Felszólalás adatai

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Már egy hete csak a vitanapra gondolok, mindig. Írtam is két komoly oldalon csupa pozitív szöveget, csupa olyat, ami arra akarja biztatni tenmagamat és másokat jobbról meg balról, hogy tegyünk együtt többet azért, ami megérdemli. Hét közben olvastam Adyt meg József Attilát, Petőfit meg Illyést, magammal hoztam József Attilát is, mert éreztem, hogy benne van a levegőben az, hogy valami másról esik szó, és nem arról, hogy együtt, hogyan, hanem elhangzik - ha nem is ezekkel a szavakkal -, hogy itt van már a Kánaán. Nincs itt. Elhangozhat hogy felülről nézvést még megvolna az ország - de alulról?!

Azt gondolom, hogy sokkal többet érhetünk el, ha felmutatjuk a magunk pozitív eszményeit egymásnak, hogy válasszatok, csatlakozzatok, mert a jóhoz mi is csatlakozni akarunk. Ha a magyar parlament nem érti meg a választóknak azt az üzenetét, hogy a dolgotokat tegyétek és ne egymást marjátok, akkor megérdemeljük, hogy olyan vélemény legyen rólunk, amilyen van.

(12.10)

És akkor nyugodtan elmondhatom én önöknek a másik oldalát, hogy a távozóban lévő kormány - akiknek egyre inkább csak a hátát látjuk - tett, igenis tett pozitív dolgokat, ez az ország igenis ért el eredményeket, de módszereivel, gőgjével, mások lebecsülésével kiosztott annyi sértést ebben az országban, hogy rászolgált arra, hogy ellenzékben szolgáljon a következő négy évben. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Történtek pozitívumok az én szívemnek oly kedves területen, az iskolával, a családdal is, mert legalább jelentősen nem nőtt a zavar, és nem nőtt jelentősen a bizonytalanság, ha nem is volt erő a kormányban, a minisztériumban, bennünk, hogy jelentősen javuljon, hogy az ország képe is javuljon, és ne kelljen a Németországból ide telefonáló gyermekemtől hallani: mit csináltok? Már olvasásértésből és matematikából is a nemzetközi versenyen 20-23. helyen vagytok? Mindig azzal szédítettél bennünket, apa - mondja a gyermekem -, hogy matematikában mi vagyunk a legjobbak a világon, de már nem. Olvasásértésben sem. Kinek a felelőssége, kedveseim? Mindnyájunké. Kire mutogassunk? Mindig arra, akinek éppen cselekvési ideje van. Tehát cselekedjünk, mert van mit! Meg kell állítani azt a lassú, ám eléggé bizonyosan érzékelhető süllyedési folyamatot, amely a közoktatásban van. Érzékelhető: igen, nagy rendszer, lassan mozog lefelé is, felfelé is - de legalább állítsuk meg a süllyedést! Nem megy egyenként, a legokosabb kormány, a legokosabb miniszter sem képes egyedül! Együtt egymásért, gyerekek - mondtuk valaha -, és akkor sikerül.

Kiváló magyar óvodarendszer van, de már az eresztékek lazulnak az odafigyelés híján. Figyeljünk oda jobban! Az általános iskola megérett arra, hogy békén hagyják, hogy dolgozni engedjenek szülőt, gyermeket, pedagógust. Hát hagyjuk! A középiskola lehetőségeit lehetőleg ne szűkítsük, ne merevítsük, hanem bővítsük, lazítsuk, hogy a komoly és a nagy mennyiségi bővülés ellenére is minőségi felsőoktatásunk maradjon! Az MSZP ezt kínálja, és a következő kormányban meg is valósítja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)