A felszólalás szövege:

DR. DÁVID IBOLYA igazságügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Célszerűbbnek tartanám, ha most válaszolnék az elhangzott kérdésekre, semmint a szavazás előtt, ezért engedjék meg, hogy az egész csomaggal kapcsolatban, az egész módosítással kapcsolatban mondjak néhány gondolatot.

A törvényjavaslatunk célja a polgári törvénykönyv és a polgári perrendtartás megfelelő módosítására irányult. Egy olyan jogszabályi keret kialakítását kívánjuk elérni, amely csak a legszükségesebb mértékben korlátozza az érintettek személyi szabadságát, döntési autonómiáját, ugyanakkor biztosítja, hogy gyors és egyben alapos, megfelelő jogi garanciát tartalmazó eljárásban történjen döntés a gondnokság alá helyezésről. Én nagyon örültem annak, hogy az általános vitára bocsátás kapcsán valamennyi párt egyhangúlag támogatta ezt az előterjesztésünket, elismerve ennek a belföldi szükségességét, és elismerve azt is, hogy az Európa Tanács 1999. február 23-án elfogadott a cselekvőképtelen nagykorúak védelméről egy ajánlást, és ez az előterjesztés, amely önök előtt van, ennek az Európa tanácsi ajánlásnak minden szempontból megfelel.

A törvényjavaslathoz az általános vita lezárásáig csak az SZDSZ és az MSZP nyújtott be módosító javaslatot. Mindösszesen 52 darab ilyen módosító indítvány érkezett. Ezek alapját a Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezet észrevételei és javaslatai képezik, amelyeket egyébként mi magunk is ismerünk.

A részünkről a módosító javaslatok közül többek között támogatható volt az az indítvány, hogy a bíróság a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés esetén, amennyiben a belátási képesség hiánya nem általános jellegű, ne azokat az ügyköröket jelölje meg ítéletében, ahol a cselekvőképesség fenntartható, hanem azokat határozza meg és indokolja, ahol a cselekvőképességet korlátozni kell. Ezt az indítványt is egyébként két ellenzéki képviselő nyújtotta be, Hack képviselő úr és Csákabonyi képviselő úr.

Ugyanakkor támogatható még az a javaslat, hogy cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés esetén is legyen fő szabály a határozat kötelező felülvizsgálata, amely csak akkor mellőzhető, ha az érintett személy belátási képességének hiánya kétséget kizáróan véglegesnek tekinthető. Ilyen van, mert ilyen a súlyos mértékben értelmi fogyatékos személyek meghatározott köre.

Bár ezek a módosító javaslatok tartalmilag helyesek, és egyetértettünk velük, támogathatóak, azonban megfogalmazásukban, kodifikációs és technikai szempontból több helyen is pontatlanok voltak, illetve ezek a javaslatok annyiban voltak hiányosak, hogy amikor ez érintett a törvényben egy másik szakaszt, akkor ezeket a korrekciókat nem hajtották végre. Erre tekintettel dr. Csáky András képviselő úr számos kapcsolódó módosító javaslatot nyújtott be. Mi magunk az eredeti javaslatot ezekkel a kiegészítő vagy csatlakozó észrevételekkel és módosító javaslatokkal együtt támogathatónak tartjuk.

A nem támogatható módosító javaslatok közül számomra külön említést érdemel, ami ma is itt többször elhangzott, Csákabonyi Balázs képviselő úrnak és Hack Péter képviselő úrnak az a javaslata, hogy a jövőben a gondnokot ne a gyámhatóság, hanem a bíróság rendelje ki. A javaslatukat azzal indokolják, hogy ez nagyobb garanciát biztosít a visszaélések elkerülésére. Ez a javaslat részemről és a tárca részéről sem támogatható, mivel a bíróságnak nincsenek olyan eszközei és a bíróságnak nincs lehetősége annak a személyi körnek a vizsgálatára, amely a gondnokság kirendelésénél számításba jöhet. Ezen túlmenően, ha a bíróság rendelné ki a gondnokot, neki kellene határoznia a visszahívásról, felmentésről, illetve az új gondnok kirendeléséről is, ami a bíróság nagyfokú leterhelését eredményezné.

Kiélezett vitapont az, hogy a törvényjavaslat értelmében a gondnokoltakról az országos számítógépes nyilvántartás elkészül, és ez a nyilvántartás az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalához kerül. A nyilvántartásból az tájékozódhatna, aki jogi érdekét igazolja, vagy legalábbis valószínűsíti. Az adatszolgáltatás tényét a rendszerben rögzítik, és a jogellenes adatkérés következményeit a felvilágosítást kérő viseli.

Jelenleg a bíróságokon lehet informálódni, illetve a gondnokság alá helyezésről hirdetmény jelenik meg a bíróságon, valamint a jegyző hirdetőtábláján is. A módosító javaslatok szerint ez sértené a személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Hack Péter képviselő úr módosító javaslata arra irányul, hogy csak a gondokság alá helyezett kérhessen igazolást arról, hogy gondnokság alatt áll-e vagy sem.

A javaslat azért nem támogatható, mivel a forgalom biztonsága, de az érintett személy érdeke is megkívánja a törvényjavaslatban szereplő jogi megoldás megvalósítását. A hatóságok, bíróságok számára is biztosítani kell, hogy eljárásuk során indokolt esetben maguk is hiteles forrásból informálódhassanak az érintett személy cselekvőképességéről. Szeretném megjegyezni, hogy mi ezt a törvényjavaslatot megküldtük észrevételezésre, és az adatvédelmi biztos szakmai véleményét kértük. Az adatvédelmi biztos úr a törvénytervezetben foglalt megoldásunkkal egyetértett.

A törvényjavaslat tárgyalásának megkezdését követően az adatvédelmi biztos - korábbi egyetértését megváltoztatva - már inkább a módosító javaslatban megfogalmazottakat támogatta; bár szeretném aláhúzni, hogy egyetlenegy alkotmányos aggályt nem fogalmazott meg az adatvédelmi biztos a második észrevételében. A levélben foglaltakra tekintettel ugyanakkor támogattunk egy olyan jellegű kapcsolódó módosító javaslatot, amely szerint a nyilvántartásból csak az informálódhat, aki jogi érdekét igazolja. A jogi érdek valószínűsítése nem elég.

A módosító javaslatok bizottsági vitája során a bizottságok támogatták a kormány álláspontját az egyes indítványokkal kapcsolatban. Az alkotmányügyi bizottság ülésén azonban egy kérdésben a módosító javaslatot benyújtó képviselők korrigálták javaslatukat. Ennek értelmében a cselekvőképesség definíciója a törvényi javaslathoz képest úgy módosulna, hogy ahhoz nem szükséges, hogy az érintett személy belátási képessége állandó jelleggel hiányozzon, elég, ha tartósan. Egyetértek Fazekas képviselő úr szavaival és mindazokkal, akik ezt a bizottsági ülést végigülték, hogy ez egy nagyon rögtönzött javaslat volt. Mi, az Igazságügyi Minisztérium a bizottsági ülésen ezt a módosítást nem támogattuk, a bizottság ennek ellenére ezt megszavazta. Elvi akadálya nincs egy ilyen támogatásnak, de a szakértőink vizsgálják azt, hogy szükséges-e és van-e egyáltalán értelme annak, hogy ezt az egyébként már eddig bevett fogalmat a jövőben másként értelmezzük és másként használjuk.

Én ezeknek a módosító javaslatoknak a támogatása mellett kérem a tisztelt képviselőket és kérem a tisztelt képviselőcsoportokat, hogy támogassák az általunk benyújtott, cselekvőképességgel és gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztésünket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! Az általános vita során 55 módosító indítványt nyújtottak be kedves képviselőtársaim a gázközművagyonnal kapcsolatos törvényjavaslatunkhoz, ezek között volt bizony néhány kardinális is, amely a törvény koncepcióját és tárgyi hatályát lényegesen érintette. Pontosan ezért tárgyalásokat kezdeményeztünk, és az egyeztetések idejére nem kérte a kormány a törvényjavaslat napirendre tűzését, de a féléves jogalkotási programunknak ez része, és bízom benne, hogy a tavaszi ülésszakon befejezzük ennek a törvénynek a tárgyalását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig négy ütemben sikerült a gázközművagyonnal kapcsolatos készpénzfizetést kifizetnünk. 616 önkormányzat részesült közel 17 milliárd forint készpénzkifizetésben, 590 önkormányzat ebből már teljes egészében megkapta a készpénzkifizetés járandóságát. Jelenleg, elmondhatom, a 616 önkormányzat közül összesen 4 önkormányzat nem fogadta el a felajánlott határozatunkat, 3 pedig nem vette fel még a pénzt. Én azt hiszem, hogy ez egy rendkívül jó arány, amely bizonyítja azt, hogy ugyan a törvény a sok módosító indítvány miatt késlekedik, de az önkormányzatok a számukra legfontosabb részhez, ahhoz a részhez, amely a készpénzfizetés, már hozzájutottak.

A képviselő úrnak a második kérdésével kapcsolatban, a TÖOSZ által kért 2 százalékos jutalék vagy sarc vonatkozásában, nem tudom megítélni azt, hogy milyen jogalapja van a TÖOSZ-nak erre.

(14.30)

A képviseletet egyébként mint érdekképviselet köteles ellátni. Ha tudnám a jogalapját a 2 százalékos sikerdíjnak, akkor talán a megítélése is egyszerűbb lenne számomra. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Azok az egyeztetések, amelyek jelenleg is folynak, nemcsak jogi egyeztetések és nemcsak szakmai egyeztetések, hanem a gázközműigények felmérésével kapcsolatos újabb felmérés, amelyet egy interauditor kft. végzett el. Ez folyik ma, és ezért késlekedett valójában a tél folyamán, hogy az Országgyűlés elé kerüljön ennek a törvénytervezetnek a részletes vitája.

