Felszólalás adatai

Elöljáróban szeretném jelezni azt, betartva a Házszabályt, hogy én az ajánlás 24. pontjához szeretnék hozzászólni, ahol Papcsák Ferenc képviselőtársam, nagyon helyesen - hogy Gulyás Gergelynek eleget tegyek, egy dicsérő ellenzéki hozzászólást akkor kapásból hallhat - kimondja azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság, az OIT és elnöke jogutódja az ítélkezési tevékenységben a Kúria, a bíróságok igazgatása tekintetében - a sarkalatos törvényben meghatározott kivétellel - az OBH elnöke. Ez nagyon helyes.

Most már csak az a kérdés, hogy ha ilyen szépen megállapítják azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogutódja vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökének a jogutódja az ítélkezési tevékenység tekintetében a Kúria elnöke, akkor mi a..., mi a nyavalyáért kellett (Derültség, közbeszólások.) beterjeszteni azt a zárószavazás előtti módosító javaslatot, amelyik előírja azt, hogy még most decemberben megválasszák a Kúria elnökét?! Papcsák képviselőtársamnak hibátlan a logikája: a Legfelsőbb Bíróság elnökének a Kúria elnöke a jogutódja. Ha ez így van, akkor az a helyzet, hogy jelenleg ez a tisztség betöltött: Baka Andrásnak van egy folyamatban lévő mandátuma, éppen ezért teljesen indokolatlan volt elfogadni az imént a tizenharmadik, feltehetően most már utolsó alkotmánymódosítást - bár ki tudja, mert még hátravan három hét, még bármi bekövetkezhet -, hiszen van egy hivatalban lévő elnök. Semmiféle alkotmányjogi kényszer arra nézve nincsen, hogy új elnököt válasszon a Legfelsőbb Bíróságnak, illetve a Legfelsőbb Bíróság jogutódlására életre hívott Kúriának az Országgyűlés; nincs ilyen kényszer.

Egyetlen kényszer van: az önök hatalmi étvágya. Egész egyszerűen arról van szó, hogy önök az elmúlt bő fél évben még úgy gondolták, hogy ha az igazgatási funkciót ki is veszik Baka András alól, Baka András maradhat még a Kúria elnöke. Azok a kritikák, amelyekre Bárándy képviselőtársam is utalt, amelyeket Baka András megengedett magának az igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatban - egyébként nagyon helyesen -, úgy tűnik, a kétharmados többségnél kiverte a biztosítékot; innentől kezdve a nemzeti együttműködés rendszere nem tűri Baka Andrást.

De lássuk, hogy kiről van szó Baka András esetében! Tévedés ne legyen, Baka András nem egy gyurcsányista káder, akit itt a fülkeforradalomnak feltétlenül ki kell tisztogatnia: Baka András 1990-ben került ide az Országgyűlésbe, többeknek önök közül, Varga vagy Salamon képviselőtársam, önöknek frakciótársa volt az MDF-frakcióban. Baka Andrást Antall József jelölte nemzetközi bírósági testületbe, majd Sólyom László jelölte a Legfelsőbb Bíróság élére, és önök meg is szavazták Baka Andrást a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Az, amit itt önök művelnek, nem egy volt szocialista káder eltávolítása, hanem az önök egykori frakciótársának, egykori párttársának, az önök által megszavazott főbírónak az eltávolítása. Szégyelljék magukat! Az a kérdésem... (Taps az ellenzék soraiban. - Felzúdulás és közbekiabálások a kormánypártok soraiban.)

Az a kérdésem, hogy azok, akik itt ültek egy frakcióban Baka Andrással, azok, akik jó lelkiismerettel megszavazták meghatározott időre Baka Andrást annak idején a Legfelsőbb Bíróság elnökének, milyen érvet tudnak felhozni az alkotmányjogilag teljesen indokolatlan, átlátszó és szégyenteljes alkotmánymódosítás és zárószavazás előtti módosítással kapcsolatban.

