Felszólalás adatai

Jelen esetben egy olyan cserbenhagyott generációról szeretnék beszélni a költségvetés kapcsán, amellyel kapcsolatban úgy tűnik, hogy az állam nem foglalkozik velünk, ez a huszonéves generáció, hiszen az látszik, hogy munka és mobilitási lehetőségek nélkül vannak fiatalok jelenleg, és ez még inkább jellemző a vidéki Magyarországon élő fiatalokra.

Szerintem mindannyian egyet kell hogy értsünk abban, hogy az ifjúság alapvető nemzeti erőforrásunk, az ifjúságpolitika beruházás a jövőbe. Ez teljesen egyértelmű, erről nincs vita. Az ifjúságügy az elmúlt kormányzatok alatt azonban finoman szólva eléggé mellérendelt szerepet játszott, de a jelenlegi országvezetés tevékenységének köszönhetően még tovább romlott az ifjúság helyzete. Mindez különösen szomorú egy olyan kormányzó párt részéről, amely magát Fiatal Demokraták Szövetségének nevezi.

Az, hogy a Fideszt nem érdekli az ifjúságügy, több ponton is tetten érhető, és most nem csak arról beszélek, hogy például nem tesznek eleget a kormányzati, minisztériumi illetékesek a szakmai meghívásoknak, félnek elmenni konferenciákra, mint például legutóbb a Reset ifjúságpolitikai konferenciára mondták vissza a meghívást.

Le kell szögeznünk persze, hogy az ifjúságügy terén tetten érhető negatív helyzet nem most alakult ki, viszont a folyamatok továbbra is negatív irányba mutatnak. A támogatások, források tovább apadtak idén is, és sajnos ez a megszorító politika folytatódik jövőre is az ifjúságügy területén.

Az ifjúsági költségvetés mindennel együtt 825 millió forint volt 2010-ben, 2011-ben már csak 806 millió forint, jövőre pedig marad ez alacsony szint, ami inflációval korrigálva persze reálértékét veszti. Ez már kritikus szint, itt most már az érdemi ifjúságpolitikai munka került veszélybe. Ráadásul olyan is belekerült az ifjúsági költségvetésbe - és jövőre is ott szerepel -, ami korábban nem volt benne, vagy nem tartozik szorosan ide: a minisztérium üdültetésre 380 millió forintot szánna jövőre. Nem is értjük, hogy ez a tétel mit keres itt. A minisztérium dolga megszervezni az üdültetést? Miért nem a gyermek és ifjúsági alapprogram keretein belül szerepel ez az összeg? Zánkát akarják esetleg ennyivel dotálni jövőre is? De mi van Mihalovics biztos úr kijelentésével, miszerint Zánka finanszírozását újra kell gondolni? Ezt jelenti az újragondolás, hogy berakjuk a nagy kalapba, és így a többieknek kevesebb jut?

Maradjunk még egy kicsit Mihalovics biztos úrnál. Hol van a biztos úr saját kerete? Nem látni sem a Nefminél, sem a KIM-nél. Hát hogy lesz így a várva várt cselekvési tervhez forrás? Amit már jó régen beígértek, szóval, bármelyik pillanatban megérkezhet, csak forrás nélkül nem sokat fog érni, az a probléma. Bármennyi szép szót le lehet írni különböző tanulmányokban, különböző kiadványokban, de amíg érdemi cselekvési terv nincsen, amíg érdemi pénz nincsen arra, hogyan tudjunk kitörési lehetőségeket biztosítani a fiataloknak, hogyan tudjunk alányúlni a fiataloknak, hogy ők is megállják a helyüket ebben a társadalomban, addig minden csak írott malaszt marad.

Tudjuk jól, hogy a korábban nagy többséggel, 86 százalékkal elfogadott nemzeti ifjúságügyi stratégia által kitűzött irány helyett most az Új nemzedék program indult el, amiről sokat nem tudni, a nyilvánosság kizárásával született meg, miközben milliók mentek el rá.

És ha már a gyermek és ifjúsági alapprogram szóba került. Jövőre 150 millió forintot szánnak csupán rá. Úgy látszik, az évről évre csökkenő állami támogatás negatív spirálját nem akarja a kormány megtörni jövőre sem. Ez azt eredményezi például, hogy jövőre egyedül a Lakitelek Népfőiskola 200 millió forintot kap, vagyis 50 millió forinttal többet kapna, mint a gyermek- és ifjúságügy összesen.

Továbbá semmiféle szakmai fejlesztési keret nem szerepel a költségvetésben. Ez innentől kezdve már nem lehet véletlen. A tavasszal kiírt szakmai rendezvények után jól látszik a cél, hogy ne legyen semmiféle szakmai forrás, ne legyen semmiféle ifjúsági szakmai mozgolódás, ne legyen a fiatalok segítésének szakmai háttere.