Magam is nagyon sok ilyen megállapodás aláírásán vettem részt, és az a tapasztalatom, hogy az önkormányzatok a kapott pénzt szinte kivétel nélkül beruházásra fordították, és mindenféle pártállásra való tekintet nélkül azt a megoldást, amely egy kormányhatározat alapján az előleget kifizette, helyesnek tartották.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): (Hordozható mikrofonba, nem a miniszteri helyéről.) Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, megoldottuk, bár nem tudom hirtelen hamarjában, hogy melyik székből kellene erre válaszolnom. Ugyanis 1999-ben megkezdtünk egy korrupcióellenes-csomagot az ENSZ-szel együttműködve. Aki az internetet olvassa, látta azt a kormányhatározatot, amelyben 27 pontban megjelent, hogy civil szervezeteknek, kormányzati szervezeteknek a kormány milyen programot adott májusi határidőre, ami alapján szeptemberre az Országgyűlés elé fogjuk terjeszteni. Az, hogy egyéves késlekedés volt az előterjesztésben, annak köszönhető, hogy az ENSZ tavaly márciusában hirdette meg a globális korrupcióellenes programját, és a magyar kormány volt az első, és azóta is az egyetlen, amelyik csatlakozott ahhoz, hogy külső szakértőkkel együtt - tehát nemcsak hazaiakkal - végezzünk Magyarországról egy olyan részletes felmérést korrupciós ügyben, amely egy biztos alapot nyújt számunkra ahhoz, hogy milyen eszközökkel, milyen területen lehet a megelőzés érdekében a legtöbbet tenni.

Tisztelt képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy azóta is mindennap a korrupcióellenes csomaggal kapcsolatban dolgozunk, és nekem nagyon fontos az is, amit önök leírtak, hogy a kormányzati korrupció fontos, de a korrupciónak minden szintje, nemcsak a kormányzati, a gazdasági életben, a közéletünkben, az igazságszolgáltatásban és az életünk minden területén nagyon fontos, ezért mi egy átfogó programot dolgoztunk ki.

Befejezésül annyit szeretnék elmondani, hogy amikor ezt a programot elkezdtem megcsinálni, akkor a magyar közvélemény életében a megkérdezettek közül minden megkérdezett második helyre sorolta a korrupciónak mint a társadalomra legveszélyesebb jelenségnek a pontszámát 1999-ben. Ma a nyolcadik helyen van, képviselőtársaim. Ezzel együtt vállaltuk a program elkészítését. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormány egyetért azzal és támogatja, hogy a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollja alá kerüljön az előterjesztők kérésének megfelelően.

Köszönöm szépen.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Kedves Képviselőtársaim! Többszörösen nem vagyok könnyű helyzetben, elsősorban azért, mert az elmúlt időszakban nyolc bizottságnak volt lehetősége arra, hogy az országgyűlési biztosok beszámolóját megvitassa. Ezek a bizottságok, nyolc ilyen bizottság le is folytatta ezt a részletes vitát.

Azért sem vagyok könnyű helyzetben, mert háromszor húsz percben elhangzott biztosi véleményekre kellene alig húsz percben egy olyan esszenciát adni, amely kitér az itt elhangzottakra, és valójában nemcsak az itt elhangzottakra, mert itt három olyan részletes beszámolóról van szó, amelyről nem esett szó, amely nemcsak értékét tekintve súlyos, de bizony oldalszámait tekintve is egy hatalmas jelentés, amiért szeretnék mindenekelőtt köszönetet mondani.

Az elmúlt esztendőkben, hasonlóan a korábbi évi beszámolókkal kapcsolatos jelentésekre adott válaszok csaknem egy szokványos fordulattal kezdődnek, amit Kaltenbach úr úgy fogalmazott meg, hogy az ilyen beszámoló alkalmat ad arra, hogy évről évre a törvényhozás és a végrehajtó hatalom is tükörbe nézzen.

Ma azonban nemcsak arról van szó, hogy egy egyéves jelentésnek és arról való beszámolásnak vagyunk a tanúi, hanem valójában a biztosok hatéves tevékenységük lenyomatát is megörökítik az utókor számára. Nemsokára lejár ugyanis a mandátumuk, ugyanakkor kell majd a törvényhozásnak egyfajta folyamatosságot biztosítani az ombudsmanok utódlásában.

Az ilyen pillanat egyébként mindig alkalmas arra, hogy átfogó értékelést tegyünk az elmúlt két kormányzati cikluson átívelő időszakról. Ebben az értékelésben teljesen természetesen nem hanyagoljuk el az adott kérdések érdemi ez évi áttekintését sem.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1999. évi beszámolójáról tartott plenáris vita során az elmúlt évben az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatát idéztük. Most óhatatlanul ez a "déja vu" érzés fogott el. Az Alkotmánybíróság ugyanis korábban többször leszögezte: a parlamenti ellenőrzés szervei, közöttük a parlamenti biztosok a mai parlamentáris rendszerű állam parlamenti ellenőrzésének olyan intézményei, amelyek feladata, hogy a végrehajtó hatalom tevékenysége során a törvények uralmát és az állampolgárok jogvédelmét biztosítsák. Ennek most azért különös a jelentősége, mert az Alkotmánybíróság legutóbbi, már ez évi határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította az intézményről szóló törvény egyes rendelkezéseit.

(10.20)

Bizonytalan tartalmúnak ítélte az ombudsman által vizsgálható szervek körében az államhatalmi és az igazságügyi szerv, továbbá a bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv kategóriáit. E szövegrészeket 2001. december 31. napjával meg is semmisítette. Az Alkotmánybíróság szerint az államhatalmi szerv kifejezés tartalma nem egyértelmű. Azt a látszatot kelti, hogy az országgyűlési biztosok hatáskörébe tartozik az Országgyűlés közhatalmi tevékenységének felülvizsgálata is. Ez azonban értelemszerűen nem lehet ombudsmani jogkör.

Az Alkotmánybíróság az igazságügyi szerv fogalmával kapcsolatban is hasonlóan foglalt állást. E kategóriát fogalmilag tisztázatlannak minősítette, mert azt gyakorta az igazságszolgáltatási szervek szinonimájaként értik. Idézem: a bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerv kifejezés tartalma is hatályosnak minősült. Az Alkotmánybíróság e döntése egyfelől új helyzetet teremtett az országgyűlési biztosoknak, ugyanakkor igen komoly kihívás a törvényhozás számára is. Közelebbről azt a követelményt állítja fel, hogy a törvény az ombudsman által vizsgálható szervek körére egyértelműen azonosítható szervi hatályt állapítson meg. Jelenleg az Igazságügyi Minisztérium éppen azt vizsgálja, hogy milyen módon lehetne úgy meghatározni az ombudsman által vizsgálható szervek körét, hogy az ne tegye szükségessé a törvény rendszeres módosítását, de mindenkor egyértelmű legyen, hogy az adott közhatalmi struktúrában mely szerv vizsgálható és mely szerv nem.

Azt, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mennyire jelentős szerepet tölt be, alátámasztja Gönczöl Katalin asszony beszámolójából az is, hogy az előző évihez képest közel 12 százalékkal emelkedett a beékezett ügyek száma. A beszámoló szerint ez több mint 6 ezer panaszügyet jelentett, ami iktatásra került a hivatalban. A panaszok jellege szerint szembetűnő, hogy tovább csökkent a valamely sérelmezett döntést kifogásolók aránya, ugyanakkor tovább nőtt a sérelmezett eljárást kifogásolóké. Ez jelzi, hogy egyre inkább tudatosodik mindenkiben: míg a döntések orvoslására csak igen-igen kevés esetben van az országgyűlési biztosnak lehetősége, addig az eljárás kifogásolására már - mint egy klasszikus ombudsmani panasztípus - bizony van.

Az eljárások elhúzódása miatti panaszok száma az elmúlt öt évben szerencsére folyamatosan csökkent. Ez bizonyára összefügg a lefolytatott ombudsmani vizsgálatokkal és a hatóságok munkamoráljának, munkaszervezési technikájának javulásával. A korábbi évek beszámolóinak hagyományát követve kifejezetten korrekt a beszámoló írásos és szóbeli részének is az objektivitása.

Nem kizárólagosan a visszásnak is ítélt esetek között, hanem számos más olyan esetet is találunk, amelyben a vizsgálat alapján nem volt megállapítható az alkotmányos jogok sérelme.

A beszámoló hangsúlyozza, hogy 1513 vizsgált ügy közül 37 százalékban a hatóság eljárása megfelelt az alkotmányos követelményeknek. Jól jelzi az ombudsmani intézmény mind szélesebb elfogadottságát, hogy a vizsgált hatóságok egyre inkább tekintetbe veszik az országgyűlési biztos tevékenységét és javaslatait. A számszerű adatok ezt úgy tükrözik vissza, hogy míg az 1995 és '98 közötti évek átlagában a megtett ajánlások 52 százalékát, '99-ben 64 százalékát, 2000-ben már 71,5 százalékát fogadták el a megszólított hatóságok.

Megítélésem szerint ez is mutatja annak a folyamatnak a kiteljesedését, amit már a korábbi években is megállapíthattunk. A vizsgált szervek mindinkább tudomásul veszik az ombudsman szerepét, jelentőségét, tevékenységét, és azt egyre kevésbé tekintik indokolatlan beavatkozásnak. Felismerték azt, hogy az ombudsmani kezdeményezések és ajánlások az állampolgári jogok védelme mellett a hatóság működésének a javítását is egyidejűleg szolgálják. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy az ombudsman nem a hibakeresés céljával közelít a vizsgált szervhez és ügyhöz, hanem a jóindulatú, a segítőkész és a segítőkészséget hangsúlyozó közreműködést, egyfajta sajátos alapjogi mediációt is felvállalva.

Szélesebb összefüggésben megállapíthatjuk, hogy ebben a jogállamiság nagyon fontos eleme érhető tetten. Ahogy az Alkotmánybíróság már a rendszerváltozás első időszakában kimondta, a jogállamiság tény és folyamat egyszerre, e filozófiai súlyú igazságot az ombudsmani intézmény elfogadottságának erősödése bizonyítja számunkra.

