Felszólalás adatai

DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben, hónapokban többször merült fel olyan vita egy-egy bírósági eljárás nyomán, amelyek nagy hírértéket kaptak a sajtóban és a tömegmédiumokban. Ugye emlékszünk a minősített emberölésért elítélt esetére, akit a bv-bíró érdemesnek talált arra, hogy rendszeresen elhagyja a celláját és kijárjon a szabad életbe, és miután ekkor újabb emberölést követett el, a közvélemény felzúdulását tolmácsolva, komoly kritika érte a politika és a kormánykörök részéről ezt a bírói döntést, majd egy szigorított törvénymódosítást fogadott el az országgyűlési kormánytöbbség. De nagy médiavisszhangot kapott az a vasas szakszervezeti javaslat Gaskó úr részéről is, akik, miután elsőfokon elveszítették perüket, majd másodfokon pernyertesek lettek, nem elégedtek meg ezzel, hanem még ezután kérték elsőfokú bírájuk alkalmatlanságának megállapítását is. Ha ez utóbbi esetben nem is nagyon hangoztatták a médiák a bírói függetlenség megsértését, az első esetben kötetszámra lehetne összegyűjteni az ezt konstatáló újságcikkeket.

De akadtak olyanok is jó néhányan, akik a bírói függetlenség sérelmét látták abban, amikor az igazságügy-miniszter asszony - mint az OIT tagja - nyilvánosan kifogásolta egy ismert bankár büntetőeljárásának érthetetlen elhúzódását. Hogy színesítsem a sort, említeni lehet azt a kifogást, amit a bírói függetlenséget megóvandó, néhány újságíró, de főként publicista vetett fel tavaly, amikor a parlamenti kormánytöbbség egy büntetéskiszabási törvénymódosítást fogadott el, és ebben a bírák számára kötelezővé tette, hogy a büntetési tétel középértékéből induljanak ki ítéletükben.

Mindezek az ügyek és még egy sor hasonló, rendszerint nagy médiapublicitásban részesülnek, és sokszor olyan tálalást kapnak a szocialisták bizonyos szárnyaihoz, de különösen a szabad demokratákhoz közel álló médiákban, mintha itt a bírói függetlenség kormány általi megsértéséről lenne szó. (Bauer Tamás: Bizony, bizony!) Nekem sokszor az az érzésem, hogy ezen ügyek tálalásánál egyes sajtóorgánumok szinte alig leplezetten a kormány és a bírói kar összeugrasztásában lennének érdekeltek. E politikai dimenzió miatt is fontosnak tűnik, hogy végiggondoljuk azt, hogy mi tartozik valóban a bírói függetlenség tartalmába, és mi az, ami ezt az elvet csak ürügyként használja fel arra, hogy az ellenzék-kormány harcot, ami természetes egy demokráciában, ennek leple alatt vívja tovább.

Be kell látni, hogy a rövid távon gondolkodó ellenzék mindig támogat olyan akciókat, amelyek szűkítik a kormány döntési lehetőségeit (Bauer Tamás: Ez a Független Kisgazdapárt.), és lehetőleg a kormányzati ciklus minél nagyobb idejére lebénítja a cselekvési képességét, még akkor is, ha a következő ciklusban esetleg saját kormányzását is béklyóba köti ezzel. Ezért nem akarom azt mondani, hogy ez csak a mai ellenzéket jellemzi nagyon sokszor - ezt most Bauer Tamásnak is jeleztem.

Nos, tehát az első tartalmi támpont a bírói függetlenség megítéléséhez az alkotmányban található. Ez pedig azt mondja az 50. §-ában a bírói függetlenségről: "A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alávetve." Rögtön jelezni kell, hogy a bírói függetlenség az egyedi ítélkező bíró függetlenségét jelenti, és nem általában a bírói kar függetlenségét. Ennek összekeverése sok hibás gondolatmenetet produkált az elmúlt években.

Másként látni kell azt is, hogy a bírói függetlenség az ítélkezésben is csak az egyedi befolyástól és utasítástól való függetlenségét jelenti, de az Országgyűlés törvényévé alakítva a demokratikus politika átviheti akaratát a bírák meghatározására. Ezért például annak felvetése, hogy a törvényhozó megsérti a bírói függetlenséget, ha törvényével szűkíti a bíró szabad mérlegelését a büntetés kiszabásánál, a demokrácia és a jogállam teljes félreértését jelenti, pedig jó néhány publicista és pártszakértő nagy médiaünneplésben részesült ennek állításaival a közelmúltban.

Én tehát úgy gondolom, hogy amíg a kormányzat és az egyes politikusok a törvények változtatásán keresztül vezetik le a bíróságokat érintő kritikájukat, addig értelmetlen a bírói függetlenség megsértéséről beszélni. Hadd jelezzem azt is, hogy nem tartom a bírói függetlenség sérelmének azt sem, ha az egyes bíró ítélkezését nemcsak a törvények határozzák meg, hanem a Legfelsőbb Bíróság precedensjoga is tovább szűkíti azt. Ez ugyanis az egységes ítélkezést biztosítja az ország különböző részein. Ez a jelenség pedig egyre növekszik az elmúlt évek gyakorlatában, és ezt csak üdvözölni lehet. Itt csak arra kell vigyázni, hogy a bírói jog szorosan tapadjon a törvényi joghoz, és meg kell teremteni a szervezeti garanciát arra, hogy az Országgyűlés felléphessen akkor, ha a bírói precedensjog kezd elszakadni a törvényi rendelkezésektől. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) A bírói függetlenség tehát teret nyit a bírói kar önmeghatározásának a bírói jog révén. Egy demokratikus államban azonban a törvények uralma mindenekfelett áll.

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a rendelkezésre álló időkeret.

DR. POKOL BÉLA (FKGP): Egy pillanat! A törvények megváltoztatását... (Az elnök kikapcsolja dr. Pokol Béla mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Öt perc áll rendelkezésre a napirend előtti felszólalás elmondására. Ezt ön most már túllépte.

DR. POKOL BÉLA (FKGP): Hadd jelezzem, hogy a többi alelnök 20 másodpercet szokott hagyni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Lejárt az idő! - Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)