Felszólalás adatai

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két évben számos adattal találkozhattunk a magyar gazdaság, a magyar államháztartás helyzetéről, aztán természetesen találkoztunk újakkal meg újabbakkal, és amikor találkoztunk az újakkal meg az újabbakkal, akkor sajnos mindig más adatokkal, mindig rosszabb adatokkal találkoztunk. Azt gondolom, ma már ismerjük a tényeket. Hogy mióta ismerjük? Tulajdonképpen szeptember eleje óta, amióta a konvergenciaprogramot kézhez kaptuk.

Azóta azt is láthatjuk, hogy ha a nyáron nagy sietve nem alkották volna meg kormánypárti képviselőtársaink azokat az adótörvényeket, amelyeket majd az elkövetkező időszakban a társadalom nagy nehézségek árán tud teljesíteni, akkor az idei hiány egész biztosan 11 százalék fölötti lett volna.

(19.00)

Így ezzel remény van a 10 százalék fölötti, a 10,1 százalékos hiány létrehozására. Ma már azt is tudjuk, amit akár a gazdasági bizottság vitájában, akár máshol, akár kormánypárti képviselőtársaim, akár minisztériumok munkatársai végig vitattak 2005 és 2006 eleje között, hogy az államadósság elérte-e a 60 százalékot. Most már világos, hogy az bizony a bruttó nemzeti termék 68,5 százaléka. És, tisztelt képviselőtársaim, ennek a csomagnak egy eredménye ma már biztosan lesz, az, hogy a jelenlegi 4 százalék feletti növekedés a jövő évben 2,1-2,2 százalékra fog csökkenni, s hogy egészen biztosan csökkenni fog a foglalkoztatás is, mert már csökkent, és csökkenni fog a versenyképességünk, ezzel együtt sajnos növekedni fog a legfájóbb kategória, a munkanélküliség. Az adócsomag ugyanakkor - ki kell mondani - százezrek szociális biztonságát veszélyezteti. Ha itt nem történik valami korrekció a fogyasztói ártámogatások rendszerének alapos átgondolásával, a különböző támogatási rendszerekkel, akkor tavaszra jó néhány család a padlóra kerülhet.

A nemzeti fejlesztési tervről folytatott mai vitából pedig az derül ki, hogy nem képződik elegendő forrás arra, hogy a kis- és középvállalkozások a megszorítások után levegőhöz jussanak, és különösen nincs forrás tőkéhez jutáshoz. Csak megszorításokkal pedig, tisztelt képviselőtársaim, egyetlen ország sem tudott eddig még kilábalni a válságból, egy olyan mély válságból, amelybe az elmúlt négy év kormányzati politikája juttatta az országot.

Ha visszaemlékezünk, tisztelt képviselőtársaim, a 2005. év költségvetési vitájában az ÁSZ külön, többször nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy a főbb adóbevételi előirányzatok teljesítése magas, illetve közepes kockázatú. Ezt a kifejezést használta; de arra is felhívta a figyelmet, hogy a társadalombiztosítási alapok kiadási előirányzatai bizony-bizony alultervezettek. És mindez beigazolódott. Az elmúlt négy évben az államháztartás pénzforgalmi és maastrichti előírások szerinti - ahogyan azt mondani szokták, eredményszempontú - hiánya is lényegesen meghaladta a tervezettet.

Az elmúlt évek pénzügyi folyamataiból egyértelmű, hogy nem az elszámolások közötti különbség az alapvető probléma, hanem az évről évre halmozódó gondok felszínre kerülése. Tessék észrevenni, képviselőtársaim, hogy az összes bevétel 2002-2005 között szinte változatlan, míg a rendszeres társadalmi juttatások esetében folyamatos emelkedés volt tapasztalható.

A költségvetés hiánya pénzforgalmi szemléletben 1068 milliárd forint, ez GDP-arányosan 4,9 százalék; úgy gondolom, ebben egyetértünk mindegyik oldalról, ez ma már elfogadható tényanyag. Azonban a pénzforgalmi szemlélet mellett jó, ha megemlítjük ezt a bizonyos eredményszemléletű adatot is, mert bizony ebből mintegy 1700 milliárd forintos hiány következik, amely a bruttó nemzeti termék 7,6 százaléka. Képviselőtársaim, rendkívül nagy! A két hiányadat közötti viszonylag nagy pénzügyi híd, amely ugye, több mint 630 milliárd forint, jórészt az állami vagyon értékesítéséből származik, de természetesen vannak különböző elszámolási trükkök is, ahogyan bizonyos klasszikusok ezt fogalmazták. De benne van a MOL föld alatti gáztárolói párnagázának értékesítéséből befolyt körülbelül 80 milliárd forint nagyságú összeg is.

Ha mindent-mindent, úgy gondolom, reálisan számításba veszünk, akkor ez a hiány kicsivel bizony még túl is lépheti ezt az 1700 milliárd forintot, és azt hiszem, sajnos fogunk még találni majd a szekrényekben olyan csontvázakat, amelyek ezt az előzőekben már megismert utat ennek megfelelően módosítani fogják. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a 2005. évi költségvetés a jövőnket felélő költségvetés, amely ebben az évben teljesedik ki, amikor is, ahogyan már említettem, a gazdasági növekedés lényegében a felére esik vissza.

