Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban nagy kérdés az, amit Kis Zoltán képviselőtársam említett, például hogy a piacrajutási támogatás mi is és kinek - főleg az, hogy kinek - jut ebből. Ugyanis úgy tudom, a kormány meghirdetett programja a kis-, közép- és magángazdaságok támogatása, a mezőgazdaság területén is.

A most kezességvállalás formájában további 55 milliárdot juttató egyezség mégis a nagyüzemi, nagyvállalati rendszereket hozza kedvezőbb helyzetbe, hiszen 75 százalékban őket fogja érinteni ez a kezességvállalási program. Ugyanígy nagy kérdés az, hogy a nem tulajdonukat művelő egységek, nevezzük ezeket szakszövetkezeteknek vagy bármi másnak, jogosultak, vagy lehetnek-e kiemelt támogatottjai ennek a rendszernek. Mert ha jól értem Kis Zoltán urat, például a földbérleti díj támogatása azokat hozná előnybe, akik ma kénytelenek úgymond bérelni (Dr. Kis Zoltán: Nem!), de mivel nincs tulajdonuk, kénytelenek a bérleti formában működtetni a nagyüzemet. És itt vissza szeretnék kanyarodni ehhez a szóhoz, hogy "nagyüzem". Ha ez a támogatási rendszer ilyen értelemben megvalósulna, nem kétséges, hogy melyik struktúrát szeretnénk ezzel helyzeti előnybe hozni.

Én változatlanul azt a programot tartom helyénvalónak és továbbfolytatandónak, amelyet meghirdetett tavaly az FVM az idei évre, ezek pedig a termékértékesítő szövetkezetek, szövetségek lennének, röviden a tészek. Ugyan ennek az alapvető lényege természetesen az, hogy önkéntes, ezt már mondanom se kell, mindenki a saját tulajdonú vagy esetlegesen bérelt területén termel, de a termelés pillanatától kezdve már egy közös tároló, csomagoló, feldolgozó, piacra juttató szervezet tagjaként tevékenykedik. Aki ebben a rendszerben működik, az nyilvánvalóan pontosan tudja, hogy mi az övé, mekkora költséggel bérelhet esetleg területet, és hogyan állítja fel a saját struktúráját. De az a helyzet, hogy társas vállalkozásoknak nem lehet ma tulajdonuk föld, innentől kezdve csak a bérleti forma jöhet szóba.

Én nem tartanám szerencsésnek, mint említettem, hogy a sok helyen az erő miatt megmaradt szövetkezetek, téeszek, állami gazdaságok kvázi a bérlés által újraépítik a rendszerüket, és ehhez, bérleti díj fizetésének kényszere miatt, még egy támogatási összeget is adna az állam. Én ezt ellentétesnek tartom a jelenlegi kormány agrárpolitikájával. Bár azon lehet vitatkozni, hogy milyen a kormány agrárpolitikája, az mindig egy nagy kérdés, de egy fő irányultsága változatlanul a kis-, magán-, családi gazdaságok helyzetbe hozása.

Egy másik részre szeretném a figyelmet felhívni, amelyre egyszer már a felszólalásomban tettem jelzést, ez a hegyközségeknek juttatandó további 30 millió forintos összeg. Kérem szépen, a borhamisítás ellen a parlament, egy európai uniós elvárásnak megfelelően, meghozott egy olyan adótörvényt, amelyben a bor jövedéki termék lesz. Hogy ennek milyen lesz a sikere, nagy kérdőjeleket vet fel, de a törvény megszületett. Azonban az egész rendszernek a kiindulási alapja az lenne, hogy származási bizonyítvánnyal, bizonylattal megindítjuk ezt a rendszert, és majd ha az alapbizonylat a származási bizonylat, innentől kezdve lehet nyilvántartani, hogy azzal a termékkel - akár szőlő, akár bor - mi történik.

Kik adják ezt az alapbizonylatot? - ide szeretnék visszakanyarodni. A hegyközségek adják ki; azok a hegyközségek, amelyeket törvényi szinten köteleztünk jó néhány, kötelezően ellátandó feladatra a bor jövedékivé válása kapcsán, ugyanakkor meglepetten tapasztaljuk, hogy a tavalyi 275 millió forintról 245-re lett a jövő évi költségvetésben az elköltendő pénzmennyiség beállítva, megnövelt feladatokkal.

Én úgy gondolom, ha elő szeretnénk segíteni azt, hogy a jövedéki törvénynek legyen valami értelmes és érdemes haszna és hatása, többek között a borhamisítás visszaszorítására utalnék, akkor, nem szerencsés, hogy az alapbizonylatot kiadó, azt nyilvántartó és rendszerező egység - ez a Hegyközségi Nemzeti Tanács - kevesebb pénzzel gazdálkodhat 2000-ben, mint 1999-ben. Ez az egyik alapja lenne annak, hogy a bor mint jövedéki termék és az ahhoz kapcsolódó törvény beváltsa azt a hatását két éven belül, amelyet ehhez reményként fűzünk.

Ezért nagyon szépen kérnék mindenkit, hiszen ez nem politikai, hanem erősen szakmai és nemzeti érdek, ha szabad ezt mondanom, mármint a magyar bor hírnevére utalok ezzel, hogy azt megvédjük, ehhez viszont annak a cégnek, amely efölött gondoskodik, őrködik, mindenkor adjuk meg a működéséhez minimálisan szükséges összeget.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)