Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Lehet, hogy én értettem félre önt, képviselő úr, de higgye el, nem tudom, hogyan jutottunk el ide, mert nekem önnel különösebb, komolyabb vitám nem volt. Amit ön elmondott, abban az esetben nem szerepelt, vagy legalábbis eddig én nem hallottam öntől, hogy két év különbség lett volna a kettő között. Én ezt automatikusan, ahogy itt hallottam, aszerint értelmeztem.

Hogy ebbe a megalázás dolog hogy kerül bele, azt nem tudom, mindenesetre én ettől a szótól már eleve ódzkodom, képviselő úr, de a primitívtől legalább annyira. De gondoltam, hogy a vita sorrendjét nem fogom... (Keller László felé fordulva.) Ön mondta ezt, igen, az én primitív megnyilvánulásom, még gondolkodtam is, hogy esetleg majd kérek egy személyes megtámadtatást, de gondolom, véletlenül csúszott ki.

Úgyhogy én tényleg még egyszer szeretném elmondani, hogy amit ön elmondott, azt én valószínűleg rosszul értettem. Ugyanakkor egyébként tételezzük fel azt az esetet, hogy van egy területi ellátási kötelezettséggel dolgozó háziorvosunk, akinek a gyereke tanul, akkor a gyermek ezt folytathatja, mi több, a háziorvos ebben a praxisban a gyermekével hosszú ideig együtt is dolgozhat.

Azt én nem tartom jónak - a képviselő úr egyébként ezt elmondta -, nem tartom helyesnek, és nem tartom követendőnek, hogy amikor egy háziorvos a területi ellátási kötelezettségből visszavonul nyugdíjba, akkor - elnézést a szóért - kimazsolázva kiemeljen valamilyen szempontból számára kedves pár száz kártyát, a többit pedig otthagyja, mert úgy gondolom, hogy ezzel egyrészt szaporodik a praxisok száma, másrészt megjelenik az a probléma, hogy hol van az az optimumhatár, ahol érdemes finanszírozni, rendelőt fenntartani.

És azért azt ne felejtsük el, hogy akárhogyan szépítjük, mindenképpen a magyar társadalom tartja fenn a rendelőket, amikor az egész egészségügyi rendszerben gondolkodunk, és erre mondtuk azt, hogy ez ilyen értelemben egy nemkívánatos jelenség. Ha persze nem követi társadalombiztosítási finanszírozás, akkor magától értetődő, hogy a szabad piacon mindenki rendelhet, de pénzért.

Köszönöm szépen.