Felszólalás adatai

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A kommunizmus áldozataira való emlékezés és az áldozatok képviseletében megszólalók tiszta felkiáltásaira és feljajdulásaira adott bolsevista hörgések nagy cinizmussal vágták a társadalom szemébe, hogy elmaradt a rendszerváltás. Ugyanis ha még mindig ekkora kollektív gátlástalanság nyilvánulhat meg, hogy nem lehet semmi kétségünk: az egykor halálra ítélteket újra halálra ítélnék, s velük együtt most már azokat is, akik szóhoz engedték jutni őket, akkor ez valami nagy-nagy igazságtalanság fennállását bizonyítja.

Most azok hörögnek, akik miatt a nemzet 45 évig lenini hátramenetben volt, s akik Európa történetében példátlan vérfürdőt rendeztek munkások és értelmiségiek körében. Most olyanok követelnek egyenlő elbánást, méltányosságot, demokráciát, akik ezeket a fogalmakat hírből sem ismerték addig, amíg hatalmon voltak, és most is nyomban elfelejtik, mihelyst a teljhatalom a kezükbe kerül. Tőlük beteg, felemás a mai magyar keszeg demokráciánk. A puszta jelenlétüktől meg attól, hogy természetesen vannak köztük, akik számára egyéni viselkedésük következtében vannak mentő körülmények, de felmentés nincs, mégis az egész társaság felmentést kér, hogy a teli zseb mellé, a bankárbirtok és a privatizált cementgyárak mellé a halálba taszítottak és a megnyomorítottak elnézését és odaadó háláját is elkönyvelhesse. Ezt a mellvéden állva szokták meg, amint nagy fekete kalapokban és tányérsapkákban áldást osztottak a hódoló tömegnek - meg virslit - a tönkretett életek fejében.

Emlékszem, a "Tovariscsi, konyec" plakátunkat nem fogadta ilyen hörgés, mint most ezeket a szép, tiszta szavakat. Most már könnyű hörögni, mert az élet tele van bántó igazságtalanságokkal: a TV közpénzből eltartott, de semmilyen gyatra munkáért felelősségre nem vont alelnökei havi egymillió átlagbért kapnak, akkor, amikor a köztársasági elnök fizetése hatszáz és néhány ezer forint; és amikor a Magyar Nemzeti Bank 90 vagy 150 milliárd elherdálásáért ebéddel búcsúztatott, hálálkodó hirdetésekkel körülnyaldosott elnöke havi 8-10 milliós jövedelmet takarított be, tehát évente a ráadásokkal együtt mintegy 100 milliót, akkor, amikor közben iskolás gyerekek nem reggeliztek és kiszédültek az iskolapadból (Moraj és közbeszólások.); és akkor, amikor csak azok háborodhattak fel a halálra ítélt asszony gyönyörű és az ő felelősségüket firtató szavain, akik a halálra ítélést és a hozzátapadó rendszert 44 évig szolgálták - illetve szolgálják ma is.

Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: ezek nem demokráciát, tisztább viszonyokat követelnek, hanem a hatalmat követelik! Ezeknek változatlanul nincs más programjuk, csak a hatalom megszerzése! Ezek, ha kell, lenyalják a kutyatejet a sarlóról, vagy egymáshoz vágják a kalapácsot, csak övék legyen a hatalom! (Moraj.) Ezek sem alul, sem felül nem adtak hozzá semmit a nemzet életéhez, ezek csak gyilkolnak és rabolnak, és most fel vannak háborodva, mert félnek, hogy ha a társadalom meghallja a tiszta beszédet, ők elvesznek. Hogyan mer a halálra ítélt megszólalni, amikor ők már választások sorával ütötték magukat milliárdos demokratává?!

Az a rendszer, tisztelt Ház, amelyben a saját gyilkolásaikat mindig igazolni és feledni kész, rózsaszínbe privatizált demokraták lehetnek, az a rendszer rossz, azt meg kell változtatni.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiból. - Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)