Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Horváth László képviselőtársunk őszinteségről beszélt, és felsorolta azt, amit az elmúlt tíz évben a gyöngyöspatai cigány gyerekek is megkaptak a kormánytól, ingyen tankönyvet, ingyen étkezést, felújított óvodát, felújított iskolát. Én feltenném a kérdést önöknek, hogy mit kaptak azok a gyerekek, azok a magyar gyerekek, akiknek a mai napig másik településre kell járniuk. Ők mit kaptak? Azt, hogy a mai napig az önök tízéves kétharmados kormányzását követően minden egyes nap azzal telik, hogy másik településre kell járniuk. Ez elfogadhatatlan, tisztelt képviselő úr!Tíz éve kormányoznak kétharmaddal, és tudják, hogy a digitális oktatás hogyan valósult meg Gyöngyöspatán? A tanárok által papír alapon kiosztott feladatlapokat egy iskola elé kihelyezett krumplisládába hordják vissza a családok. Nem viccelek, egy krumplisládába hordják vissza a papír alapon kitöltött feladatokat, már aki egyáltalán visszahordja.

Amikor Gyöngyöspatán jártam néhány héttel ezelőtt, akkor délelőtt 11 óra volt, amikor a cigánysorra is ellátogattam. Egyetlen gyereket sem hallottam, egyetlen gyereket sem láttam, aki éppen tanult volna. Ellenben az utca tele volt gyerekekkel. Négygyermekes anyaként én nagyon irigykedtem. Bevallom, nekem nem sikerült az elmúlt két-három hónapban, amikor otthon voltak a gyerekeim, bár csak kettő iskolás, azt teljesítenem, hogy délelőtt 11-re már mindenkit szélnek tudok ereszteni, mert készen vagyunk az összes feladattal, amit a pedagógusok elküldtek. Ott ilyen a tanuláshoz való hozzáállása sajnos ezeknek a gyerekeknek. Nem csoda, ha ennek következtében kialakul a spontán szegregáció.

Itt Hajdu László képviselő úrnak is válaszolnék. Nehogy már azok a családok legyenek a hibásak, akik elviszik a gyermekeiket ebből a környezetből, nehogy már őket vegyük elő! Sőt, ha normális országban élnénk, Gyöngyöspatán azoknak a magyar családoknak járna a kártérítés, akiknek el kellett vinniük a gyermekeiket onnan.

Ők azok, akik mindennap fölkelnek, elviszik egy másik településre a gyereküket iskolába, elmennek dolgozni, majd munka után szintén elmennek egy másik településre a gyerekükért iskolába, és hazaviszik őket, azért, mert ebben a faluban nem tudott az állam fenntartani egy olyan iskolát, amelyben ezeket a gyerekeket biztonságos, normális körülmények között tudhatták volna a szüleik. Ennyire egyszerű a helyzet.

Még olyan iskolarendszert működtetünk, és olyan jogszabályok léteznek Magyarországon tízéves fideszes kormányzást követően is, amelyek lehetővé teszik, hogy kártérítést kapjanak azok, akik miatt el kellett hagyniuk a szülőfalujukat ezeknek a gyerekeknek. Ez valami egészen elképesztően döbbenetes, és egészen elképesztő igazságtalanság! Nem azoknak járna kártérítés, akik a problémát okozták, hanem, ahogyan említettem, fordítva ülünk a lovon!

Ennek az egésznek a demográfiai vetületéről olvashatunk Pokol Béla alkotmánybíró könyvében, aki „Európa végnapjai” címmel írta meg azt, ami arra a diskurzusra jellemző, amely sajnos elfedi a valóságot. Ő a bevándorlás kapcsán írta, illetve Magyarországon a cigánykérdéssel kapcsolatban is a következőket: „Ezek a problémák a mindennapokban már több éve érezhetők voltak a széles tömegek számára, azonban a domináns média és a véleményformáló szellemi körök  éppúgy, ahogy itthon a cigánykérdést illetően  megtiltották őszinte megvitatásukat, és rasszizmussal vádolták meg azokat, akik fel merték vetni őket. Az elfedett, növekvő problémák azonban robbanásszerűen kitörtek az ezredforduló környékén.” Ez a helyzet az iskolai erőszakkal kapcsolatban is. Köszönöm a figyelmet.