El kell ismerni, az export hosszú ideje a növekedés húzóereje. Az import növekedése végre egy kicsivel ez alatt volt. A beruházások is növekedtek, több mint 6 százalékos volt a növekedés, ami szép. Természetesen ebben benne van az építőipar beruházása, és az autópálya is, amelynek egy része PPP-módszerrel bevont magántőkéből származik. A 82 kilométer autópálya átadása talán szépnek is volna mondható, ha mindezt nem árnyalná nagymértékben az a tény, amikor gépkocsival más utakon közlekedünk, és látjuk - ahogyan nem egy interpellációban elhangzott képviselőtársaimtól a gazdasági miniszterhez -, hogy bizony nagyon sok esetben kátyú kátyút ér, és vannak olyan szakaszok most, a tél kezdete előtt, amelyekre ebben az évben sem került sor. Úgy gondolom, a két év elmaradásának a teljes árát majd a következő időszakban fogjuk megfizetni.

Szólni kell itt arról az elágazásról is, amelyet Bajnai Gordon jelentett be, hogy a következőkben nem az autópálya-építések lesznek a meghatározók, hanem inkább a többi közút fejlesztésére kerül sor, csak azt hiszem, itt a tisztesség kedvéért hozzá kellene tenni, hogy azért, mert a 11,5 tonna tengelynyomás kialakításához megfelelő útszerkezethez ad pénzt az Európai Unió. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt azért mégsem most sikerült elérni, hanem valamivel régebben, még egy másik kormány ideje alatt.

És igen, bővült a foglalkoztatás is, bár ez örök vita köztünk, hiszen közben nő a munkanélküliség. Persze beszélhetünk arról, hogy a foglalkoztatottság bővül, mégis azt látjuk, hogy egyre kevesebben fizetnek járulékot. Ez egészen biztosan azt jelzi, hogy a rendszer belső összefüggéseiben valami elementárisan nagy probléma van, és ezt még itt senki - sem a pénzügyminiszter úr, sem az igazmondásáért azóta már menesztett államtitkár úr - nem tudta számunkra felvillantani.

Imponáló, hogy 3,6 százalékra mérséklődött az infláció, de azt azért hozzá kell tenni, hogy az előttünk álló időszakra viszont már lényegesen nagyobbat, ennek a dupláját jósolják az elemzők, de vannak olyanok, akik 8 százalék feletti inflációt is meg mertek ereszteni.

Kormánypárti képviselőtársaim nagyon pozitívan beszéltek arról az 5 milliárd euróról, amely 2005-ben bejött a magyar gazdaságba, és arról a nem kevés privatizációs bevételről is, amivel - ahogyan fogalmaztak - gazdagodott az ország. Én a privatizációs bevételekből befolyó pénzekből gazdagodást nem látok, viszont egyre szomorúbban állapítom meg, hogy a magyar állami vagyon az Európai Unióban példátlanul alacsony szintre zuhan.

Tavaly a világgazdasági centrumokban alacsonyak voltak az alapkamatok, viszonylag olcsón lehetett pénzhez jutni, most azonban már nőnek a kamatok, ezen túl több esetben leértékeltek, rosszabb kategóriába soroltak bennünket, lényegesen drágábban lehet pénzhez jutni. Úgy gondolom, mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy hazai betétekre néhány bankban már kétszámjegyű kamatot adnak.

A kormány 2005-ben olyan költségvetést készített, tisztelt képviselőtársaim, amelyben mindent annak rendelt alá, hogy a választásokon nyerjen. Ebben a valós számokat - ha tetszik, ha nem, a pénzügyminiszter úrnak is - elhallgatták. Elhallgatták ezeket a számokat, illetve azok a számok, amelyek akkor nyilvánosságot nyertek, eltérőek voltak. Eltérőek voltak ezért is, és azt hiszem, azért is, hogy az Unió rosszallását ne váltsák ki: vagyis becsapták az Uniót is.

(19.10)

A kormány tisztában volt a dolgokkal, hiszen kockázatmérséklési tényezőket építettek be. Általános és céltartalékot soha nem látott mértékben képeztek, sőt maradványtartási kötelezettségre kárhoztatták a tárcákat. De nemcsak a tárcákat, hanem az önkormányzatokat is, hiszen az önkormányzatoknak is kellett tartalékot képezni, ami - legyünk őszinték, és utólag be is bizonyosodott - semmi másra nem volt jó, mint hogy a forráselvonásnak egy addig nem látott eszköze legyen.

Szembetűnő az is, hogy 2004-hez képest a felsőoktatási intézmények támogatottsága mennyire elmaradt az inflációs szinttől. Ha összevetjük az azt megelőző években nyújtott állami támogatásokat, akkor döbbenetes számmal nézünk szembe. Az ÁSZ jelentésében az van, hogy 2005 decemberében a felsőoktatási intézményeknek 6,5 milliárd forint volt az adóssága, azaz olyan adósságot szakasztottak a nyakukba, amelyet önerőből megtermelni nem tudtak.

