Felszólalás adatai

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan minősített információvédelmi törvényt kell alkotnunk, amely megfelel a szövetségesi kötelezettségből adódó információk védelmének, és megfelelő védelmet nyújt a nemzeti információknak is. Engedjék meg nekem, hogy miután olyan sok kritika érte a felszólalásomat, és eddig nem volt lehetőségem reagálni, ezt most megtegyem.

A NATO-tagságunk és a minősített információvédelem területén ma már olyan széles tapasztalatokkal rendelkezünk, amelyek előtérbe hozzák a nemzeti titokvédelmi rendszerünk hiányosságait. Valóban létezik egy, de ez rendkívül hiányos, és nem megfelelő - nekem ez az állításom, tisztelt államtitkár úr.

A NATO és az Európai Unió érintett intézményei a minősített információk komplex és átfogó védelméből kiinduló elvek alapján működtetik az információbiztonsági rendszerüket, amelyek a személyi biztonság feltételeitől kezdődően a fizikai, az objektumbiztonságon és a dokumentumbiztonságon át a számítástechnikai, az átviteltechnikai és a rejtjelbiztonság összes kérdését magukba foglalják. Ugyanezeket az elveket alkalmazzák az adott országok kormányzatai és a magánszféra közötti, minősített információkat tartalmazó szerződéses kapcsolatokban, amelyek biztosítására kialakították az úgynevezett iparbiztonsági rendszerüket. Nagyon sok esetben előfordul, hogy a magánszférának ahhoz, hogy a feladatát elvégezze, építsen egy objektumot, egy telefonközpontot, szüksége van minősített információk megszerzésére, és ennek a védelmi rendszerét is ki kell alakítani - ez az iparbiztonsági rendszer. Ezzel rendelkezik például a NATO, át fogja venni az Európai Unió; ennek megfelelővel mi nem rendelkezünk, államtitkár úr - ezt is a hiányosságok között említem.

Ezeknek az említett kérdésköröknek egy része Magyarországon ismert, a probléma is ismert, de jelenleg még nem szabályozott. Növeli a gondjainkat az is, hogy az egyes részterületeken illetékességgel bíró hazai szervezetek teljesen dezintegráltan, különböző tárcák irányítása alatt, sok esetben még ezeken a tárcákon belül is elkülönítetten működnek.

Hazánkban a NATO-csatlakozást megelőzően, kifejezetten a helyzet áthidalására jött létre 1999-ben a Nemzeti Biztonsági Felügyelet. A tevékenysége ellátása során rendszeresen tapasztalta a nemzeti titokvédelmi rendszerünk gyengeségeit, illetve ennek az alkalmazhatósági korlátait a NATO- és a NYEU-információk megfelelő és biztonságos előírásainak a betartásakor. Ebből következően a kormányzati és a gazdasági szféra egy részében mára kialakult egy elkülönült NATO információbiztonsági rendszer, amely az esetek többségében párhuzamosan működik a nemzeti titokvédelmünkkel, mivel a nemzeti képessége nem éri el a NATO által megkövetelt minimális szintet sem.

Körülbelül itt tartunk most, államtitkár úr, és mint említettem, 2000. december 12-én ezeknek a problémáknak a felvetésével - ezeket ismertetve - fordultam a kérdéskörben a továbbiakban illetékes belügyminiszterhez és honvédelmi miniszterhez.

(16.00)

Ezen belül - ön bizonyára tud róla - a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter hivatalában megtörténtek azok az előkészítési lépések, amelyek alkalmassá tették arra a szervezeteket, hogy egy ilyen titokvédelmi rendszer kialakításra kerüljön. Azért nem tudott akkor továbblépni ez a kérdés, mert eljutott egy döntési pontig, amikor dönteni kellett, hova kerül ezeknek a feladatoknak a döntő része, illetve az összehozása révén, és ehhez szükséges kormányzati döntés. Erre sajnos már akkor a választások és a kormányváltás miatt nem volt lehetőségünk, de azóta egy esztendő eltelt, ennek a döntésnek a meghozatalára, remélem, volt lehetőség.

Látok jó jeleket is természetesen, meg kell hogy mondjam, hiszen az, hogy ezt az előterjesztést a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter - aki jelen esetben a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter - terjesztette elő, számomra azt jelenti, és a törvényben megfogalmazott rész, ami az európai uniós információk védelmi rendszerét a Nemzeti Biztonsági Felügyelethez telepíti, azt jelenti… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. Ez azt jelenti, hogy ebben már van döntés. Már remélem, hogy a nemzeti kérdéskörben is van, és akkor úgy gondolom, minden akadály elhárult. Amennyiben nincs meg ez a döntés, ez elkerülhetetlen, és meg kell ezt hozni, tisztelt államtitkár úr. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Parancsoljon, elnök úr!

ELNÖK: Úgy láttam, hogy öt perc a fölszólalási idő.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Igen, 5 perc 30 másodperce beszélek.

ELNÖK: Igen.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Tehát folytatom, elnök úr, tisztelettel.

ELNÖK: Öt perc.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Akkor, megszakítva a felszólalásomat, szeretném önt tájékoztatni, hogy az előző elnöklés alatt volt egy ügyrendi felvetésem.

ELNÖK: Igen?

DEMETER ERVIN (Fidesz): Az ügyrendi felvetésemben azt kértem, hogy az elnök az 5 perc lejártakor jelezze a képviselőnek, hogy az ajánlott 5 perc letelt, de utána ne tegyen kezdeményező lépéseket, mert ez mindössze egy ajánlás.

ELNÖK: Mindaddig, míg a Ház nem döntötte el…

DEMETER ERVIN (Fidesz): Hozzászólásomban megfogalmaztam, hogy egy elfogadhatatlan ajánlás az, hogy egy törvényjavaslat vezérszónoki vitájában a vezérszónok mindössze 5 percet kapjon. Erre a Házszabály nem tesz lehetőséget. Lehet kérni a képviselőt arra, hogy próbálja magát ilyen mértékben korlátozni, de amennyiben szükségességét érzi, hogy ennél 5 perccel többet beszéljen, nem lehet ebben megakadályozni. Ezért kérem, tegye lehetővé nekem, hogy a felszólalásom további részét is elmondjam.

ELNÖK: Jó, ismételt fölszólalásra tudok adni lehetőséget. Az én értelmezésem szerint arról van szó, hogy addig ajánlás a dolog, ameddig el nem fogadja az Országgyűlés a napirendet, a benne foglalt ajánlással. Hogy az idővel lehessen gazdálkodni, így döntött az Országgyűlés. Tehát az 5 percet ebben az esetben többnek tekintem, mint ajánlás, de ismételt fölszólalásra természetesen adok önnek lehetőséget, hiszen ez a Házszabályban is szereplő lehetőség.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Jó. Elnök Úr! Úgy gondolom, kezdeményezem, hogy a házbizottság következő ülésén erre a kérdésre tegyünk pontot, mert ez így nem elfogadható, hogy elnöki értelmezés tárgyává tesszük a képviselő Házszabályban biztosított jogait.

ELNÖK: Jelenleg ennyi jogosítványom van a Házszabály szerint, hogy a Házszabály értelmezésében nekem mint levezető elnöknek van jogom értelmezést tenni. Azt kérem, valóban kezdeményezzék a Házszabály ez irányú értelmezését az ügyrendi bizottságnál.

Parancsoljon, önnek még egy fél perc lehetőséget adnék, természetesen a vitától elvontam.

DEMETER ERVIN (Fidesz): Nem folytatom a vitát, hanem akkor élek az ismételt felszólalás kérésével.