Felszólalás adatai

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Először a preambulumhoz, illetve a 27-28. ajánlási pontban foglalt módosítókhoz szólnék hozzá.

Nagyon csodálkozom azon, hogy Kökény Mihály képviselőtársam, illetve Vojnik Mária, akik nem is olyan régen gyakorlóorvosok voltak, olyan (Dr. Vojnik Mária: Most is gyakorlóorvos vagyok!) kiszorítónak érzik a preambulum orvosokra vonatkozó meghatározását.

Az eddigi vitából azért látható, hogy szabad orvosválasztásról beszélünk általában és nem szabad nővérválasztásról, és még kevésbé beszélünk szabad csoportpraxis-választásról. A köztudatba ez valahogy így ment át; nem véletlen, hogy a praxisnak meghatározó része az orvos. Nem tudom, volt gyakorló orvosokként ezt az privilégiumot miért érzik privilégiumnak - ez az egyik.

A másik, amit Keller László képviselőtársam az imént mondott, hogy kiszorításról szólna a 27-28. módosító javaslatban megfogalmazott szöveg. Nem! Praxis és praxis között bizony nagy különbség van! Béki Gabriella képviselőtársam, tessék elképzelni egy olyan praxist, amelyiknek a két szélső pontja között - területi ellátási kötelezettség nélkül működő praxisról beszélek vidéken, most inkább a vidékről beszélnék, de a fővárosról is beszélhetnék -, mondjuk, 60 kilométer van. Nem tudom, a nagy betegcentrikusság és a szabad orvosválasztás jegyében jó-e az, ha az ilyen praxisok megmaradnak. Bizonyos, hogy hosszú távon nem jó, ha ezek a praxisok megmaradnak; és nem azért, mert bárkit is ki akarunk szorítani.

Egyrészt hosszú távon ez jogszerű lehet, mindenféleképpen a betegek érdekét szolgálja. Ne tessék elfelejteni: a betegek érdekét, akik annak idején, '92-93-ban nem biztos, hogy feltétlenül a szabad orvosválasztás jegyében kapták meg az orvosukat, egyszerűen sok esetben - annak idején, '92-93-ban gyakran fogalmaztak így, de később is, s '94-98 között ezt a helyzetet nem tudták kezelni - odaragadt néhány orvoshoz a kártya.

Ezen kollégák között van olyan is, aki már régen a pálya elhagyásán gondolkodik, már csak az életkora miatt is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) A zömük ilyen. Tovább fogom majd később folytatni. Köszönöm.