Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/9124. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/9124/1-2. számokon kapták kézhez.

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a mai ülésnap még hátralévő két napirendi pontjához meghívott kis- és középvállalkozási szervezetek, kamarák és szövetségek képviseletében megjelent kedves vendégeinket.

Megadom a szót Gaál Gyula államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Önt illeti a szó.

GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Számos oka van annak, hogy a kormány új törvényjavaslatot terjeszt elő a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról. Az ilyen okok közé sorolhatom azt, hogy a jelenlegi törvény 2001. január 1-jei hatálybalépése óta sok változás történt ebben a szektorban, átalakult a vállalkozói struktúra, és jelentős mértékben módosultak a törvény egyes rendelkezéseit érintő jogszabályok. Emellett az uniós jogszabályi környezet változása is indokolta az új törvény előterjesztését, s végül, de nem utolsósorban szeretném megemlíteni, hogy az Országgyűlés körülbelül egy évvel ezelőtt hozott határozatában szintén arra szólította föl a kormányt, hogy tekintse át a szabályozást, és tegyen javaslatot az új szabályozásra nézve.

A beterjesztett törvényjavaslat három fő tartalmi elemet hoz az Országgyűlés elé. Elsősorban definíciós kérdéssel foglalkozik, tehát meghatározza, hogy kikről is van szó, mi az a vállalkozói kör, amelynek a szabályait, az ezzel kapcsolatos állami eljárásokat, támogatásokat szabályozni kívánja, ezek hogyan változnak a jövőben. A törvényjavaslat a második blokkjában a kormányzati és egyéb feladatokat foglalja össze, azt, hogy hogyan, milyen módon kívánja támogatni a jövőben a kis- és középvállalkozói szektort, milyen technikákat, milyen eszközöket kíván ehhez igénybe venni. Míg a harmadik blokkban határozza meg azokat a feladatokat, amelyek a kis- és középvállalkozói szektor fejlődésével kapcsolatos megfigyeléseket, elemzéseket tartalmazzák, valamint a kormány és a különböző érdekképviseletek, egyéb testületek ezzel kapcsolatos jogosítványait és kötelezettségeit. Itt erősíti meg a törvény a vállalkozásfejlesztési tanács szerep- és jogkörét, és határozza meg, hogy milyen egyéb állami szerveknek kell részt venniük abban a munkában, amelynek során elemzik a kis- és középvállalkozói szektor működését, termelékenységük, hatékonyságuk alakulását, a támogatási rendszer hatékonyságát.

(12.00)

Kicsit részletesebben ezt a három blokkot szeretném összefoglalni. Tehát tartalmi értelemben leglényegesebb változást a törvényjavaslat a mikro-, kis- és középvállalkozások besorolása tekintetében hoz. Két lépcsőben is módosítja a kategóriák pénzügyi mutatóit, először 2004. május 1-jétől, az európai uniós csatlakozás dátumától, és akkor a most hatályos európai uniós irányelv figyelembevételével állapítja meg az egyes kis- és középvállalkozói kategóriákat.

A kis- és középvállalkozások támogatásával kapcsolatos bizottsági ajánlás alapján készített, jelenleg hatályos európai uniós rendeletek a mostaninál nagyobb mérlegfőösszeggel és nagyobb éves nettó árbevétellel határozzák meg az egyes vállalkozói kategóriákat; értelemszerűen a csatlakozástól ezek a kategóriák Magyarországra nézve is kötelezővé válnak. A jelenleg hatályos magyar kategóriákhoz képest ez jelentősebb növekedést jelent, ugyanakkor nem változik a foglalkoztatotti létszámadatra vonatkozó besorolási határ. Ugyancsak nem változik az úgynevezett függetlenségi kritérium sem, tehát továbbra is érvényes az a szabály, hogy a méretétől, a foglalkoztatottak létszámától, mérlegfőösszegétől függetlenül nem tekinthető kis- és középvállalkozásnak az a vállalkozás, amelyben akár az állam, akár az önkormányzatok, akár egyéb nagyvállalatok, tehát a kkv-szektorba nem tartozó vállalatok a 25 százalékot meghaladó tulajdoni részesedéssel rendelkeznek.

A 25 százalékos korlát alól kivételt egyedül az intézményi befektetők képeznek. Talán emlékeznek rá a képviselő hölgyek és urak, hogy külön lépésben, külön törvényjavaslatban nemrégiben terjesztettük elő és tárgyalta a Ház azt a javaslatot, amely az intézményi befektetők közé sorolta a szövetkezeti üzletrészt hasznosító társaságokat is annak érdekében, hogy azok a szövetkezetek is hozzájuthassanak a kkv-támogatásokhoz, amelyeket ez a passzus zárt volna ki.

2005. január 1-jétől ugyanakkor ismét módosítanunk kell a kis- és középvállalkozások meghatározására vonatkozó hazai előírásokat. Ezt pedig az teszi indokolttá, hogy új bizottsági ajánlás alapján az uniós rendeletek kategóriái a pénzügyi mutatók tekintetében emelkednek, és megjelenik egy bizonyos konszolidációs szemlélet is. Ez azt jelenti, hogy szükséges majd vizsgálni a vállalkozásoknak egymáshoz való viszonyát is, és ez alapján különbséget teszünk önálló, partner- vagy kapcsolódó vállalkozások között. Ez lehetővé teszi azt, hogy a függetlenségi kritérium részletesebb vizsgálatával pontosabban tudjunk az egyes vállalkozási típusokra nézve támogatási rendszereket, támogatási formákat kapcsolni, és annak ellenére, hogy lényegesen megnő majd az ebben a szektorban statisztikailag nyilvántartott vállalkozások száma, az állami támogatások továbbra is differenciáltan tudjanak koncentrálni az arra leginkább rászoruló vállalkozásokra.

Ezek a módosítások azt jelentik, hogy a csatlakozás időpontjától kezdődően a hatályos hazai kkv-kategóriák a mindenkori európai uniós kategóriákkal fognak megegyezni.

Ahogy az előbb említettem, a vállalkozások átsorolása miatt a kkv-szektorba tartozó vállalkozások száma és részesedése a különböző teljesítménymutatókból növekedni fog a magyar gazdaságon belül. Előzetes becsléseink szerint a szektorban foglalkoztatottak aránya a mostani 57 százalékról megnőve a 60 százalékot is meghaladja. A saját tőke aránya 6,3 százalékkal nőhet, ezzel túllépi a 40 százalékot, és az exportértékesítés aránya szintén jelentősebben növekszik, a mostani közel egyötödös értékesítési arányt bő 5 százalékkal meg fogja haladni.

A kis- és közepes vállalkozások mérlegfőösszeg- és árbevételhatárainak módosítása közel ezer nagyvállalat közepes vállalkozássá minősítésével jár. Nyilván a továbbiakban ezek a vállalkozások is jogosulttá válnak a kkv-szektorra érvényes támogatások igénybevételére. Ugyanakkor az önálló, a partner- és a kapcsolt vállalkozások fogalmának bevezetésével elsősorban a kevésbé tőkeerős és a támogatásoktól inkább függő kisebb vállalkozások előrejutását tudjuk segíteni. Az új szabályok szerint a kkv-szektoron belüli arányok is eltolódnak a mikro-, kis- és középvállalkozások között. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg közepes vállalkozások kategóriájába tartozó vállalkozások közül mintegy négyezer válik a mikro- és kisvállalkozási kategória részesévé.

A kis- és középvállalkozások teljesítőképességének javulását, versenyhátrányának mérséklését a kormánynak megfelelő támogatási eszközök alkalmazásával is elő kell segítenie annak érdekében, hogy ez a szektor minél inkább teljesíteni tudja azt a gazdasági szerepet, amit hivatott betölteni. Ennek érdekében foglalkozik a törvényjavaslat másik nagy blokkja az igénybe vehető támogatási formákkal. Tehát ugyanúgy, ahogy más fejlett piacgazdasági országok teszik, az ő támogatási eszközeikhez hasonlóan mi is bővítjük a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatására létrehozott kis- és középvállalkozói célelőirányzatból finanszírozható célok, jogcímek körét.

Törvényi szinten kívánjuk lehetővé tenni az úgynevezett ratingre, vagyis a vállalkozások minősítésére, a kis- és középvállalkozás-fejlesztéshez kapcsolódó konferenciák, rendezvények szervezésére, lebonyolítására, a kis- és középvállalkozások fejlesztési stratégiájukat megalapozó kutatások, elemzések, tanulmányok készítésére, a kis- és középvállalkozások részére alapszintű és emelt szintű tanácsadásra, a környezetvédelmi hatású fejlesztések elősegítésére és a szellemi tulajdon védelme tudatosságának fejlesztésére nyújtható támogatások finanszírozását.

Ezzel összhangban a törvény új támogatási formákat is kíván bevezetni, amelyek a törvényi szabályozás szintjén újak, ugyanakkor néhányukat már az aktuális, jelenleg hatályos rendszer is tartalmaz. Ilyenek a lízingdíj-támogatás, a faktoringdíj-támogatás, a bankgarancia-díjkedvezmény. Tudjuk, hogy jelenleg is működik a Lánchíd-faktoringprogram, bankgarancia-díjkedvezményben is részesülnek vállalkozások, például a Széchenyi-kártya esetében, és ilyen lesz a tulajdoni részesedés szerzése más vállalkozásokban.

A szabályozás harmadik blokkja - ahogy említettem - arra vonatkozik, hogy meghatározza a kis- és középvállalkozói szektorra vonatkozó konzisztens adatokhoz való hozzájutásnak és azok szakszerű feldolgozásának szabályait, eljárásait. A támogatások hatékonyságának vizsgálata érdekében ugyanakkor fontosnak tartjuk a Központi Statisztikai Hivatal, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal törvényi szinten történő bevonását az adatszolgáltatásba.

Ahogy azt a bevezetőben is említettem, nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a törvény rögzíti a vállalkozásfejlesztési tanács szerepkörét, feladatait, felelősségét, hogy milyen módon vegyen részt a kkv-szektor kormányzati szintű feladatainak segítésében, támogatásában, illetve a kkv-szektor fejlődésére vonatkozó elemzések elvégzésében.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóan azt tudom mondani, hogy az új törvénnyel a kis- és középvállalkozásokat érintő közösségi és hazai jogi szabályozáshoz illeszkedően hosszú távon rögzíteni kívánjuk a kis- és középvállalkozások fejlesztésének egységes keretszabályait, ezen túlmenően pontosítjuk a támogatandó területek körülhatárolását és a szektor támogatása érdekében mozgósítható, alkalmazható eszközrendszert.

Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot megvitatni és ezeket a törekvéseket támogatni szíveskedjen. Köszönöm. (Taps.)

(12.10)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Először a bizottsági álláspontok, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, öt-öt perces időkeretben.

Megadom a szót Gazda László képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának.

GAZDA LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság megtárgyalta a T/9124. számú, a kis- és középvállalkozások fejlődésének támogatásáról szóló törvényjavaslatot, és 12:8 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta.

A gazdasági bizottság abban egyetértett, hogy meghatározó figyelmet kell fordítani a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésére, támogatására, mert ezek a vállalkozások a nemzetgazdaság stratégiai jelentőségű foglalkoztatói, és kiemelt lehetőséget hordoznak az elmaradott térségek felzárkóztatásában is, amennyiben sikerül olyan átlátható támogatáspolitikát törvényben megfogalmazni, amely összhangban áll az európai uniós támogatási követelményekkel, és fókuszában az európai piacon való helytálláshoz szükséges versenyképesség növelése a cél.

A gazdasági bizottság többségi véleményét megfogalmazók szerint a törvényjavaslatban a kis- és középvállalkozások támogatását, támogathatóságát megfogalmazó célok a teljesítményelvet, az alkalmazkodást, az esélyteremtést és a kiszámíthatóságot, illetve ezek érvényesülését fogják biztosítani. A szellemi tulajdon védelmének erősítésével, az innovációs képesség növelésével, a környezetvédelmi hatású fejlesztések elősegítésével egyszerre támogatják a környezetbarát, versenyképes gazdaság kiépülését, amely előmozdíthatja ezzel a beszállítói kapcsolatok erősödését is. Helyesen fogalmazza meg az előterjesztő - véli a többségi vélemény - a támogatás céljai között az alap- és emelt szintű tanácsadás támogatásának fontosságát is.

Figyelemmel a közelmúlt világgazdasági és hazai gazdasági folyamataira, azok gyors változásaira, helyes, hogy a törvényjavaslat a mindenkori kormány e vállalkozásokkal kapcsolatos feladatait meghatározza, azonban úgy tartja, hogy kétévenként szükséges a kkv-k helyzetét, gazdálkodási feltételrendszerét, az intézkedéseket és azok hatásait értékelni.

A vállalkozásfejlesztési tanács életre hívását, működtetését fontosnak tartja, javasolja, hogy abban tanácskozási joggal vegyenek részt a megyei és fővárosi vállalkozásfejlesztési alapítványok által létrehozott Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorcium képviselői.

A célelőirányzat működtetésével bevezetni tervezett új támogatási formák - a lízingdíj-támogatás, a faktoringdíj-támogatás, a bankgarancia-kedvezmény, a tulajdonrészesedés szerzése a vállalkozásokban - törvényi szintű lehetővé tétele a vissza nem térítendő támogatás és a kamattámogatás mellett helyes törekvés, és kifejezi azt a szándékot, hogy csak oly mértékben szabad differenciáltan a támogatással élni, amely egy egészséges gazdaság érdekeit teremti meg, és sohasem téveszti össze a gazdaság érdekeit a szociálpolitika érdekeivel.

