Felszólalás adatai

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mielőtt a mondanivalóm lényegére rátérnék, amely a Duna-stratégiával függ össze, engedjék meg, hogy egy megjegyzést tegyek. Az elmúlt időszak politikai vitanapjainak stílusához képest, azt hiszem, ez a mai alkalom üdítő kivétel, hiszen valóban, a hozzászólások, a frakciók hozzászólásai, a képviselői hozzászólások többségében mind azt az elvet erősítik, amely szerint európai uniós elnökségünk és annak sikere nemzeti érdek. És ebben a helyzetben a belpolitikai különbözőségek izgalmassá is teszik a mindennapjainkat ebben a Házban, mégis ez a kérdés olyan kérdés, amit fölül tudunk emelni a mindennapi csatározásokon, és úgy gondolom, hogy ez kellőképpen támogatólag segíti a magyar kormány szervező feladatrendszerét, amelyet az európai uniós elnökség kapcsán kell elvégeznie.

Nos, a Duna-stratégia kérdésköréről szeretnék néhány dolgot elmondani; legfőképpen arra kihegyezve, hogy milyen veszélyeket rejt számunkra, és milyen lehetőségeket foglal magában az, ha a Duna-stratégiát kellő affinitással értelmezzük, illetve kellően a súlyánál fogva kezeljük. Harangozó Gábor képviselő úrral maximálisan egyetértek, amikor arról beszélünk, hogy a következő időszakban a kohéziós és az agrárpolitikai pozíciónk veszélyben van. Sokféle érdekes trükkel, érdekes módszerrel lehet javítani ezt a veszélyhelyzetet, és sokféle módon lehet rontani is.

A Duna-stratégiát a kohéziós politika tükrében és annak változásainak tükrében kívánom értékelni. Először is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a makroregionális tervezés, amely új módszertana az európai uniós tervezési politikáknak, rejt veszélyeket magában.

(18.00)

Egyrészt veszélyes lehet abból a szempontból, hogy ha nem vagyunk kellően óvatosak, és nem figyelünk oda kellő határozottsággal, könnyen lehet a makroregionális tervezés egy olyan módszertan, amely forrásokat csoportosít át a gazdagabb régiókhoz a szegényebb régióktól. Ebben úgy gondolom, hogy érthető módon, de a nettó befizetők, vagyis az európai uniós költségvetés befizető tagállamai egyértelműen érdekeltek.

Másrészt a makroregionális tervezés abban is lehetőséget ad az Európai Uniónak, hogy adott esetben az eddig jól kikristályosított és kiharcolt nemzeti hatásköröket csorbítsa. No, nem arról szól a történet, hogy én most védeném, vagy megpróbálnám megvédeni az Európai Unióval szemben a nemzeti hatásköreink rendszerét, de azért azt tudni kell, hogy a nemzeti érdekérvényesítés is az európai létünk egy fontos tere. Tehát ebben a kérdésben a megfelelő hatáskörök gyakorlása fontos lehet pozícióink védelmében, és a makroregionális tervezés és az amögött meghúzódó esetleges intézményi elképzelések ebben azért rejtenek veszélyeket.

A makroregionális tervezés mögött jelen helyzetben még nincsenek önálló források, de nem tudjuk, hogy a következő költségvetési perspektívában a viták során kikristályosodnak-e olyan elképzelések, amelyek ugyan például a Duna-stratégia mellé, akárcsak a Balti-stratégia mellé nem rendelnek forrásokat, de például a kohéziós érdekérvényesítésünk szempontjából olyan megoldásokat javasolnak, amelyből kijöhetünk jól is és rosszul is. Tehát ha olyan projekteket tudunk megfogalmazni, amelyek az Európai Unió értékrendszerével összefüggésben saját hazai érdekeink mentén összeegyeztethetőek, akkor javíthatják a kohéziós politika vitájában elfoglalt helyünket. De ha ezt nem tudjuk megtenni, felkészületlenül indulunk ebbe a csatába, amelynek az európai uniós elnökségünk alatt a kezdeti lépéseit tesszük meg a szabályozási kérdésekkel, akkor ebből bizony problémáink is származhatnak.

Ugyanakkor lehetőségünk is van a Duna-stratégiában, hiszen a Duna-stratégia nemcsak forráselosztásról, területpolitikáról és kohézióról szól, de szól egyfajta új geopolitikai átrendeződésről is, jelentheti ez például az Európai Unió új Balkán-politikájának, a Balkán-viszonyrendszernek a megfogalmazását. S ebből a szempontból nekünk nagyon határozott érdekeink vannak akár Horvátország, akár Szerbia irányába, és ez nem kimondottan csak a határainkon túl élő magyarság szempontjából, egyáltalán az infrastruktúra-fejlesztés, illetve a gazdaságfejlesztés, a gazdaságélénkítés szempontjából lehet lényeges tényező.

