Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az elmúlt napok, hónapok során rendszeresen elhangzó felszólalássorozatot folytatva ismertessem önökkel ‑ immár 14. alkalommal ‑ kö­zép­iskolás diákok és fiatalok személyes tapasztalatait, meglátásait és javaslatait, amelyek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az oktatás szükséges és időszerű megreformálását megfelelő irányba fordítsák.

Máté, egy 17 éves, 11. osztályos, informatikai iskolában tanuló diák például az alábbiakat fogalmazta meg az Országgyűlés számára, idézem: „A Jobbik Ifjúsági Tagozat programjának keretében kívánom megfogalmazni mondanivalómat a képviselő urakhoz a parlamentbe. Az új kerettantervbe belecsöppenve elég rossz tapasztalatok értek. Főleg az informatika szakirány terén, hiszen vajmi kevés informatikaóránk van, pedig a jövőben egyre több ismeret szükséges ilyen téren a munkahelyeken és az életben, ugyanis nagyon hasznos tud lenni a gyors információáramlás miatt. A felszereltség botrányos, a gépek gyengék, az óraszám nem elegendő.”

Máté némi iróniával élve az alábbi megjegyzéssel zárta sorait: „Legjobban az tetszett, hogy a kerettanterv fejlesztés alatt áll, illetve állt, és az évfolyamunk már közel három éve benne van, miközben felmerül a kérdés, hogy vajon félkész stadionban is játszanak-e meccseket.”

A Máté által megfogalmazott kérdéseket, valós problémákat erősíti meg és egészíti ki Tibor levele is, aki továbbfűzi e kérdéskört, idézem: „Az oktatás területén, de nem csak itt, fontos lenne az állandóság, a kiszámíthatóság és egy hosszú távú stratégia, illetve ennek keretében a szerves fejlődés. Ez szükséges ahhoz, hogy bátran tervezhessük a jövőnket, és legyen előttünk egy olyan jövőkép, amiért érdemes itthon maradni. Sajnos állandóság és kiszámíthatóság csak két területen figyelhető meg: az egészségügy romokban hever, a korrupció pedig mindent eláraszt.” ‑ fogalmazta meg Tibor.

Egyetértve Tibor véleményével a Jobbik is úgy gondolja, hogy a kiszámíthatóság és az átláthatóság nélkülözhetetlen az oktatásban, ennek megteremtése elengedhetetlen, mert ez az egyik feltétele az eredményes működésnek. Pont erre a kiszámítható jövőképre lenne szükség, ami a kivándorlás helyett itthon tartaná ifjainkat, és ami helyett sajnos ma leginkább csak a létbizonytalanság van a felnövekvő nemzedéknek.

Barbara levelében arra hívja fel a figyelmet, amit már a Jobbik is több alkalommal hangoztatott itt a parlamentben, hogy szükség lenne az egyetem előtt a pedagógusok pszichológiai alkalmassági vizsgálatára, hogy tényleg azok a pedagógusok mennek-e ilyen pályára, akik megfelelő attitűddel, megfelelő tulajdonságokkal rendelkeznek ehhez a pályához. Ő, Barbara ezt írja: „Sajnos vannak olyan tanárok, akiket nem érdekelnek a fiatalok. Szerintem először is alaposabban meg kéne vizsgálni, hogy kik akarnak pedagógusok lenni, és ehhez megvan-e a kellő tudásuk, felkészültségük.” Sajnos tényleg vannak ilyen tanárok, szerencsére azért az ellenkezőjére is van példa, nagyon sok elhivatott, hivatástudattal rendelkező tanár van, ezt többször kiemeltük egyébként, amikor is arról beszéltünk, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben, ebben a káoszban csak az elhivatott tanároknak a kitartása az, ami fenntartja ezt a jelenlegi rendszert, úgyhogy ezúton is köszönet nekik.

Anett véleménye pedig a már sokat hangoztatott túlterheltségre vonatkozik, azt javasolja, idézem: „Mivel túlságosan meg vagyunk terhelve, napi 7-8 órából szerintem napi 5-6 órát kellene csak megtartani. Ilyen felállásban a diákok jobban tudnának koncentrálni és ebből kifolyólag teljesíteni is.” A mennyiségen lehet vitatkozni, de az tényszerű, hogy csökkenteni kellene a jelenlegi túlterheltséget, a diákoknak a leterheltségét, hisz ahogy többször elmondtuk már, a kevesebb néha több, ha kevesebb óra lenne, a diákok is frissebbek tudnának lenni, többet tudnának otthon akár készülni, vagy akár olyan programokkal feltöltődni, ami szükséges lenne számukra is.

Zoltán jogos kérdést fogalmazott meg, amikor ezt írta nekünk, idézem: „Kérdem én, akik Klebelsberg Kunó nevét szánták az intézményfenntartó központ elnevezésére, mennyire lehettek tisztában azzal, hogy a név eredeti tulajdonosa miért dolgozott. A politikai vezetők figyelmébe ajánlanék egy idézetet Klebelsberg Kunótól: ’Ne a politizálás, hanem a közegészségügyi, kulturális, tudományos és irodalmi, közgazdasági és szociálpolitikai alkotás legyen ez új nemzedék eszménye.’

(23.20)

Klebelsberg Kunó úgy látta, hazánk csak akkor lehet sikeres, ha tudásunk gyarapításába fektetjük energiánkat. Gondolkodásmódjának és tetteinek meg is lett az eredménye, hiszen annyi magyar származású Nobel-díjas tudós, feltaláló nevelkedett a magyar iskolapadokban. Kérdem én, egyszerű diák, az iskolák, tanárok és tanulók hátráltatása a tudás megszerzésében és átadásában mennyiben követi Klebelsberg Kunó szellemiségét.”

Úgy gondolom, méltó befejezése a mai felszólalásnak, hogy egy fiatal diák is már Klebelsberg Kunó­ra hivatkozik, ez mindenképp örömteli. Ennyi fért a mai felszólalásba. Én ezúton is arra biztatok mindenkit, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, mondja el véleményét, akár aktivistáink által, akik szerte az országban szórólapokkal keresik a fiatalokat, vagy a jobbikit.hu/hallasdahangod honlapon keresztül. Kö­szö­nöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)