Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A mai felszólalásomat nem szánom semmiféle politikai tőke kovácsolásának, vagy hogyan hangzott az előbb. (Dr. Rétvári Bence: Önnek elhiszem.) Egyszerűen kizárólag gondolatébresztésnek, figyelemfelhívásnak és párbeszéd-kezdeményezésnek szánom. A legleszakadóbb rétegekről szeretnék önöknek pár szót mondani, a közmunkásokról, illetve a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő emberek csoportjáról.Velük dolgoztam az elmúlt több mint egy évtizedben, így ismerem az életüket, jártam a házaikban, tudom a mindennapi problémáikat. Egyszerűen azt gondolom, értjük és elfogadjuk, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás 22 800 forinton tartásának az volt a szándéka, hogy ezek az emberek minél előbb helyezkedjenek el a munkaerőpiacon, vezessük őket vissza a munkaerőpiacra, illetve a közfoglalkoztatási bér, ami 54 000 forint, ugyanezt a célt szolgálná.

Igen, csakhogy el kell mondanom, sajnos ez a cél nem látszik teljes mértékben beteljesülni. Ennek pedig az az oka, hogy a közfoglalkoztatottaknak azon rétege, akik alkalmasak arra, hogy a munkaerőpiacon elhelyezkedjenek, szerencsére már elhelyezkedtek. Viszont van egy olyan réteg, akikre talán nem is gondolunk, akik mentálisan vagy egyéb más betegségekből adódóan nem tudnak a munkaerőpiacra visszatérni. Nekik szerintem segítség kéne.

Igen, valóban, szigorra is szükség van, de segítő kezet is nyújtanunk kell. Javaslom, hogy dolgozzunk ki, akár a nők karrierprogramjához hasonlóan, az ő számukra is egy olyan programot, egy olyan komplex fejlesztést, ahol állapotfelmérésük után akár személyre szabott vagy egyéb más terápiákban részesülhetnek, személyiségfejlesztő tréningben és alapkompetencia-képzésben. Volt már ilyen alapkompetencia-képzéses törekvés, csak a baj az volt, hogy a végrehajtás során a munkaügyi központból felhívtak bennünket, és fél óránk volt, hogy mondjunk öt nevet, kit küldünk erre a képzésre, és ezért nem feltétlenül értük el azokat az embereket, akiknek erre valóban szükségük lett volna.

Most már elmondható, ahogy már említettem, hogy a közfoglalkoztatásban olyan emberek maradtak, akiknek súlyos problémáik vannak. Nem mindegyikük ilyen, de mondjuk, legalább 50 százalékuk igen. Ha az a célunk, hogy visszavezessük őket a munkaerőpiacra, akkor muszáj lesz valamilyen komplex programot kidolgozni.

A másik réteg azok, akik már 40 vagy 50 vagy 60 százalékos rokkantságban vannak, az ő részükre 20 vagy 27 ezer forint havi járandóság kerül folyósításra, ami nagyon kevés. Ebből tulajdonképpen tovább romlik az egészségük. Volt olyan rákbeteg dolgozónk, aki ebből a 27 ezer forintból tengette utolsó napjait, mondjuk, az utolsó 3-4 hónapját. Az emberek jóindulatára kellett hagyatkoznia, és így kapott ételt és az önkormányzat próbálta segíteni tüzelővel és egyéb más módokon.

(9.40)

Rendkívül kiszolgáltatott helyzetben volt, hozzátartozók nélkül, krónikus ápolási osztályok őt nem fogadták, hiszen bizonyos idő után fizetni kell ezekért az ellátásokért, és ez 27 ezer forintból nem megoldható. Kizárólag irgalmasrendi kórház az, amely például Baranya megyében erre alkalmas, vagy amelyik fogad, de ott is korlátozott a létszám, akit be tudnak fogadni. Így ezek az emberek lógnak a levegőben. Falun még ismerjük azért őket, és próbálunk, amennyire csak tudunk, segíteni, de mondjuk, egy városban, úgy gondolom, legtöbbször nem is tudják azt, hogy a saját otthonában abból a 27 ezer forintból próbál tengődni az illető.

Tehát én azt kérem, gondolkodjunk el azon, hogy hogyan tudjuk hatékonyan visszavezetni ezeket az embereket a munkaerőpiacra, illetve milyen megoldási javaslatokat tudunk kitalálni ennek érdekében. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)