Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Miniszter Urak! Mindannak a csodának és szépnek és akaratnak a hitelét, ami itt a miniszterelnök úrtól elhangzott, és amit Kóka miniszter úr megerősített, természetesen a kormányzat eddigi munkája tudja biztosítani. Egy-két szót érdemes azért szólni az I. fejlesztési tervről, aminek éppen a végrehajtási fázisában vagyunk, hiszen ez az, aminek a részletes ismerete mindenképpen indokolja azt az optimizmust, ami itt elhangzott a II. terv végrehajtása tekintetében. Azt hiszem, hogy igaz talán az a mondás - sokan ismerik már a senecai mondást -, hogy az első lépés megtételekor nem annak a hossza, hanem annak az iránya a fontos.

Az I. fejlesztési terv elkészítésekor bizony, azt gondolom, az irányát jól határoztuk meg, mind tartalmi, mind formai, mind más szempontokból is. Szembe kell nézni azzal, hogy amikor mi ehhez hozzákezdtünk 2002-ben, akkor Magyarországon a tervezés fogalma még egy kissé szitokszó volt, hiszen a rendszerváltás egyik eldobott fogalma, kategóriája volt, és az azt visszacselő, visszahozó Széchenyi-terv bizony nem tervként funkcionált, hanem bizonyos pénzösszegek egyfajta halmaza, egyfajta elosztási rendszere volt, összességében nem tette ki a tizedét sem annak, mint az I. nemzeti fejlesztési terv pénzügyi kerete.

Tehát meg kellett alapoznunk fogalmilag is, szervezetileg is, jogilag is, személyi feltételeit, informatikai rendszerét, mindent létre kellett hozni ahhoz, hogy Magyarországon egy átfogó jellegű tervezés indulhasson meg.

Azt hiszem, hogy ez az első lépés sikeres volt, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal ezt a tevékenységét, koordinatív munkáját jól teljesítette. De ha már kimondtam az "átfogó"-t, akkor azt is tudni kell, hogy volt előzménye a nemzeti fejlesztési tervnek, méghozzá Chikán Attila professzor úr készítette el az úgynevezett átfogó fejlesztési tervet, amiben már néhány nagyon fontos cél kitűződött, és ezt az akkori szocialista kormány tovább erősítette.

Mi volt az a négy nagyon fontos cél, aminek a továbbélését az előbbi bevezetőkben is hallhattuk? Az egyik és talán legfontosabb az volt, hogy a magyar emberek számára és a települések számára jelentősen fokozni kell az identitástudatot, a kötődést a jövője iránt és a múltja iránt természetszerűleg. Jelentősen növelni kellett a versenyképességi adottságait a magyar gazdaságnak. Jelentősen növelni kell az emberek tudástartalmát, és ezeket a fogalmakat mind-mind tartalmilag részletesen kidolgozva kellett végrehajtani.

De volt egy nagyon fontos - és ez a negyedik -, és ez az infrastruktúra. Sokat beszélünk róla, de elképesztő urbanizációs deficit van ma Magyarországon. Tehát nemcsak szegénység van, és a szegénységnek nemcsak az az oka, hogy az emberek kevés pénzt keresnek, tudásuk, szakképzettségük esetleg alacsony, hanem az a települési környezet, amiben élnek, mélyen az európai színvonal alatt elmaradott volt.

Ehhez tehát hadd mondjak el néhány statisztikai adatot! Az I. fejlesztési tervben az úgynevezett infrastruktúrára, környezetre és közlekedésre a pénzeszközök mintegy 60 százaléka lett felhasználva. Igen jelentős koncentráció, és ez egy hatalmas lépés volt az indítás irányában. A másik területe természetesen: a többi pénz az oktatás, a gazdaság irányában lett felhasználva.

Talán még egy egész kis kitérést arra, hogy miért lehetünk most magabiztosak a jövő tekintetében. Mi kilenc jövőképet dolgoztunk ki, akkor gondoltuk végig, hogy mi lehetséges. Ebben bizony benne szerepelt a xenofóbiától kezdve egész a legsikeresebb modellig nagyon sok társadalmi modell. Kérem, egy kicsit gondolkozzunk el, hogy nem voltak-e reálisak ezek a szélsőségek akkor, amikor ma mindennapjainkban fel-felbuknak ezek a szélsőségek. Tehát természetes volt az, hogy olyan határozottan kellett kiválasztani egy demokratikus középutat ebből, és ennek alapján dolgozni fel magát a tervet.

