közös üzemeltetés bevételeinek, nyereségének elszámolását szabályozza.

A 25-29. §-ok a kiegészítő melléklet módosításait tartalmazzák. Ezek fontosak és figyelemre méltóak. Előírják, hogy a kiegészítő mellékletben utalni kell arra, ha kötelező a könyvvizsgáló alkalmazása. Fel kell tüntetni a 10 millió forint éves árbevételt meghaladó társaságoknál a könyvviteli szolgáltatást végző személy nyilvántartási adatait. Meg kell adni a vállalkozó székhelyét és az internetes honlapjának elérhetőségét, ha beszámolóját az interneten is közzéteszi. Az exportértékesítés kimutatását tovább kell részletezni, és be kell mutatni a külföldi telephelyek főbb adatait.

Akkor most nézzük, hogy mik azok a módosító javaslatok, illetve mely területet érintenek - meglehetősen kevés ilyen van -, amelyek nem a jogharmonizációval függnek össze, hanem egyszerűen az idő haladta túl létüket, és ezért kell módosítani.

Nem lehet terv szerinti értékcsökkenést elszámolni - ahogy az előbb erre utaltam - a műemléképületnél üzleti és cégértéknél, ahol annak értéke nem csökken. Sőt, van olyan átmeneti időszak, amikor ez nőhet is.

Terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni, ha az üzleti vagy cégérték könyv szerinti értéke tartósan meghaladja annak piaci értékét.

Általában nagy gondot kell fordítani a cég való értéken történő megjelenítésére.

Fontos követelményként jelöli meg a módosítás több pontja az értékelés elszámolási módját, annak szinten tartását.

A kiegészítő melléklet adatszolgáltatását bővíti, hogy a vállalkozói vagyonról és a pénzügyi helyzetéről, a fejlődésről és a kockázatokról megbízható, valós képet kell adni. Az üzleti jelentésnek tartalmaznia kell a várható fejlődés lehetőségeit.

Összefoglalva a 2000. évi C. törvény 2005. január 1-jével történő módosítása a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint nem tartalmaz jelentős, a számvitel szerkezetét módosító változtatást. Elsősorban az Unióhoz való csatlakozás miatti jogharmonizációs célú változtatásokat és a nemzetközi számviteli standardoknak történő megfelelést tartalmazza. Ugyanakkor bővíti a gazdasági események körét, pontosítja azokat, változtat egyes költségtényezők kimutatásán, és nagy figyelmet fordít a kiegészítő melléklet és üzleti jelentés tartalmi követelményeire, illetve a könyvvizsgálói jelentésre és a beszámoló közzétételére. Miután alapvetően egy technikai jellegű törvénymódosításról van szó, ahogy a bevezetőmben mondtam, a Magyar Demokrata Fórum néhány apróbb módosítással - amire utaltam hozzászólásomban -, ezek elfogadása esetén természetesen ennek a törvénynek az elfogadását támogatni fogja és a Magyar Országgyűlésnek elfogadásra javasolja. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most az egyes képviselői hozzászólásokra kerül sor, 10-10 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvény-előterjesztés indoka az Európai Unió számviteli gyakorlatához történő alkalmazkodás. Az érdekeltek véleménye szerint az előterjesztés az alkalmazkodási cél megfogalmazásánál nem veszi kellő mértékben figyelembe azt, hogy az Európai Unió vállalkozásai jobban felszereltek, számítógéppel és üzletviteli programokkal jobban és olcsóbban ellátottak, mint az itthoniak. Az adminisztráció növekedését emiatt ott jobban elviselik a vállalkozások, mint nálunk.

Megváltozik például az exportszolgáltatások fogalma. A még hatályos törvény csak a külföldön végzett szolgáltatásokat tekinti exportszolgáltatásnak; az előterjesztés 19. §-a kihagyja a hatályos törvény szövegéből a külföldet mint területet, azaz a jövőben a hazai területen, de külföldieknek végzett szolgáltatásnyújtást is exportnak kell tekinteni. Az érdekeltek véleménye szerint ez az előírás a jelenleginél lényegesen bonyolultabbá teszi az export kimutatását. Például a légi közlekedésben viszonylag könnyen kimutatható a külföldi megrendelő kiléte, talán a szállodaipari szolgáltatások és a pénzügyi szolgáltatások nagyobb részében is, de jóval bonyolultabb a külföldi megrendelések összegének kimutatása például a vasúti közlekedés vagy a vendéglátás területén.