Most, ebben a viszonylag rövid időkeretben szeretnék néhány tárgyi esetre is kitérni. A biztosok azon javaslatáról, amely a gyermekét az inkubátorban elhelyező anya jogi helyzetének megítélésére és rendezésére irányul, konzultációt javasoltunk. Bár ellentétesek az álláspontok, azok közelítése érdekében már sor került az első szakmai megbeszélésre. Ezt követi a Szociális és Családügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség bevonásával a következő szakmai egyeztetés.

Mikola miniszter úrnak a biztos asszonyhoz intézett levele egyértelművé teszi a hajléktalanok fővárosi ellátása tárgyában kialakult kormányálláspontot, bár azt el kell fogadnom, hogy részleges annak megoldása, hogy a kórházból elengedett, már gyógyultnak vagy éppen félgyógyultnak minősülő hajléktalanoknak mi legyen a sorsa. Vannak ugyanis hajléktalanházak, azonban ezek a hajléktalanházak nem alkalmasak a beteg további otthoni kezelésére és gyógyítására, itt a köztes állapotra tesz javaslatot Mikola úr a levelében.

A mozgáskorlátozottak akadálymentes közlekedése a következő ilyen fontos kérdés. Itt két területen jelentős előrelépés történt, az egyik a sporttörvény kapcsán, amely kimondta, hogy sportlétesítmények csak úgy építhetők, hogy a fogyatékos sportolók és a nézők számára is megközelíthető legyen. Ugyanakkor törekszünk arra, hogy ez a sporton túlmenően az élet valamennyi, különösen az újonnan épített középületek területén kiteljesedjen.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának igen fontos másik javaslata a fogvatartási szabályok egységesítésére irányult. Jelenleg ugyanis eltérő rendszerben őrzik a rendőrségi fogdában, a katonai fogdában, valamint a büntetés-végrehajtási intézetben előzetesen fogva tartottakat. E körben a minisztériumom már készíti azt a módosított rendszerű és egységességre törekvő új szabályozást, amely megfelelően rendezi a biztos asszony által kifogásolt körülményeket. Ennek keretében egyébként az igazságügyi, a honvédelmi és a belügyi miniszteri rendelettervezetek már elkészültek.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. évi parlamenti beszámolója kiemelten foglalkozik a kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény felülvizsgálatának a kérdésével. Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága 1999-ben ad hoc bizottság létrehozásáról döntött a vonatkozó törvény felülvizsgálatára, illetőleg a módosításhoz szükséges feladatok koordinálására, végrehajtására. A Hargitai János képviselő úr vezetésével jelenleg is működő bizottság elkészítette a törvény módosításának a koncepcióját.

Az előkészítő munkában aktívan közreműködtek a szaktárcák, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, az országgyűlési biztos úr és a kisebbségek országos önkormányzatainak a képviselői. A bizottságban lefolytatott viták után a bizottság az Igazságügyi Minisztériumot kérte fel a normaszöveg államigazgatási egyeztetésére. A tárca az előterjesztés egyeztetését elvégezte, s erről tájékoztatta is a bizottságot. Ugyanakkor a tervezettel párhuzamosan elkészült a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló önálló törvénytervezet is a Belügyminisztérium gondozásában. A kisebbségi önkormányzati vezetők a választójogi törvény sarokpontjaival azonban nem értettek egyet. Miután a bizottság csak a kisebbségek teljes egyetértését bíró törvényjavaslatot kíván a Ház elé vinni, az egyeztetéseket e téren is tovább kell folytatni.

Korábban Kaltenbach országgyűlési biztos úr kezdeményezte egy kisebbségi antidiszkriminációs törvény kidolgozását.

(10.30)

Álláspontja szerint ennek az aktualitását az Európa Tanács 2000/43. irányelvének elfogadása, valamint a tanács európai emberi jogi egyezményéhez kapcsolódó újabb kiegészítő jegyzőkönyv előkészítése adja meg. Ez a fejlemény időszerűvé tette a diszkriminációellenes hazai jogalkotás és jogi szabályozás ügyét.

A kérdés sürgős tárgyalását egyes, a Magyar Köztársaság külpolitikai megítélését nem előnyösen befolyásoló események is felgyorsították. Az Igazságügyi Minisztérium ezért egy antidiszkriminációs bizottságot hozott létre. E bizottságnak az a feladata, hogy a hazai jogrendszert tekintse át abból a szempontból, hogy az tartalmaz-e olyan diszkriminációs rendelkezéseket, illetve tartalmaz-e olyan joghézagokat, amelyek lehetőséget adnak a hátrányos megkülönböztetésre. A bizottság tagjai - akik többségükben a szaktárcák képviselői - megvizsgálják az ágazatukat érintő jogszabályokat. E felmérést követően a csoport megtárgyalja, véleményezi és összegezi a szaktárcák megállapításait. Csak a vizsgálat lezárását követően születhet majd politikai döntés arról, hogy szükséges-e kezdeményezni az Országgyűlés előtt egy önálló átfogó antidiszkriminációs törvényt, vagy éppen elegendő az ágazati törvények módosítása.

E kérdés kapcsán azonban szem előtt kell tartanunk az Alkotmánybíróságnak azt a határozatát, amely leszögezte: nem állapítható meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség önmagában azért, mert a jogrendszerben nincs egy átfogó, a diszkrimináció valamennyi területét szabályozó törvény, hanem a diszkriminációellenes szabályozás ágazatilag tagoltan, különböző jogszabályokban jelenik meg. Tény, a Magyar Köztársaságban a legmagasabb jogforrásban, az alkotmányban meghatározott általános tilalom az összes megkülönböztetést valószínűsítő, jogilag megragadható tényt és körülményt lefedi, ehhez kapcsolódóan pedig az ágazati jogszabályok sokrétű szankciórendszert tartalmaznak, ezért megalapozottan nem állítható, hogy a kérdést csak és kizárólag egy átfogó antidiszkriminációs törvény megalkotásával lehet megfelelően és alkotmányosan rendezni. Számomra még az is említést érdemel, hogy a jelenlegi uniós tagállamok is csak 2003. július 19-ig kötelesek áttekinteni és rendezni e tárgyban a szabályozásukat.

Végül rátérnék az adatvédelmi biztos úr beszámolójára. A jelentés bevezetőjében beszámol arról, hogy az Európai Unió bizottsága szerint a tagállamokon kívül Magyarország - Svájccal együtt - az Európai Unió adatvédelmi irányelvének megfelelő védelmet biztosít a személyes adatok számára. E tekintetben tehát az Unió hazánkat már befogadta, ami Magyarország nemzetközi elismertsége terén jelentős eredmény. Egyetértünk azonban az adatvédelmi biztos úrral abban, hogy nem állhatunk meg ezen a ponton. A beszámoló ugyanis kifejti, hogy míg az adatvédelem terén folyamatosan fejlődik az adatkezelők részéről támasztott konzultációs igény, addig az információszabadság területén már nem tapasztal jelentősebb előrelépést, holott az információs ipar fejlődése, térhódítása új kihívást jelent a magángazdaságban és a közigazgatásban egyaránt.

A konkrét, a kormány jogalkotási tevékenységét érintő ajánlások között megemlítem a központi illetményszámfejtéssel összefüggésben a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium és az adatvédelmi biztos között kialakult vitát. Ennek eredményeként az Igazságügyi Minisztérium aktív közreműködésével már törvénymódosítási javaslat is elkészült a számfejtés adatvédelmi kérdéseinek a megoldására.

Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot, hogy az adatvédelmi biztos úr az Alkotmánybírósághoz fordult a határregisztrációs rendszerben történő adatgyűjtés alkotmányossága kérdésében. E körben magunk is nagy érdeklődéssel várjuk az alkotmányőrök döntését.

A kormány kifejezetten az adatvédelmi biztos ajánlásának a figyelembevételével készítette el az egyes fontos és további ilyen jellegű tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló törvény módosítására tett javaslatát, melynek tárgyalása és elfogadása éppen most van az Országgyűlés előtt.

A közérdekű adatok nyilvánosságával összefüggésben a beszámoló kifejti: bár történtek lépések az üzleti titok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága ütközésének feloldására, de eddig megoldás nem született. A kormány éppen ebben az évben kidolgozta a korrupcióval szembeni állami stratégiát, és ez a csomag nemcsak arról szól, hogy a nagymamától örökölt néhány dolog bevallásával kapcsolatban a vagyonnyilatkozatokra helyezné a hangsúlyt, hanem bizony ennek kardinális területei vannak például a közbeszerzés, a pártfinanszírozás területén, és még sorolhatnám azt a 27 pontot, amelyik meghaladja a vagyonnyilatkozatok körét.

Ennek a stratégiának az 5. pontja kimondja, meg kell vizsgálni, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságának alkotmányos alapelvére figyelemmel a jogszabályok szerint üzleti, bank-, értékpapírtitokként minősülő adatok köre szűkíthető-e, különösen a közvagyonnal gazdálkodás területén. Javaslatunk szerint indokolt áttekinteni az üzleti titokra vonatkozó szabályokat, és azokat összhangba kell hozni a közérdekű adatok nyilvánosságának követelményével. A vizsgálat eredményéhez képest el kell készíteni és a kormány elé kell terjeszteni a szükséges jogszabály-módosítás tervezetét. Azt, hogy a kormány hangsúlyosan szerepelteti a megoldás szükségességét, az adatvédelmi biztos úrnak a kérdés rendezésére való törekvését ismeri el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a bevezetőben említettem, ilyen rövid időn belül nagyon nehéz általános és egyedi tanulságokat is párhuzamosan szemléltetni. Az időm lassan a végére jár - ami húszperces volt -, ezért végezetül csak egy dolgot szeretnék megemlíteni: a kormány nevében szeretném megköszönni az országgyűlési biztosoknak és munkatársaiknak az elmúlt évi, illetőleg nemcsak az elmúlt évi, hanem az elmúlt időszakban kifejtett munkájukat, tevékenységüket, amellyel nemcsak a végrehajtó hatalom, nemcsak az Országgyűlés, de a magyar állampolgárok érdekvédelméhez is igen nagy mértékben hozzájárultak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Két mondatot szeretnék mondani. Az első az, hogy miután a köztársasági elnök úrnál egyeztetések folynak, én nem kívánok abba beleszólni, hogy kik lesznek az ombudsmanjelöltek, de a képviselő úr ne beszéljen arról, hogy az ombudsmanok leváltásáról van szó.