Hadd szemléltessem a következő költségvetési példával a helyzetet! Fejenként már nincs 200 forint, amit az állam az ifjúságügyre költ jövőre. Tavaly még elmondhattuk, hogy egy akciós hamburger árát költötte a fiatalokra fejenként a költségvetés, idén sajnos már ezt sem mondhatjuk el. Ez most már siralmas. Amíg a magyar fiatalokba nem invesztál az állam, amíg nem látjuk meg, hogy a humán erőforrás az, a magyar fiatalok azok, akikbe belefektetve kitörési pontokat tudunk találni, addig sajnos bármennyi szerkezeti reformot lehet itt meghirdetni, a fiatalok elvándorolnak. Nincsen kérdés, a fiatalokra fokuszálni kell, és segítséget kell nekik nyújtani, nem pedig az elvándorlásukat elősegíteni.

A pénzkivonás mellett meg kell említeni az ifjúságügy további problémáit is. Az új alkotmány rendelkezései szerint az ifjúság jogszabályi védelme tovább csökkent. Az ifjúsági törvényt homály övezi továbbra is, miközben elméletileg arról összpárti konszenzus volt, hogy meg kellene alkotni egy ilyet. Az ifjúságpolitikai intézmények, főként a vidéki közösségi terek, amelyek a helyi hálózatokat segítik, az alulról jövő kezdeményezéseket segítik az ifjúság területén, sorra zárják be kapujukat. A tudományos háttér leépült, a tudományos munka színvonala csökkent. Az országos szakmai fórumok idén már a kormányzati megszorítások miatt ellehetetlenülnek, és jövőre sem élednek újra. Miközben a kormányzat regenerációs programjára, tehát hogy a fiatalokat hogyan tegyük fideszes bürokratává programra bezzeg milliók vannak, de arra, hogy hogyan segítsünk a magyar fiatalok közösségi életében, arra egy fillér sem jut jövőre. A Fidesz célja, hogy a független szakmai kapcsolatépítő rendezvényeket kinyírják.

A baj az, hogy kormányzatok jönnek, kormányzatok mennek, de az ifjúságügy mindig itt marad a part szélén. Kivonulhat a kormányzat, de a problémák ugyanakkor megmaradnak. Nem lehet magára hagyni az ifjúságot, a jövőt. Nem lehet bizonytalanságban hagyni ezt a szférát.

(8.50)

Az ifjúságügy szereplői nem várhatnak tovább. Jövőre mégse történik előrelépés, inkább hátra. Ez szerintünk elképesztő. Vissza kellene pótolni a forrásokat, nem pedig továbbra megszorítani. Vissza kellene adni a szakma mozgásterét és szabadságát, legfőképpen vissza kell adni a fiataloknak azt a hitet, hogy érdemes Magyarországon élni, érdemes Magyarországon letelepedni, nem pedig a külföldre emigrálás az egyetlen esély.

Most pedig egy másik, ennél sokkal súlyosabb krízisről szeretnék beszélni, ez pedig a lakhatási krízis. Nem kell bemutatni a lakhatási kérdések, lakhatási problémák aktualitását, hisz a devizahitelesek, a lakásrezsi-hátralékosok növekvő száma, a téli időszakban történő kilakoltatások és a hajléktalanüggyel kapcsolatos botrányok kapcsán ezerszer följött ez a kérdés itt a tisztelt Házban - csak most vizsgáljuk meg a költségvetési oldalát!

A költségvetési tervezetből egy, a felső középosztályt célzó, a leszakadó és szegénységben élő társadalmi rétegekről megfeledkező lakáspolitika képe rajzolódik ki. Az otthonvédelmi akcióterv a devizahitelesek tömegének problémája ellenére érdemi és széles körű megoldásra nem alkalmas. Ez a pénz csak nagyon kevés családot tud megmenteni. A beharangozott új otthonteremtési program csupán pár ezer emberen fog segíteni, a forrásai nagyon szűkösek; mondjuk, pozitívum, hogy legalább van ilyen. Másfél évet kellett eltöltenünk ellenzékben a parlamentben, hogy rábírjuk a kormányt, legalább ezzel a problémával foglalkozzon, miközben mi az első héttől kezdve felhívtuk erre a problémára a figyelmet.

Nagy baj, hogy a bentlakásos intézmények normatívája nem emelkedik jövőre sem - mondjuk, másoké sem -, ez ismét az inflációval való reálérték-csökkenést jelent. Végleg ellehetetlenülnek az intézmények? Vagy mi lesz? Tényleg pengeélen táncolnak most már, ezt önök is jól tudják. Miért dugják homokba a fejüket, mi ez, ha nem struccpolitika?

A két témát ott kapcsolnám össze, hogy a fiatalok lakásproblémái nagyon súlyosak. Az első lakáshoz jutás kérdése megoldatlan immár évek óta, miközben azt a kérdést azért föl lehetne tenni - egy állampolgár kérdezte meg tőlem -, hogy az első lakásba költöző fiatal házasoknak miért kell illetéket fizetni. Talán ezzel a pár forinttal is gazdagodni akar a kormányzat?