Összefoglalva tehát: a gazdasági bizottság többségi véleményét megfogalmazók azt javasolják a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot tárgyalja meg és fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Püski András képviselő úrnak.

PÜSKI ANDRÁS, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban, a gazdasági bizottság ülésén megfogalmazódott egy bizonyos egyetértés ennek a törvénynek a tárgyalása során, hiszen mindenki egyetértett abban, hogy a vállalkozások versenyképességének javítására, modernizálására és megerősítésére irányuló gazdaságpolitikát kiemelten fontosnak kell tartani az ország gazdaságpolitikáján belül.

Fontos az azonosságban, hogy megállapítottuk, hogy a kis- és középvállalkozások valóban meghatározó társadalmi szereppel bírnak, és a kisvállalkozások támogatása a fejlett ipari országokban és az Unió országaiban is kiemelt jelentőségű, a támogatás szükségességét a cégek nemzetgazdasági jelentősége és az indokolja, hogy a kisvállalkozás kisebb tőkeereje és mérete minden tekintetben versenyhátrányt jelent a nagyvállalkozásokkal szemben.

A gazdasági bizottság kisebbségben maradt részének véleménye szerint egy felelős kormány számára kiemelt feladat kell hogy legyen a kis- és középvállalkozások gazdasági és társadalmi súlyának valós növelése. Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban több aggályunkat is kifejeztük és megfogalmaztuk. A javaslatban megfigyelhető, hogy a változtatások miatt növekszik az ebbe a kategóriába sorolható és tartozó vállalkozások száma, mivel nagyobb árbevétel és nagyobb foglalkoztatotti létszám esetén is ebbe a csoportba sorolható egy adott gazdasági társaság. Ezt bizonyos szempontból elfogadhatónak tartjuk, hiszen fontos az, hogy ezek is kapjanak támogatást a központi forrásokból. Aggályos azonban abból a szempontból, hogy ha nem nő a szektor részére folyósított támogatások összege, és több lesz az ebbe a kategóriába sorolt vállalkozások, társaságok száma, akkor bizony összességében kevesebb pénz jut egy-egy vállalkozásra, így támogatási lehetőségeik csökkennek. Félő az is, hogy a változtatás után a valóban kis- és középvállalkozások, a valóban támogatásra szoruló vállalkozások hátrányba fognak kerülni, és csökkenhet forráshoz jutási esélyük.

A másik probléma ezzel a rendszerrel az, hogy a szóban forgó vállalkozásoknak alapvetően nem banki kamattámogatásokra van szüksége, hanem tőketámogatásokra. Tetézi a gondot az is, hogy hozhatunk mi itt bármilyen jó törvényeket, és mondhatunk bármilyen szép dolgokat, de a gyakorlatban sajnos még ma is az tapasztalható, hogy a legnagyobb bankok a legjobb marketing és a legjobb reklámjaik ellenére igazán szóba sem állnak a kisvállalkozókkal, az ő hitelfinanszírozásukkal nem nagyon foglalkoznak, mivel ők üzleti alapon működnek, és kizárólag a profit az egyetlen fontos dolog a bankok számára.

Persze, a kormány tevékenységét is érdemes megvizsgálni, hiszen nagyon jó lenne némi összhangot felfedezni az egyes tárcák cselekvései és programjai között, ami most nem látszik. Teljesen más a Gazdasági Minisztériumnak az orientációja a kisvállalkozások ügyében - támogassuk őket és a többi, hangoztatta most is az államtitkár úr -, ugyanakkor a Pénzügyminisztérium ettől teljesen eltérő politikát folytat. Ugyanis amíg a Gazdasági Minisztérium azt mondja - de legalább mondja -, hogy támogatja a kisvállalkozásokat, segíti ezek hitelhez jutását a kormány, addig a Pénzügyminisztérium minden erejével azon van, hogy újabb és újabb adókat és terheket vessen ki a kis- és középvállalkozásokra. Ha egy forintot ad a Gazdasági Minisztérium, a PM igyekszik ebből rögtön kettőt visszavenni.

A kis- és középvállalkozói szektor a gazdaságnak egy olyan területe, amelyet állandóan támogatni és segíteni kell. Úgy érzem, valóban végig kell ezeket gondolni, hiszen a szavak és a mondatok nagyon szépek, de nekünk, képviselőknek figyelembe kell venni a realitást, a helyi tapasztalatokat, és ezekre kell megoldást találni, amíg nem késő.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A foglalkoztatási bizottság álláspontját és egyben a kisebbségi véleményt Sümeghy Csaba képviselő úr ismerteti. Önt illeti a szó.

DR. SÜMEGHY CSABA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Ház! Olyan sajátos helyzet alakult ki a foglalkoztatási bizottságban, hogy Filló Pál képviselőtársam az MSZP-ből lebetegedett, aki elmondta volna a bizottság véleményét, és Balsay István, aki a kisebbségi véleményt mondta volna, szintén lebetegedett, úgyhogy rám hárul az a nagyon nehezen emészthető feladat, hogy az MSZP helyett is elmondjam azt a véleményt, ami a bizottságban többségi véleményként elhangzott. (Derültség.)

De hogy nehogy szó érje a ház elejét, ezért elhoztam a jegyzőkönyvet, mert látom, hogy képviselőtársaimnak nagyon tetszik ez, hogy MSZP-s színekben szerepelek, ezért nehogy véletlenül vita legyen itt a dolgokban, szeretném az elhangzottakat idézni a jegyzőkönyvből, ami a többségi vélemény volt.

Először is szeretném tájékoztatásul elmondani, hogy 12:10 arányban értett egyet a bizottság a törvény általános vitára bocsátásával - több nem lehetett, mert ez a maximális létszám. A többségi vélemény általánosan támogatta és általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot, de voltak aggódó hangok is, mert megítélésük szerint az európai uniós csatlakozással kapcsolatos néhány fontos kérdést nem tisztáz, és amelyeket a többség szerint is meg kell lépni.

(12.20)

Ezek között említették meg az önkormányzatok lehetőségét és szerepét a kisvállalkozásokkal kapcsolatban, és úgy gondolják, hogy az önkormányzatoknak nagyobb szerepet kell játszani a kis- és középvállalkozások létesítésében, támogatási rendszerében és általában a róluk történő gondoskodásban. Ezt a helyi adókon és egyéb önkormányzati preferenciákon keresztül látják megvalósíthatónak. Egyébiránt a mikro-, kis- és középvállalkozások esélyeit a többség jónak látja, így örömmel támogatja ezt a javaslatot.

Ezek után rátérnék a kisebbségi véleményre, ami - gondolom, ez nem meglepő - ennek teljesen a reciproka, mert a kisebbség úgy ítélte meg, hogy az előterjesztett törvényjavaslat egyetlenegy dologban felel meg a kívánalmaknak, ez pedig az európai uniós csatlakozással összefüggő értékhatárok reális szintre emelése. Nem értett egyet a kisebbség a továbbiakban egyetlen rendelkezéssel sem; így túlságosan bürokratikusnak, elnagyoltnak és teljesen fölöslegesnek tartja a kisvállalkozókkal való foglalkozást végző vállalkozásfejlesztési tanácsot, nem látja célszerűnek azokat az eszközrendszereket, illetve nem jók azok a célok és megfogalmazások, amelyeket a törvényjavaslat meghirdet, ami a kis- és középvállalkozások támogatási rendszerét illeti.

Úgyhogy megítélésünk szerint ezt a törvényt még bőven érlelni kellett volna, és talán elég lett volna az első részt beterjeszteni most, és később, amikor majd egyszer a kormánynak lesz gazdaságpolitikai koncepciója, és lesz elképzelése a kis- és középvállalkozások támogatásáról, talán ezt a második részt akkor kellett volna beterjeszteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Molnár Albert képviselő úrnak, a költségvetési bizottság előadójának.

MOLNÁR ALBERT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési bizottság március 24-ei ülésén tárgyalta meg a T/9124. számú törvényjavaslatot, 14 igen, 2 nem és 5 elutasító javaslattal általános vitára alkalmasnak tartotta. Az a feladatom, hogy a többség álláspontját összegezve ismertessem önökkel.

Viszonylag hosszú vita folyt le a költségvetési és pénzügyi bizottságban erről a törvénymódosításról, ez mutatja, hogy mind a két oldalon nagyon fontosnak tartottuk ennek a törvénynek a tartalmát, az ebben foglaltakat. A többség általában pozitívan értékelte azt, hogy az európai uniós csatlakozással az európai uniós mérce lesz a kis- és középvállalkozók között is az, ami meghatározza, definiálja ezen vállalkozások milyenségét, nagyságrendjét és kategorizálásukat.

Nagyon fontos, hogy törvényi szinten bővültek azok a lehetőségek, amelyek a kis- és középvállalkozói célelőirányzatból finanszírozható célok jogcímét és ezek sorait bővítették. Ilyenek a kis- és középvállalkozások minősítéséhez, ezen vállalkozások fejlesztéséhez kapcsolódó konferenciák, rendezvények szervezése, bonyolítása, különböző stratégiai kutatások, elemzések, tanulmányok készítése vagy akár a környezetvédelmi hatású fejlesztések elősegítésének a támogatása. Nagyon fontos elemnek tartjuk a szellemi tulajdon védelmének elősegítésére és a szellemi tulajdon védelme tudatosságának fejlesztésére vonatkozó bővítéseket, nyújtható támogatásokat.

Új támogatási formákat vezet be ez a módosítás. Eddig a vissza nem térítendő támogatást és a kamattámogatást ismertük, bejött a lízingdíj-támogatás, a faktoringdíj-támogatás, a bankgaranciadíj-kedvezmény vagy akár egy tulajdoni részesedés szerzése a vállalkozásokban, majd opcióval történő kivásárlása. Tehát egyértelmű, hogy ezen formák támogatása ebben a törvénymódosításban utolérhető.

A IV. fejezet nagyon fontos a törvényben, amely az állami feladatok összehangolását rögzíti le. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az állam milyen feladatot vállal a kis- és középvállalkozások érdekében. Nagyon fontos a vállalkozásfejlesztési tanács létrehozása, amely gyakorlatilag arról szól, hogy nagyon széles kör, akik a gazdaság szereplői, a különböző érdekvédelmi szervezetek, az államhatalmi szervek, egy évben legalább négyszer össze kell üljenek azért, hogy áttekintsék, hogy ebben a körben milyen teendők vannak. Azt gondolom, eleve az, hogy egy évben négyszer kötelező ezzel foglalkozni, gyakorlatilag a problémák felvetésére elég, és azok is részt vesznek ezekben a feladatokban, akik ezt meg tudják oldani.

Nagyon fontos az állami feladatok összehangolásában az is, hogy e törvény III. fejezete kimondja, hogy az állam az értékelés módszertanát dolgozza ki. Azt gondolom, hogy itt vannak olyan dolgok a múltból, amiket mindenképpen célszerű kijavítani. Ez az a fajta vállalkozási támogatás, amely úgy adott támogatást, hogy utólag nem nézte meg, hogy az adott vállalkozás azt a célt érte-e el, amire kérte a pénzt, arra használta-e fel, amire kérte, a gazdaságra milyen hatással volt annak a pénznek az elköltése, és egyáltalán hozott-e gazdasági fejlődést az országnak. Azt gondolom, hogy ezzel a monitoringgal, gazdasági követéssel, ezzel a jövedelmezőségi kritériumokat előíró feltételrendszerrel adósak vagyunk, azonban a kormány már többé-kevésbé elkészítette ezt a kritériumrendszert.

Tehát összefoglalva, a költségvetési és pénzügyi bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvénymódosítást. Kérem a tisztelt Házat, hasonló módon támogassák, hogy ebből törvény lehessen.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Tóth András képviselő úrnak.

TÓTH ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy hallhattuk a többségi előadótól, a költségvetési bizottságban 2 nem és 5 tartózkodó szavazatban nyilvánult meg az ellenzék elutasító véleménye.

Alapvetően támogattuk a törvényjavaslatnak azt a részét, ami az uniós csatlakozás miatt fogalmazódott meg, tehát azt, hogy az értékhatárok jelentős mértékben megváltoztak. Üdvözöltük, hogy ezzel lényegesen kiterjedt azon vállalkozások köre, amelyek a kis- és középvállalkozói kategóriába tartoznak. Ami miatt végül mégsem támogattuk a javaslatot, az alapvetően két terület volt, ami megfogalmazódott a bizottság ülésén az ellenzéki képviselők részéről.

Egyrészt hallhattuk, hogy újabb jogcímeken kaphatnak támogatást a kis- és középvállalkozók. Ezt alapvetően elfogadhatónak tartjuk, azonban meggyőződésünk az, hogy ezek az új jogcímek elsősorban a bankárokat, illetve a tanácsadókat fogják helyzetbe hozni. Miért is? Itt olyan támogatási jogcímek kerülnek be, mint lízingdíj-támogatás, faktoringdíj-támogatás, bankgaranciadíj-kedvezmény. Meggyőződésünk, hogy ezek a támogatások beépítésre fognak kerülni a banki szolgáltatási díjakba, a vállalkozók számára nem lesz olcsóbb ez a szolgáltatás. Az a támogatás, amit közvetlenül a kis- és középvállalkozóknak kíván juttatni a kormányzat, áttételesen, de a bankoknál fog landolni.

A másik a tanácsadók. Itt már talán árnyaltabb a kép, hiszen azért reméljük, hogy tényleges szakmai tudást fognak átadni ezek a tanácsadó cégek, de mégis úgy látjuk, hogy elsősorban az ő támogatásukra kerül be a törvénybe ezeknek a jogcímeknek a többsége.