A helyzet az, hogy a mandátumuk lejárt, és itt ombudsmanválasztásra készülünk. Az, hogy ez újraválasztás vagy választás lesz, eldöntendő kérdés, de azt sugallni, hogy itt bárki leváltja a mindannyiunk által egyébként közmegelégedésre feladatát végző ombudsman asszonyt és a két ombudsmant, erről szó sincs. És kísértetiesen emlékeztet ez a "leváltás"-hangulat engem arra, hogy amikor a Magyar Nemzeti Bank elnökének lejárt a megbízatása, akkor Antall miniszterelnök úr más személyt jelölt, és csak arról harsogtak az ellenzéki képviselők akkor, hogy leváltották a Magyar Nemzeti Bank elnökét. Ma újraválasztás van, és egy demokráciában, ahogy a képviselő urat is a helyén, ahogy engem is, négyévenként vagy újraválasztanak minket, vagy nem. Ne mondjuk azt, hogy leváltjuk az egyébként köztiszteletben álló személyeket; egy újraválasztás előtt állunk, ahol mindenkinek nyitott a pálya arra, hogy jobbnál jobb személyeket jelöljünk vagy válasszunk meg erre a méltó feladatra.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Szomorú vagyok, mert ez olyan, mint a hólabda, és egy idő után nem lehet megállni. Nem lehet megállni azért, mert nem hagyhatom azt sem szó nélkül, amit Hack képviselő úr elmondott, hogy mi az alkotmánybírákkal kapcsolatban beláttuk és mi javasoltuk azt, hogy az alkotmánybírák újraválaszthatósága szűnjék meg - ez volt az egyik indok - és ehelyett fölemeljük az alkotmánybírák mandátumát. Igen, azért, mert az ellenzéki pártok kijelentették, generálisan kijelentették az alkotmánybírák mandátumának lejártakor, hogy soha egyetlen alkotmánybírónak nem fogják meghosszabbítani a mandátumát. (Zaj.) Szélmalomharcot nem fogunk vívni, ezért előterjesztettünk egy olyan javaslatot, mert a mindenkori kétharmad... (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Két percem van. A mindenkori kétharmad támogatására van szükség, ezért akkor elfogadtuk azt, amit önök generálisan kijelentettek, hogy egy alkotmánybírónak nem fogják a mandátumát meghosszabbítani. Kár volt azt a korábbi gyakorlatot egy ilyen generális kijelentéssel megszakítani, mert nem hiszem, hogy az Alkotmánybíróság azon elnöke, akit utóbb a köztársasági elnök a legmagasabb kitüntetéssel tüntetett ki munkájának elismeréséért, a munkájának további ellátására nem lett volna alkalmas.

Kár ebbe a vitába belemennünk szerintem, mert ez nem a mai vitánk tárgya, de akkor még egyszer szeretném elmondani: itt arról van szó, hogy az ombudsmanok megbízatási ideje járt le, és arról van szó, hogy a következő jelölésekben kik lesznek azok, akik erre a méltó posztra megkapják a lehetőséget. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Többször szó esett az antidiszkriminációs törvényről, ennek szükségességéről, mi több: hivatkozás is elhangzott.

Kurucsai képviselő úr felszólalásával egyébként nagymértékben egyetértve, egy mondata azért megragadt a fülemben, hogy európai direktíva előírja az önálló törvény alkotását egy önálló antidiszkriminációs törvényre. Nincs ilyen előírás. Az Európa Tanácsnak van egy irányelve, ez az irányelv azonban nem teszi azt szükségessé, hogy ez milyen formában történjék meg. Vizsgálják meg a tagállamok azt, hogy a nemzeti jogukban milyen diszkriminációs problémák vannak, de az említett uniós irányelv abban nem foglalt állást, hogy ez milyen szabályozási technikával történjen: egy egységes diszkriminációellenes törvénnyel vagy pedig ágazati törvényekkel.

(15.30)

Egyébként egész Európában összesen két olyan ország van, ahol ilyen általános diszkriminációs törvény van.

Ugyanerre az antidiszkriminációs törvényre hivatkozott Fodor Gábor képviselő úr, amikor Kaltenbach biztos úr javaslatát támogatta. Abban a vitában egyszer már elhangzott, hogy miért nem támogatjuk ezt a javaslatot: azért, mert ez csak a romakérdéssel foglalkozott. (Bauer Tamás: És?) Ez egyébként egyéb problémákat is felvetett volna, ha egy ilyen diszkriminációs csomag csak a romákkal foglalkozik.

A másik, amit ön is említett, Kósáné Kovács Magda elnök asszonynak a javaslata. Ez ettől már szélesebb volt, de amire az Igazságügyi Minisztériumban egy bizottságnak megbízást adtunk, az egy teljes körű joganyagnak az áttekintését jelenti, pontosan ennek az európai irányelvnek az alapján, és a gyakorlati érvényesülésnek az áttekintését is jelenti. A kormány egyébként nyitott szakmai kérdésnek tekinti ezt az ügyet, és ennek a szakmai munkának a befejeztével tesz majd javaslatot a szabályozási technikára. Ebben a bizottságban Kaltenbach Jenő biztos úr is és Kósáné Kovács Magda elnök asszony is meghívottként vesz részt, és szívesen várjuk az észrevételeiket.

Még két dologra szeretnék reagálni.

Lezsák Sándor felszólalása közben bekiabálás volt, hogy nem vettek fel a zámolyi romák ilyen támogatást. Vettek föl. Többen, személyesen vagy a képviselőik útján vettek fel segélyeket, ezt az önkormányzati felvételi ívekkel egyébként bizonyítani lehet, és erről a polgármester úr közvetlenül tájékoztatott engem mint a kisebbségekért felelős minisztert.

Amit Fodor képviselő úr elmondott, abban mi egyetértünk; mind a három kormánynak, de nem csak mind a három kormánynak, ötszáz évre visszamenőleg adósságunk van romakérdésben; mind a három kormánynak megvolt és megvan a maga lehetősége arra, hogy valamit tegyen. Ami nem szép dolog, az az egymásra mutogatás, hogy kinek a gondja-baja nagyobb. Én emlékszem a Rádió utcára. Senkinek nem hiányzott az a probléma sem, amikor 1996-97-ben egy lerombolt ház kapcsán, egy pattanásig feszült romakérdés kapcsán igen nehéz helyzetbe került nemcsak az önkormányzat, hanem az akkor kisebbségekkel foglalkozó kormányzat is, hogy milyen jó megoldást tud vállalni. Nyilvánvalóan nem ildomos ilyenkor egymásra mutatni; közös a felelősségünk abban, hogy a roma felzárkózás érdekében - nem azért, mert az Unió elvárja tőlünk, hanem azért, mert a nemzeti felzárkózásunknak is ez az egyik sarkalatos pontja - minél több roma vegyen részt az oktatásban, minél több roma vegyen részt képzésben, mert az egész problémának a gyökere abban rejlik, hogy alulképzettek, és hogy az alulképzettségük következtében igen nehéz a munkahelyhez jutásuk.

Még egy dologra szeretnék kitérni, ez a harmadik, ami egyébként igen nagy kihívást jelent: a Magyar Köztársaság csatlakozása az Európai Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményéhez, valamint a regionális vagy a kisebbségi nyelvek európai chartájához. Mindkét nemzetközi dokumentum előírja a részes államok számára, hogy a kisebbséghez tartozók, illetőleg a kisebbségi nyelveket beszélők jogainak érvényesülését elő kell segítenünk - ezzel egyetértünk. Ez a két dokumentum azonban arról is rendelkezik, hogy a kisebbségeket megillető jogok igénybevétele nem lehetséges a kisebbséghez tartozás vállalása és kinyilvánítása nélkül. A hazai kisebbségpolitikai gyakorlat és a nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumok rendelkezései között van bizony egy komoly ellentmondás, ennek az ellentmondásnak a feloldására nézve az elkövetkező hosszabb években közösen kell gondolkodnunk arról, milyen megoldásokat tudunk tenni. Ahogy azt Kurucsai úr mondta, reményeink szerint a mostani felmérésben már nem lesznek benne azok a félelmek, hogy a kisebbségek nem merik vállalni a kisebbséghez való tartozásukat. Talán már most el kellene kezdeni - és ez szintén közös felelősségünk - pontosan megismertetni a kisebbségi önkormányzatokkal és a kisebbségekkel a keretegyezmény és a nyelvi charta teljes szövegét ahhoz, hogy néhány év múlva, amikor regisztrációra kerül sor, akkor ne újként álljunk ez előtt a probléma előtt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Két dologra szeretnék reagálni. Az egyik az antidiszkriminációs bizottsággal kapcsolatban elhangzott rendkívül rossz kicsengésű mondat, hogy a tett halála a bizottság. Remélem a képviselő urak akkor is erre gondolnak, amikor az általuk óhajtott vizsgálóbizottságokról beszélnek. (Taps a kormánypártok soraiban. - Bauer Tamás: Talán ezt nem kellett volna mondani, mert a Házszabály...)