Az elmúlt hetekben a hajléktalanügy kapcsán nagyon sok vitát folytattunk le itt az Országgyűlésben. Önök, tisztelt kormánypárti képviselők, akkor elmondták, hogy a rendészeti megoldás csak az egyik lába ennek a kérdésnek. Kérdem én, hol a másik lába, hol van a szociálpolitikai vagy a lakáspolitikai lába a megoldásnak, miközben a hajléktalanügyi stratégiával immár tizenegy hónapja adósak.

Beszélnek róla, hogy a hajléktalanságot majd szociálpolitikával kívánják kezelni. Ez hol érhető tetten a költségvetésben? Ott biztosan nem, hogy a hajléktalanellátó intézmények anyagi helyzete roppant bizonytalan lesz. Ott biztosan nem, hogy az utcai szociális munka jövőre nem lesz kötelező feladat, és a finanszírozására szolgáló források tovább apadnak. Ott biztosan nem látjuk a hajléktalanprobléma megoldását, hogy a kiemelt fontosságú, a hajléktalanokat ellátó alapítványok költségvetési támogatása zéróra redukálódik jövőre. Miből fognak működni ezek a szolgáltatók? Ki fogja helyettük ellátni a feladatokat? Az állam biztos nem, és a költségvetésben sincsenek erre források.

Összefoglalva: úgy tűnik, hogy a kormányzat nemcsak a lakhatási szegénységben élők problémáit hagyja figyelmen kívül, de a lakásuk elvesztésével fenyegetett, leszakadó rétegek számára sem fog érdemi megoldásokkal előállni jövőre.

Az LMP-nek van megoldási javaslata, van zöldfordulat a lakhatás terén is. Korábban azzal vádoltak minket, hogy csak szórnánk a pénzt fedezet nélkül. Ez abszolút nem igaz! Tessék elolvasni a zöldfordulat programját, mindennek megvan a fedezete. Meg kell állítani a forráskivonást abból az ágazatból, amely a lakhatást biztosítja, nem szabad hagyni ellehetetlenülni az intézményeket. A különböző bentlakásos intézményekre fordítandó többletforrások mellett prioritásként kezeljük a kifejezetten az utcán élő emberek számára elérhető, úgynevezett alacsonyküszöbű ellátások fejlesztését, valamint a hajléktalan emberek lakáshoz jutását célzottan segítő külső férőhely-, illetve albérlet-támogatási rendszer bővítését, amelyek jelenleg is nagyon jól működnek, csupán forrásszegények. Mi a hajléktalanság okait kezelnénk, nem pedig a következményeit. Az utcán élést pedig nem fenyegetnénk, támadnánk és büntetnénk.

A pénzbeli ellátások terén elsősorban a lakhatással összefüggő támogatásokat erősítenénk, illetve alakítanánk át. Úgy gondoljuk, hogy már a jövő évtől kialakítható egy, a mainál sokkal igazságosabb lakástámogatási rendszer a lakásfenntartási támogatásra fordított összegek érdemi emelésével és a támogatások átgondolásával. Kiemelten támogatnánk a fogyasztásmérő órák felszerelését, elterjesztését, ezekkel hatékonyan meg lehet akadályozni az eladósodást. Muszáj támogatni ezeknek a mainál sokkal intenzívebb elterjedését, hiszen nagyon sok olyan rezsihátralékos van, akit a lakásából ki fognak lakoltatni, miközben csupán annyi volt a bűne, hogy a Fidesz adópolitikája miatt vesztes lett, s mivel központi fűtéses lakásban lakik, annyit kellett fizetnie, mint mindenki másnak, hiába próbált spórolni.

A hiteltörlesztések mellett a lakbérhátralékosok problémája az ország egyik legsúlyosabb szociális válsága. A kilakoltatás által fenyegetett rezsihátralékosok esetében a Hálózat Budapesti Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért Alapítvány támogatási rendszeréhez hasonló országos támogatási hálózati rendszert építenénk ki. Ennek elősegítésére speciális önkormányzati pályázati sort hoznánk létre a költségvetés önkormányzati fejezetében. Azoknak az önkormányzatoknak járna új támogatás, amelyek a közműcégekkel együttműködve a díjhátralékok felszámolásában is segítenek. Sokoldalú, komplex megoldási tervezetet dolgoztunk ki a megszorítások, az elvonások és az esélyrombolás politikája helyett.

Ma van 1 millió lakhatási szegénységgel küzdő ember Magyarországon. Kérem, velük is foglalkozzon a tisztelt Ház, ne csak azzal a felső 1 millióval, akiket az adópolitikával helyzetbe hoznak és feltőkésítenek.

Köszönöm a szót.