A másik: Gulyás Gergely képviselőtársam az előbb azt kérdezte, hogy miért emlegetünk centralizációt akkor, amikor az eddigi egy személy helyett most két személy fogja irányítani az igazságszolgáltatási szervezetrendszert. Azért, mert eddig nem egy személy irányított egy személyben, bármennyire is furcsa ez a megfogalmazás: a Legfelsőbb Bíróság elnöke, jóllehet egy személyben volt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke - valóban, önmagában az igazgatási és ítélkezési funkció szétválasztása jó -, komoly ellensúlyokkal rendelkezett nemcsak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, hanem a bírói önkormányzati fórumok részéről. Az országos bírói tanácsnak és a bírói önkormányzatoknak ilyen hatékony ellensúlyú, ilyen hatékony jogosítványa az országos bírói hivatal elnökével szemben nem lesz.

Ezért beszélünk centralizációról, hiszen akár a képzési rendszerről, pályázati rendszerről, személyi kinevezésekről van szó, az országos bírói hivatal elnökével szemben, illetve az általa kinevezett bírósági vezetőkkel szemben olyan hatékony ellensúlyok, mint amelyek a hatályos bírói szervezeti törvény alapján egyébként léteznek, nem lesznek. Ezért beszélünk arról, hogy centralizáció következik be, ezért beszélünk arról, hogy a bírói függetlenség igenis csorbát szenved.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Egy olyan országban, ahol lehet úgy korlátozni a törvényes bíróhoz való jogot, ahogy ezt önök megtették júniusban, ott igenis a bírói függetlenség csorbul akkor, ha az egyetlen politikai döntéssel kinevezett főbíróval szemben semmilyen ellensúly nincs az igazságszolgáltatási rendszer működtetésével kapcsolatban.

(19.30)

Arról van szó, amit egyébként önök be is vallanak - felteszem, nem is feltétlenül rossz szándékból -, hogy önök gyorsítani akarják az ítélkezést azzal, hogy a főbíró, illetve a bírósági csúcsvezetők beavatkozhatnak vagy az ügyészég beavatkozhat abba, hogy hol folyik le egy-egy ügy. (Nagy zaj.)

ELNÖK: Képviselő úr, egy kis türelmét kérem! Sokan - talán kosárlabdában vagyunk - időt jeleznek. Szeretném elmondani, hogy ez a részletes vita egy szakaszban zajlik, tehát a képviselő úrnak 15 perc áll rendelkezésére.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Így van.

ELNÖK: Folytassa! (Felzúdulás és taps a kormánypárti padsorokban. - Taps az LMP padsoraiban.)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Az a helyzet, hogy akkor, amikor szabadon lehet belenyúlni egy-egy ügy szignálásába, amikor egy-egy bírósági csúcsvezető befolyásolhatja azt, hogy kinek-kinek az ügye hol folyik le, melyik bíróságnál, akkor sérül a törvényes bíróhoz való jog.

Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy azt a személyt, azt a bírósági vezetőt, akinek joga van belenyúlni abba, hogy egy-egy per, egy-egy büntetőügy hol folyik le, azt gyakorlatilag egyetlen politikai döntéssel nevezi ki a parlament, akkor kimondhatjuk azt is, hogy nemcsak a törvényes bíróhoz való jog sérül, hanem a bírói függetlenség alkotmányjogi garanciái is sérülnek.

Hogy világosak legyünk, hogy a törvényes bíróhoz való jog miért elengedhetetlen egy jogállamban: egész egyszerűen arról van szó, hogy - válaszolva Répássy államtitkár úrnak a vitában elhangzott ellenérveire - nem az a feltevésünk, hogy az a személy, aki eddig is a Magyar Köztársaság bírája volt, és itt önök kinevezik az OBH élére, az a személy feltehetően pártkatona lenne. Mi nem ezt mondtuk, Répássy államtitkár úr!