A másik probléma, ami miatt az ellenzék nem támogatta a bizottságban a törvényjavaslatot, a hiányérzetünk. Megállapíthatjuk, hogy a tortán osztozkodók száma kiteljesedik, mintegy ezerrel több vállalkozás fog bekerülni, illetve több jogcímen lehet adni támogatást. Az igazi kérdésünk az, hogy vajon ez a törvény ilyen lufi marad-e, avagy megtöltődik tartalommal is. Azt hiányoljuk, hogy garanciális elemek kerüljenek be ebbe a törvénybe, hogy igenis milyen arányban, milyen mértékben fog évről évre változni annak a támogatásnak a mértéke, illetve nagyságrendje, amit a kis- és középvállalkozók részére juttat a mindenkori kormányzat.

Javaslatot is fogalmaztunk meg. Úgy gondoljuk, hogy ennek a törvénynek is hasonlóképpen kellene viselkednie, mint a '97-ben megfogalmazott, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek. Ott igenis megfogalmazódott az, egy bázist alapul véve, hogy milyen mértékben kell évről évre a költségvetés alkotásakor azokkal a tételekkel számolni, amelyek az agrárgazdaság fejlesztésére szolgálnak.

(12.30)

Javasoljuk, hogy hasonló módon ebbe a törvénybe is kerüljön ilyen garanciális elem beépítésre, és akkor talán ezek majd megfelelő garanciát fognak arra nyújtani, hogy nemcsak - ahogy mondtam - egy felfújt lufi lesz ez a törvény, és nemcsak a lehetőségek törvénye lesz, hanem tényleg tartalommal lesz megtöltve.

Köszönöm szépen a Ház figyelmét. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kovácsné Horváth Klárának, az idegenforgalmi bizottság előadójának.

KOVÁCSNÉ DR. HORVÁTH KLÁRA, az idegenforgalmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról rendelkező törvényjavaslatot az idegenforgalmi bizottság is megtárgyalta, 2004. március 23-án megtartott ülésén. Miután kisebbségi vélemény nem fogalmazódott meg, így a bizottság véleményét szeretném ismertetni.

Véleményünk szerint a törvényjavaslat a vállalkozói környezet javítását, a magyar gazdaság versenyképesebbé válását szolgálja. A magyar vállalkozások számára közvetlen és érzékelhető előnyöket biztosít, ezáltal a kis- és középvállalkozások nagyobb szerepet tölthetnek be a gazdaság fejlesztésében.

A törvényjavaslatban megfogalmazott definíció bevezetésével több vállalkozás indulhat a támogatások megszerzéséért, illetve a finanszírozási konstrukcióban is többen vehetnek részt. Az egységes támogatási rendszer alkalmazásának és általában a kis- és középvállalkozások EU-konform, kiemelt kezelésének alapvető feltétele, hogy egységes definíció legyen. Ezen egységesítés segíti a vállalkozói kört érintő intézkedések egyértelmű megfogalmazását, a statisztikai összehasonlíthatóságot az uniós vállalkozásokkal.

Fontos megemlíteni, hogy ma Magyarországon a KSH adatai szerint 882 503 bejegyzett vállalkozás van, ebből mintegy 881 ezer kis- és középvállalkozásnak minősül. Ebből szűkebb hazámban, Komárom-Esztergom megyében 26 100 bejegyzett vállalkozásból 26 060 a kis- és középvállalkozás.

Az idegenforgalom szemszögéből vizsgálva a számszaki adatokat a következőket láthatjuk. Szálláshely és más szolgáltatási tevékenységgel bejegyzett vállalkozás 41 713, ebből Komárom-Esztergom megyében 1337 darab, magas százalékos arányban e kkv-k körébe tartozik. Jól látható a számokból, hogy az idegenforgalom területén működő vállalkozások nagy számban tartoznak a fenti körbe, és az össz bejegyzett társaságokat tekintve is túlnyomó részük érintett e törvényjavaslat folytán.

Fontos újra kiemelni, hogy a kategóriák változása folytán még nagyobb számú vállalkozás kerül ebbe a körbe. Ezek a vállalkozások jogosulttá válnak a kis- és közepes vállalkozások kedvezményeinek igénybevételére, vagyis támogathatóak lesznek a szektor részére indítandó programok keretében. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium számos pályázatot hirdetett meg e vállalkozások részére, mely támogatandó kör e törvényjavaslat elfogadásával tovább bővülhet.

Hosszú munkafolyamat előzte meg a törvényjavaslat beterjesztését, számtalan vitával, egyeztetéssel kísérve. Az új törvénnyel a kis- és középvállalkozásokat érintő közösségi és hazai jogi szabályozáshoz illeszkedően hosszú távon rögzíthetők a kis- és középvállalkozások fejlesztésének egységes keretszabályai, pontosításra kerülnek a támogatandó területek, és a szektor támogatása érdekében mozgósítható, alkalmazható eszközrendszer is pontosabbá, meghatározottabbá válik.

Az idegenforgalom szempontjai alapján fontosnak ítéltük meg e törvényjavaslatot az e területen működő vállalkozások nagy száma miatt.

Mindezek alapján az idegenforgalmi bizottság többséggel, 19 igennel, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta, elfogadásra javasolja azt.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 10-10 perces időkeretben. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy írásban előre nyolc képviselőtársunk jelentette be felszólalási szándékát. Az első négy felszólaló: Józsa István, az MSZP képviselőcsoportjából; Domokos László, a Fidesz képviselőcsoportjából; Szalay Gábor az SZDSZ képviselőcsoportjából; Püski András, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

Ebben a sorrendben először Józsa István képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP képviselőcsoportjából.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslat taglalásába kezdenék, szeretnék visszatekinteni arra a 2000. évre, amikor életbe lépett a '99. évi XCV. számú törvény, amely a kis- és középvállalkozások fejlesztéséről, fejlődéséről, helyzetéről fektette le a magyar törvényhozásban az alapokat. Ez a 2000. év jelentős az Unió gazdaságfejlesztési elhatározásai, elképzelései szempontjából is, ugyanis ebben az évben, 2000-ben került elfogadásra az úgynevezett lisszaboni szerződés - vagy nevezik lisszaboni programnak is -, amely azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re fokozott uniós ráfordítások mellett Európa a világ legversenyképesebb gazdasági régiója legyen. Ez azt jelenti, hogy jelentős változásokat határoztak el a támogatási struktúrában. Azt rendelték a célkitűzés mellé, hogy a támogatási források egyharmadát, a jelenlegi 20-22 százalék helyett 33 százalékot kell az uniós forrásokból a versenyképesség javítására fordítani. Ha ezt a két számot összevetjük, világosan látszik, hogy ez 50 százalék növekedést jelent uniós szinten a versenyképességet növelő ráfordításokban.

Ez alapján szeretném megnyugtatni ellenzéki képviselőtársaimat, hogy a torta nem adott, a torta növekszik, sőt jelentősen növekszik. Ez az uniós cél, uniós versenyképeség-növelési elképzelés, úgy gondolom, megfogalmazódott a 2001. január 1-jével életbe lépett hazai kis- és középvállalkozásokkal foglalkozó törvényben is, és azt hiszem, hogy egy alapvető gazdaságpolitikai cél, amilyen a versenyképesség növelése, a kis- és középvállalkozások fejlesztésének segítése, egy olyan politikai konszenzust igénylő kérdés, amelyben félre kell tenni a kicsinyes pártpolitikai megközelítéseket. Ezért azt mondom, hogy a '99. évi XCV. törvény jól szolgálta a kis- és középvállalkozások fejlesztésének ügyét.

Hozzáteszem, hogy a tavaly áprilisban egyhangúlag elfogadott országgyűlési határozat, amely feladatokat fogalmazott meg a kormány számára a vállalkozásfejlesztés területén, szintén olyan konszenzusos megközelítésben, hangulatban született, amely alapot teremtett arra, hogy a kidolgozott törvényjavaslat egy európai szintű, a magyar gazdaság fejlődését, ezen belül a kis- és középvállalkozások fejlődését uniós szinten is garantálja.

Többször elhangzott az engem megelőző hozzászólásokban, milyen fontos a kis- és középvállalkozások részaránya a magyar gazdaságon belül. Az, hogy a foglalkoztatottaknak több mint 60 százaléka ebben a szektorban dolgozik, az, hogy a GDP-hez való hozzájárulás 40 százalékot meghaladó, kiemelt figyelmet érdemel. A fejlesztést illetően az is kiemelt figyelmet érdemel, hogy ez a szektor az exportból mindössze 20 százalékkal részesedik.

Azt is hozzá kell tenni, hogy ennek a szektornak a résztvevői képezik a magyar gazdaság legrugalmasabb, leggyorsabb reagálásra képes rétegét, tehát egy ilyen törvénnyel, ami előttünk áll, azt a szektort tudjuk segíteni, amely az uniós kihívásokra, az uniós piacon rejlő, akár csak átmeneti piaci lehetőségekre is a lehető leggyorsabban tud reagálni.

Az új kkv-törvény célja volt, hogy az elmúlt három-négy év tapasztalatai beépítésre kerüljenek. E tekintetben nem osztom ellenzéki képviselőtársaim lehangoló véleményét, hogy nem voltak jó tapasztalatok. Az elmúlt két év is azt bizonyította, hogy ez a szektor dinamikusan képes fejlődni, és nem megalapozott az a vélemény, amely szkepticizmussal tekint a szektor jövője iránt az uniós csatlakozást követően.

(12.40)

Az, hogy a kategóriahatárok változtatásra kerülnek, úgy gondolom, hogy jó és nemcsak az uniós illeszkedés miatt fontos átsorolási folyamat, hanem az az előnye, hogy a jelenleg pályázatokból kizárt, mintegy 1000 vállalkozás - pontosabban 960 - , amely a jelen besorolás szerint nagyvállalatnak minősül, ezek után jogosult lesz ezeket a kedvezményes pályázati forrásokat igénybe venni, és azt is hozzá kell tennem, hogy az a 4000 középvállalkozás, amely ez által az új besorolás által a kisvállalkozások, illetve a mikrovállalkozások közé fog kerülni, szintén további gazdaságpolitikai, adózásbeli kedvezményekben fog részesülni. Ez tehát mindenképpen pozitív, jó eleme a törvénymódosításnak.

Fontos, hogy a törvény bővíti a szektor területén a támogatható, célként kitűzött támogatási formák körét. Én nem minősíteném le azokat a célokat, amelyek a kutatás-fejlesztés területén, a környezetvédelmi hatású fejlesztések fokozott támogatása területén, a kis- és középvállalkozások banki és egyéb, hitelképességi szempontból történő megítélése minősítése területén úgynevezett ratingvizsgálatban eszközölt ráfordításokat támogathatóvá teszik.

Azt hiszem, hogy azok a célok, azok a problémák, amiket ellenzéki képviselőtársaim felvetettek - nevezetesen, hogy a bankokkal nehezen boldogulnak a kis- és középvállalkozások -, a törvénymódosításban visszaköszönnek mint támogatható célok, mint olyan terület, amely a törvény elfogadása esetén támogatható és segíteni fogja a vállalkozási kör résztvevőinek ez irányú tevékenységét.

Kiemelkedő jelentőségűnek gondolom, hogy a vállalkozásfejlesztés területén az állami támogatás és az állami hozzájárulás mellett nevesítve megjelenik a fejlesztés támogatásának társadalmasítása. Ez, úgy gondolom, a vállalkozásfejlesztési tanács létrehozásában és működtetésében nemcsak az állami tevékenység összehangolását jelenti, mert való igaz, hogy jelenleg elsősorban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium viszi a kis- és középvállalkozások fejlesztésének fő tevékenységét, de ezen kívül számos más tárca is szerepet vállal ebben, elsősorban a fejlesztési források, a beruházások biztosításában.

Ez a vállalkozásfejlesztési tanács lehetőséget biztosít, sőt törvényi kötelezettséget tesz az állami feladatok összehangolása céljából, és lehetőséget nyit a kamaráknak, a szakmai érdekvédelmi szervezeteknek, a területi fejlesztési tanácsoknak, hogy egy hivatalos fórumon a vállalkozásfejlesztés területén még a döntések előkészítése során hallassák hangjukat, fejtsék ki véleményüket.

Az MSZP-frakció véleménye szerint az előttünk lévő törvényjavaslat egy korszerű, európai szintű törvénykezést tesz lehetővé, törvényi megalapozását teszi lehetővé a kis- és középvállalkozások támogatásának. Az, hogy az átsorolási kategóriák két lépcsőben kerülnek bevezetésre, mindenképpen érzékenységet jelez, hogy ezáltal ne sokkhatásként érje a területet ez az átsorolás; azzal együtt, hogy az érveimet fenntartom, hogy ennek az átsorolásnak az eredménye alapvetően pozitív az érintettek számára.

Úgy gondolom, hogy alapvető kérdésről lévén szó, a gazdaság fejlődéséről lévén szó, jó lenne visszatérni a konszenzusos támogatásra, a felelős politikai magatartásra, tudva azt, hogy természetesen egyetlen törvény sem lehet csodaszer. A kis- és középvállalkozások támogatásáról előttünk lévő törvényjavaslat sem lehet csodaszer. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy olyan ez a támogatást serkentő törvény, megalapozó törvény, mint amilyen lehet az emberi szervezet számára a Béres-csepp. Önmagában nem gyógyít meg semmit, de segíti a gazdaság immunrendszerének erősítését, segíti az egészséges növekedést, segít abban, hogy a magyar gazdaság versenyképessége javuljon, és úgy gondolom, ez lehet minden felelős politikus alapvető célkitűzése.