Egy biztos: ha az emberben megvan az a jóindulat, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben a civil szervezetektől kezdve az egyetem képviselőjéig, a különféle pártok képviselői, az Országgyűlés erre hivatott bizottsága részt vegyen egy olyan szűrőmunkában, mint amilyen ez a bizottsági munka... - ez a bizottság egyébként tegnap másodszor ülésezett. Én tegnap elolvastam azt a jelentést, amit az ülésezésről kaptam, ahol elnök asszony is ott volt. Valójában minden minisztérium rövid időn belül befejezte ezt a szűrőmunkát, senki nem arra utazott ezen a bizottsági ülésen, hogy az időt el kell húznia. A minisztériumok egyébként szóban és írásban beadták a saját megállapításaikat, és ki is tűzte ez a bizottság 2001 júniusára a következő ülését.

Én azt hiszem, hogy ha egy Unió megengedheti azt magának, hogy a törvények átvilágítására 2003 júniusáig adjon saját tagállamainak időt, akkor néhány hónapos bizottsági előkészítés feljogosíthat minket is arra, hogy egy alapos munkát végezzünk. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy az Alkotmánybíróság döntésének alapján nem vagyunk mulasztásos alkotmánysértésben, és nincs olyan kötelezettségünk, hogy egy diszkriminációs törvényt készítsünk, elegendőek az ágazatiak.

Nekem nem posztom miniszterként összehasonlítani a jelenleg hatályban lévő magyar, de a diszkrimináció ellen ható jogszabályokat azzal a román tervezettel, amely jelenleg vita alatt áll. Szerintem a magyar jogrendszer kétszer akkora védelmet nyújt most, a mostani formában, mint az az összesített anyag, amit egy törvény formájában nyújtottak be ma - amely a román antidiszkriminációs törvény -, hiszen mindenütt a szankcionálás az, ami legnagyobb problémát jelenti, és a legnagyobb differenciáltságot kell hogy jelentse.

Azt pedig, amit Bauer képviselő úr mondott, egyenesen visszautasítom, és kikérem magamnak, hogy azt feltételezze képviselő úr rólam, hogy én a zámolyi romák ellen adatokat gyűjtök. Én magam újságolvasó ember voltam, azt olvastam, hogy többen kifogásolták a településen élők közül, hogy a zámolyi romák miközben Strasbourgban menedékjogot kérnek, Magyarországon különféle atrocitásoknak és üldöztetésnek vannak kitéve, rendszeresen hazajárnak fölvenni a segélyeiket. Én, egy jóindulatú állampolgár meg egy jóindulatú miniszter, aki egyébként a kisebbségekért felelős, ezt nem akartam elhinni, és rögtön azt mondtam, hogy ezt csak a polgármester úr tudja majd megcáfolni, hogy ilyen nem lehet, hogy aki kimegy Strasbourgba, és a hazai viszonyokat kifogásolja, az utána hazajön személyesen is, és fölveszi ezt a pénzt.

Képviselő úr, nagyon sajnálom, de tévedtem. Tévedtem, mert visszajöttek a zámolyi romák, nem zavarta őket a hazai nehéz körülmény, és a 2000-ben fölvett szociális segély két személy esetében 146 ezer forint volt, és a 16 gyermek után fölvettek 325 ezer forintot, még egy gyermekvédelmi támogatás volt, 24 ezer forint, amiért hazajöttek. Én nem akartam elhinni, és azt szerettem volna, ha a polgármester úr az ellenkezőjéről győz meg, hogy akinek ilyen szomorú a helyzete a falujában, az többet nem teszi be oda a lábát.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Babitsnak van egy nagyon szép verse erre vonatkozóan: "Azzal, hogy magam ajtót nyitottam, ajtót nyitottam annak is, hogy velem is megtörténjék."

Szóval, képviselő úr, magamtól ilyet ki nem találtam volna, hogy azért jöjjön létre egy bizottság - ahogy ezt az ön szavaival elmondta -, hogy ezeket a problémákat elodázzuk. A bizottságnak mindenkor megvan a maga felelős munkája és a munkaterülete - legyen az egy vizsgálóbizottság -, de ne feltételezze azt, hogy egy minisztérium ilyen horderejű kérdésben csak azért hoz létre egy bizottságot, hogy időt nyerjen vagy a problémát elodázza.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném hangosan is megismételni azt, hogy mi nem kívánunk az elszakított nemzetrészen élő magyarjainknak többet, mint amit mi is jó szívvel biztosítani tudunk az itt élő kisebbségeknek. S ha ön a névhasználatot és az anyakönyvezést említette, akkor szeretnék ezen a területen magam is megmaradni.

A "Magyar utónévkönyv" bővítése során már eddig is bekerültek a felvehető nevek körébe a Magyarországon élő kisebbségek nevei, így lehetőség van arra, hogy a kisebbségi szülők szabadon dönthessenek kisebbségi keresztnév választásáról is. Az új típusú személyazonosító igazolványoknál lehetőség van a kisebbségi családi és utónév feltüntetésére. A kisebbségi nyelvű anyakönyvi kivonat kiállítására is lehetőség van. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának implementációja is megkövetelte e terület felülvizsgálatát, így a vonatkozó előírások fokozatosan jelennek meg a magyar jogszabályokban. Nem kívánok részletesebben kitérni az oktatásban, az anyanyelvhasználatban és az egyéb kérdésekben az egyéni személyeket, illetve csoportokat megillető és az identitásukat segítő akár kulturális, akár oktatási programokra.

Viszont még egy dologra szeretnék kitérni. A képviselő úr említette a jelentés rendőrséget érintő részét. Kezemben tartom belügyminiszter úr észrevételét mint olyan, aki a kormányban ezt a feladatot magamra vállaltam. Ezzel kapcsolatban a jelentés a közvetlen diszkrimináció tipikus eseteinek tárgyalása során kitér arra, hogy a hivatalos személy által elkövetett közvetlen diszkrimináció általában önálló bűncselekmény, amelyeket a rendőri atrocitás vagy brutalitás címkével illetnek. 2000-ben a rendőri intézkedés miatti 14 panaszbeadvány száma ebben az összefüggésben elgondolkodtató, amelyből összesen 9 ügyben merült fel a bántalmazás vagy a rendőri zaklatás gyanúja. Ez a szám egyébként elenyészőnek tűnik a Magyarországot emberi jogi szempontból értékelő különféle szervezetek jelentéseiben összefoglalt számadatokhoz képest. Tekintettel arra - s ebben egyetértek képviselőtársammal is -, hogy a jelentés nem tartalmaz e vonatkozásban konkrét megállapításokat a Belügyminisztérium felelősségi körébe tartozó szakmai szervezetek tevékenységét illetően, így ennél részletesebb véleményalkotásra a jelentéssel kapcsolatban a kormánynak nem volt lehetősége.

Köszönöm szépen.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a sajtószabadság nevében tiltakozzam az ellen, hogy a Magyar Nemzet olvasói meg a Népszabadság olvasói meg a Magyar Hírlap olvasói... Tisztelettel jelentem, én mindegyik lapnak az olvasója vagyok, és a magyar újságolvasók nagy többsége szívesen forgatja ezeket a lapokat, és nagyon nem szeretik, ha bekasztolják őket valamiféle újság mögé, mintha az önállóan egyfajta értékrendiséget tükrözne.

Ezt meghaladóan én magam is olyan törvényt szeretnék elfogadtatni az Országgyűléssel, amely élvezi nemcsak az országgyűlési képviselőknek, de a magyar társadalom többségének a bizalmát is. És miután tíz, idestova tizenegy év óta - mert én tizenegy évvel ezelőtt voltam először Sitkén, amikor végre megünnepelhettük a hősök napját a rendszerváltozás után - oly békében megfér május utolsó vasárnapján a hősök napján való emlékezés, függetlenül attól, hogy volt törvény vagy nem volt törvény, soha senkinek nem szúrt szemet az, hogy miért ünnepeljük május utolsó vasárnapján a hősök napját - mert ennek van egy hagyománya. Márpedig egy nemzeti konzervatív, magát jobbközépnek nevező polgári kormányzás ragaszkodik a hagyományaihoz, és szeretné tiszteletben tartani azt a korábban kialakult gyakorlatot is, azt a tíz éve töretlen gyakorlatot, hogy Magyarországon május utolsó vasárnapján a hősök napját ünnepeljük, amely nap egyébként a gyermeknap is, de ahogy most, a hétvégén én is részt vettem néhány rendezvényen, láttam, hogy remek jól megfér ez a kétféle ünnep egymással.

Az, hogy az 1924-es törvényre emlékeztet bárkit is az, hogy akkor ünnepelték a hősök napját - nyilván egy olyan időponthoz kellett kötődnie a dátumnak, amely az első világháború utáni időpont. Másodsorban pedig az a kérése (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) részemről nem támogatható, hogy március utolsó napja kerüljön erre az ünnepre kijelölésre, ebből adódóan talán annak sem érzem szükségét, hogy az összes többi módosító indítványára reagáljak, képviselő úr.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! Két perc nagyon kevés ahhoz, hogy valójában arról beszélgessünk - és ez egy filozófiai kérdés -, hogy az adott kormánytöbbség hogyan érvényesíti a jogalkotáson keresztül a saját maga programját, a saját maga értékrendjét.

Ha ezt a képviselő úr úgy fogja fel, hogy ez valaminek a ráerőltetése a többségre, akkor a demokrácia, és a demokrácia írott és íratlan szabályai alapján a megválasztott többség, az általa a programjában és az értékrendjében vállalt dolgok megvalósításának egyik eszköze a jogalkotás. Ez egy kivételes eszköz, mert ritkán szoktunk ilyen törvényekkel élni; emléktörvényeket ritkán alkotunk, azonban ritkán is éljük meg azt az ezredéves évfordulót, ami az elmúlt másfél évben többször adott nekünk erre alkalmat.