Elmondhatjuk tehát összességében, ez a saját véleményem, hogy határozottan rögzítik a dokumentumok a Duna-stratégia kapcsán, hogy Magyarország geopolitikailag jól pozícionált ország a Duna-stratégiában, de ha ezt nem használjuk ki kellőképpen, akkor alulpozicionálhatnak bennünket, sőt ki is hagyhatnak bennünket azon projektek megvalósításából és azon stratégiai jellegű, jövőbeli fejlesztési irányok meghatározásából, amelyhez nekünk is érdekeink fűződhetnek. Ezzel együtt a Duna-stratégia véleményem szerint és annak európai uniós soros elnökségünk ideje alatt történő kezelése és annak aláírása megalapozhatja az uniós elnökségünk sikerességét, egyik sikertényezője lehet, köthető lesz ez Budapesthez, és talán a későbbiekben hivatkozási alapként is sokat profitálhatunk belőle, akár a diplomácia, akár a fejlesztéspolitika.

Egyértelműen egyetértek Martonyi János külügyminiszter úrral abban, hogy a Duna-stratégia kapcsán az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen partnerséget alakítunk ki azokkal az országokkal, amelyek ennek a makroregionális tervezésnek és forráselosztásnak, illetve allokációnak és fejlesztéspolitikának az érdekkörébe sorolhatóak. Ehhez viszont egyértelműsíteni kell a kommunikációnkat. El kell mondanunk egyértelműen és határozottan, hogy mik a stratégiai céljaink, még akkor is, ha ebből viták vagy konfliktusok származnak, amit a dokumentum megalkotása idején kellőképpen végig kell vigyünk, le kell folytatnunk ezeket a vitákat, gondolok itt a hajózás kérdésére. De ahhoz, hogy egy megbízható partnernek számítson Magyarország, amely kiszámítható partnerséget és józan érdekérvényesítést próbál megvalósítani, fontos az, hogy egyértelmű kommunikációval és félreérthetetlen stratégiai célokkal álljunk bele ebbe a küzdelembe.

Kettős a feladatunk. Egyrészt olyan projekteket kell megfogalmaznunk, amelyek az európai értékközösséghez kapcsolódnak, a belső piac egységes, átjárható, fizikai akadálymentesített fejlesztéseit valósítják meg, adott esetben szabadságjogokat és annak érvényesülését támogatják és segítik, de ezzel együtt a magyar jövőbeli gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai, agrár- és kohéziós érdekeket egyaránt meg tudják fogalmazni.

Miért fontos számunkra a Duna-stratégia? Négy szempontot szeretnék kiemelni, annál is inkább, mert ezek a szempontok a mindennapjainkban sajnos szomorú valóságként megélt szempontok a magyar társadalom számára. Egyrészt Magyarország az Európai Unió tagállamai közül az egyik legkitettebb ország éghajlat-változási, illetve környezetvédelmi szempontból. Ismerjük az árvizeink történetét, ismerjük az aszályosodó Duna-Tisza közét, tudjuk, hogy mindkettő egyszerre él és létezik, és ez a Kárpát-medencei geopolitikai tér bizony ebből a szempontból óriási veszélyeket rejt magában, amit nekünk kezelnünk kell.

Magyarország víznagyhatalom, a vízminőség, a vízmennyiség kérdése, a gazdaság és az ökológiai szemlélet összeegyeztetése számunkra nagyon lényeges kérdés. Betölthetünk egyfajta diplomáciai és hídszerepet a makrorégiók vonatkozásában a gazdagabb és a szegényebb régiók között. Ennek vonatkozásában szerintem ez pozícionális szempontból segítheti érdekeink érvényesítését. Nem beszélve arról, hogy a Duna-stratégiát véleményem szerint nem lehet értelmezni a Duna-medence összes egyéb problémája nélkül, a mellékágak problémája nélkül, a Tisza nélkül és az ezzel kapcsolatos stratégiai kérdések nélkül.

A második kihívás számunkra, amit meg kell oldanunk elnökségünk ideje alatt, az pedig az, hogy hogyan tudjuk a számunkra oly fontos ökológiai szemléletet, a Duna által számunkra biztosított kulturális, ökológiai, élőhely- és turisztikai védelmet összeegyeztetni a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási növekedés szempontrendszerével. Ez egy olyan kihívás, amelyre szerintem az elmúlt időszakban nagyon sokféle megoldás született, de ha Magyarország ebben megtalálja az egyéni arcát és a maga speciális érdekeit, ezt tudja érdekérvényesítéssel elfogadtatni az Európai Unióval, akkor elmondhatjuk, hogy a Duna-stratégia nemcsak szimbolikus, hanem gyakorlati szempontból is a magyar jövő vonatkozásában példát adott Európának.

És végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy itt mondjak most köszönetet mindannyiunk nevében Barsiné Pataky Etelka kormánybiztos asszonynak, aki az elmúlt hónapokban iszonyatos erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a magyar Duna-stratégiai kérdések egy gyors, cselekvőképes, érdekképviselet szempontjából is dinamikus erőt mutassanak föl Brüsszelben és az Unióban. Úgy gondolom, hogy jó úton járunk annak érdekében, hogy a Duna-stratégia európai uniós elnökségünk sikertényezőjeként, szimbolikus erejű döntéshozatalként és a magyar jövő szempontjából fontos döntések előfutáraként jelenjen meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)