Ezért kérem a Ház támogatását a törvény elfogadásához. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagy tisztelettel köszöntöm önöket, most már egymás után a harmadik napja találkozunk az államtitkár úrral is; hétfőn éppen a késő esti időben, más téma kapcsán: akkor éppen közlekedtünk.

Most pedig a kis- és középvállalkozások kerültek napirendre, és ezen törvénytervezet mint ahogy az előző hozzászólásokban és a bizottsági véleményekben is megfogalmazódott, fontos és talán az európai uniós csatlakozás szempontjából kiemelt célokat is kitűzve igazítja a mai szabályozást, másrészről viszont olyan aggályokat is felvet, amelyek a bizottsági kisebbségi véleményekben is elhangzottak.

Talán nézzük először a pozitívumait, hiszen a '99-ben elfogadott XCV. törvény először Magyarországon a kis- és középvállalkozásoknak egységes keretet biztosított, amely már az akkori európai közösségi bizottsági ajánlásnak megfelelően született meg, figyelembe véve az akkori polgári kormány álláspontját is, amely a kis- és középvállalkozások kereteinek rendezését, megerősítését szolgálta, és ennek érdekében alakította ki azon kereteket, amelyek majd később a támogatásokat, beleértve a Széchenyi-terv kialakítását is szolgálták.

Ezen törvény helyett egy új törvény benyújtása történt meg, bár megtörténhetett volna az is, hogy ennek a módosítását tárgyaljuk, de új törvényként tárgyalja a Ház, a kormány így látta jónak. Nos, ezen új törvény jelentős változást azon a ponton mutat, hogy egyáltalán, akire vonatkozik, arra vonatkozóan kiterjeszti a törvény hatályát, és olyan méretű vállalkozásokat is a kis- és középvállalkozások kategóriájába sorol, amelyek a mai magyar értelemben inkább a nagyvállalkozásokat jelentik.

Ezért érdemes is talán a vállalkozási szövetségek vezetőinek néhány gondolatát idézni, hogy ne csak arról legyen szó, amit Józsa képviselő úr mondott, hogy az ellenzék mit mond, hanem bizony a magyar valóság egy kicsit másképp reagál; ezen törvény változásával kapcsolatos aggodalmait, legalábbis azt gondolom, itt szóvá illik és szóvá kell tenni.

Ha átvesszük az ottani normákat, mármint az európai uniós normákat, nehezebb lesz érvényesíteni a kicsik érdekeit - fogalmazott az egyik érdekképviselet vezetője. A limitek módosítása nincs összhangban a magyar valóssággal. Másrészről - ilyen vélemények is elhangzottak - a limitek módosítását aggályosnak, nem feltétlenül célszerűnek tartjuk. A magyar vállalkozások tőkéje európai viszonylatban alacsony, ezért szinte az egész ország kis- és középvállalkozó lenne. Miután a nagyvállalkozások a középkategóriába, a közepesek a kicsik közé, a kicsik a mikrókhoz kerülnek, az igazi kicsik kevesebb forráshoz jutnak a pályázatokon. Ezeken ugyanis a nagyobbak tőkéjük és menedzsmentjük révén hatékonyabban indulhatnak. No, ez a magyar gazdaság szereplőinek egyik véleménye, egyik oldala az olvasatnak.

Józsa képviselő úrnak is egyúttal jelezni szeretném: azt gondolom, ezeket a hangokat is meg kell hallani, érteni kell, hogy a magyar valóságnak, a magyar gazdaságnak mik a realitásai, és bizony, azt az érzetet, amelyet sok tízezer magyar vállalkozás megfogalmaz, hogy valahol kimarad az európai uniós csatlakozás támogatotti köréből, kimarad a versenyképes részvételből, ez a törvényi keret erősíti.

(12.50)

Ez nehezen vitatható. Nyilván erre majd a keretek kitöltésével lehet igazi válaszokat adni, amire ma látszólag nem tudunk választ adni. Igen ám, csak a költségvetési bizottságban e törvény vitájában azért megpróbáltuk tisztázni, hogy milyen hatástanulmány készült annak érdekében, hogy ez a törvény bevezetésre kerüljön, milyen pénzügyi-költségvetési következményei vannak. Feltettük ezt a kérdést, hiszen tudjuk, hogy ma Magyarországon - alapvetően a megszorítások okán - a közvetlen vállalkozói támogatások terén a civil szervezeteknek, az önkormányzatoknak és más jövedelemváróknak kevesebbet tud ajánlani a magyar kormányzat, mint amit egyébként 2003-ban, a költségvetés vitája kapcsán 2004-re ígért.

Nézzük a konkrét számokat! A kisvállalkozások legnagyobb támogatási kerete, amely a kormányzati költségvetésben megfogalmazódik, a kis- és középvállalkozások célelőirányzata - nézzük, mi történt ezzel. A 2004-es költségvetésben a beállított összeg 14 milliárd forint volt, ma 11 milliárd forint áll rendelkezésre, alig négy hónappal utána. Nem azért, mert közben elköltötték, hanem azért, mert a mai kormányzat álláspontja szerint a magyar gazdaság helyzete ma azt kívánja, hogy megszorítások történjenek.

Nézzük a számok másik részét! Megkérdeztük, hogy a 2005. évi költségvetésre milyen hatása lesz ennek a törvényjavaslatnak, mennyivel több pénzre van szükség. A Gazdasági Minisztérium, azt gondolom, korrektül kiszámolta, hogy a 14 milliárdos eredeti előirányzathoz képest további, mintegy 5 milliárd forintra lenne szükség. Ehhez képest a kormány álláspontja, a Pénzügyminisztérium álláspontja az, hogy érdemileg nincsen hatása ezen költségvetési sorokra, tehát ez a törvényjavaslat nem kíván több pénzt biztosítani a kis- és középvállalkozói szférának, mint amennyit egyébként ez évben is, a most még be nem nyújtott törvényjavaslat előtti időszakhoz képest.

Ez egyszerű matematika ettől a perctől fogva: csinálunk szép, nagy kereteket, hangzatos európai uniós fogalmakat és rendszereket, de tartalmában tulajdonképpen ezer új nagyvállalkozást besorolunk ezen kategóriába, és kecsegtetjük őket, hogy nektek itt, ebben a kisebb keretben nagyobb lehetőségeitek lesznek. Tulajdonképpen a másik oldalon, a magyar oldalon, a támogatási oldalon pedig még kevesebb pénz fog rendelkezésre állni, mint egyébként ezen kevesebb vállalkozó, és kevesebb pénzigényű vállalkozó számára.

Ehhez azt tudom mondani ettől a perctől fogva, hogy azt gondolom, ne csodálkozzon a kormányzat, ha mi azt mondjuk, hogy ehhez nem kívánunk asszisztálni; a Fidesz nem kíván ehhez asszisztálni. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség azt gondolja, hogy ha a keretekhez hozzányúl a parlament, és ezt önmagában támogatandó célnak tekintjük, akkor ahhoz a megfelelő pénzügyi lehetőségeket is hozzá kell rendelni, és ezen pénzügyi lehetőségek hozzárendelése teszi igazából életképessé a törvény működését.

De nézzük meg tartalmilag is ezen törvény változásait. Lehet, hogy nem kell annyira durván fogalmazni, mint ahogy a költségvetési bizottság szakmai berkeiben ezt tettük, de azokat a kiegészítéseket, amelyek alapvetően a banki szolgáltatások, a pénzügyi szolgáltatások díjának a támogatását emelik be, már csak abból a szempontból is gondoljuk végig, hogy nagyon sok vállalkozás tulajdonképpen nem is tud a bankoknál mint hitelfelvevő, mint partner - azon kívül, hogy számlát vezet a számára - megjelenni. Tehát azoknak a jogcímeknek a növelése, amelyek tulajdonképpen most további támogatások nyújtását nyitják meg, pont a bejövő ezer új vállalkozás számára ad valódi támogatási lehetőséget, ha úgy tetszik: átemeli ebbe a kategóriába, de tulajdonképpen pont azon kis- és középvállalkozók számára, akik ma is benne vannak ebben a kategóriában Magyarországon, ez az új jogcím nem teremt lehetőséget.

Tehát nemcsak hogy kevesebb pénz áll rendelkezésre, de jogcímeken belüli átcsoportosítás várható, amely keretében pont a mai magyar értelemben vett nagyvállalkozói - de az új törvény szerint középvállalkozónak átminősülő - vállalkozói kör számára teremti meg a pénzügyi támogatás jogcímeit. Ez az igazi probléma. Amellett az is valóban megkérdőjelezendő, hogy ha egy állami szolgáltatás valóban államilag támogatott, nem azt tapasztaljuk-e a gyakorlatban, hogy a rendes piaci díjnál ténylegesen magasabb díj képződik a maga természetességénél fogva - vagy nem természetességénél fogva -, de a tapasztalat mégiscsak ez. Tehát én azt gondolom, ezt az aggályt, legalábbis a gazdasági kormányzat felé, figyelmeztetésképpen jeleznünk kell.

A legfontosabbakat szerettem volna kiemelni. Azt gondolom, ez alapján megalapozott az, hogy azt mondjuk, hogy legalábbis újra kell gondolni ezt a törvényjavaslatot, megítélésünk szerint egy kicsit elhamarkodott. És semmiképpen sem a mai magyar valóság talaján áll ez a lehetőség, hacsak a kormányzat nem kíván ehhez sokkal több pénzt hozzárendelni, magyar, saját forrásból. Erre várjuk a választ, akkor talán hozzá tudunk állni támogatólag is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportjából.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! A “kisvállalkozásö szó alig több mint egy évtizede még a szocialista nagyipar felbomlása, a spontán és vezérelt privatizáció melléktermékeként jött létre, és gyakorta a kényszer szülte vállalkozási próbálkozásokat takarta.

Napjainkra ez a kifejezés a helyére került; a szektor jelentősége a gazdaság növekedésében és a munkahelyteremtésben vitathatatlan. A mintegy 1 millió 150 ezer bejegyzett, illetve a mintegy 860 ezer ténylegesen működő vállalkozás megkerülhetetlen tényező a magyar gazdaság életében. A jelenleg érvényben lévő 1999. évi kis- és középvállalkozói törvényhez képest a hazai jogszabályi és szervezeti háttér azonban időközben megváltozott, a vállalkozói struktúra jelentősen átalakult, és közeleg az uniós csatlakozásunk időpontja is. 2002 áprilisában Magyarország csatlakozott az Európai Unió úgynevezett Kisvállalkozások Európai Chartájához, vállalva, hogy a chartában megfogalmazottakkal összhangban, a kisvállalkozások igényeinek messzemenő figyelembevételével alakítja ki a hazai kis- és középvállalkozás-fejlesztési politikát és a gazdasági környezetet.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja a mikro-, kis- és középvállalkozások kategóriáinak az európai normákhoz igazodó meghatározása, valamint a fejlődésük előmozdítását szolgáló állami támogatások és intézkedések meghatározása, vagyis olyan gazdasági feltételek kialakítása, amelyek biztosítják a versenyképesség növelését, az uniós követelményeknek történő megfelelést, és nem utolsósorban az uniós pénzek minél teljesebb igénybevételének lehetőségét.

A törvényjavaslat új nagyságrendi kategóriákat állapít meg a mikro-, kis- és középvállalkozások vonatkozásában. A kkv-k új fogalmi kategorizálását adja, szól a kkv-k adatszolgáltatási metodikájáról, a kis- és középvállalkozási célelőirányzat támogatási céljairól, illetve formáiról, a kkv-kal kapcsolatos állami, illetve kormányzati feladatokról, valamint a vállalkozásfejlesztési tanácsról.

A ma érvényes definíciókhoz képest a törvényjavaslat két lépcsőben változtatja meg a jelenleg hatályos kkv-méretkategóriákat, oly módon, hogy 2004. május 1-jétől a jelenleg hatályos európai kkv-méretkategóriákat alkalmazza, majd 2005. január 1-jétől az akkortól belépő új európai kategóriákat veszi át - nem is tehet mást.

Mindez azt jelenti, hogy mintegy ezer, eddig nagyvállalkozásnak minősült cég kerül átsorolásra az új, növekvő értékhatárok alapján az új kkv-kategóriákba, és ennek eredményeként mind a mikro-, mind a kis-, mind a középvállalkozások száma növekedni fog. Miközben a kkv-kategóriák meghatározásául szolgáló alkalmazotti mérőszám változatlan marad, vagyis a mikrovállalkozásoknál kevesebb mint 10, a kisvállalkozásoknál kevesebb mint 50, a középvállalkozásoknál kevesebb mint 250 alkalmazotti létszám változatlan marad, addig mind az éves nettó árbevétel, mint a mérlegfőösszeg alapján meghatározott értékkategóriák határértékei nőnek.

(13.00)

Például míg ma 700 millió forint éves nettó árbevétel a kisvállalkozói kategória felső plafonja, addig májustól ez 1,8 milliárd forintra, azaz 7 millió euróra, majd 2005. január 1-jétől 2,6 milliárd forintra, azaz 10 millió euróra nő. Mindennek két következménye lesz: egyrészt többen juthatnak hozzá az EU kiemelt módon kezelt kkv-forrásaihoz, másrészt ezekért a pénzekért várhatóan nagyobb verseny lesz, még akkor is, ha bizonyos irányított pályázati kiírásokkal lehetséges lesz a legkisebbek, a mikrók mezőnyének védelme a kategória legnagyobbjaitól, a nagyvállalkozókból frissen középvállalkozóvá változott cégektől. Nyilván nem célja a kormánynak, nem lehet célja a gazdasági tárcának a pehelysúlyúak ólomsúlyúakkal való egy ringbe engedése.

