Felszólalás adatai

Látszólag nagyon egyszerűnek tűnt az egész. Aztán utána a tisztelt kormánytöbbség ezt elkezdte bonyolítani. Nyikos képviselőtársam nagyon plasztikusan írta le, hogy ez a folyamat úgy történt, hogy előbb vélelmezték, hogy a költségek mégiscsak magasabbak, ehhez módosító indítványt nyújtottak be, majd most arról szól a zárószavazás, hogy ezt a módosító indítványt vissza kellene csinálni.

(16.20)

Amennyiben látszólag olyan egyszerűnek tűnt az egész, még nagy valószínűséggel a szocialista frakció is zavarban lett volna, hogy mit szavazzon, hiszen azt mégsem szavazhatja, hogy kormánytisztviselőknek ne legyen fizetésük; meg azt sem, hogy a költségvetés ne legyen rendben a maga hiányával. De most, látva ezt az immár bohózatba illő oda-vissza módosítás javaslatot, meg kell mondjam, tisztelt Ház, ez a törvényjavaslat, ezzel a hányatott sorssal minimum arra érdemes, hogy elutasítsák azok, akik a patkóban ebben a részében ülnek.

Már csak azért is, mert a Költségvetési Tanács, komolyan véve a feladatát, elkezdte vizsgálni azt, hogy az első számú módosításnak van-e valamiféle alapja. Magyarul, úgy működik-e a költségvetés módosítása, hogy odaírok egy számot, előbb a hasamra ütök persze erősen, vagy annak a számnak olyannak kell lenni, ami megalapozott, ami be is folyik a költségvetésbe. A Költségvetési Tanács azt állapította meg, hogy a hasra ütés dominált most ebben a kérdésben, tehát az a szám, ami oda volt írva a módosítóba, nem teljesíthető, nem reális, nem igaz. Köszönet érte a Költségvetési Tanácsnak, amely, úgy látszik, most komolyan vette a feladatát. Nem vették viszont komolyan a feladatukat azok, akik úgy gondolták, hogy el lehet játszani ezt a játékot. El lehet játszani úgy, hogy a parlament mindent elhisz vagy el kell hogy higgyen, hiszen nincs módjában ellenőrizni ezt a kérdést.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy illő volt elmondani ennek a hányatott sorsú kezdeményezésnek a teljes életpályáját, pedig olyan egyszerűen kezdődött az egész. Azt már csak megfontolásra ajánlom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy nagyon érdekes helyzettel állunk szemben. Kiderült ebből a helyzetből, mármint a pénzből és a foglalkoztatottak számából, hogy annyi bírság folyik be, ami a bírságolók bérezésére elegendő. Magyarul: itt, a költségvetés bevételi oldalán ennek az egyenlege nulla. Tudom, hogy a bírság nem arra való feltétlenül, hogy költségvetést növeljen, hiszen inkább az elrettentés, a megelőzés a feladata. Mégis, most képszerűen láttuk azt, hogy azért alkalmaztak az önkormányzatok, majd alkalmaznak most a kormányhivatalban kormánytisztviselőként embereket, hogy beszedjék azt a pénzt, ami arra elég, hogy kifizessék a bérüket. Ez egy nagyon szembeöltő és világos kép, úgy gondolom, megérne bizony vizsgálódásokat az, hogy hányszor, milyen esetben van ez így.

Összességében tehát azt gondolom, hogy miután ennek a törvényjavaslatnak a sorsát, amely nagyon egyszerűnek tűnt, a kormánytöbbség nagyon bonyolulttá, hadd fogalmazzak így, nevetségessé tette, úgy gondolom, támogatást ehhez adni minimum kockázatos.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)