Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban nem értettem pontosan az izgalmat az ellenzék soraiban, mert itt nem számítottam polémiára képviselőtársammal, de nemcsak azért, mert ő a kormányoldalon ül, hanem azért, mert ebben a Házban, és ebből szeretnék most itt kiindulni, konszenzus van ebben az ügyben. Emlékeztetném önöket és az egész Házat arra az országgyűlési határozatra, amelyet teljes egyhangúsággal fogadott el a Ház, és ez a határozat felemeli a szavát nemcsak az üldözött keresztények érdekében, hanem aztán ennek folyományaként felszólítjuk a hágai emberi jogi bíróságot, hogy tekintse emberiségellenes bűncselekménynek mindazt, ami ebben az ügyben történik. Van az ellenzéki frakcióknak is egy jó hírem ezen a területen, hogy önöket ezen a konferencián megtapsolták, merthogy amikor a miniszterelnök előadta azt, hogy a Magyar Országgyűlésben fontos ügyekben ritkán van egyetértés, de ebben az ügyben egyetértés volt, akkor az ő beszéde után ezt egy tapssal jutalmazták, illetve honorálták azok az egyházi vezetők, akik egyébként az üldözött keresztényeket képviselték a konferencián.

Ezzel együtt érdemes újra és újra feltenni a kérdést, hogy miért is van szükség egyáltalán magyar részről erre a határozott fellépésre, miért foglalkozik ezzel a Magyar Országgyűlés, miért foglalkozik ezzel a kormány. Én itt egy fontos különbségtételre hívnám fel a figyelmet: mi sohasem voltunk annyira gőgösek, a hübrisz sohasem kísértett meg bennünket annyira, hogy azt mernénk mondani, hogy a kereszténységet védjük ebben az ügyben. Mi azt az életformát védjük, azt a kultúrát védjük, ami ebből a kereszténységből következik, amelyet Európa egyébként a Közel-Keletről kapott, amelyik a kereszténységnek a bölcsője. És az egy fontos figyelmeztetés, hogy ha mi nem határozzuk meg úgy magunkat, ha mi nem határozzuk meg úgy a mi kultúránkat, a mi életformánkat, mint ami a zsidó-keresztény kultúrára alapszik, és az életmód, amit élünk, az is ebből következik, akkor majd mások fognak bennünket másként meghatározni. Tehát amikor az üldözött keresztényeket támogatjuk, amikor odafigyelünk a Közel-Keletre, akkor saját magunkért is teszünk ebben az ügyben.

És ha az életformáról lehet mondani néhány dolgot, akkor én három dolgot mondanék: a kereszténységből, a keresztény kultúrából következik a demokráciának az a felfogása, amiben mi élünk, amelyik tiszteletben tartja másoknak a véleményét. Egy hosszú tanulási folyamat volt egyébként ez a keresztény egyházak történetében, míg eljutottunk idáig, és érdemes ehhez ragaszkodnunk. A másik ilyen pont az államnak és az egyháznak a megkülönböztetése, úgymint a társadalom, a nemzet életének szereplői. Ezért van a magyar alkotmányban is nem az „elválasztva”, hanem hogy különváltan működik az állam és az egyház, bár a közösségi célok ügyében együttműködünk. A harmadik pedig a férfinak és a nőnek a viszonya, illetve a helyzete, a szerepe a társadalomban, amelyik szintén egy olyan ügy, egy olyan felfogás, egy olyan szemlélet, amihez érdemes ragaszkodnunk azzal szemben, amit egyébként más vallások, többek között az iszlám képvisel.

És valóban így van, ahogy képviselő úr mondta, négy kontinensről, több mint 30 országból több mint 300 részvevője volt ennek a konferenciának, akik üdvözölték a budapesti nyilatkozatot, amelyik felemeli a szavát az üldözöttek érdekében, nemcsak a keresztények, hanem minden vallási kisebbség érdekében. A konkrét támogatásokat is köszönték, különösen is azt az ösztöndíjat, amelyet most alapítottunk üldözött keresztény fiataloknak, azt hiszem, hárman meg is nyilvánultak ebben az ügyben.

Azt is mondhatom, hogy egy komoly nemzetközi visszhangja volt a konferenciának, 45 millió látogatót vonzó amerikai közéleti hírportál is tudósított az eseményről, és mindenki más is. Külön felhívnám a figyelmet, és kérem is államtitkár, illetve képviselő urat, aki a konferencia szervezésében oroszlánrészt vállalt, hogy az ellenzéki frakciók részére is bocsássuk rendelkezésre azt a budapesti jelentést, amelyik egyébként a világban tapasztalható keresztényüldözésről szól.

Ebben az ügyben érdemes összefogni, és azt kérem az ellenzéki frakcióktól is, hogy ha már egyszer ez sikerült, akkor tartsunk ki emellett, és fontoljuk meg II. János Pál szavait, hogy a halál kultúrája helyett ismét az élet kultúrája inspirálja Európát és az egész világot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)