Ha már az egyetemeknél tartunk, akkor úgy gondolom, hogy szólni kell az Állami Számvevőszéki jelentésnek egy nagyon sarkalatos megállapításáról is, ami a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2005. évi tevékenységére vonatkozik, hiszen az Állami Számvevőszék úgy nyilatkozik, hogy a fejezeti beszámolójában az NKTH a vagyoni pénzügyi helyzetét nem megbízható módon mutatta be, az abban feltüntetett adatok nem valós képet tükröztek. A hivatal 2004 óta még egyetlen esetben sem adott be olyan beszámolót, amely elfogadható lett volna az ÁSZ szempontjából, és mégsem volt erre vonatkozóan egyértelmű intézkedés. Az is előfordult a hivatalnál, mint ahogy Pálinkás József képviselőtársunk felszólalásából is hallhattuk, hogy a pályázatokat ugyan zsűrik, szakemberek bírálták el, de a hivatal elnöke átlépve ezeket nemegyszer megváltoztatta; 97 pályázatból 38 így nyert.

Úton-útfélen hallhattuk azt is, hogy az európai uniós forrásokból egyre több és több érkezik a környezetvédelem területére. Pedig hát, mondjuk meg, hogy igazán forrásszűkében vagyunk. Ha összességében megnézzük, legfeljebb a bruttó hazai termék 2,2 százalékát fordíthattuk erre. Azt is hallhattuk, hogy megrekedt a Vásárhelyi-terv. Egyes vélemények szerint lehet, hogy húsz év is eltelik, mire a tervbe vett építmények elkészülnek. Én azért ettől valamivel jobbra számítok. De a környezetvédelmi tárca vonatkozásában szólni kell a környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzatról is, amely úgy szűnt meg, hogy annak a forrásait tulajdonképpen az európai uniós pénzekhez önrészként használták föl.

A Kereszténydemokrata Néppárt számára rendkívül fontos az egyházak működése, az egyházak működésének biztosítása, itt a kiegészítő támogatás. Az egyházi közoktatási kiegészítő támogatás 2005. évi elszámolása az előterjesztett törvényjavaslatban nem szerepel, ennek az összege a mai napig ismeretlen számunkra. Képviselőtársaim közül többen utánakérdeztek az egyházaknál, hogy a kormány megkereste-e őket ezzel a bizonyos új számítási módszerével, amit alkalmaz vagy nem. Nos, a válasz lehangoló volt: nem. Az egyházakkal semmiféle egyeztetés nem történt, annak ellenére, hogy ezt törvény írja elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mit üzen ez az állampolgároknak? Azt, hogy a kormány másodosztályú állampolgárnak tekinti az egyházak tagjait és mindazon magyar adófizetőket, akik igénybe veszik az egyházi fenntartású, de közszolgáltatásokat ellátó oktatási és szociális intézményeket. Ezek az intézkedések azt jelzik, hogy a kormány arra törekszik, amit nem egy levélből, nem egy nyilatkozatból az eddigiekben is ki lehetett venni, ki lehetett olvasni, hogy az egyházakat visszaszorítsa a magyar intézményrendszerben. Egyébként azt is meg kell említeni, hogy tavaly fordult elő először, hogy a kormány által beterjesztett zárszámadásról szóló törvényjavaslatban ki volt pontozva az egyházaknak járó pénzösszeg helye, ami teljességgel elfogadhatatlan és méltatlan is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még szólni szeretnék a Gazdasági Minisztériumra vonatkozókról is. Egyetlenegy mondat: valóban úgy van, hogy az ÁSZ azt a megjegyzést tette, hogy a lényegességi határértéket meghaladó mértékű, a beszámoló megbízhatóságát befolyásoló jelentős hibák, szabálytalanságok miatt a beszámoló nem ad megbízható és valós képet. A gazdasági bizottságban erről részletesen vitatkoztunk. Ezek nem számszaki hibák. Ezeket nem lehet ilyen laza egyszerűséggel lesöpörni az asztalról, mint ahogy a miniszter úr ezt tette, hiszen az a 16 oldalas intézkedési terv, amelyet az ÁSZ javaslata alapján a minisztérium készített, önmagáért beszél. Ne felejtsük el, az Állami Számvevőszék nem számvevő hatóság, amelyik büntetéseket ró ki. A parlamentnek készít ajánlatot, készít javaslatot, és megfogalmazza a véleményét. Rajtunk múlik, hogy az ő megállapításainak érvényt tudunk-e szerezni vagy nem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a vitában számos észrevétel hangzott el, számos képviselőtársam ezeket részletesen is kibontotta, én csak fölvillantani szerettem volna itt néhányat. Meggyőződésem, hogy ezek olyan súlyú hibák, amelyek alapvetően kétségessé teszik ezeknek az elszámolásoknak sok esetben a törvényességét, sok esetben a valóságnak való megfelelését, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt részéről azt elfogadni nem áll módunkban.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)