Változna a bérmunka exportmegítélése is a megrendelő székhelyétől függően, holott nagyon gyakran a bérmunka révén előállított termék nem hagyja el az ország területét. Az ipari termékek értékesítése esetében feltehetően nem is követelnék meg ennek az előírásnak a betartását, mert lehetetlen a kiskereskedelmi árueladások értékének nyilvántartása a belföldi és a külföldi vásárlók szerint. Ilyen esetben szerencsésebb lenne már a törvény szövegében megengedni az ilyen kimutatás elhagyását, és nem zaklatni majdan a kereskedelmi elárusítókat azzal a követelménnyel, hogy miért nincs kimutatásuk a külföldieknek történő árueladás értékéről.

Tisztelt Ház! Most pedig kérem szépen az államtitkár úr megkülönböztetett figyelmét, ugyanis érthető az előterjesztőnek az a számviteli változtatása, miszerint a jövőben nem szabad értékcsökkenést elszámolni a műemléki védettségű épületnél, mert annak az értéke csak nőhet, ugyanakkor ez a változás nem idomul a hazai lehetőségekhez, ugyanis nagyon gyakran ez az értékcsökkenés nyújt fedezetet a szükséges állagmegóvó kiadásokra. Ha a jövőben a műemlék-tulajdonos vállalkozások csak az eddig nyereségként kimutatott jövedelem rovására találnának forrásokat a szükséges állagkarbantartó munkák elvégzésére, akkor félő, hogy a jelenleginél lényegesen kedvezőtlenebb eséllyel őriznék meg állagukat a műemlékvédelem alatt álló épületek.

Egyet kell értenünk a 9. § ama előírásával, amely szerint a jövőben hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni a lízingbevevőnél a pénzügyi lízingbe vett, beruházásként elszámolt eszköznek a lízingbeadó által számlázott ellenértékének megfelelő kötelezettséget. Ez a számviteli előírás is egy közérthető példa arra, hogy amit az államhatalom megkövetel másoktól, annak betartását nem érzi kötelező erejűnek önmaga számára.

Ezzel a törvényben leírt lízingkonstrukcióval lényegében azonos az úgynevezett public private partnership, rövidítve a PPP-program, amelynek keretében már jelentős kötelezettséget vállalt például az oktatási tárca, de ennek a kötelezettségnek az összege mindeddig nem jelent meg az államadósság tételei között. Hogy felidézzük a vita tárgyát, a PPP lényege az, hogy a befektetők az egyetem vagy a főiskola telkén építenek új kollégiumot, oktatási épületet, vagy az intézmény egyik meglévő épületét alakítják át, az intézmények az így létrejött infrastruktúra beruházási költségeit és kamatait 20 éven keresztül bérleti díjként fizetik vissza a befektetőnek, és a szaktárcával kötött megállapodások értelmében ennek a felét a minisztérium átvállalja.

Ha az államra is érvényes lenne a számviteli fegyelem, akkor a PPP-konstrukció keretében létrejött összes, az állammal és a felsőoktatási intézményekkel szembeni követelés az államadósság összegét kellene, hogy növelje. Mind az Európai Unió ajánlásaival dacolva, amelyek az állami intézmények és az állami tulajdonú vállalatok adósságállományát is államadósságnak tekintik, mind az Állami Számvevőszék intelmeit figyelmen kívül hagyva a költségvetés jelenlegi készítői ezeket a távlati kötelezettségeket nem szerepeltetik az államadósság összegében. A számviteli törvény idézett 9. §-át a jövőben mindenki köteles betartani - nagyon helyesen -, csak épp az államhatalom nem mutat példát saját törvényeinek a betartatására.

(12.40)

Itt kell elmondanom, hogy nemcsak az államadósság területén hiányos a törvények követése, hanem az államháztartási törvény vagyonkimutatást megkövetelő előírásai tekintetében is. Minden gazdálkodó szerv, minden önkormányzat - nagyon helyesen - köteles számot adni vagyonának alakulásáról, csak az állam nem teljesíti ezt a kötelezettségét a gyakorlatban immár több mint 15 esztendeje.

Szomorú aktualitást ad ennek a mulasztásnak az, hogy az államhatalom arra hivatkozva ellenzi például a népszavazást a privatizáció leállításáról, hogy az állami vagyonmérleg a költségvetés része, és a költségvetés nem lehet a népszavazás tárgya. Arra a hiányzó beszámolóra hivatkozik, amit egyébként nem teljesít, nehogy láthatóvá váljon az állami vagyon alakulása.

Tehát de jure valóban része a költségvetésnek a vagyonmérleg, de facto azonban nem része, mert évek óta ezt nem készíti el a Pénzügyminisztérium.

A 2003. évi költségvetés tárgyalásánál kértem a pénzügyminiszter urat, hogy a következő esztendő költségvetésének készítésekor mindenképpen készüljön vagyonmérleg. Erre ígéretet is kaptunk, ez az ígéret azóta sem teljesült.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz.

