Felszólalás adatai

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önmagáért beszél az, hogy a 2008-as költségvetés elfogadása melletti legfőbb érv a kormány részéről az, hogy végrehajtható.

De milyen intézkedés volt az, amit a szocialisták nem hajtottak végre, bármennyire őrültség is volt, akár az oktatást, akár az egészségügyet vagy a szociális területet, akár a kultúrát nézzük. Olyan rendeleteket hajtottak végre, amik szociális válsághoz és káoszhoz vezettek, ám ez egy szemernyit sem zavarta a szocialistákat.

Ez a kormány valóban úgy működik, ahogy a hírhedt balatonőszödi beszédben bevallotta Gyurcsány Ferenc. Akkor is beismerte, hogy fogalma sincs, hova vezetnek azok az intézkedések, amelyeket minden előzetes számítás, hatástanulmány nélkül megtesznek.

Ezért azt nem lehet a 2008-as költségvetés érdemének tartani, hogy végrehajtható, mert például kulturális területen az elmúlt években végrehajtották a jogtalan áfavisszatartást, a különböző csomagokat, a pénzelvonást, a maradványképzéseket is.

A másik érve a kormánynak a 2008-as költségvetés elfogadása mellett, hogy illeszkedik a konvergenciaprogram követelményeibe. Azt is mondják, hogy a konvergenciaprogramról akkor döntött az ország, amikor az Európai Unióba beléptünk; akkor vállaltuk azt, hogy előbb-utóbb az eurózónába is belépünk. Ez a kijelentés egész egyszerűen felháborító, hiszen amikor erről döntött az ország, akkor nem volt több, mint 11 százalékos GDP-arányos hiány, mint a Gyurcsány-kormány tevékenységének köszönhetően például 2006 végén. Amikor az EU-ba lépésről döntöttünk, akkor nem tudta senki, hogy a szocialista kormányok a magyar adófizetők megsarcolásával akarják helyrehozni azt, amit elrontottak.

Nézzük a 2008-as költségvetés elfogadása melletti harmadik érvet, amit a kormány hangsúlyoz! Eszerint reformokra van szükség, mert jelenleg feszültség van a valós szükségletek és a valós lehetőségek között. Ezért kell felülvizsgálni azt, hogy az állami feladatok finanszírozhatók-e a beszedett adókból, azaz a költségvetés tudja-e finanszírozni az egészségügyet, a szociálisan rászorulók ellátását, az oktatást, a kultúrát és a többit. Ez a munka a Gyurcsány-kormány szerint elkezdődött. Nézzük meg, hogy kulturális területen mit értenek hatékonyabb működésen, és vizsgáljuk meg, hogy mit ért azon a kormány, hogy elkezdődött a munka!

A kormány kiadott egy határozatot, amely a következő címet viseli, ez "az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről" szóló kormányhatározat. Ez célul tűzi ki a kulturális intézményrendszer átszervezését, hogy hatékonyabban, jobban, költségkímélően működjön. Ezzel szemben a Magyar Országgyűlés kulturális bizottságának ellenzéki és kormánypárti tagjai megállapították, hogy a kormányhatározat veszélyezteti a kulturális alapfunkciók ellátását, a kulturális intézmények működését, és a minisztérium számára sok területen végrehajthatatlan.

Megkaptuk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökének, a Széchényi Könyvtár vezetőjének, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum vezetőjének, illetve az Országos Idegennyelvű Könyvtár vezetőjének a levelét is, amely világosan fogalmazza meg, hogy a tervezett intézkedések ahelyett, hogy csökkentenék a költségeket, inkább meg fogják növelni azokat. Ezért azt mondtuk a kulturális bizottság ülésén, hogy vonják vissza a kormányhatározatot. A kulturális tárca vezetésének pedig javasoltuk, hogy ne hajtsák végre, mert megjósolhatatlan károkat okozna, a jelenlegi formájában ugyanis nem szolgálja sem a hatékonyabb, sem a költségtakarékosabb működést.