(20.20)

Minden jogalkotás egyfajta értékközvetítés, mi több, a mindenkori parlamenti többség értékrendjének az akaratát tükrözi. Mint ahogy az előző kormányzat értékrendjének az akaratát tükrözte az is, hogy az élettársi kapcsolatot hitelesítették az azonos nemű személyek között. Ezt mi akkor nem fogadtuk el, a mi értékrendünkkel ez akkor szemben állt, önök ezt támogatták, többségben voltak, törvény született ebből.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni: a képviselő asszony említette, hogy legyen mindenkié ez a törvény. Ameddig el lehetett menni a Szent Korona-törvényben, én minden kompromisszumra hajlandó voltam. A legnagyobb kompromisszum mellett is elértük azt, hogy öt vagy hat képviselőtársuk megszavazta ezt a törvény. Végül is nem szavazták meg sem a szabad demokraták, sem a szocialisták, de bebizonyosodott, hogy valójában a Szent Korona-törvény és a korona áthozatala a Magyar Országgyűlésbe, találkozott a magyar társadalom többségének az akaratával. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bebizonyosodott az is, hogy azok a félelmek, hogy nem fogják az Országgyűlésben látogatni... - megháromszorozódtak. Bebizonyosodott az is, hogy az összes millenniumi ünnepség, amelyet az elmúlt évben megtartottunk, találkozott kormánypárti, ellenzéki képviselőtársaim, polgármesterek és más értékrendet valló személyek elvárásával is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először a Weszelovszky képviselő úr és Mécs képviselő úr közötti egyezséghez szólok. Csáky András módosító javaslatát nem véletlenül támogatta a kormány, ugyanis ez az emlékhely, ami szerepel a módosító indítványban, és a Hősök terén lévő hősök emlékköve, ez nem sírhely, hanem emlékmű. Így nem tartozik a Kegyeleti Emlékbizottság hatáskörébe, és így a törvényjavaslat állapíthat meg nemzeti emlékhelyet, és semmi jogi akadálya nincs annak, hogy ezt ebbe a törvénybe tegyük bele. És azért sem ütközik bele, mert ez egy speciális hely, egyébként a diplomáciai eseményeknek és az állami megemlékezéseknek a színhelye. Ezért kapott ez egy olyan speciális jogállást, ami a Mécs képviselő úr által említett más ilyen emlékkövekhez és emlékhelyekhez képest speciális jogállással rendelkezik. Ezért támogatta a kormány ezt a módosító indítványt.

(21.30)

A másik vitához hozzászólva: Hende államtitkár úr, úgy tudom, az előző, az általános vitában, amit itt lefolytattunk, már jelezte, hogy a kormány egyetért azzal, hogy ne csak az ezer év, hanem az egész magyar történelem hőseiről emlékezzék meg a törvény, Mécs képviselő úr erre vonatkozó módosító javaslatát a kormány el tudja fogadni. Ez a módosító javaslat megoldja azt is, hogy ne csak a magyar nemzetiségű hősökre emlékezzen a törvény, hanem mindenkire, aki a magyarságért harcolt.

Aki ezeken a módosító indítványokon kívül szebbé, jobbá, karcsúbbá kívánja tenni a törvényünket, így a 3. §-sal kapcsolatos kifogásokkal kapcsolatban, hogy az maradjon el, ahhoz már nem kell, de minden máshoz csatlakozó módosító indítvány kellene, ami itt elhangzott, hogy a törvény jobb legyen és néhány szó még kerüljön ki belőle. De ezt a kettőt, kérem, utólag ne vitassuk már: az emlékkövet és azt, hogy az ezer évet már túlléptük, és a teljes magyar történelem hőseiről való megemlékezésről szól ez az emléktörvény.

A képviselő úr kérdésére válaszolva: van egy anyagunk, amely a nemzeti ünnepekről, az állami ünnepekről szól, ezt majd eljuttatom a képviselő úrnak. Vannak speciális, kijelölt napjaink, amelyeket nem sorolnék fel, a sportnapoktól kezdve a fegyveres szervek és különféle, a köztisztviselői törvényben megállapított napoktól a környezetvédelmi napokon keresztül; és négy olyan emléknapunk van: a magyar szabadság napja, a holokauszt napja, a kommunista áldozatokról való megemlékezés napja és a hősök napja, amelyeket összegyűjtve átnyújtok majd a képviselő úrnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Igazságügyi Minisztérium vállalta ennek a törvénynek az elkészítését, merthogy kötelessége volt vállalni, mert az Alkotmánybíróság így rendelkezett. A beérkezett módosítók sokasága, az 55 módosító indítvány kapcsán a kormány már kétszer tartott ülést. A kormányülés legutolsó döntését nyilvánosságra hoztuk.

Három legalapvetőbb kérdés volt a gázközművel kapcsolatban, amelyben a kormány döntött. Az első az 1993 és az 1995 közötti gázberuházások utáni kompenzáció, a második az áthúzódó beruházások utáni járandóság megállapítása és a harmadik a bírósághoz fordulás lehetősége. Ez a döntés február 6-án megszületett. Az 1993 és 1995 közötti gázberuházások utáni juttatás megállapítására vonatkozó módosító javaslatokat a kormány nem tartotta támogathatónak. Mint ahogyan az elején elmondtam, a minisztériumunk vállalta, de a minisztériumunk azt vállalta, amit az Alkotmánybíróság a maga határozatában feladatul szabott nekünk, attól többet nem. Tehát a törvényjavaslat - ami most önök előtt fekszik - célja a korábbi jogszabálynak alkotmányos kötelezettségű teljesítése.

Az 1993 és 1995 közötti időszakra vonatkozó juttatás megállapítása egy új törvényi jogcímet jelentene. Az új jogcím megteremtésére sem az Alkotmánybíróság, sem pedig a kormány az Igazságügyi Minisztériumnak nem adott felhatalmazást. Mellesleg, azt a hasraütésre elfogadott felmérést, amelyről itt az előbb szó esett, elfogadni egyébként sem tudnám, mert a törvényjavaslathoz készített szakmai felmérés és szakértői felmérés, amit a PricewaterhouseCoopers nem tudom, milyen konzorciumán keresztül végeztettünk, a képviselő úr is és a képviselő asszonyok is nagyon jól tudják, milyen hosszú eljárás eredménye volt ennek a felmérése. Tehát ha nem áll most a rendelkezésünkre szakértői felmérés ezekre az adatokra nézve, dokumentumokkal egyáltalán nem alátámasztott, ismételt és alapos felmérés nélkül elképzelhetetlen egyébként ez a törvényi juttatás egy módosító indítvány kapcsán. Másodsorban ez is csak egy nagy becslés, hogy így megközelítőleg 20 milliárd forintos költséggel járna.

Még egyszer szeretném elmondani: a mi feladatunk az volt, hogy az Alkotmánybíróság határozata alapján az önkormányzati törvény 107. § (1) bekezdése c) pontja alapján fennálló állami kötelezettségek teljesítésére tegyünk egy javaslatot. A rendelkezés szerint az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülnek a lakossági szükségleteket kielégítő gázművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határain belül - mert ez is vitás volt -, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével. Az önkormányzati törvény 1990. szeptember 30-án lépett hatályba, ennek megfelelően a rendelkezés e napon az állami tulajdonban lévő belterületi gázközművagyon átadására vonatkozik. Egyébként ezért nem támogattuk az 1993 és az 1995 közötti beruházásokat, ám támogatjuk az áthúzódó beruházásokat, amelyre alapos indokunk volt.

A törvényjavaslat általános vitájában elhangzott érvelés szerint az 1993. évi törvény méltánytalan helyzetet keletkeztetett azáltal, hogy azok az önkormányzatok, amelyek a törvény hatálybalépésekor - ahogyan ezt a képviselő asszony elmondta - a korábbi jogszabályok ismeretében már megkezdték a gázvezeték-beruházást, annak megépítéséhez saját vagy lakossági forrásból a hozzájárulásukat adták, a vezetéket azonban még nem helyezték üzembe, vagy még nem adták át a gázszolgáltatónak, valójában nem született az ingyenes átadásról átadás-átvételi jegyzőkönyv, elestek mind az említett törvény, mind a törvényjavaslat szerinti járandóságtól.

Ezért a kormány támogatja az úgynevezett áthúzódó beruházások esetén, hogy az 1993. augusztus 3-áig már teljesített hozzájárulás után a jelen törvény járandóságot állapítson meg. Ezért támogattuk az ajánlásban szereplő 9. pontot.

(22.20)

Még egy dologra szeretnék visszatérni, amit, úgy gondolom, nem egyformán értelmezünk. Ennek az általunk előkészített törvényjavaslatnak van egy bevezető rendelkezése, amely nemcsak azt tartalmazza, hogy végleges jelleggel - mert ez az utolsó előtti francia bekezdés a preambulumból -, hanem tartalmazza a gázközművagyonnal összefüggő nagyszámú, azonos jogi alapon és törvényben ígért vagyonjuttatást. A korábbi törvények 1993 és 1995 között pedig nem ígértek vagyoni juttatást. Ne csak a preambulum utolsó bekezdését tessék figyelembe venni, a végleges jelleget, hanem azt a célt, amire az egész alkotmánybírósági döntés alapján a mi törvénytervezetünk irányul! Nem tudunk olyan törvényt, amely korábban vagyonjuttatást ígért 1993 és 1995 között, mi több - ahogy ezt képviselőtársam, Gémesi képviselő úr elmondta - még az Alkotmánybírósághoz sem fordultak ilyen igénnyel.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Ki mint él, úgy ítél, képviselő úr. Eszembe nem jutott, hogy kampánycélokat szolgáljon ez az elmúlt időszak, de már az is árulkodik egyébként, hogy egy évről beszél. Emlékezetem szerint mi tavaly ősszel nyújtottuk be ezt a törvényjavaslatot, azt követően az Országgyűlés költségvetést tárgyalt. Nem a mi időszakunkban, hanem minden év költségvetési tárgyalásában általában prioritást a költségvetési törvény élvez, és 2000 november utolsó hetében lett felfüggesztve ennek a tárgyalása, pontosan azért az ötvenöt módosító indítványért, amelyből három kardinális kérdést elmondtam a képviselő úrnak, hogy milyen fontos volt egyeztetni a 1993 és 1995 közötti időszak kapcsán az áthúzódó beruházásokra, milyen fontos a bírósághoz fordulás lehetőségét vizsgálni, amit szintén ellenzéki képviselő urak és hölgyek vetettek fel.