Azt mondjuk, hogy egy jogállam pontosan abban is különbözik egy önkényuralomtól, hogy nem pusztán abban kell bíznunk, hogy az, akit kineveznek egy pozícióba, az úgymond, idézőjelben jó fej lesz, tartja magát bizonyos etiketthez, nem fog önkényeskedni; hanem vannak olyan semleges játékszabályok, ahol nem pusztán abban bízhatunk, hogy az önök által kinevezett személy önmegtartóztatást gyakorol, hanem bízhatunk a semleges szabályokban.

Arról van szó, államtitkár úr, hogy abban az esetben - és jelenleg vagy idén júliusig ez volt a szabály -, hogy ha én egy perben az általános illetékességi, illetve hatásköri szabályok alapján pontosan meg tudom azt mondani, hogy mely bíróságnál folyik le a per, hogy egy büntetőügynél a büntetőeljárási szabályok alapján meg tudom mondani azt, hogy melyik bíróság fogja tárgyalni, az egy garanciális szabály. Mert akkor pontosan tudom azt, hogy nincs egyetlen olyan személy a rendszerben, aki önkényesen, gyakorlatilag parttalan jogkörrel felruházva tudja tologatni az ügyeket. Nem bizonyos személyekben kell megbízni, államtitkár úr, hanem olyan semleges, normatív előírások kellenek, amelyek kizárják az önkényeskedést.

Önök most eltávolították azokat a szabályokat, amelyek kizárják a rendszerből az önkényeskedést. Másik oldalon: önök kétharmaddal kineveznek szuperjogosítványokkal egyetlen személyt. Lássunk világosan! A parlament kétharmados döntése nem csak most, az előző ciklusban is politikai döntés volt. Igen ám - visszatérve Gulyás képviselőtársam kérdésére -, a parlament eddig kinevezett kétharmaddal egy legfelsőbb bírósági elnököt, aki egyben az OIT elnöke is volt. Hangsúlyozom, mi nem is azzal vitatkozunk, hogy az igazgatási és az ítélkezési csúcsfunkciót önök szétválasztják, de Baka Andrásnak vagy az ő elődeinek voltak az igazságszolgáltatási szervezetrendszeren belül ellensúlyai.

Megint szeretném megjegyezni azt, amit nemcsak a vitában mondtunk el, hanem idén tavasszal Dorosz képviselőtársam már egy törvényjavaslatot is benyújtott erre vonatkozólag, hogy önöknek abban is volt igazságuk, hogy lehetetlen volt az a rendszer '97-től kezdve, ahol az igazságszolgáltatás felett azok őrködtek, akiket ellenőriznie kellett volna az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak. Mi ezért éltünk egy törvényjavaslattal, erre nyújtottunk be módosító javaslatokat, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácson belül, a bírói önkormányzaton belül ne lehessenek pozícióban azok a bírósági szervezetet irányító személyek, akiket felügyelnie kéne ennek az önkormányzati szervnek.

Javaslatot tettünk arra is, hogy az, aki az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja lett, legfeljebb egy cikluson keresztül tölthesse be ezt a pozíciót. Tehát tettünk konstruktív javaslatokat arra, hogy hogyan lehetne az átláthatatlanságot fölszámolni a jelenlegi rendszerben, hogyan lehetne felszámolni azt a rendszert, hogy az ellenőrzöttek ellenőriznek.

Önök nem ezt az utat választották, önök megint a nyers erőben és a centralizált demokráciában hisznek. Úgy neveznek ki most éppen két embert, hogy ennek a két kinevezett embernek, illetve az egy igazgatási funkciókkal rendelkező szuperbírósági vezetőnek semmiféle ellensúlya nem lesz. Sem az összbírói értekezletek, sem a bírói tanács érdemi ellensúllyal - értem ez alatt a jelölési jogot, vétójogot és a többi -, ilyen jogosítványokkal nem rendelkeznek. Ezért állítjuk azt, hogy egy nagyon durva centralizáció megy végbe az igazságszolgáltatáson belül, és ez egyszerre sérti a törvényes bíróhoz való jogot, és sérti a bírói függetlenség alkotmányos garanciáit. Ezért kérem, hogy ne szavazzák meg ezt a törvényt.

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)