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két témával szeretnék foglalkozni. A már előttem szólók is részletesen elemezték a 4. és a 9. §-ban megjelölt nagy horderejű változást, amely az önkormányzati, illetve az állami vagyonnak a kezelésbe adásáról és ennek a módjáról rendelkezik.

A másik terület a kis- és középvállalkozások védelmével, illetve működésük megkönnyítésével foglalkozik. Tudomásom szerint a Kereskedelmi és Iparkamara is eljuttatott a minisztériumhoz egy javaslatot, amelyben kéri, hogy a kisvállalkozások - az 50 millió forint árbevétellel és 10 fő alatti létszámmal rendelkező és természetesen olyan kkv.-k, bt.-k, kft.-k részére, amelyek nem bocsátanak ki értékpapírokat - részére kellene egy egyszerűbb könyvvitelt, egy egyszerűbb számviteli rendszert kialakítani. Talán szét kellene nézni az Európai Unióban, hogy hogyan és mint kezelik az ilyen cégeiket, illetve a gazdaságnak egy olyan fontos területét, ahol az adminisztrációs teher, tehát itt jelen esetben a számviteli teher, az ehhez kapcsolódó összes kérdés gyakorlatilag az alkalmazás feltételeit gátolja.

Tehát azért nem vállalkozik nagyon sok ilyen kis cég alkalmazott működtetésére, alkalmazott felvételére, mert egyszerűen a kapcsolódó terhek a bevételeihez képest olyan aránytalanok, hogy ez nem éri meg. Tudomásom szerint erre Ausztriában és Franciaországban nagyon jó példák vannak. Ráadásul, ha ezt nemzetközileg összehasonlítjuk, hogy az 50 millió forint euróban mit jelent, és ha ezt rávetítjük az ottani vállalkozásokra, akkor kiderül, hogy ezek tényleg nem is kisvállalkozások, hanem mikrovállalkozásoknak tekinthetők. Tehát érdemes ezt átgondolni, és különösen annak fényében, hogy a beszámolókat standardizáljuk, ez természetesen egy jogos törekvés, ezt Dancsó képviselőtársam is üdvözölte a vezérszónoklatában. A magam részéről is természetes, jogos követelménynek tekintem, ugyanakkor ez a kicsi szereplőkre, tehát az 50 millió forint alatti vagy még ennél kisebb vállalkozások részére egy fokozott követelményt jelent, mert egy olyan skatulyába kerül bele, ahol ő ennek gyakorlatilag vesztese.

Visszatérve az 5. és a 9. §-ra, nevezetesen, az állami és az önkormányzati vagyon lízingbe vagy kezelésbe adására vonatkozóan, egy természetes és jogos követelmény, hogy az értékcsökkenés itt elszámolható legyen. Viszont ha az önkormányzati vagyont országosan nézzük, akkor több ezer milliárd forintos vagyontömegről van szó, amelynek egy része forgalomképes, más része korlátozottan forgalomképes vagyoni elemekből áll. Ha a magánszféra korlátlan behatolását lehetővé tesszük az 1990. évi önkormányzati törvény módosításával, akkor úgy érzem, nagyon nagy veszélynek tesszük ki azokat az önkormányzatokat, ahol esetleg az önkormányzati testület és a polgármester nincs megfelelő ismeretek birtokában, illetve minden önkormányzat részére a rossz döntés meghozatala, mondhatom, több nagyságrenddel megnövekszik.

Tehát ezt mindenképpen figyelembe kell venni, úgy érzem, hogy az idő rákényszerítette a törvény módosítóit arra, hogy ezt beemeljék, foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, de rendkívül nagy körültekintés szükséges ezen a területen, hiszen felbecsülhetetlen a veszély az önkormányzati vagyonra vonatkozóan; ugyanakkor el kell ismerni, hogy lehetőséget is teremt arra, hogy az önkormányzati vagyon nagyobb működési hatékonysággal lépjen be az ország gazdaságába.

Ezt nem tudom pontosan, inkább kérdésként fogalmazom meg, hogy az állami vagyon kezelésbe adása magáncégek részére, ezt tartalmazza-e, mert ebből a felvezetésből az is kiérthető, hogy nem a Kincstár vagy nem az állami vagyonügynökség, tehát nem állami cégek is, intézmények is gazdálkodhatnak ezzel az állami vagyonnal, esetleg olyan korlátozottan forgalomképes állami vagyonnal is, amelynek - hogy úgy mondjam - az elkártyázása szintén óriási veszélyt jelent. Tehát ezt egy kérdésként fogalmazom meg, nem látom át jelen pillanatban, hogy ez meddig vezet ebben a vonatkozásban.