A járandóság kifizetésével kapcsolatos problémáinknál valójában néhány hónapról van szó, és a terveinkben is szerepelt, hogy ebben a ciklusban, mármint a tavaszi ülésszakon el fogjuk fogadni ennek a törvénynek a végleges formáját. Azonkívül volt még további egyeztetés az önkormányzatok és a konzorcium között, tehát ez az időszak nem kampánycélokkal, hanem valós munkafelméréssel történt. Ha ezt önök 1995-ben, 1996-ban megtették volna, és nem került volna sor az alkotmánybírósági döntésre, akkor most ez a vita sem lenne vita, de hogy még ennek a politikai ódiumát is visszafelé akarja elsütni a képviselő úr, ezt én magam is szeretném visszautasítani.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Az önkormányzatoknak legalább kétszer volt eddig lehetőségük arra, hogy a rájuk vonatkozó információknak szinte teljes birtokába juthassanak. Az első alkalom akkor volt, amikor a konzorcium egyenként lefolytatta az önkormányzatokkal a tárgyalást, és volt lehetőség egy csomó információ megismerésére. A második akkor volt, amikor az előlegkifizetéssel kapcsolatban történtek az egyeztetések a Belügyminisztérium és az önkormányzatok között; minden önkormányzat alaposan végigszámolta a neki jutó járandóságot, tehát az önkormányzatok valójában az információk birtokában vannak.

Ahogy említettem, a kormány döntött 2001. február 6-án. Két kérdés merült fel a kettejük, a képviselő asszony és az ön felszólalásában: a bírósághoz fordulás lehetősége és a járandóság kifizetésének módosítása. A februári kormányülés akként döntött, hogy a bírósághoz fordulás lehetősége csak a törvény mellékletéből kimaradt, valamint a közös önkormányzati beruházásoknál, továbbá a közigazgatási változásnál a járandóság megosztását vitató önkormányzatok számára legyen adott.

A kapcsolódó módosító javaslat későbbi támogatására, ami ennek kapcsán már megfogalmazódhat, a bírósághoz fordulásnál milyen elvek voltak azok, amelyek számunkra meghatározták, hogy egy viszonylag szűk körben nyissuk meg a bírósághoz fordulás lehetőségét?

Választás volt az, hogy mehetnek az önkormányzatok a peres útra, vagy pedig alkotunk egy törvényt. Azt választottuk, hogy törvényt alkotunk, ne a 616 önkormányzat különféle pereskedési eljárása határozza meg minden megyében másként az önkormányzatoknak jutó pénzt. Ezért a törvény célja, hogy egységes elvek alapján és számítások alapján az önkormányzati igényeket véglegesen tudjuk rendezni.

A szakértői cég és az önkormányzatok a törvény előkészítése során többször egyeztettek, a törvényjavaslat részletes vitájának felfüggesztése után a szakértői cég még egyszer lehetőséget adott a járandóság összegét vitató önkormányzatok számára a vonatkozó dokumentumok becsatolására és az egyeztetésre. Ezt csak azért szerettem volna a képviselő úrnak kiemelni, mert ez volt a harmadik lehetőség arra, hogy az önkormányzatok a számukra szükséges információk teljes birtokába juthassanak.

A járandóságok kifizetésével kapcsolatban nyilván a legjobb az lenne, ha az önkormányzatok a követelésük 100 százalékában megkapnák készpénzben a nekik járó juttatást. A képviselő asszony és a képviselő úr is tudja, hogy fizikai lehetetlenség a költségvetésből ezt megoldani. Ezért javasoltuk a jogszabályban megfogalmazott készpénzhányad, illetőleg a kötvényhányad változatát. A juttatások egy részének a fedezetét egy korábbi költségvetési törvény 2006 és 2010 között lejáró államkötvényben bocsátotta az ÁPV Rt. rendelkezésére. A készpénzhányad növelésére vonatkozó módosító javaslatokban foglaltak akkor lennének teljesíthetők, ha az említett állampapírok nagy hányadát az állam visszavásárolná, ez azonban kedvezőtlenül befolyásolná az államkötvény piaci árfolyamát. Az időközbeni előlegfizetésekre, illetve az azokkal kapcsolatos megállapodások megkötésére a törvényjavaslat szerinti készpénzhányadnak megfelelően került sor. Legnagyobb örömünkre három-négy önkormányzat kivételével ezt az önkormányzatok elfogadták és tudomásul vették.

Ha már nálam van a szó, elnök úr, akkor engedje meg, hogy egy harmadik körről is beszéljek. Ez pedig a valorizálás, amely több önkormányzatnál fölvetődött. Úgy tűnik, ez most nem vitatott kérdés; a 2000. augusztus 12-ei időponthoz képest a kiszámított értéknek emlékezetem szerint 10,75 százalékos szorzószámával mintegy kamatot fizet az állam az augusztus 12. utáni értékek után. Ez egyébként egy olyan átlagkamat, amely megegyezik az államkötvényeknek a 2000. augusztus 12. és 2001. augusztus 12. közötti átlagkamatával.

Köszönöm a figyelmüket.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Egy kérdésre szeretnék reagálni. A közigazgatási változások kapcsán felmerült annak a kérdése, hogy mi lesz azokkal az önkormányzatokkal, ahol az önkormányzatok szétválással, kiválással és nem tudom én, milyen más formában jogosultak a járandóság felvételére. Itt a fő szabályunk azt, hogy az egy sorban szereplő települések együttesen jogosultak a járandóság átvételére, az egymás közötti megosztásra pedig a felek megállapodása az irányadó. Ahol pedig nincsen ilyen megállapodás, mert általában nem mindig békében válnak el a felek, ott egyébként is bírósági út van, ott a bíróság lesz jogosult arra, hogy eldöntse, melyik résznek mennyi jut a járandóságból. Erre viszont van egy kisegítő szabály a polgári törvénykönyvben, amely szerint az együttes jogosultak bármelyike követelheti, hogy a szolgáltatást bírósági letétbe helyezzék a Ptk. 334. §-a alapján, továbbá a jogosulti késedelem esetére is vonatkozik a Ptk. szabálya. Úgyhogy nem látjuk indokát annak, hogy erre még egy többletszabályt betegyünk a jogszabályba.

Elnézését kérem, elnök úr. Köszönöm szépen.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! A kormány támogatja a javaslatot. Hogyha képviselőtársaim igénylik, akkor részletes szakmai álláspontomat is kifejtem.

Köszönöm szépen.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársam! Azt megígérhetem, hogy nem vonjuk vissza ezt a javaslatot, úgyhogy a nehezebbik feladatra kérem a képviselő asszonyt, hogy a módosító indítványaival próbálja meg ezt az előterjesztést olyanná formálni, hogy az a Szocialista Párt által is elfogadható legyen.

Nyitott vagyok arra, hogy a bélyeghamisítással kapcsolatos javaslatát megvitassuk, azonban azzal nem értünk egyet, hogy a jelenlegi helyzethez képest ennek a módosításnak nem lenne visszatartóbb hatása.

Az elmúlt 5 év azt mutatta egyébként, hogy nem elegendőek a jövedéki törvény adta bármilyen súlyos, pénzügyi jellegű szankciók. Ezek a szankciók ugyanis, pontosan a vagyontalan személyek jogsértő magatartásával, könnyen kijátszhatók. Márpedig azok a személyek, akik ilyen bűncselekményeket követnek el, hogy jövedéki visszaélés, orgazdaság elősegítése, és akkor a termékeket nem sorolom fel - ásványolaj, alkoholtermék, sör, bor, pezsgő s a többi, dohánytermék vonatkozásában -, rendszeresen ügyelnek arra is, hogy nagy vagyon ne legyen a nevükön. Tehát a pénzbüntetés velük szemben valójában nem célravezető dolog.

E személyek kapcsán, pontosan a vagyoni helyzetük miatt, a szankciók általában nem hajthatók végre. Az így kiszabható, akár több tízmillió forintos bírság - mert egyetértek önnel abban, hogy igen magas bírságot lehet kiszabni -, nem jelent valódi visszatartó erőt, és nem is lehet behajtani az elkövetőkön.

Az országgyűlési képviselő urak javaslata arra az alapgondolatra épül, hogy a közigazgatási szankciók elégtelensége miatt indokolt a jövedékkel visszaélések büntetőjogi szankciójának a visszaállítása.

(23.20)

Én magam ezzel egyetértek, hiszen három tényállás kerül be a büntető törvénykönyvbe. Az első a jövedékkel visszaélés, amely azokat az elkövetési magatartásokat rendeli büntetni, amelyek a jövedéki törvény rendelkezései, a jövedéki rend megszegése miatt a költségvetésnek bizony adóbevétel-csökkenést okoznak. A másik a jövedéki orgazdaság, amely a jövedéki adózás alól elvont termékforgalmazást rendeli büntetni. Ebben az esetben a minősítés nem az adóbevétel csökkenésétől, hanem a jövedéki termék értékétől függ. A jövedékkel visszaélés elősegítése pedig bizonyos előkészületi cselekmények önálló bűncselekménnyé nyilvánítását jelenti. Ez alkalmas lehet olyan, régóta komoly problémát okozó visszaélések hatékonyabb szankcionálására, mint például a cukorcefre tömeges előállítása, és ennek illegális előállítása.

A jövedéki termék széles köréből érzékelhetjük, hogy az új büntető tényállások reményeink szerint a nemzetgazdaság területén is hatékonyan alkalmazhatóak lesznek, és ennek lesz visszatartó ereje. Ezért javasoltuk mi ennek a támogatását.

