Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy a magyar Országgyűlés nem foglalkozik érdemben ezzel a termőföld-privatizáció nevet kapott rablással, és csak egy-egy ilyen kérdés formájában eshet erről szól. A mai nap folyamán is, mikor a kérdésről felmerül bármi, akkor arról beszélünk, hogy hogyan fog megvalósulni, hogy milyen lesz a licit, kik férnek hozzá és kik nem, pedig szerintem alapvetően arról kellene beszélnünk, hogy szabad-e ezt megtenni, van-e bármi értelme annak, hogy ezt megtegye a kormányzat és lépéseket tegyen ez ügyben.

Azért merül itt fel ez az egész elméleti síkon, hogy szabad-e ezt megtenni, mert mindenki érzi azt, hogy egy család, egy gyermek akkor mondja azt, hogy eredményesen élt, hogyha valamivel gyarapította azt, amit örökölt és hozzájárult, és igazából a gondatlan gyermek az, aki elherdálja az örökségét.

Az említett példabeszéd, a 15.6 azt mondja, hogy „az igaz házában gyarapszik a készlet, a gonosz jövedelme egyre csökken”. És sajnos ezt teszi most a magyar kormányzat: a magyar nemzet örökségét, a magyar társadalom örökségét herdálja el, éli fel ezzel a tervvel, amit megvalósít.

Hadd idézzek két mondatot a Fidesz-kor­mányzat egy korábbi államtitkárától. „Azt szeretném először is tudatosítani, hogy a termőföld nemzeti vagyon, mindannyiunk közös tulajdona, amelynek kezelését bíztuk csupán rá az államunkra, hogy annak bölcs használatával a közjót szolgálja. Nélkülünk, a tényleges tulajdonosok felhatalmazása nélkül nem idegeníthetné tehát el, nem használhatná fel a magánvagyonok gyarapítására, és ha mégis ezt tenné, akkor nemcsak a bizalmunkat, de a tulajdonunkat is visszavehetjük tőle.”

Ángyán József volt államtitkár szavai ezek, aki gyakorlatilag 2010 előtt és még az azt követő két évben is a magyar vidéket végigszántotta ezekkel a gondolatokkal, ami nem kis mértékben járult hozzá szerintem a Fidesz vidéki támogatottságához, és most mindezen elvekben köpi magát szembe a Fidesz, mikor meg akarja csinálni ezt a rablást és az állam tulajdonát így ki akarja játszani.

Igazából nem érzem azt, hogy probléma lenne az, hogyha visszakozna a kormányzat. Gyakorlatilag a magoszos nagygazdák, az őket képviselő agrárkamara, a még inkább őket képviselő FM meg szeretnék ezt csinálni, mert hazai körből ez a nyomás jön. De a kormányzatnak és a Fidesz-frakciónak meglenne a lehetősége, hogy meggátolja ezt.

És nem rossz szándékkal, hanem javaslatként mondjuk ezt, mert a Példabeszédek 13.1 pedig azt mondja, hogy „a bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést”. Gyakorlatilag ezt teszi most a kormányzat, amikor akárhányan, akárkik mondják el a problémákat a föld eladásának a problémáival kapcsolatban, annak negatív hatásainak a lehetőségeiről vidéken, a kormányzat szemlátomást nem akarja ezt meghallani. A kormány lemond azon jogáról, hogy a következő időszakokban bármely más kormány birtokpolitikai eszközökkel tudjon vidékfejlesztési célokat szolgálni, és ezekkel az állami földekkel hozzá tudjon járulni ahhoz, hogy a vidéki munkahelyek megmaradjanak és ezzel a vidéki élettér, a vidéki élet gazdagodjon.

De nemcsak az ott élő gazdálkodókat hozzák lehetetlen helyzetbe ezzel a lépéssel, akik most kimaradtak ebből a földbérleti rendszerből, hanem az önkormányzatokat is. Ezek a területek mind egy-egy magyar önkormányzathoz tartoznak, és önkormányzatok sokasága szenved attól, hogy egy-egy jobban sikerült közmunkaprogramhoz vagy egy-egy helyi kezdeményezéshez nem tud hozzájárulni helyi termőfölddel segítségként. Emiatt nem tudnak létrejönni normálisan szociális szövetkezetek és számos Start-közmunkaprogramnak jelenti ennek a termőföldnek a hiánya a problémáját. Az önkormányzatok ebben részt sem vesznek, nem is véleményeztette őket senki, és közben a kormányzati képviselők azt mondják, hogy gazdálkodói igényre történt ez meg, míg írásbeli kérdésre nyilvánvalóan kiderült, hogy a kormány a saját kis Magoszát kérdezte meg arról, hogy hogy is kellene ebben eljárni.

Nyilvánvalóan ez a bűn, ami ráég majd a kormányra, hogyha ezt megteszik, sokkal több annál, amit elsőre látunk. Nemcsak azért gond az, hogy megkerülik az Országgyűlést, hanem azért, mert ha kormányrendeletként kell majd támadni Alkotmánybíróságon ezt a döntést, akkor másfél év telhet el úgy, hogy jóhiszeműen szerzett jogot gyakorolva a föld jelentős része kikerül örökre a magyar állam tulajdonából. És nyilvánvalóan ez az, amit nem szabad engedni, és ezért lenne jó, ha a parlament keretein belül megnyílna a párbeszéd arról, hogy összességében ez a lépés hasznos-e, és nem pedig a módszerekről beszélnénk.

Ez a kormány most a magyar társadalomban nem úgy működik, mintha a társadalom céljait akarná szolgálni. Nyilvánvalóan egyre inkább úgy tűnik, hogy egy szűkebb közeg érdekeit jeleníti meg. A példabeszéd 17.25 azt is mondja, hogy „az esztelen fiú bosszúság apjának és keserűség a szülőanyjának”. Hát ilyen a mai magyar kormány a magyar társadalomnak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Ikotity István tapsol.)