Fontos az összehasonlíthatóság - ezt az előttem szólók szintén említették - a múltbeli és a jövőbeni összemérhetőség tekintetében, és azzal, hogy eleve változott az uniós belépésünkkel a kis- és középvállalkozások kategóriája, hogy ez felemelkedett 250 millió forintra, így a 2004-es és a 2000 után következő statisztikai adatokban is valamilyen okos korrekciót, okos összehasonlítást vagy összemérhetőséget kellene biztosítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Molnár László képviselő úrnak, MSZP.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Az állami vagyonnal kapcsolatos két felvetésre szeretnék reagálni. Az egyik Lezsák képviselő úr felvetése. Ahogy említettem korábban, az államszámvitellel kapcsolatos hiányosságokat mi is felvetjük, ahogyan az önök kormányának is felvetette a Számvevőszék, és én is elmondtam már a 2002-es zárszámadásban, hogy bizony, itt van mit tenni.

A csatolt vagyoni melléklet, amit hiányol, alapvetően csak azért, hogy rögzítsük a jegyzőkönyv számára, amit a Számvevőszék folyamatosan felvet, ma is és korábban is, hiszen elég nehéz mérni, de ez azért szerintem követelmény, pontosan meg kell hogy legyen: az egyik az értéken tartás, amit a korábbi számviteli törvénnyel rendeztünk, nagyjából az 52-60. § között, ezt most már kötelező megtenni az önkormányzatoknak is.

(12.50)

A másik kérdés pedig a méret, hossz, mennyiség egésze. Egyes utak átadása, ennek aktiválása kérdéskörét veti föl. Amit Ivanics képviselő úr mond, az a vagyonkezelői jog. A vagyonkezelői jog évekkel ezelőtt rendezve lett, egész odáig, hogy vagyonkezelői jog ma bejegyezhető, sőt, be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Ez nem a vállalkozói vagyonkezelői jog, ez egy standardizált vagyonkezelői jog. Ez lehet önkormányzati cég, állami cég, magántulajdonú cég, és itt nem arról van szó, hogy le akarna bárki is nyúlni valamilyen vagyont, hanem ez egyszerűen ennek számviteli rendezettsége, az üzleti politikában megjelenítése, illetve a beszámolókészítésnél felsorolás.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! További felszólalási szándékot nem látok.

Megkérdezem az államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Megadom a szót Katona Tamás államtitkár úrnak.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A számviteli törvény módosításával kapcsolatos vita a konszenzust tükrözi. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy módszertani tudomány mindig könnyebbé teszi a konszenzust, mint más területeken, így a számvitel, a statisztika területén mindig könnyebb a szakmaiságot garantálni. Persze annyit azért legyen szabad hozzátenni, hogy az Európai Unióban jó néhány olyan szabályozási terület van, amelyet konszenzussal szokás elfogadni. Remélem, hogy mi is efelé haladunk.

Úgy gondolom, hogy olyan alapvető kérdések nem merültek fel, amelyek az előterjesztői szándék módosítását igénylik. Nyilván a módosító javaslatokat majd áttekintjük, és közösen meg lehet beszélni. Amely kérdések fölvetődtek, azt gondolom, azok is a szándékainkkal egyezőek.

Nyilvánvalóan a transzparenciának nagy szerepe van. Tudom, hogy örök probléma az, hogyan lehet megoldani a minél kisebb bonyolultságot, de azt látni kell, hogy a transzparencia követelménye, a precizitás mindig bonyolultabb ügyvitelt is jelent. Ugyanakkor ennek a fontosságát kell hangsúlyozni, hiszen gondoljunk arra, hogy az Egyesült Államoknak milyen gondot okozott, amikor kiderült, hogy az úgynevezett intangible-szektor, tehát a matériában nem megfogható javak számbavétele nem egyszerű, és a tőzsdén derült ez ki.

Tulajdonképpen egyetlenegy dologra szeretnék még konkrétan kitérni, ez az állampapírok átértékelési kérdése, ami itt fölvetődött. Kimondottan arról van szó, hogy ha állampapírt vásárol egy cég, és annak a szándékával tart birtokban, hogy ez a lejáratig nem változtatja meg a pozícióját, akkor nyilvánvalóan az árfolyammozgásokat szükségtelen jegyezni úgy, mint ahogy egy tőzsdei árfolyamnál ezt jegyezni kell, hiszen itt nincs szó az eladási szándékról. Amennyiben ez eladásra kerül, akkor nyilván átértékelhető.

Szeretném még azt is elmondani, hogy az úgynevezett PPP-konstrukció, ami elhangzott, az államadósságot ilyen értelemben, ahogy Lezsák képviselő úr említette, nem terheli. Ebben a nemzetközi statisztikai szabványok szerint járunk el, eddig is úgy jártunk el, és ennek megfelelően regisztráljuk ezt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat általános vitáját lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/11705. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/11705/2-5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.