Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik évezred elején, az ezeréves múlttal rendelkező magyarság a rendszerváltozás után tizenegy évvel remélhetőleg megengedheti magának azt az elgondolást, amely szerint elérkezett az ideje a nemzeti öntudat felerősítésének.

Mielőtt az ezzel kapcsolatos gondolataimat kifejteném, egy levélidézetet olvasok fel "A biológia magyar úttörői" című könyv bevezető részéből. "Kedves jó Barátom, én ismerem ezt a nyomorult Európát a Dnyesztertől a Pireneusokig, és állítom önnek és bárkinek, hogy nem ismerek különb népet, mint a magyar." Ezt írta P. Schultes bajor botanikus Kitaibel Pálnak 1815. május 20-án.

Korunkban, sokszor szolgalelkűen is, a Nyugat felé fordulunk, azt tekintjük példaképnek. Ennek ellenére sem hallottunk arról, hogy a Nyugaton élő nagy népekben milyen erősen él a nemzeti öntudat. Gondolok itt elsősorban Franciaországra, Angliára, de az Amerikai Egyesült Államokra is, amelyek állampolgárainak, ha más országokba teszik be a lábukat, szinte glóriaként lebeg a fejük felett az a nemzeti öntudat, amely néhány esetben kisebb népeknél is a felsőbbrendűség érzését sugározza. Vannak nemzetek, amelyek száz évnél rövidebb múltjukra is büszkék, esetleg arrogánsan nyilatkoznak hazánk ezredévéről.

Ide kívánkozik a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István mondása: "Egy nemzetnél sem vagyunk alávalóbbak." Ezt az igazságot ugyancsak ő támasztja alá azzal a gondolatával, hogy "minden nemzet értékét a kiművelt emberfők sokasága biztosítja." Az az érzésem, hogy ebben a vonatkozásban is lehet kellő okunk arra a nemzeti önérzetre, amelyet fél évszázadon keresztül a szolgalelkű politika igyekezett eltiporni a gyalázkodásával és történelemhamisítással, azt szuggerálva a nemzet öntudatába, hogy bűnös nép vagyunk, tehát mindenkinél alávalóbbak.

A kiművelt emberfők sokaságáról hazánkkal kapcsolatban világstatisztikát lehet összeállítani. Ebben nemcsak a Nobel-díjasok nagy száma, hanem a világ minden részébe szétszóródott különféle tudósok, idegen államok egyetemén dolgozó professzorok, zenei vonatkozásban, sportban és képzőművészetekben alkotó magyar szellemiség adja a pontos mércét.

Előző évszázadunk legkiemelkedőbb eseménye az 1956-os magyar forradalom volt, amellyel kapcsolatban idegen hatalmak megfigyelői részéről csodálatos megnyilatkozások láttak napvilágot, kiemelve azt a rendkívüliséget, amellyel egy kis nemzet szembeszállt a világ akkor legerősebb hadseregével és a világon legnagyobb tért nyerő szellemiségével, a bolsevizmussal, egyúttal a kezdő lendületet adta meg annak a világviszonylatban történt felbomlásához. Az előző korszak bolsevista rendszerében ezt még emlegetni is tilos volt, büntetés terhe alatt. De legyünk arra is büszkék, hogy a világ minden részében felszínre került bolsevista forradalom kegyetlen pusztításai ellenére akadtak vér nélküli forradalmak is, amelyek mind hazánk nevéhez kapcsolódnak, így az 1848-as márciusi, majd az 1956-os októberi forradalom után az 1990. évi vérmentes forradalom, amely kaput nyitott a vasfüggönyön át egy szabadabb, felszabadultabb élet felé, a hozzánk hasonló sorsban szenvedő, megszállt országok részére is.

Most már láthatjuk, van kellő okunk a megfelelő nemzeti önérzetre anélkül, hogy ezzel bárkit is bántanánk, vagy alsórangúbbnak tekintenénk. Minden nemzet lételeméhez elkerülhetetlenül szükséges a nemzeti öntudat és önérzet fenntartása, amelyhez szorosan kapcsolódik a nemzetben való gondolkodás kritériuma is. Erre kiemelten nagy szükség van, különösen a napi politikában, amely sokszor nem tud a nemzet szintjére felemelkedni, hanem politikai csatározásokban, egyéni vélt vagy valós sérelmek felszínre hozásával eltiporja a nemzetben való gondolkodást.

Amikor a nemzetről, tehát hazánk jövőjéről van szó, minden politikusnak kötelessége túltenni magát azokon a sérelmeken, amelyek sokszor elborítják gondolatait, megfeledkeznek a nagy és nemes célokról, pedig azok a nemzet jövőjét hivatottak szolgálni. Szinte kötelességszerű, hogy a nemzet politikáját intéző személyek rendelkezzenek olyan önuralommal, amelyik képessé teszi őket személyi ambíciójuk vagy bosszúvágyuk kielégítésének a mellőzésére, azzal a gondolattal, hogy "a haza minden előtt."

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)