Igazak azok az aggályok, amiket Domokos képviselő úr felvetett, azonban hozzá kell tenni egyrészt, amit elmondtam, hogy lesznek irányított lehetőségek, amivel pont ennek kívánja a kormány elejét venni. Másrészt azonban azt is figyelembe kell venni, tisztelt képviselőtársak, hogy az EU-pénzek elnyeréséhez vannak bizonyos alapvető pályázati feltételek, amiket mindenkinek teljesíteni kell, tehát rossz esetben előfordulhat, hogy ha a kisvállalkozók ennek nem tudnak eleget tenni, a nagyobbak meg bármilyen okból nem tehetnek eleget, akkor a pénzek bennragadnak az Európai Uniónál, ez pedig össz-nemzetgazdasági érdekeinkből a lehető legrosszabb helyzet lenne.

A törvényjavaslat a kkv-k új fogalmi kategorizálását is adja, amikor az önálló vállalkozás mellett bevezeti a partnervállalkozás és a kapcsolódó vállalkozás kifejezéseket. Kapcsolódó vállalkozásnak határozza meg a törvényjavaslat azt a helyzetet, amikor az egyik vállalkozás a másik vállalkozásban tulajdonosi, illetve szavazati többséggel rendelkezik, amikor jogosult arra, hogy a másikban vezető tisztségviselők többségének kiválasztásáról döntsön, amikor mindezektől függetlenül döntő irányítást és ellenőrzést gyakorol a másik felett. Kapcsolódó vállalkozásoknak tartja a törvényjavaslat mindazokat is, amelyek ezen ellenőrzést egy vagy több vállalkozáson, illetve természetes személyen, személyeken keresztül gyakorolják. Partnervállalkozásnak a nem kapcsolódó vállalkozások közül az minősül, amelyben más vállalkozásnak kizárólagosan vagy több kapcsolódó vállalkozással együttesen legalább 25 százalékos tulajdoni részesedése vagy szavazati joga van. Önálló vállalkozás pedig mindaz, amely se nem kapcsolódó, se nem partneri vállalkozásnak nem minősíthető.

A törvényjavaslat által meghatározott támogatási formák jelentős bővülése a kkv-k teljesítőképességének javítását, versenyhátrányuk csökkentését szolgálja. Egyrészről bővül a kkv-k támogatására létrehozott kis- és középvállalkozói célelőirányzatból finanszírozható jogcímek sora, másrészről a jogalkotó új támogatási formákat is bevezet az új törvénybe, például a lízingdíj-támogatást, a faktoringdíj-támogatást, a bankgarancia díjkedvezményét és tulajdoni rész szerzését vállalkozásokban.

Kizárólagosan a kkv-szektor fejlődését támogató eszközök finanszírozására szolgál a GKM költségvetési fejezetében és kezelésében lévő kis- és középvállalkozási célelőirányzat, amelynek központi költségvetésből biztosított forrását a mindenkori központi költségvetés határozza meg. A KKC, vagyis a célelőirányzat vállalkozásfejlesztési programokra és különféle támogatási formákra biztosíthat forrásokat. Programok főként a vállalkozások indításához, vezetési színvonalának emeléséhez, EU-s előírások elsajátításhoz, képzéshez, oktatáshoz, technológiafejlesztéshez, innovációs képességek fejlesztéséhez, beszállítói kapcsolatok kialakításához, uniós programokba való részvételhez adnak támogatást. Lényeges annak megemlítése is, hogy a törvényjavaslat szerint egy kkv, tehát egy mikro-, kis- vagy középvállalkozó egyidejűleg több támogatási formában több állami pénzalapból és célelőirányzatból is részesülhet támogatásban.

A kkv-k helyzetének folyamatos felmérését, illetve fejlesztésüket, támogatásukat célzó kormányzati feladatokat is rögzíti az előterjesztés. Eddig a kormány évente terjesztett a parlament elé jelentést a kkv-szektor helyzetéről, most a törvényjavaslatban arra tesz javaslatot, hogy mindez csak négyévenként történjen. Ezzel a meglehetősen lényeges ritkítással, úgy gondolom, még várnunk kellene, bár talán az évenkénti jelentéstétel nem indokolható, de a két évre való szűkítés mindenképp jobbnak tűnik, mint a négy évre. Az előző törvényhez képest bővül a vállalkozásfejlesztési tanács szerepe, a VT összetételénél fogva alkalmas arra, hogy összehangolja a kkv-fejlesztésben érintett szervezetek közötti érdekeket, adott esetben épp az érdekellentéteket.

Mindezeket figyelembe véve a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja és támogatásra javasolja, elfogadásra javasolja az előttünk lévő törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Püski András úr, az MDF képviselője.

PÜSKI ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vállalkozók versenyképességének javítására, modernizálására és megerősítésére irányuló gazdaságpolitikát kiemelten fontosnak tartja a Magyar Demokrata Fórum az ország gazdaságpolitikáján belül. Azért fontos és szükséges ez, mert ez teremti meg az alapját a GDP emelkedésének, a foglalkoztatás bővülésének, végső soron Magyarország jólétének, a fejlettebb európai országok életszínvonala elérésének, az Európai Unióban való sikeres részvételnek.

A kis- és középvállalkozások Magyarországon meghatározó társadalmi és gazdasági szereppel bírnak. Tudnunk kell, hogy a hazánkban működő vállalkozások 99 százaléka mikro-, kis- és középvállalkozás. A foglalkoztatásban betöltött szerepük is igen jelentős. A foglalkoztatottaknak mintegy 64 százalékát, tehát majdnem kétharmadát ők alkalmazzák, rengeteg magyar család megélhetését biztosítva ezzel. Különösen érezhetjük ennek fontosságát akkor, ha belegondolunk abba, hogy ha csak egyetlen fővel növelnék ezek a vállalkozások az alkalmazottaik létszámát, akkor gyakorlatilag megszűnne Magyarországon a munkanélküliség. A rendszerváltást követő időben jelentősen nőtt ezen mikro-, kis- és középvállalkozások száma. Nagy részük ugyan kényszerből alakult, hiszen sokan, akik elvesztették korábbi munkahelyüket, saját vállalkozást indítottak. Kevés pénzzel, régi technológiával, régi gépekkel, viszont rendkívül sok munkával, kitartással és leleményességgel építették cégüket, majd társaságokká tudták ezeket fejleszteni.

A Magyar Demokrata Fórum szerint egy felelős kormány számára kiemelt feladat kell hogy legyen a kis- és középvállalkozások társadalmi súlyának növelése. Az államnak erősíteni és stabilizálni kell partneri szerepét a gazdaságban, mert hazánk csak így léphet be az Európai Unió fejlettebb országai közé. Átfogó és minden területre kiterjedő stratégiát kellene alkotni ahhoz, hogy az uniós csatlakozás után következő időszakban a vállalkozói szektornak olyan támogatási rendszert dolgozzanak ki, mely lehetővé teszi azt, hogy a kibővült piacon, a sokkal erősebb gazdálkodási versenyhelyzetben meg tudják állni helyüket. A valódi tenni akarás és a valódi tettek ideje érkezett el, mert ennek a szektornak sürgős intézkedésekre van szüksége.

Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatosan már a bizottsági vita során is több problémát megfogalmaztunk.

(13.10)

A javaslat szerint növekszik az ebbe a kategóriába tartozó vállalkozások száma, nagyobb árbevétel és nagyobb foglalkoztatotti létszám esetén is ebbe a csoportba sorolható egy adott gazdasági társaság. Ezt bizonyos szempontok és bizonyos vizsgálódások alapján elfogadhatónak tartjuk, azonban aggályaink is vannak, méghozzá abból a szempontból, hogy ha nem növeli jelentős mértékben a kormány az ennek a szektornak a részére folyósított támogatások összegét, több lesz az ebbe a kategóriába sorolt vállalkozások száma, akkor összességében logikusan kevesebb pénz jut egy-egy vállalkozásra, így a támogatási lehetőségeik csökkenhetnek. Félő, hogy a változás után a valóban kis- és középvállalkozások, az igazán rászorultak hátrányba fognak kerülni, és csökkenhetnek a forráshoz jutási esélyeik.

A probléma ezzel a támogatási rendszerrel az, hogy a szóban forgó vállalkozások számára valójában nem banki kamattámogatásokra van szükség, hanem tőketámogatásra. Sajnálatos tény, hogy a magyar kis- és középvállalkozások még ma is rendkívül alultőkésítettek. A banki manőverek számukra nem elég hatékonyak. Fontos lett volna az uniós csatlakozásig a vállalkozások feltőkésítése, a beindult modernizációs folyamat további erősítése. A Magyar Demokrata Fórum véleménye az, hogy a vissza nem térítendő támogatásoknak azért is lenne jelentős szerepük a csatlakozásig, mert ez volt az az időszak, amikor még saját döntési hatáskörrel, a magyar parlament önálló elhatározása alapján olyan mértékű támogatást juttathatna ennek a szektornak, melyre az Európai Unió tagjaként esetleg már nem lesz lehetőségünk.

A tapasztalatok a gyakorlatban azt mutatják, hogy a Széchenyi-terv megszüntetése óta tőkejuttatásra szolgáló pályázatok, ezek a lehetőségek, amelyek esetleg konkrét termelő beruházásokhoz is kapcsolódnak, valójában nincsenek, ha vannak, akkor hihetetlenül gyorsan kimerülnek ezek az alapok, és így, úgy ítéljük meg, ezeknek inkább csak píárértéke van. Sajnos ma Magyarországon elmondhatjuk, hogy állami bank, amely ezeknek a kisvállalkozásoknak a kiszolgálására alkalmas lenne, nincs, ezért is kellett volna meggondolni a Postabank eladását; a nagykereskedelmi bankok pedig egyszerűen nem foglalkoznak valójában a kisvállalkozásokkal, nem veszik őket komolyan, emiatt ők jelentős hátrányba fognak kerülni a törvényjavaslatba most beemelt nagyobb vállalkozásokhoz képest.

Ne vegyük le azonban a terhet teljesen a kormány válláról a kisvállalkozások támogatásáról elmélkedve, ugyanis nekik lenne szép számmal tennivalójuk ebben az ügyben. Mindenekelőtt, ahogy a bizottságban is említettem, nagyon jó lenne némi összhangot felfedezni az egyes minisztériumok, tárcák tevékenysége között, ami most nincs meg igazán. Teljesen más a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium orientációja a kisvállalkozások ügyében, és teljesen mást látunk a Pénzügyminisztérium tekintetében; a kettő időnként köszönő viszonyban sincs egymással. Ugyanis amíg a Gazdasági Minisztérium legalább mondja a szavak szintjén, hogy támogatja a kisvállalkozásokat, azok hitelhez jutását segíti a kormány, addig a Pénzügyminisztérium újabb és újabb adókat, újabb és újabb elvonásokat talál ki, most például a telefonadót próbálja bevezetni, ezzel próbálja - idézőjelben - „ előnyösö helyzetbe hozni a kisvállalkozásokat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Nem ártana a kormányon belül némi összhangot teremteni, hogy a célok, a tettek valahol találkozzanak; nem is beszélve a többi adóváltoztatásról, amelyre most nem kívánok kitérni, illetve a Draskovics-csomag megszorító intézkedései sem érintették és érintik előnyösen a kis- és középvállalkozókat.

Ez a szektor a gazdaságnak egy olyan területe, amelyet állandóan minden kormánynak támogatni és segíteni kell vagy kellene. Azon kell hogy munkálkodjunk, hogyan tudjuk a magyar kis- és középvállalkozásokat a legelőnyösebb helyzetbe juttatni úgy, hogy ha az Európai Unió kapui felnyílnak, akkor a saját hazájukban ne kerüljenek versenyhátrányba, a saját hazájukban ne kerüljenek csődhelyzetbe a külső dömping kapcsán, és exportlehetőségeik kinyíljanak. Ahhoz, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások érdemben megjelenhessenek az Unió piacain, a hazai piacon kell stabil pozíciókat szerezniük, és a versenyt először itthon, az importtal szemben kell megnyernünk. Úgy érzem, valóban végig kell ezeket a dolgokat gondolni, hiszen a szavak és a mondatok nagyon szépek, de nekünk, képviselőknek figyelembe kell venni a helyi tapasztalatokat, és ezekre kell megoldást találnunk addig, amíg még lehet, és amíg nem késő.

A Magyar Demokrata Fórum a kis- és középvállalkozások valódi, tényleges és hatékony támogatását tartja fontosnak, és mivel ennek a garanciáit nem látjuk igazán ebben a törvényjavaslatban, ezért ezt jó szívvel támogatni sem tudjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Molnár Albert úr, az MSZP képviselője.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy itt két gazdaságpolitikai filozófia vitatkozik, és ennek már többször tanúi vagyunk a parlamentben. Ez nemcsak a kis- és középvállalkozások vitájában érhető tetten, hanem szinte valamennyi gazdasági felfogásban, mégis megpróbálok néhány gondolattal hozzájárulni a mai naphoz.

Azt gondolom, hogy 1999 óta, mióta a kis- és középvállalkozásokról törvényt alkottunk, annyi változás történt a magyar gazdaságban, hogy ez a változtatás mindenképpen indokolt. Ez a kormány elkötelezte magát amellett, hogy sokkal nagyobb figyelmet fog fordítani erre a foglalkoztatás szempontjából mindenképp nagyon fontos vállalkozói szegmensre.