A kulturális miniszter mégis hozzákezdett a végrehajtásához. Nézzük, eddig milyen eredménnyel! Mára kiderült, hogy a végrehajtandó intézkedések legalább fele nem hajtható végre, mert drágább és kevésbé hatékony működés lesz az eredménye. A maradékot csak a kormányhatározat módosításával lehet végrehajtani, és amit eddig végrehajtottak, annak az eredménye erősen kétséges. Például nem látható, hogy a Műcsarnok, melyet a piacgazdaság viszonyai közé vezetett a minisztériumi kényszer, hogyan lesz képes működni.

Arra a pénzügyminisztériumi tisztviselő adott világos választ a kulturális bizottság ülésén, hogy akkor miért csinálták az egészet. A tisztviselő így foglalta össze az eredményt, szó szerint idézem a jegyzőkönyvből: "Tehát amikor nem végigvihető döntéseket hozott a kormány, akkor azt nyilván visszarendezzük, de összességében ez nem tud megtörténni. Tehát a pénz már nincs benne a rendszerben, illetőleg 2008 folyamán jön ki a rendszerből" - mondta ez a kormányilletékes.

Most itt van előttünk a 2008. évi költségvetés tervezete, és ebből az látszik, hogy pontosan fogalmazott a pénzügyminisztériumi tisztviselő, mert kivették a rendszerből a pénz egy részét, magyarul tovább csökkentik a kulturális támogatásokat.

Mit kellene tennie a magyar kormánynak, ha tényleg reformokat akarna bevezetni, és nemcsak a pénzkivonást tartaná szem előtt? Az államnak aktív szerepet kellene vállalnia a művészeti intézményrendszer létrehozásában és működtetésében. Nem bízhatja azt sem kizárólag a spontán piacgazdasági folyamatokra, sem pedig kizárólag az önszerveződésekre.

Első lépésként vissza kell adni azokat a milliárdokat, amit elvettek a kultúrától. Ahelyett, hogy pénzt vonnának el a kultúrától, inkább fokozottan kellene támogatni például a kulturális beruházásokat. Az Európai Unióban már közhely, hogy a kulturális örökségben - műemlékek, régészeti lelőhelyek, leletek, műtárgyak - rejlő fejlesztési potenciál kiaknázása számtalan előnnyel jár.

(15.10)

Ezért az Unióból érkező pénzek fogadásához a kulturális örökségre alapozott nemzeti léptékű fejlesztési terveket kell kidolgozni. Az eddigi gyakorlatot, amely a lobbiérdekektől tette függővé mind a pályázatok kiírását, mind a pénzek elosztását, egy átfogó fejlesztési terv keretén belül kidolgozott programokkal kell felváltani.

A kormány a közgyűjteményi területen sem térhet ki a fokozottabb állami szerepvállalás elől, vonatkozzék ez akár a fenntartóra, akár a szakmaiság érvényesítésére. A közgyűjteményeknek - mint a kulturális örökség befogadó- és bemutatóhelyeinek és mint közösségi tereknek - társadalomszervező erejük van. A múzeumok társadalmi szerepének átalakításában való közreműködés mellett segíteni kell a megfelelő struktúra kialakítását és a legjobb támogatási formák megteremtését az önkormányzati intézményekben. Nem megfojtani kell az intézményeket.

Könyvtáraink is olyan közösségi teret biztosítanak, amelyek a települések számára a fejlődés egyik sarokkövét jelentik. Nemcsak kulturális, de szociális szempontból is fontos, hogy programokkal töltsük meg könyvtárainkat is. A hazai levéltári hálózatban őrzött írott kulturális emlékek pótolhatatlan jelentőséggel bírnak a nemzeti emlékezet és identitás számára. Éppen ezért a kulturális kormányzatnak biztosítania kellene az állami, önkormányzati, egyházi, magán- és szaklevéltárak számára az állományvédelemhez és a restauráláshoz, informatikai fejlesztéshez, illetve a raktározáshoz szükséges központi forrásokat és pályázati pénzeket.

Mit tesz ehelyett a Gyurcsány-kormány? Kulturális területen már a 2005-ös évben - főleg a maradványképzési kötelezettség miatt - az elfogadott költségvetés számai és a tényleges folyamatok között hatalmas volt a szakadék. Ez a tendencia tovább folytatódott, 2007-ben már majdnem minden kulturális költségvetési tétel csökkent, ráadásul felgyorsult az infláció, így tovább romlott az intézmények és szervezetek költségvetési helyzete. Závecz Ferenc szakállamtitkár elismerte, hogy az évről évre ismétlődő maradványképzéssel az egyszeri forráskivonás összege eltűnik a tárcától és így az intézményektől is. Ezzel súlyos forintmilliárdokat vettek el a magyar kultúrától. 2006 előtt évekig jogtalanul vonták meg a kulturális intézményektől és szervezetektől az áfa-visszaigénylés lehetőségét, így évi körülbelül 3 milliárd forinttal rövidítették meg a magyar kultúrát.

