Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megtisztelő, hogy a miniszter úr meglátogatta most az ülést, és részt vesz a napirendi pont tárgyalásán; ritkán adatik meg, ezért meg kell becsülni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Úgy gondolom, bizonyára az utolsó miniszteri napjaiban fontosnak tartja, hogy a tárcájához tartozó ügyekben képviselje a tárcát az Országgyűlésben. Biztosan nehézségeket okoz más feladata mellett, de örülök, hogy most el tudja látni. Köszönöm szépen. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Nem kell olyan nagyon indulatosnak lenni, összesen 30 másodpercet beszéltem az ülés körülményeiről, mindjárt rá fogok térni egyébként a módosító indítványokra is. Összességében nem beszéltem annyit erről a dologról, amennyit hiányzott a miniszter úr, és ami miatt állt az Országgyűlés vitája. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Na, ennyit a kormány jelenlétéről az ülésen és a napirend akadályoztatásáról vagy segítéséről.

A módosító indítványokhoz én két ügyben szeretnék megjegyzést tenni. Az egyik a forrásátcsoportosítás kérdése, mert a törvényjavaslat jelentős forrásokat kíván átcsoportosítani a középfokú szakképzésből a felsőfokú szakképzésbe. Az ajánlás 2., 6., 8., 14. pontjaiban mi tettünk arra módosító indítványt, hogy ez az átcsoportosítás szabályozott és célirányos legyen, és megfeleljen a gyakorlatban kialakult követelményeknek. Ugyanis arról van szó, hogy ilyen mértékű átcsoportosítást a jelenlegi létszámviszonyok nem indokolnak. Önök, a kormány képviselői, a kormánypártok képviselői az érveléseikben az általános vitában és a bizottsági vitában is azt említették, hogy a dinamikájában a létszámmozgások úgy alakulnak, hogy olyan dinamikával fejlődik a szakképzés, hogy megkívántatik, hogy a forrás is ilyen mértékben kerüljön át a felsőoktatásba.

Mi azt gondoljuk, a források arányát úgy kell szabályozni, hogy az megfeleljen a képzési létszámok arányának, márpedig ennek az aránynak az felelne meg, ha nem 37,5 százalékot lehetne a felsőoktatásba átirányítani, hanem csak 25 százalékot, mert éppen a minisztérium általános indokolásának ezek a létszámarányok felelnek meg; nem más adatokkal dolgoztunk, mint a minisztérium adataival. Úgy gondoljuk, hogy ezzel szinkronban kellene a finanszírozást is kezelni.

(16.00)

A másik érvelés úgy hangzik, hogy azért kell ilyen tempóban és mértékben a felsőoktatásba átcsoportosítani fejlesztési forrásokat, mert szükség van rá, merthogy a felsőoktatás nincs olyan jól eleresztve, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzunk.

Sajnos itt is cáfolni kell a tényekkel ezeket az érveket, merthogy az a gyakorlati helyzet, hogy mondjuk, az elmúlt esztendőben a költségvetésben felsőoktatási beruházásokra rendelkezésre álló összeget összesen 2 százalékos mértékben sikerült felhasználni, 98 százalékban pedig nem tudta felhasználni a tárca. Ezért az az érvelés, hogy szűk a keret a fejlesztésre, egyszerűen nem állja meg a helyét, mert a rendelkezésre állót sem használta fel. Még egyszer mondom, hogy 2 százalék volt - ez szintén kormányzati adat, tehát nem máshonnan szerzett adat -, 2 százalékot sikerült felhasználni. Ez az érvelés sem állja meg a helyét.

Harmadikként említeném a módosító indítványaink alátámasztására - azt gondolom, ebben a kormányoldalon és az ellenzéki oldalon is egyet lehet érteni -, miszerint szükséges, hogy ma Magyarországon jelentős mértékben fejlődjék az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés, ennek a létszáma bővüljön, szakmastruktúrája bővüljön, dinamikus fejlődés álljon be a felsőoktatásnak, szakképzésnek ebben a szektorában.

Ugyanakkor a finanszírozási modellek - sem a felsőoktatásban, sem a középfokon - nem alkalmazkodtak ehhez a fejlesztési szükséglethez, nincs igazán tisztázott forrása az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésnek. Úgy gondoltuk a módosító javaslatainkkal, hogy azt a fajta nyitást, amelyet a felsőoktatás felé indokolt megtenni a szakképzési hozzájárulási pénzek tekintetében, koncentrálni kellene az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésre, éppen annak érdekében, hogy a közösen hasznosnak gondolt fejlesztés létrejöhessen. Ezért gondoljuk, hogy a módosító indítványaink helytállóak. Ezt a fajta forrásátcsoportosítást, amit ez a törvény megtesz, kifejezetten koncentráltan és arányosan a felsőoktatásban így lehetne érdemben és értelmesen felhasználni.