A magam részéről, amikor olvasgatom a konjunktúrafelméréseket - és ezt megteszem időnként -, azt olvasom, hogy a különböző gazdálkodó szervezetek fejlődésének a gátja elsősorban a piac hiánya, másodsorban tőkehiány, nagyjából ez a sorrend, és utána jöhetnek ilyenek, hogy munkaerő és egyéb különböző olyan termelési tényezők, amelyek a gazdaságban szerepet játszanak. Azt gondolom, hogy ha valódi piacot építünk, márpedig elköteleztük magunkat a piacgazdaság mellett, akkor ne térjünk vissza egy paternalista gazdaságpolitikához; ilyen már volt ebben az országban, amikor egy kormány azt mondta, hogy mi mindent jobban tudunk, mint ti, összeszedjük a pénzt, és majd azoknak visszaadjuk, akiknek akarjuk - és látjuk, hogy ennek mi lett a vége. Az Orbán-kormány utolsó két évére volt ez elsősorban jellemző. Gondolják végig, képviselőtársaim, a 6,6 százalékos gazdasági növekedési ütem 3 százalékra csökkent, a magyar gazdaság növekedése felére csökkent az utolsó két évben, meg lehet nézni, 2002 első negyedévében 3,1 százalék volt Magyarországon a gazdasági növekedés. Ha egy gazdaságpolitikát meg akarunk ítélni, hogy az sikeres volt-e vagy sem, azt azért szeretném hozzátenni, hogy a külső körülmények nagymértékben szerepet játszottak (Domokos László közbeszólása.), ez nem menti egy belső gazdaságpolitika sikerességét vagy nem sikerességét. Azt gondolom, hogy tanulni kell ezekből a jegyekből.

Ha most megnézzük, hogy a 60 milliárd forintnak, amit a Széchenyi-tervben önök kiosztogattak különböző szervezeteknek, mekkora volt a gazdaságfejlesztő hatása, a gazdasági növekedésre milyen hatása volt, akkor igen elcsodálkoznánk. Ezt már csak azért sem tudjuk megnézni, mert még csak jövedelmezőségi kritériumot sem szabtak ezen vállalkozásoknak, hogy mikor és mire használják fel. De azt gondolom, hogy nem folytatnám ezt tovább, inkább megpróbálnék visszatérni ehhez a törvényhez; kénytelen voltam Püski András felszólalása után néhány gondolatot szólni arról, hogy mit jelent igazából egy gazdaságpolitika.

Amikor belépünk az Európai Unióba május 1-jétől, azt gondolom, a magyar gazdaság szereplői igazából nem nagyon fogják észrevenni, hiszen aki akart, az már idejöhetett - az abszolút nyitott magyar gazdaság lehetővé tette, hogy bárki ide bejöjjön. Azt gondolom, hogy az exportálóinknak némileg jobb lesz, mert azért voltak bizonyos kvóták, amelyek szép lassan leépülnek vagy egyszerűen megszűnnek. Én azt gondolom, hogy a gazdaságnak alapvetően az uniós csatlakozás inkább nagyobb piacot, nyitottságot fog jelenteni, én tehát nem számítok drámai konkurencianövekedésre.

A definíció, amelyet a jelen törvénymódosítás tartalmaz, és amely arról szól, hogy mit tekintünk kis- és középvállalkozásnak, azt gondolom, körülbelül a magyar gazdaság helyét és szerepét az agyunkban helyére teszi, hogy egy ilyen nagy piacon ez a kis magyar gazdaság, ahol egy 800-900 milliós árbevétellel rendelkező vállalkozást mi azért legalább úgy méltattunk, hogy ez jelentős vállalkozás, ez viszonylag nem hátrányos megítélés, de mindenképp a kisvállalkozói körbe fog kerülni, ami a mi képzeletünkben legalább középvállalkozás volt.

(13.20)

Ennek ellenére azt gondolom, hogy a magyar vállalkozások be tudnak integrálódni az európai uniós vérkeringésbe, és meg fognak felelni a kihívásoknak.

A második fejezet a kis- és középvállalkozások számára a célelőirányzatból finanszírozható jogcímek sorát bővíti. Én pedig ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy nagyon sok vállalkozás van, melyet kézen kell fogni, és végig kell vezetni azokon a hatósági buktatókon, meg kell tanítani üzleti tervet készíteni, meg kell tanítani pályázni és minden olyan korszerű dologra, amire ma a kis- és középvállalkozók csak nagyon kis része tud lehetőséget találni. Azt gondolom, hogy ezek mind-mind ezeket a célokat szolgálják.

A lízingdíj-támogatás, a faktoringdíj-támogatás, a bankgaranciadíj-kedvezmény pedig azt szolgálja, hogy minél több vállalkozást, itt hatványozottan több vállalkozást lehet támogatni egy adott pénzből. Tehát amikor arról beszélünk, hogy kinek adjunk tőkejuttatást, kockázati tőkét esetleg, ki az, aki hitel- vagy akár faktoringdíj-támogatásban részesüljön, azt gondolom, hogy minden egyes vállalkozás maga tudja azt, hogy melyikre van szüksége. Az életképes vállalkozások megélnek a kamattámogatással is.

Vagyis én nem szeretném összekeverni; azt gondolom, hogy az szociálpolitika, hogy ha pénzt adunk, és valaki nem üzletszerűen, nem valamiféle olyan jövedelmezőségi feltételrendszer nélkül felállított rendszerben jut ilyen pénzekhez, sokkal könnyebben dönt, nem kockáztat. Az üzletnek, a gazdaságnak épp az a lényege, hogy itt kockáztatni kell, üzleti döntéseket kell hozni, és mi inkább arra törekedjünk, hogy kiszámítható közgazdasági feltételrendszert biztosítsunk.

Tehát azt gondolom, hogy ezek az új támogatási formák mindenképpen pozitívak, és egyre több vállalkozás számára teszik lehetővé különböző támogatások igénybevételét.

Amit nagyon fontosnak tartok, hogy ez a törvényjavaslat egyértelműsíti azt, hogy egy kis- és középvállalkozás több különböző pályázaton is részt vehet. Azt gondolom, az elmúlt időben voltak ezzel problémák, ha valaki valamit igénybe vett, mert lehet, hogy mást nem vehetett igénybe; ez most taxatíve rögzíti, hogy egy kis- és középvállalkozás több különböző forrásra is pályázhat.

A kormányzati feladatok számomra nagyon pozitívan jelezték vissza azt, hogy ez a kormány igenis, foglalkozik ezzel a vállalkozói körrel. Van azért néhány problémám, majd erről beszélni fogok, de alapvetően az nagyon jó, hogy a különböző törvényeknél el kell készíteni, modellezni kell, hogy az adott törvény módosítása milyen hatással van a kis- és középvállalkozói körre. Azt gondolom, hogy ez nagyon pozitív előrelépés.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal és az APEH gyakorlatilag minden évben adategyeztetést végez, és megbízható adatokat szolgáltat erről a körről. Higgyék el, hogy nagyon keveset tudunk ennek a körnek a tőkéjéről, feltőkés… (Dr. Sümeghy Csaba: Feltőkésítéséről!) - na, ez nekem is egy “útelágazásö lesz. (Derültség. - Dr. Sümeghy Csaba: Ismerős szöveg?) Ismerős.

A szervezeti forma tehát, amely a vállalkozásfejlesztési tanácsban fog megtestesülni, azt gondolom, nagyon jó kezdeményezés. Amikor végigolvastam, hogy ebben kik vesznek részt: gyakorlatilag az összes miniszter, az országos kamarák, helyettesük, meghatalmazott személyek, az összes Iposz, Kisosz, Áfeosz, Okisz, MGYOSZ, VOSZ s a többi, és tanácskozási joggal még egy csomó bankszövetség, kutatási-technológiai tanács - ezt mindenki el tudta olvasni. A lényeg tehát az, hogy itt egy nagyon nagy kör fog részt venni. Én magamról tudom, hogy akkor hatékony egy tanácskozás, hogy ha ott viszonylag korlátozott számú személy vesz részt, kíváncsian várom, hogy egy ilyen 40-50 fő közötti grémium mire tud jutni. Mindenesetre az nagyon pozitív, hogy mindenkit igyekeztünk ebbe belevenni, és az, hogy évente négyszer kötelező lesz összeülniük.

A negyedik fejezet az értelmező rendelkezéseket tartalmazza. Mint tudjuk, minden törvény mindig az életbe léptetésével és a működtetésével hozza meg azt, hogy mire lehet használni. Nagyon fontos, hogy mit értünk egyéni vállalkozó alatt, mit értünk közvetett tulajdonos alatt vagy szomszédos piac alatt, ezek itt tisztázódnak.

Azt gondolom, hogy folytassuk le a vitát, és megkérem képviselőtársaimat, hogy jobbító szándékú módosításaikkal segítsék e törvény mielőbbi hatálybalépését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Sümeghy Csaba, a Fidesz képviselője.

DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Kedves Képviselőtársam, Molnár Albert! Nem változott a véleményem, hogy ön ért a gazdasághoz, ezért vagyok szomorú, mert ha csak egy politikus enyhe kilengésének tekintettem volna az ön mondását a Széchenyi-tervvel és a GDP-vel kapcsolatban, akkor ez megbocsátható lenne, de egy szakember szájából nem.

Szeretném ott kezdeni, hogy önök nagyon érdekes politikát folytatnak. Amikor uralkodásuktól kezdve a GDP ugrásszerűen csökken, akkor a külső recessziós behatásoknak tekintjük, amikor a Fidesz idejében csökkent, holott a recesszió pontosan 2001-ben kezdődött, amire ön volt szíves hivatkozni (Göndör István: 2000 év végén!), ebben az esetben ez a Fidesz-kormány rossz Széchenyi-tervi politikájára vezethető vissza.

Molnár Úr! A Széchenyi-terv nemcsak a GDP-növekedést kellett hogy szolgálja, hanem számtalan olyan dolgot, amit nem tudok két percben felsorolni: a lakásépítést, a munkahelyteremtést, az ország villamosenergia-hálózatának ellátását, a vállalkozók biztonságát, és így tovább.

Úgy gondolom, hogy amit a választási kampányban meghirdettek, hogy követendő és folytatandó példakép az önök számára is a Széchenyi-terv, amit természetesen tönkretettek - majd a következő napirendnél erről szólok -, akkor nem ildomos és szakmailag egy szakembertől elítélendő, hogy olyan dolgokat mond, amelyek valótlanok, és amelyek nem állják meg a helyüket.

Képviselőtársam! Politikailag le lehet gyalázni az ellenfelet, lehet más módszereket is találni, de a valóságtól ne térjünk el, és maradjunk azon a síkon, hogy közülünk egyetlen hozzászóló nem mondta még, hogy az önök által elképzelt GDP, költségvetési hiány, infláció és így tovább két év alatt köszönő viszonyban nem volt azzal, amit önök elgondoltak. Úgyhogy ez olyan messze volt egymástól, hogy ilyet a Fidesz-kormány összesen négy év alatt nem tudott elkövetni, mint amit itt önök, mondjuk, havonta elkövetnek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban. - Göndör István: A 7 százalékról egészen a 3-ig!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Józsa István úr, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, az sem hangzott el itt a vitában, hogy bárki, a képviselő úr szóhasználatával élve, gyalázta volna a Széchenyi-tervet. (Domokos László: Dehogynem!) Csak azt mondtuk, hogy ez egy egyoldalú és önmagában nem kellően eredményes formája a versenyképesség növelésének. Azt mondtuk, hogy ez idegen a versenytől, idegen a piacgazdaságtól, mert olyan inkubátort hoz létre, aminek utána a következménye lehet, hogy sokkal rosszabb, mint ha nem részesültek volna azok a cégek ilyen pénzből. Ne felejtsük el, hogy ez az adófizetők pénze, tehát ezt valaki befizeti, tehát hogy hogyan hasznosul, az kulcskérdés.

Elmondanám még Domokos képviselő úr aggályaira, hogy az az átcsoportosítás, ami a közvetlen támogatásokról, magyarul: az ingyenpénzről a hiteltámogatások irányába történt, ez azt eredményezi, hogy a hitelek révén többszörös forráshoz jutottak a vállalkozások, mint bármikor korábban. Tehát ez a szemlélet, hogy adjunk visszatérítés nélkül és adjon a kormány többet az adófizetők pénzéből, ez piacidegen magatartás. De továbbmegyek: az uniós piacon sem állja meg a helyét.

Tehát ezen, úgy gondolom, az ellenzéket is beleértve, tovább kell lépni, mert az a depresszív gondolkodás, amit az ellenzék, úgymond, a reális aggályok címszó alatt kifejt a gazdálkodók felé, az visszaüt. Az Európai Unió lehetőségeket nyit meg, és ha túl sokat hangoztatjuk az esetleges kockázatokat, akkor olyan gazdasági hangulat alakulhat ki, amely rossz esetben beteljesíti önmagát. Azt hiszem, hogy ezt nem vállalhatja magára az ellenzék.

Köszönöm.

(13.30)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Ferenc úr, a Fidesz képviselője.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megdöbbenve hallom MSZP-s képviselőtársaim véleményét a Széchenyi-tervről és az ahhoz kapcsolódó támogatási rendszerről. Ha pontosan ismernék, illetve vennék a fáradságot és megnéznék, hogy miként történtek az odaítélések, akkor világossá válna az önök számára az is, hogy amit a Széchenyi-terv vissza nem térítendő támogatásaként odaadott az állam bármelyik projekthez, annak a többszöröse jelent meg beruházásként, és az állam majdnem biztosan már az áfában visszakapta azt a pénzt, amit támogatásként biztosított a beruházások részére.