Bauer képviselő úr javaslatával egyetértek, nem kellene a büntető törvénykönyvet módosítgatni, nagyon jó lenne, ha egyszer már lenne egy olyan büntető törvénykönyvünk, ami legalább 30 évre határozza meg a büntető jogszabályainkat, úgy az anyagi, mint az eljárási szabályainkat. De 10-11 évvel a rendszerváltozás után ez még csak álom, bár dolgozunk rajta a minisztériumban, egy nagyon jó kodifikációs bizottság dolgozik rajta. Az elmúlt időszakban, azt hiszem, 53-54-szer módosítottuk a büntető törvénykönyvet, ami körülbelül 800 szakaszt érint, szóval kimondani is rettenetesen nehéz. Úgyhogy az is álom, képviselő úr, hogy félévente egyszer ildomos vagy illendő a Btk.-t módosítani.

Sajnos, a rendszerváltozás, a uniós csatlakozás, a Európa tanácsi tagság, a belső viszonyaink megváltozása rendszeresen és folyamatosan szükségessé teszik ezeket a korrekciókat; vagy becsukjuk a szemünket, és nem veszünk tudomást arról, hogy az élet kikövetelte ezeket, és ilyen ildomokat akarunk betartani, hogy félévenként vagy évenként akarjuk változtatni a Btk.-t. De sajnos ma olyan időket élünk még, amikor a nagy kodifikáció előtt ezeket a tűzoltómunkákat el kell végezni.

Azt hiszem, hogy aki azon a borvidéken él, ahol ez naponta problémát jelent, és öt éve döngeti az Országgyűlés kapuját... - mert én emlékszem olyan szocialista képviselő asszonyra is, aki rengeteget fáradozott azon, hogy ebből törvényi tényállás legyen a Btk.-ban, nem egy új keletű probléma, de megoldást kell rá találnunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm szépen. Csak egy mondat: valószínű, hogy nagyobb visszatartó ereje van annak, amikor valakit végrehajtandó szabadságvesztés fenyeget, mint annak, amikor a pénzbüntetés. Én azt is elfogadom, ha a képviselő asszony a két év helyett három évet kívánna javasolni. Számomra ez is egy szimpatikus dolog. Egy biztos: a visszatartó hatása sokkal nagyobb a végrehajtandó szabadságvesztésnek, mint az önálló pénzbüntetésnek.

Ígérem, elnök úr, hogy ezzel a mai napon többet nem fogok megszólalni. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az elfogadás előtt álló törvénytervezetnek az a célja, hogy a gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igényeket immár tíz év óta véglegesen befejezzük, részben megalapozott számítások alapján, egységes elvek szerint, mindenki számára átlátható módon, azonos időpontban és végleges jelleggel rendezze. A szabályozás kidolgozására az Alkotmánybíróság döntésére figyelemmel került sor.

Képviselőtársaim 74 módosító javaslatot nyújtottak be. A kormány a következő módosító javaslatokat támogatja. Egyetért az úgynevezett áthúzódó beruházások utáni járandóság megállapításával. Erre azok az önkormányzatok jogosultak, amelyek 1993. augusztus 3-án a gázberuházást már megkezdték, és annak megépítéséhez ezen időpontig saját vagy lakossági forrásból tényleges hozzájárulást teljesítettek. A második körben a kormány támogatja a bírósághoz fordulás lehetőségének megteremtését egy bizonyos körben. Ezt a lehetőséget a javaslat a törvény mellékletéből kimaradt, valamint a járandóság egymás közötti megosztását vitató önkormányzatok számára biztosítja. Valorizálja a törvényjavaslat mellékletében a 2000. augusztus 12-i értéken szereplő járandóságokat, beiktatja a szakértő cég és az önkormányzatok közötti újabb egyeztetések eredményét, valamint a közigazgatási változásokkal kapcsolatos rendelkezéseket és számítási módszertant a törvényjavaslatban is szerepelteti, nem csak a mellékletben.

Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a kormány által támogatott javaslatokkal együtt támogassák ezt az általunk előterjesztett, gázközművel kapcsolatos törvényt. Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy nagyszerű konszenzust jelez az, hogy mindössze egyetlen módosító indítvány érkezett a gazdasági bizottság részéről, ami alapvetően egy szövegezési kérdés.

Számunkra ez a törvényjavaslat egyébként mérföldkő a magyar szellemi tulajdonvédelmi jogszabályok újraalkotásának évtizedes folyamatában, ezért kérem képviselőtársaimat, támogassák az általunk előterjesztett törvényt. Köszönöm. (Dr. Kis Zoltán: Megadjuk a támogatást! - Dr. Dávid Ibolya: Köszönöm. Egy módosítónál könnyű!)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kérném a javaslat elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az ajánlásban nyolc módosító indítvány szerepel, ezeknek a módosító indítványoknak két kategóriája van.

Az egyik kategória az, amelyben nyugodtan elmondhatom, hogy koherenciazavar kiküszöböléséről van szó, és Balczó úr itt van, ezért szeretném elmondani, hogy a Házszabály azt mondja ki a 107. §-ában, hogy a zárószavazás megkezdése előtt módosító javaslatot lehet benyújtani bármely, korábban megszavazott rendelkezéshez kapcsolódóan, ha a megszavazott rendelkezés nincs összhangban az alkotmánnyal, más törvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezéseivel vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével.

Akkor Nagykanizsánál szeretnék maradni (Pásztohy András: Inkább Tolnánál!): ebben az esetben van a törvénynek egy melléklete (Közbeszólások.) - köszönöm szépen -, és a törvény mellékletében rendelkezünk azokról, hogy milyen számítási módok alapján, milyen formátumban lehet egy önkormányzatnak a vagyonfelmérés és a vagyonértékelés módszertanával milyen összeghez jutni. Nem áll összhangban a melléklet azzal az összeggel, amit az Országgyűlés múlt héten elfogadott. Tehettük volna a másik megoldást is: megnöveljük néhány kilométerrel azt a szakaszt, amire nincs megfelelő számítás egyébként a mellékletben.

Szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Interauditor cégtől az Igazságügyi Minisztérium bekérte a Nagykanizsa város járandóságát megalapozó újabb dokumentumokat és az egyeztetés eredményét. Ezek megalapozták, hogy Nagykanizsa járandósága 286 132 433 forint. Ez a benyújtott törvényjavaslatban szereplő összegnél egyébként csaknem 50 millió forinttal több, és azon alapul, hogy az önkormányzat képviselői és a szakértői cég ez év márciusi egyeztetésén olyan dokumentumok kerültek becsatolásra, melynek alapján a vezetékvagyon értékét meg tudtuk ennyivel növelni. Ettől több bizonyíték nem állt rendelkezésre.

(20.20)

Tehát ha azt mondom, hogy koherenciazavart kell kiküszöbölnünk, akkor összhangba kell hoznunk a mellékletet a múltkor elfogadott, a múlt héten elfogadott több mint egymilliárd forintos összeggel, amelyből, nyugodtan állíthatom önöknek, képviselőtársaim, 800 millió forint ajándék Nagykanizsa városának. Az a kérdés számomra, hogy 606 önkormányzatot érintett ez a szabályozás, amellyel végigdolgoztuk az elmúlt másfél évet, 605 önkormányzatnál méterre kidolgozott adatok bizonyítják azt, hogy miért kaptak az önkormányzatok ennyi pénzt, és van egyetlen önkormányzat, amely átlépve az összes többire kirótt szabályokon, kap 800 millió forintot, holott megállapodtunk abban, kedves képviselőtársaim, hogy ez a kormányzat még a '93 és a '95 közötti beruházásokra is meg fogja teremteni a lehetőséget, hiszen egy olyan módosítót fogadtunk el, mely módosító indítvány alapján 2002. október 30-ig... - hiszen egy új költségvetési év kell ahhoz, hogy egy ekkora beruházást, mint a '93 és a '95 év közötti beruházás, be tudjon egy költségvetés fogadni. Mi vállaltuk azt, hogy amennyiben költségvetési évünk lesz, és lesz felmérés, a '93 és a '95 közötti beruházásokat is ki fogjuk fizetni. Ezért kérem, nyugodt lelkiismerettel tessék elhinni azt, hogy ez egy koherenciazavart kiküszöbölő módosító indítvány.

Szeretném megvédeni Kovács Zoltán képviselő úrnak az 1. szám alatt benyújtott ajánlását, amely augusztus 15-éről szeptember 15-ére nyújtja ki a teljesítési határidőt. Szintén ugyanerre a koherenciát kiküszöbölő Házszabályra szeretnék hivatkozni. Az Alkotmánybíróság számtalan esetben mondta ki meghozott döntésünkről, hogy azért alkotmányellenes, mert nincs megfelelő felkészülési idő arra, hogy felkészüljön nemcsak az önkormányzat, mert az önkormányzatnak ez esetben nem sok felkészülési idő kell, de a költségvetés, a Pénzügyminisztérium arra, hogy egy ekkora módosítást, mint amit az Országgyűlés a múlt héten elfogadott, amiben azt mondom, hogy ez egy politikai döntés volt, és fejet kell hajtani előtte, hogy 10 millió forintról 20 millió forint lett a minden önkormányzatot megillető rész, és hogy a 20 százalék helyett 50 százalék lett az önrész. Ez egy politikai döntés volt, de ehhez kell igazítani a végrehajtást, egy hónapos határidő nem egy hosszú határidő.

Nagy tisztelettel kérném képviselőtársaimat, hogy az általam benyújtott egyetlen koherenciamódosítóval együtt fogadja el azt a csomagot, amiben a kamat is benne van, hiszen a kamat, kérem szépen, nem alku kérdése, minden költségvetési évben a költségvetési törvény határozza meg a késedelmi kamat mértékét, amit a 2001. évre 11 százalékban határoztunk meg.

Egyetlenegy vitás kérdés maradt fenn, ez a Nagykanizsának járó plusz 800 millió forint, amiben igen nagy tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy ne tegyenek különbséget 605 önkormányzat terhére egyetlen önkormányzat javára, és gondolják meg azt is, hogy hogyan jutott egyébként korábban egy címzett támogatáshoz az önkormányzat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)