Még egy megjegyzést szeretnék tenni ehhez a kérdéskörhöz. Nagy felelőssége van a kormánynak és a kormánypárti képviselőknek ebben a forrásátcsoportosításban. A felelősség tekintetében arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy ma a középfokon továbbtanuló diákok 60 százaléka szakképzésben tanul tovább. Nagyon jelentős többsége tehát a középfokú oktatásnak a szakképzés. Most pedig ezzel a törvényjavaslattal ebből a középfokú szakképzésből kíván a kormány forrásokat átcsoportosítani.

Ezzel azt üzeni, hogy ezek szerint nincs szükség erre a középfokú szakképzésre. Azt üzeni, hogy le kell állni az ilyen típusú fejlesztésekkel, nem érdemes oda forrásokat pumpálni, mert hiszen ez nem a fejlesztendő terület, hiszen a kormány innen forrásokat akar elvonni ezzel a törvényjavaslattal. Nyilván nincs ilyen üzenetszándéka, mert látom, a miniszter úr is jelzi metakommunikációs jelekkel, hogy nincs ilyen szándéka a kormánynak. Mégis ez a lépés az, hogy bizony innen elvon ez a törvényjavaslat nem kevés forrást, akár olyan mértékben is, hogy ez veszélyeztesse a középfokú szakképzést.

Én tehát ismét mérlegelésre, meggondolásra ajánlanám a miniszter úrnak és a munkatársainak az arányok kérdését és az átcsoportosítás irányának kérdését. Mi erre tettünk módosító indítványokat. Úgy tűnik, hogy az érveinket egyelőre még nem hallotta meg a kormány, de szükségét érezzük, hogy elgondolkodjon rajta.

A másik kérdés, amelyről szólnék, a 10. ajánlási ponttal függ össze. Ez a döntéshozatali szintek megváltoztatása, vagyis az ominózus regionális döntési szint kialakítása. Összességében, ha működnének, léteznének régiók Magyarországon, és ha az intézményrendszer működésének regionális metszetei kimunkáltak lennének, akkor természetesen a magam részéről nem opponálnék egy ilyen javaslatot.

Ami miatt módosító indítványt nyújtottunk be a képviselőtársaimmal, az az, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslatban megfogalmazott mostani lépésével elválasztja a forrásokról való döntés színterét az intézmények jelenlegi színterétől, merthogy ma a megyei szinteken létezik az intézményrendszer fenntartása, a forrásokról való állásfoglalás tekintetében meg a törvényjavaslat a regionalitás szintjét emeli be. Tehát elhúzza, eltéríti egymástól a két kérdést, ami megítélésünk szerint nagyon veszélyes. Lehetségesnek tartjuk, hogy az intézmények ne a megyékhez tartozzanak, hanem valamifajta regionális integrációban működjenek, és így kapcsolódjon össze a forrás és az intézményrendszer, de nagyon veszélyesnek tartjuk, hogy az intézményrendszer struktúrája és a forrásokról való döntés szintje eltér egymástól.

Ezért mi azt a javaslatot tettük, mivel Magyarország 2002. január 1-jéig vállalta, hogy az európai uniós normáknak meg fog felelni, függetlenül a csatlakozás tényleges dátumától, és ha ezt a vállalást teljesíteni tudjuk, akkor ez azt is jelenti, hogy 2002. január 1-jéig minden bizonnyal ki fognak alakulni a régiók teljes intézményrendszerrel, működőképességgel, döntéshozatali mechanizmussal; s ha ez így történik, akkor ebben a döntéssorozatban meg lehet vizsgálni és el lehet dönteni, hogy a szakképzési intézményrendszer, a szakképzési intézmények milyen viszonyba kerüljenek a regionális döntési mechanizmusokkal, testületekkel, az államigazgatás regionális szintjeivel. Addigra ki lehet alakítani egy olyan formát vagy olyan megoldást, hogy a forrásokról való állásfoglalás és az intézményrendszer fenntartói között ne legyen ilyen éles eltérés, mint amit ez a törvényjavaslat csinál.

Ezért azt javasoltuk, hogy maradjanak meg 2002. január 1-jéig a megyei szakképzési bizottságok a jelenlegi funkciójukkal, és a törvény regionalitásra szóló passzusai pedig 2002. január 1-jétől lépjenek hatályba, addig ugyanis előkészíthetővé válnak az ezzel kapcsolatos intézményi, döntési, államigazgatási kérdések, és szinkronba hozhatók az intézményrendszerrel.

Kérem a miniszter urat, fontolja meg, hogy nem lehet-e egy ekkora méretű intézményrendszer esetében biztosítani a szinkronitást. Nyilvánvaló, hogy ha egy ilyen menetközbeni durva beavatkozás átgondoltabb módon történik a rendszerbe, akkor például mi is tudnánk támogatni ezeknek a bizonyos regionális bizottságoknak a kialakítását. De ilyen prompt módon, ahogy ezt a törvény javasolja, és függetlenül mindenféle regionális struktúrától, úgy gondoljuk, hogy nem helyes lépés.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)