Hadd hozzam fel két város példáját, Sárvárét és Bükét. Bükfürdőn összesen mintegy 1 milliárd 600 millió forint jelent meg gyógyturisztikai támogatásként, 13 milliárd 600 millió forint jelent meg befektetői tőkeként, és meg lehet nézni, több mint négyszáz új munkahely jött létre. Ott már az áfában bőségesen visszakapta az állam a támogatásként odaadott pénzt. Aztán felhozhatnám példaként a sárvári fürdőt is, de Sárvárról egy másik példát hozok. Ott létrejött egy baromfivállalat a már működő angol tulajdonú vállalat mellett. Senki nem gondolta volna, hogy a Széchenyi-tervnek olyan hatása lesz, hogy egy több mint háromszáz embert foglalkoztató baromfivállalat létre tud jönni, és mára már Magyarország negyedik legnagyobb forgalmú baromfitermék-előállító cégévé vált a Paravis, amely egyébként magyar tulajdonú.

Azt hiszem, nem kell azt szégyellni, sőt büszke vagyok rá, hogy olyan kormányzati ciklusban lehettem országgyűlési képviselő, amikor a nemzeti cégek, a magyar cégek megerősítése volt a kijelölt és kitűzött cél. Ha felelősségteljesen gondolkodunk a magyar parlamentben - e törvény kapcsán is, amit most vitatunk -, akkor nekünk, magyar parlamenti képviselőknek nem lehet más a célunk, csak az, hogy a magyar vállalkozások, a magyar vállalkozók számát és a magyarországi lehetőségeket bővítsük.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, igaza van Sümeghy képviselő úrnak, aki azt mondta, hogy össze fog csúszni az a három napirend, ami most egymás után következik. Igen, mert a kis- és középvállalkozásokról beszélünk, és teljesen igaza van Molnár Albertnek és Józsa Istvánnak abban, hogy más a filozófiánk. Sokszor elmondtuk már, ezért nem is fogok többször beszélni, önök büszkék rá, mi pedig szeretnénk rávilágítani ennek a rendszernek a hibájára. Sümeghy úr sokat segített nekem, mert így nem kell hosszan beszélnem. Ha a költségvetés különböző címeiről összesöpröm a pénzt, és utána azt mondom, hogy ez a Széchenyi, az egészen más, mint amikor friss többletpénzről van szó, márpedig a Széchenyi-terv - egymás közt ennyit talán elismerhetünk - rendelkezésére álló pénz döntő többsége nem volt más, mint korábban más címszó alatt lévő források összeterelése.

A másik - talán a legnagyobb - gond az, hogy nagyon kevesen kapták. Igaz az, amiről képviselőtársaim beszélnek, hogy tőkeprobléma van; de hogy összesen alig több mint 10 ezer vállalkozás részesül támogatásban a 900 ezerből! Azt hiszem, az a jó filozófia, amit mi mondunk, hogy piackonform megoldás legyen, és mindenki hozzájuthasson az adókedvezményhez, az amortizáció gyorsított elszámolásához, és a sort hosszan folytatjuk majd a következő napirendnél, mert ez egyszerűen lehetőséget teremt mindenki számára. És ez a fontos, nemcsak a kiválasztottak, hanem mindenki más számára. Tényleg vannak tapasztalataink a Széchenyi elbírálásából, azt hiszem, minden képviselőnek van. Tudunk egy-egy pozitívumot mondani, de sajnos több negatívumot tudunk felsorolni. S ez egyfajta keserűséget okozott a vállalkozóknak. Sokkal fontosabb nekik az, amiről Molnár képviselő úr beszél, hogy tudjanak üzleti tervet készíteni, és ahhoz kapjanak megfelelő banki forrásokat.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Minden hasonló alkalommal elismertem a Széchenyi-tervben rejlő lehetőségeket, azonban azt is elmondtam, hogy ezen egyszerűen azért kellett túllépni, mert a térítésmentes támogatáson kívül jobban, jóval inkább fel kell készíteni a kis- és középvállalkozói szektort ahhoz, hogy majdan az európai uniós pénzek igénybevételére is alkalmas legyen. Ezt a továbblépést tette lehetővé a jóval többsíkú Széchenyi vállalkozásfejlesztési program, amiben egy részként továbbra is benne maradt a térítésmentes pályázatok része. Tehát senki nem vonja kétségbe, hogy a Széchenyi-tervnek megvoltak a maga érdemei, csak ezen egyszerűn túl kellett lépni, pontosan a kis- és középvállalkozók érdekében.

Ehhez még egy dolgot hozzátennék, ami számomra nemigen érthető. Önök miért mindig csak egyedül a Széchenyi-tervre büszkék? Büszkék lehetnének másra is, amivel támogatták a kis- és középvállalkozókat, hiszen volt kamatbonifikáció, volt beruházási adókedvezmény, voltak a közbeszerzési pályázatban sikereket arató kis- és középvállalkozók. Ezek nagyságrenddel többet jelentettek a vállalkozói szektornak, mint a Széchenyi-terv kamatmentes támogatása. Pedig erre tényleg büszkék lehetnének, és büszke a mai kormány is, hogy ezt is továbbfejlesztette. Érdekes módon erről soha nem esik szó, nyilvánvalóan azért, mert úgy gondolják, hogy a Széchenyi-terv sokkal jobban píárolható, egy fogalomkörben jóval több píárüzenetet tud vinni, mintha a többi kkv-támogatási formáról beszélnének.

Az önök büszkesége egyszerűen egysíkú, ezt kell, hogy mondjam. Mi úgy gondoljuk, hogy ennél tovább kellett lépni, és a parlamentben egyéb támogatási lehetőségekről is beszélnünk kell, nem mindig csak a Széchenyi-terv meg a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program összevetéséről.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szalay képviselő úr megint őszinte volt, és ezt külön megköszönöm neki. Mi nem mondtuk, hogy ez a Széchenyi-terv, ezt az MSZP mondja, Molnár Albert mondja, és Göndör István mondja. Az MSZP-s képviselők mondják, hogy csak vissza nem térítendő támogatásokból állt a Széchenyi-terv. Hiszen amiről képviselőtársam beszélt - lakások, utak építése, különböző infrastrukturális támogatások -, az is része volt ennek. Ha nemcsak a píárt nézzük, hanem azt is, hogy 2000-ben ténylegesen mi volt mögötte, akkor egyetértek Szalay képviselő úrral, aki nagyon jól elmondta. Sőt, éppen azt akartam felhozni, ha önök annyira ellene vannak az ingyenes tőkejuttatásnak, akkor hogy kezelik azt, hogy benne hagyták ezt, plusz a vállalkozásokban tulajdonosi részesedés szerzésére tesznek lehetőséget. Hát ez nem állami közpénzekből való belépés magáncégekbe? Ennek a lehetősége is itt van.

Vagy miként kezelik, kérdezem én - amire önök is büszkék, és mi is büszkék lehetünk - a SAPARD-programokat? A SAPARD-programokban a mezőgazdasági vállalkozások nem visszatérítendő támogatásokat kapnak? Úgy beszélnek, mintha az Európai Unióban nem lenne a tőkepótlásnak egy teljesen bevett, szokásos módja a kisvállalkozói szférában, sőt nagyobb cégek esetében is, de a mi viszonyaink között is.

A mi problémánk az - s ezt értse meg Szalay képviselő úr is meg Molnár Albert is -, hogy a kisvállalkozások 95 százaléka tíz fő alatti cég. Attól tartunk, ha kitágítják a kategóriákat, kevesebb pénzt adnak, átalakítják a támogatás arányait, akkor ettől a 850 ezer vállalkozástól elszívják a lehetőségeket, a pénzt, és valójában az európai uniós felkészülésnek az utolsó, legkritikusabb időszakában, illetve már a belépéskor gyakorlatilag nem marad számukra pénz. Mi ezért aggódunk.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Molnár Albert úr, az MSZP képviselője.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én generáltam ezt a vitát, és szeretnék önkritikát gyakorolni, hogy térjünk vissza az eredeti témához. Az első két napirendi pont a parlamentben viszonylag konszenzussal történt, és azt gondolom, hogy tényleg nem egy gazdaságpolitikai vita közepén vagyunk.

Abban a tekintetben vetettem fel a Széchenyi-tervet, hogy az vállalkozásélénkítő, sőt országos gazdaságfejlesztési programmá lett kikiáltva. Ha ez valóban így volt - márpedig így volt -, akkor gondolom, le kellene vonni ennek a pozitív és negatív tapasztalatait. Azt nem mondtam, hogy ennek nem voltak pozitív tapasztalatai, sőt azt sem mondtam, hogy a külső gazdasági körülmények nem befolyásolták Magyarországot. Tehát visszatérnék ehhez. Mindössze annyit mondtam, végig kell gondolni, hogy lehet-e igazságosan. Meg kell érteni, hogy van 850 ezer vállalkozás az országban, és ha 4 ezret támogatunk vissza nem térítendő formában, akkor hogy érzi magát az a 845 ezer, amelyet nem tudunk ilyenben részesíteni.

(13.40)

Tehát mi azért próbáljuk az arányokat változtatni, hogy az adott pénzből inkább kamattámogatásra és egyéb olyanra, ami kevesebbe kerül, de látható támogatás... - igaz, hozzáteszem, kisebb, de arányait tekintve többszörös vállalkozás támogatható ebből. Vagy közösen vizsgáljuk meg, hogy a lakásépítés milyen hatással van például a magyar piacra. Én láttam olyan tanulmányokat - nem tudom, önök olvastak-e ilyesmiről -, hogy a lakásépítés során beépített termékek 60 százaléka import. Tehát egy olyan országnál, mint az Amerikai Egyesült Államok vagy Franciaország, ahol minden termékből van gyártmány, ott ez valóban a hazai ipar százszázalékos terméke. Valószínűleg ez nálunk nem így van, meg kell néznünk a külkereskedelmi hiány alakulását, ezzel összefüggésben van.

Tehát még egyszer: azt gondolom, hogy csak súlypontot kell áthelyezni, és azokat a pozitív elemeket kell meghagyni, amelyek jók voltak, és azokat kell továbbfejlesztenünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Józsa István úr, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, hogy akár egyet is tudnánk érteni, ha mindenki túl tudna lépni a saját beidegződésein.

Visszatérve a törvényre, mert Domokos úr szemünkre vetette, hogy eltértünk a törvény vitájától: úgy gondolom, hogy a tavaly április 16-án eggyel több szavazattal, 367 szavazattal elfogadott országgyűlési határozat - az uniós csatlakozás csak 366 kapott, mert Simicskó úr eltévesztette - úgy jelölte ki a kormány feladatát törvény átdolgozására, hogy abban vegye figyelembe az elmúlt évek tapasztalatát. Úgy gondolom, a tapasztalatok értékeléséről szólt az elmúlt vita, tehát ilyen értelemben a törvénytervezet vitájához tartozik.

Azt hiszem, ami kritikaként elhangzott a korábbi támogatással kapcsolatban - szándékosan nem mondom ki a nevét, nehogy érzékenyen érintsen bárkit is -, az pontosan az indikátorok hiánya, annak az utó-ellenőrzési, utóértékelési rendszernek a hiánya, ami nemcsak racionális gazdaságpolitikai igény, hanem uniós követelmény is. Egyszerűen nem lehet azon a módon, kedves ellenzéki urak, hozzájutni uniós pénzekhez, amilyen módon önök ezt annak idején kezelték.

A másik a biztonság, hogy mit jelent a biztonság. Nem gondolom, hogy azt jelenti a biztonság, ha elfogy egy vállalkozás pénze, akkor elrohan a minisztériumhoz és kér tőle. Azt hiszem, hogy egy gazdaság működésének a biztonsága a lehetőségek sokszínűségét jelenti, hogy választhat a sikeres vállalkozó, a továbbfejlődéshez mit pályáz még meg.

Még egy szót: a munkahelyek száma bővült a Medgyessy-kormány működése óta.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Joggal merül föl a törvényjavaslatot illetően az az aggály, hogy esetleg a nagyvállalkozókból frissen középvállalkozóvá avanzsált, de azért magyar méretekben mégis jelentős vállalatnagyságot jelentő cégek kiszoríthatják a kisebbeket, különösen a mikrókat. Ez jogos aggály, és ezzel foglalkoznunk kell, nem mintha lenne más választási lehetőségünk, de attól, mert nincs választási lehetőség, erre oda kell figyelni.

Azonban három dolgot szeretnék mondani. Egyrészt lehetőség lesz olyan célzott pályázatok kiírására, ahol továbbra is preferálásra kerülnek a legkisebbek, a mikrók, épp azért, hogy ne szorítsák ki őket a nagyok.

A második: az elosztásra kerülő pénz jóval több lesz, mint eddig rendelkezésre állt.

Harmadszor: lehet, hogy sajnos, de alapjában véve szintén megkerülhetetlen, hogy az európai uniós pénzekhez hozzájutni csak bizonyos alapfeltételeknek való megfelelőség esetén lehet. Tehát ha esetleg, isten ne adja, de sajnálatos módon, mondjuk, a mikrovállalkozók nem lennének képesek - jellemzően - jó pályázatokat írni, attól ez még nem jelentené azt, hogy Magyarország megkapná a rendelkezésre álló pénzeket, csak akkor, ha a nagyok viszont a megfelelő minőségű pályázatukkal be tudnak futni a célba. Tehát itt nem egymás kiszorítását kell látni ebben, hanem azt, hogy hozzá tudunk-e jutni a pénzhez, vagy nem tudunk hozzájutni, márpedig, azt hiszem, még ha a nagyobbak nyerik is meg, nemzetgazdasági érdekeink azt diktálják, hogy bárki, csak elhozza azt a brüsszeli pénzt, mert az itt hasznosul, a magyar gazdaságon belül.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek, a nagyok fontosak, és félreértés ne essék, hogy mi őket nem szeretnénk támogatni, az a probléma, hogy betesszük egy olyan szűkebb kategóriába, ahol egyébként is kevés a pénz és kiszoríthatja, és valójában a kiszorító hatástól tartunk. Ha erre van megoldás, azt szeretettel várjuk, és erre érdeklődéssel figyelünk.