Mit mutat a 2008. évi költségvetés tervezete? A 2008. évre benyújtott költségvetés jórészt változatlanul hagyja a 2007. évi megszorításokat. És ez a legnagyobb baj. A kormány állítása szerint vannak a költségvetésben előremutató elemek. Szerintük ilyen, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Színház több évre előre meghatározott támogatást kap. Ám a támogatás összege gyakorlatilag változatlan, azaz az inflációt is számítva garantáltan csökken.

Ma a kulturális intézmények azt tarthatják legnagyobb eredményüknek, hogy biztosan csökkenni fog a költségvetésük az elkövetkező években. Így becsülik meg a szocialisták a magyar kultúrát. Ráadásul fontos kérdés, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány a törvényekkel, köztük a filmtörvény szellemiségével nem összeegyeztethető módon működik.

Én átgondolnám azt, hogy érdemes-e ilyen nagy összeggel támogatni egy olyan közalapítványt, amely nem tartja magát a törvény betűjéhez és szelleméhez sem. A magyar film ügyét támogatni kellene, csak nem biztos, hogy ezen a struktúrán keresztül.

Fontos döntés, hogy a Nemzeti Kulturális Alap bevételeit garantálja a kormány 2008-ra - ez benne van most a költségvetésben -, de teszi mindezt azért, mert képtelen volt időben átalakítani a járulékoltatás rendszerét, hiszen 2005 óta már világosan látszik, hogy a fogyasztói szokások átalakulása és a technikai fejlődés következtében csökken a beszedhető járulék összege. Ám a kormány nem tett semmit azóta, így újabb milliárdoktól esett el a kulturális terület.

A megyei önkormányzatok és a települési önkormányzatok kulturális célú támogatása kevesebbet fog érni. A költségvetési törvény 3. számú mellékletében megtalálható normatívák és az 5. számú mellékletben, az ÖTM-fejezethez tartozó mellékletekben meglévő normatívák nem változnak, azaz reálértéken legalább 4 százalékkal csökkennek; hasonlóképpen az önkormányzatok színházi célú támogatásainak előirányzata, ahogy a zenekarok és az énekkarok támogatása is. Ilyen módon, ezzel a költségvetési szerkezettel gondolva nemcsak a kulturális, hanem más területek támogatásával is önkormányzati területen tulajdonképpen az történik, hogy nemcsak az önkormányzatokat, hanem egyúttal az önkormányzati kulturális intézményrendszert is magára hagyja a kormány.

Nagyon súlyos folyamatok zajlanak. Csak idézek egy interjút: "Tulajdonképpen senki nem tesz semmit, pedig ha az ország első zenekarának nincs pénze, és mi nem kaphatjuk meg azt, amit 2001 végén birtokoltunk, és ami egyébként nem volt olyan nagy összeg, akkor csődeljárást kell indítani" - mondja Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezetője a most megjelent Zenekar című újság egyik interjújában. Amiért idézem ezt a gondolatot, az az, hogy úgy gondolom, a magyar kultúrát költségvetési értelemben is konszolidálni kell, részben erről szól ez a gondolat is.

A polgári kormány időszakában, például 2001-ben jelentős támogatáshoz jutottak a magyar kulturális élet szereplői. Ezzel ellentétben 2004-ben csak lopakodó, azóta pedig durva, szemérmetlen pénzkivonás történik a magyar kulturális életből. Ezt nem engedheti tovább az Országgyűlés, ezért mondom azt, hogy konszolidálni kellene a területet. Van miért, az elmúlt évek hibás folyamatai miatt. De ennek a konszolidációnak sajnos, nyoma sincs a 2008-as költségvetési javaslatban, ezért átfogó módosító indítványokat nyújt be a Fidesz-frakció, hogy a kultúra visszakapja azt a támogatást, ami jár neki.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)