Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FUZIK JÁNOS nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Vázeny pán predseda! Vázené Ná­rodné zhromazdenie! Tisztelt Elnök Úr!Tisztelt Országgyűlés! Április 12-én, a Felvidékről kitelepítettek emléknapján idéztük meg ismét annak a százezernyi magyar embernek a tragikus sorsát, akiket a csehszlovák-magyar lakosságcsere során űztek el szülőföldjükről. Hetven éve történt.

Az eseményekről a tájékozottabb közvélemény is leginkább annyit tud, hogy az 1946. február 27-én aláírt egyezmény értelmében Csehszlovákia annyi magyart telepíthetett át kényszerrel Magyarországra, ahány magyarországi szlovák önként jelentkezett áttelepülésre. Ez lényegében igaz. Mivel pedig némileg ismerem a szlovákiai magyarság II. világháborút követő kálváriáját, a „hontalanság éveiről” több dokumentumfilmet is forgattam, semmiképpen sem kívánok egyenlőségjelet tenni a kényszerű és az önkéntes áttelepülés közé.

Az ördög azonban itt is a részletekben lakik. Hogyan történhetett meg, hogy az egyezményben megszabott három hónap alatt 95 421 magyarországi szlovák iratkozott fel önként áttelepülésre úgy, hogy a túlnyomó részének ez korábban eszébe sem jutott? A csehszlovák politika célja egyértelmű és világos volt, már a kassai kormányprogram is előrevetítette: a németek után megszabadulni a magyaroktól is. Mivel a magyarországi szlovákok számát ugyancsak félmillióra becsülték, kézenfekvő megoldásnak tűnt a kikényszerített lakosságcsere.

A győztes nagyhatalmak szövetséges ellenőrző bizottságának védőszárnyai alatt március elején Budapesten kezdte meg működését a Csehszlovák Áttelepülési Bizottság, amely akkora propagandakampányt zúdított a mit sem sejtő hazai szlovákságra, amilyet még nem látott ez az ország. Három hónap alatt 133 településen 277 népgyűlést tartottak, a Magyar Rádió 266 műsora szólt hozzájuk, 60 hangversenyt rendeztek, 490 ezer brosúrát, 540 ezer röplapot és 790 ezer példány újságot terítettek. A szlovákokhoz felhívást intézett Eduard Beneš köztársasági elnök, a legmagasabb rangú szlovákiai politikusok és egyházi méltóságok jelentek meg a népgyűléseken. És mit hallhattak ezeken a mi szlovákjaink? Néhány idézet. „Az ezeréves magyar elnyomás után vár benneteket a szabadság, a szlovák anyaföld ölelő karja, a szlovák nyelv és kultúra kiteljesedése! Szlovákia az ígéret földje, Magyarország a feketézőké és spekulánsoké. Csehszlovákia győztes állam, Magyarország vesztesként került ki a háborúból, romokban hever, az infláció világrekordot dönt, és még háborús jóvátételt is kell fizetnie. Az áttelepülők hozzátartozóit a csehszlovák kormány visszahozza a Szovjetunió hadifogolytáboraiból és munkalágereiből. Ha most nem települtök át minden ingóságotokkal, a magyarok hamarosan 25 kilós batyuval űznek el titeket is, mint a németeket.”

Hát, így esett a megtévesztett és megfélemlített 95 ezer magyarországi szlovák önkéntes feliratkozása. A csehszlovák hatóságok számára az eredmény természetesen így is nagy csalódást jelentett, a feliratkozottaknak pedig ezernyi megpróbáltatást mindaddig, amíg jó tíz hónap múlva, 1947 áprilisában mindkét oldalról megindultak a vagonok. Addigra minden ötödik feliratkozott visszalépett, így összesen 73 273 magyarországi szlovák települt át Csehszlovákiába. Sokakra ott várt csalódás. Magyar falvakba kerültek, a kitelepített magyarok portáira.

(22.00)

Ők pedig Magyarországon természetesen az áttelepült szlovákok és az elűzött németek helyére.

A 90-es évek közepén Sládkovičo­vó­ban ‑ Dió­szegen ‑ forgattam egy áttelepült családnál, ahol az akkor már nem élő nagymama ott, Dél-Szlovákiában tanult meg magyarul a szomszédoktól. Valamikor odahaza, a dél-alföldi szlovákok lakta Pitvaroson erre 60 évig nem volt szüksége.

A Miskolc melletti répáshutai szlovákok még cudarabbul jártak. Nem a határ túloldalára kerültek, hanem 800 kilométernyire onnan (Az elnök csenget.), az elűzött németek után kiürült Szudéta-vi­dék­re. S mi maradt az áttelepültek után itthon, Magyarországon? Szétszakadt szlovák családok, megbomlott faluközösségek és egy megroppant nemzetiség, amely sohasem heverte ki ezt az önkéntes áttelepülést.

Dakujem za pozornost! Köszönöm a figyelmet! (Taps.)