Felszólalás adatai

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mai napon azt a kérdést tettük fel ugyebár, hogy kell-e Magyarországnak országimázs. Az a válasz született meg a kormány oldaláról, hogy mindenképp szükség van országimázsra, és annak a hasznáról beszéltek akár a Széchenyi-terv, akár az Európai Unió értékelése, akár pedig különböző szempontok szerint a képviselőtársaim.

Nos, én azt látom, hogy ebből a szempontból az ellenzék egyik oldala mindenképp azt mondja, hogy kell országimázs, s engedjék meg, hogy néhány idézetet is elmondjak önöktől.

Katona Béla úr mondta 1996-ban: "Azt hiszem, az országimázs elsősorban kormányfeladat lenne, abban az értelemben, hogy kell hozzá egy központi akarat." Ez a központi akarat megszületett, van országimázs Magyarországon. (Keller László: Nem figyelted a mai vitát, hogy miről beszéltünk?) Van országimázs Magyarországon.

'96 óta, gondolom, nem változott meg Katona Béla véleménye (Dr. Géczi József Alajos: Sőt, tökéletesedett!), aki egyébként kapcsolódik egy másik gondolathoz; előtte azonban egy másik idézetet hadd idézzek ide a Marketing és Menedzsment szaklap országimázs-sorozatának szerkesztőjétől, szintén 1996-ból: "Jó néhány szakértővel beszélgettem, és szinte mindegyik azt mondta, a reális és pozitív képet önmagunkról először önmagunkban kell kialakítani." S ehhez kapcsolódik Katona Béla úr egy kitűnő mondata, amit nagyon fontosnak tartok: "A képet először itthon kell népszerűsíteni, hogy a tízmillió magyar elhiggye, sikeres országban él." (Keller László: De nem kell hozzá központ! Hol van abban, hogy központ? - Szabó Sándorné: Nem hallani, tapasztalni kellene!) Ezt teszi az Országimázs Központ, ezt teszi a magyar kormányzat, és nagyon örülünk, hogy ebből a szempontból hasonlóképpen tudunk gondolkodni, mint 1996-ban tett kijelentésével Katona Béla úr tette.

De hadd idézzek egy másik mondatot is, a mai újságokban jelent meg egy mondat: "Sokan nem ismerik még föl kormányzati körökben az országkampány jelentőségét. Első lépésben véleményem szerint el kellene érni azt, hogy minden tárca saját költségvetésének tervezésekor különítsen el valamekkora összeget erre a célra." Ezt egy Magyar Bálint nevezetű úr mondta 1996-ban.

Úgy látszik, hogy az MSZP-vel szemben, akik szükségesnek tartják egyébként az országimázst, a szabad demokraták ma már azt gondolják, hogy erre egyáltalán nincs szükség. Ez is hangzott el vezérszónoklataikból. Tehát ebből a szempontból, azt gondolom, biztos sok minden megváltozott Magyar Bálint SZDSZ-idejében és Kuncze Gábor SZDSZ-idejében. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Nem biztos, hogy jó irányban történt ez a változás, én azt reméltem, hogy ők azért ezt fontosnak tartják.

Ezt azért voltam kénytelen elmondani, mert azt gondolom, hogy szembesülni érdemes egy másik újsághírrel, amit szintén idéznék az önök számára, ha már országimázsról beszélgetünk, és arról, hogy mekkora összeget és milyen formában használtak fel annak idején erre a célja. "1996. március 1-jén Horn Gyula kinevezi pénzügyminiszterré Medgyessy Pétert. Ezután a Pénzügyminisztérium egyik szerve '96. szeptember 2-án keretszerződést kötött egy multinacionális céggel ilyen típusú feladatok ellátására. A keretszerződés 1,2 milliárd forint értékű, és négy évre szól." Csak összehasonlításképpen a Happy End oly sokat emlegetett keretszerződésének összege évi 2,1 milliárd, ugyanis a sajtó által megjelenített 4,2 milliárd kettő évre szóló. Az 1996-os keretszerződés mai áron számolva évi 2,4 milliárd forint lenne, vagyis négy évre megközelítené a 10 milliárd forintot.

Tehát, ha jól értem, az akkori Pénzügyminisztériumnak, az akkori politikának volt szándéka országimázsra, és a négy év alatt 10 milliárd forintot - mai áron - döntene el. (Keller László: Beszélsz hülyeséget! - Szabó Sándorné: A családi pótlék 40 százalékot vesztett az értékéből!) Ez történt '96-ban, ezt az összeget, remélem, hogy erre a célra költötték el; gondolom, hogy azért fogalmazták meg az országimázs szükségségét, hogy erre költsük el ezt a pénzt. Nem tudom egyébként, hogy mire költötték el.

Hogyan használta fel az országimázzsal kapcsolatos összegeket az akkori kormányzat, a Horn-Kuncze-kormányzat? Nagyon egyszerűen: a keretszerződés kapcsán a felek gyakorta szóbeli megállapodások alapján egyeztek meg konkrét feladatokról és ellentételezésekről. Szóbeli beszélgetések alapján.

(14.10)

Ehhez képest a cégek Országimázzsal kötött szerződéseit az Állami Számvevőszék megvizsgálta, a jelentését nyilvánosságra hozza. Szívesen megosztjuk még egyszer önökkel, bár a postai csomagukban ezt már megkapták.

Végezetül néhány dolgot, hogy milyen országban élünk, és milyen adatok azok, amelyek jellemzik ezt az országot. A legfontosabb változásnak azt tartom, hogy a felmérések, például a GKI felmérése - amely azért a piacon nem feltétlenül kormánybarát cégként van elkönyvelve, inkább egy másik szót használnék, de ez nem is érdekes - azt mutatja, hogy "A lakosság nemcsak érzi életkörülményeinek jobbra fordulását, hanem a jövőre vonatkozó várakozásai is egyre javulnak. Megtört a hírhedt pesszimizmus, a magyar emberek bizakodva néznek a jövő elé."

Ez a legfontosabb változás, és azt gondolom, ha ezt mi magunk megfogalmazzuk az Országimázs Központ segítségével Magyarországon belülre - ahogy ezt önök is gondolták - és megfogalmazzuk ezt Magyarországon kívülre, akkor ez egy jó döntés, és ebből a szempontból, azt gondolom, minden további nélkül azt tudjuk mondani, ez a változás valóban azt jelenti, hogy a jövő elkezdődött.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)