Ahhoz viszont, hogy ez elfogadott legyen, először Magyarországon, egy nagyon széles körű társadalmi egyeztetést és annak az intézményrendszerét kellett felépíteni. A civil szféra Magyarországon mind a mai napig rendkívül törékeny, szellemi, anyagi, szervezettségi és nagyon sokfajta szempontból. Ennek jelentős támogatását adta ez a nemzeti fejlesztési terv, sokezernyi, tízezer fölötti részvétellel és véleményezéssel, valamint az egész intézményrendszerbe történő jelentős meghívásokkal.

A jelenlegi politikai helyzetre is van némi érdekes kivetülése mindannak, amiről most én beszélek. Ha megnézzük azt, hogy a pénzeszközöknek igen jelentős hányadát az önkormányzatok nyerték el, mintegy 1800 településben élnek ma olyan emberek, akik európai uniós támogatásból részesülnek; mintegy 710 olyan településünk van, ami közvetlenül elnyert támogatást, ezek között van egész picinyke, mondjuk, Füzér Borsod-Abaúj-Zemplénben, ahol másfél millió forint esik egy főre. De nézem Nógrádi urat, aki engem nagyon sokszor támadott ebben az időszakban, és mindig mondta, hogy majd nettó befizetők leszünk. Negyvenhetedik alkalommal sem hitte el, hogy nem, ma már leírta a Számvevőszék, hogy pozitívak vagyunk; negyvenhét, lehet, hogy ma lesz a negyvennyolc.

Mórahalom települése 215 ezer/fő támogatással messze a Dél-Alföld legsikeresebb települése, és az egész országban egy főre jutóan a tíz legjobb település között van. Ezzel csak egyet akarok bizonyítani - másik példát is felhozok majd -, hogy a rendszerünk olyan volt, ami demokratikus volt. Akinek képessége és készsége volt, aki akarta, aki támogatta, aki tudta, az nyerte és vitte.

Mondok még ilyen példát adott esetben, ami már szakmai szempontból nagyon fontos; nevezetesen: például Debrecen városát, ahol olyan klinikai központ épül mint az egyik legnagyobb beruházás az európai pénzalapokból, amely annak az egészségügyi modellnek az egyik példamutató eleme, amelyről a miniszterelnök úr is szólt. Nevezetesen, a népegészségügyi tanácsadástól kezdve a biológiai kutatásokon keresztül, biotechnológián keresztül, a klinikai munkákon keresztül a gyógyászatig mindent magába foglal, és átszervezi az egész térség egészségügyi szolgáltatását, és nem háborít fel senkit, mert tudja, hogy a jó cél érdekében stratégiai döntés született.

Sokaságát mondhatnám ezeknek a példáknak, de talán még, ha már ezt mondtam, és miután tényleg ma az önkormányzati rendszer többsége ellenzéki kezekben van, és rajtuk a felelősség, hogy az így elnyert támogatásokat és pénzeket korrektül teljesítsék és fel is használják, azért hadd mondjam még el, hogy gyakorlatilag a pályázati számokból 84 százaléka ezeknek a pályázatoknak a 10 ezer fő alatti településekbe ért. Van 30 darab olyan pályázat, amit 200 fős lakosságszám alatti településben nyert el ilyen település. Tehát azt kell mondani, hogy elég demokratikus volt ez a rendszer.

De akkor emlékezzünk meg egy nagyon fontos dologról is, és ez tulajdonképpen már a tudáspólusok alátámasztásának környezeti feltételeit alkotja meg, nevezetesen az, hogy a legnagyobb beruházás természetesen Budapesten a központi szennyvíztisztító, amely megint más jellegű felelősséget okoz.

Semmi mást nem szerettem volna mondani, mint csupán azt, hogy úgy gondoljuk, hogy megalapozta, és nemcsak a lépés iránya, hanem a hossza is megfelelő volt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)