Józsa képviselőtársam a legjobbat válaszolta, amire szerettem volna a figyelmet felhívni, az aggályunknak épp ez az oka: nem ugyanazokkal a feltételekkel lehet az EU-s forrásokhoz hozzáférni, mint magyarországi forrásokhoz. Ezt nagyon jól tudjuk, de ez nem feltétlenül erény egy vállalkozás számára, hiszen a Figyelőnek itt egy felmérése előttem, ahol a vállalatvezetők közül többen egybehangzóan arról számoltak be, hogy a brüsszeli pályázati pénzek egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A hazai vállalkozókat elrettenti a sok adminisztrációs kötelezettség, de még inkább az, ha valaki elnyer egy támogatást, akkor is legfeljebb hét-nyolc hónap múlva jut hozzá és a többi. Az állandó pályáztatás egyébként sem old meg semmit, ugyanúgy maradnak a termelési és foglalkoztatási problémák. Azt gondolom, ez megint a magyar valóságnak egy fontos szelete.

Szeretném azt jelezni, hogy bizony meg lehet majd követelni, hogy hatástanulmány meg egyéb készüljön el, egyelőre jó lenne, ha a magyar költségvetésnek az elköltött EU-s pénzeire elkészülnének ezek a hatástanulmányok, ne egy kis tízfős vállalkozástól várjuk már el, hogy ő hatástanulmányt csináljon a pénzei felhasználásáról. Jelenleg a magyar kormány se képes arra, vagy a különböző szervezetek, hogy megmondják, milyen kimutatható gazdasági előnye, hatása van akár egy nyilvánvalóan nyereséges logisztikai központ megépítésének, annak milyen gazdasági húzóhatásai vannak. Mégse kérdőjelezzük meg, hogy ésszerű-e, mondjuk, a Duna budapesti vonalán logisztikai központot megépíteni, vagy az ország határán kell-e ilyet készíteni, egyértelmű. De azért mégiscsak kellenek hatástanulmányok, amelyeket egyelőre még a magyar kormány se tud megcsinálni. Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Józsa István úr, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Különös érzéssel hallgattam Domokos képviselőtársam felcsattanását. Nem tudom, hol olvasta ki ebből az előterjesztett törvényjavaslatból, hogy a kormány szűkíteni akarja a hazai forráshoz jutás lehetőségét. Ebben a törvényjavaslatban, ha el tetszik olvasni, az van benne, hogy bővíteni akarjuk. Az előadók elmondták a kiegészítések során, hogy másfél-kétszeresére bővül az a spektrum, amelynek területén pályázni lehet. Én arra utaltam, hogy az önök korábbi támogatási rendszere lehetetlenné tette volna a mégoly nehezen is elérhető európai uniós pénzekhez való hozzájutást a vállalkozások számára. Tehát azt szeretném, ha belátnák, hogy erre a változtatásra, erre a korszerűsítésére, erre a továbbfejlesztésére a kis- és középvállalkozások támogatásáról szóló törvénynek szükség van, az időszerű volt.

A másik, hogy ki ad többet: az ad többet, aki odaad egyben, mondjuk, egymilliárd forintot - volt ilyen, mert 27 olyan vállalkozás volt, amely darabonként 800 millió fölött kapott -, vagy az ad többet, aki biztosít egy hiteltámogatásnál 3 százaléknyi kamatkedvezményt? Úgy gondolom, ha ezt az egymilliárd forintot 3 százalékával biztosítja a kormány, akkor nem nehéz kiszámolni, hogy harmincszor annyi támogatott forrást biztosít a cégek számára, érvényesítve természetesen ugyanazokat az áfabevételeket, ugyanazokat az előnyöket, amit Kovács képviselőtársam korábbi hozzászólásában említett.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Megnevezem: költségvetési bizottsági ülés, nem tudom pontosan az időpontot, de a 29. oldala a jegyzőkönyvnek. Idézem: “Készítettünk hatástanulmányt, sok szemszögből, az új törvény életbelépése előtt. Akkor ennek milyen hatása várható a társadalom különböző rétegeire, mekkora a pénzigény?

(13.50)

A pénzigény, amit a hatástanulmány vázolt, mintegy ötmilliárd forint plusz, amit a Pénzügyminisztérium szakvéleménye sokallt, és azt állították, hogy a Pénzügyminisztérium szerint különböző hatások úgy alakulnak ki, hogy ez jelentéktelen mértékű változtatást igényel.ö Másrészt: “A kis- és középvállalkozók célelőirányzata, amit a minisztérium kezel, 14 milliárd forinttal indult, jelenleg 11 milliárd forint a keretünk, ebből állapítottuk meg a különböző támogatások mögötti összegeket.ö - és a többi, és a többi, konkrétum.

Másrészről, kedves Józsa úr: a vállalkozásoknak, mondják, a hitel milyen nagyszerű megoldás. Széchenyi óta tudjuk, hogy nincs gazdasági bővülés hitel nélkül. Az a probléma, hogy ha megkérdezzük ezt a 900 ezer magyar vállalkozót, hogy hányan tudtak hitelhez, lízinghez vagy bármilyen más banki szolgáltatáshoz jutni, akkor ennek a nagyon nagy hányada örül, ha számlavezetője van megfelelő költségekkel és tisztességes kiszolgálással, de azok a többlet fejlesztési lehetőségek azért nagyrészt korlátozottak számukra, tehát ez nem egyedüli megoldási mód.

Csak gondoljon bele abba, érthető a bankok oldaláról is egyébként, ezért lenne helyes valószínűleg egy magyar bank, amelyik állami tulajdonban lenne - de önök nem így látják, ezt tudjuk. De be kell látni, hogy tartósan nem nyereséges vállalkozásokat nem hitelez a bank, és ettől még fejlesztendő kellene hogy legyen.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Molnár Albert úr, az MSZP képviselője.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Itt arról vitatkozunk, hogy az államnak mennyi szerepe kell hogy legyen gyakorlatilag a kis- és középvállalkozások támogatásában. Mi azt gondoljuk, hogy ezt üzleti alapokra kell helyezni. Úgy kellett volna a kérdést feltenni, Domokos László, hogy melyik versenyképes vállalkozás nem kapott hitelt a bankoktól. Ha ezt így tesszük fel, akkor azt gondolom, hogy nagyon jól tesszük fel a kérdést. A bank pedig nem buta: a bank finanszírozza azt a vállalkozást, amely megfelelő üzleti tervet és megfelelő garanciákat tud mellétenni, és látszik, hogy az a vállalkozás ki fogja termelni azt a pénzt, amit hitel-visszafizetésként vissza kell fizetni, meg a kamatokat.

Emlékszem, hogy mindenki szörnyülködött, hogy több száz milliárdot fordítottunk a bankok konszolidációjára. (Domokos László: De nem a kisvállalkozások miatt!) Ez nem a bankoknak a hibája volt, hanem azoké a vállalkozásoké, amelyek a banknál számlát vezettek, nehogy félreértés legyen, azoké a különböző mezőgazdasági és egyéb iparágaké, könnyűipari és egyéb cégeké, amelyek gyakorlatilag csődbe mentek (Domokos László: Nagy állami vállalatok! Szocialista vállalatok!), és nem tudták visszafizetni a pénzeket. Most ugyanezt akarjuk megint, hogy a bankoknál, akár egy állami banknál adófizetők pénzéből finanszírozzunk életképtelen vállalkozásokat? Nem, ez szociálpolitika.

Aki nem tud megélni a piacon, annak valami más formát kell kitalálnunk, de az nem üzleti kategória. A gazdaság maga az üzlet, és ez üzleti alapokon működik, akár akarjuk, akár nem. A történelem bebizonyította, hogy aki ezeket nem vette figyelembe, az általában lemaradt ebben a harcban, akár egy nemzeten belül, akár a nemzetek közötti küzdelemben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gaál Gyula államtitkár úr.

GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! A vitában elhangzottakra majd a végén szeretnék reagálni, most egyetlen kérdésre, ami többedszer került elő, és Domokos képviselő úr szokta említeni, nevezetesen, hogy a költségvetési forrásai ennek a törvénynek bővülnek vagy szűkülnek, vagy mi lesz a sorsuk.

Szeretném világossá tenni, hogy ha most erről a törvényről beszélünk - és én szeretném kérni, hogy erről a törvényről vitatkozzunk -, akkor nyilvánvaló, hogy ez a törvény hosszú távra próbál megfogalmazni prioritásokat, javaslatokat, kormányzati politikát. Tehát nem arról szól ez a törvényjavaslat, hogy már egy négy hónappal ezelőtt elfogadott költségvetési törvénybe mi lett beleírva akkor, hanem arról szól, hogy a továbbiakban hogy kívánjuk hosszú távra biztosítani a kis- és középvállalkozások számára kialakított támogatási rendszereket, milyen prioritásokat fogalmazunk meg, milyen irányba kívánunk elmozdulni.

És ha hosszabb távon, tehát a jelenleg már eldöntött és érvényes költségvetési éven túlnézünk, akkor egészen biztosan állíthatom, hogy a kis- és középvállalkozások fejlesztésére fordított források bővülni fognak. Tehát ne egy lezárt, eldöntött költségvetési évre szűkítsük le ennek a törvénynek az értelmezését, ez másról szól.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Józsa István úr, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarok a plágium helyzetébe kerülni, de ugyanúgy kezdem, ahogy Domokos képviselőtársam: nagyon örülök, hogy Széchenyi nevével és Széchenyi Hitel című munkájával kezdte a hozzászólását, mert ez alapján ő tudni véli, hogy hitel nélkül nem működik a gazdaság.

Kedves Domokos Úr! Akkor el is kellene olvasni azt a Hitel című munkát, és végiggondolni, amit Széchenyi 150 évvel ezelőtt leírt; nemcsak hogy nem működik, hanem nem is létezik. Ezért az önök jelenlegi kampánya a bankok ellen és általában a pénzügyi szervezetek ellen nemcsak hogy gazdasági irracionalitás, hanem 150 éves magyar múltra visszatekintő tévedés.

Szocialista képviselő vagyok, de maradéktalanul egyetértek az SZDSZ-es államtitkárral, amikor úgy fogalmazott, hogy ez a törvény hosszú távra szól. Amikor ön egy bevezetéshez kapcsolódó aktuális hatástanulmányt említ, és az valóban egy konkrét összeget jelöl meg, hogy mennyi forrástöbbletet eredményez a törvény bevezetése ebben az évben, akkor azt kell mondanom, hogy ez engem örömmel tölt el: ennyi forrás biztosítható.

Ugyanis az az alapállás, amit nemcsak nyilatkozatokban, hanem a Pénzügyminisztérium a munkájában is képvisel, hogy az uniós pályázatok elnyeréséhez szükséges saját forrást a kormányzat, a Pénzügyminisztérium minden egyes esetben biztosítja, ez azt jelenti, hogy a törvény működéséhez szükséges vállalkozói támogatásnak a köre a saját rész biztosítása mellett uniós forrásokkal együtt nőni fog. Ne tessék szétválasztani ezt a két forrást, ez együtt fogja szolgálni a magyar vállalkozásfejlesztést.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Püski András úr, az MDF képviselője.

PÜSKI ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyetértettem én is Molnár Albert képviselőtársammal, amikor a hitel szerepéről beszélgettünk, hogy melyik nyereséges, életképes vállalkozás az, amelyik nem kap hitelt, és azt mondja - amivel egyetértek -, hogy piaci alapon kell működni, és ketté kell választani a piacot és a szociális ellátást - teljesen igaz.

De abban nincs igaza, amikor azt állítja, hogy a nyereséges és életképes vállalkozás hitelt kap. Sajnos nekünk, egyéni országgyűlési képviselőnek legalább a talajon kell járnunk, és látnunk kell azt, hogy az egyéni vállalkozók, azok a kisvállalkozók, akik ma napi 14-18 órát dolgoznak, egész nap ülnek a teherautójukban, nyereségesen működnek, eltartják a családjukat, de nem kapnak hitelt. Bemegy a hatalmas nagy bankba, és szóba sem állnak vele - ezek tények.

És ez, kedves Józsa képviselő úr, nem a bankok ellen irányul, szó sincs arról, hogy mi bármikor is a bankok ellen egy szót is szóltunk volna. Közel sem! Mi csak szeretnénk a tényeket rögzíteni, és ez ma Magyarországon tény. Hiába vannak gyönyörű banki reklámok, hiába suttogják a fülünkbe a nevüket, amikor oda kerül a sor, akkor nem foglalkoznak ezekkel a kisvállalkozásokkal, nem finanszírozzák, nem adnak nekik hitelt.

A Széchenyi-tervre visszatérve pedig csak egy kis gondolat: az önök által szidott, bántott Széchenyi-terv által megvalósult csodálatos létesítményeket most az új kormány miniszterei és államtitkárai nagyon nagy büszkeséggel adják át az én választókörzetemben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Domokos László úr, a Fidesz képviselője.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy nem érdemes méltatlan körülmények közé vinni a vitát. Már próbáltak az előbb a gazdaságpolitikáról vitatkozni, próbáltak az előző kormánnyal kapcsolatos dolgokról - most éppen a bankárokhoz való viszonyát próbálta pozicionálni az MSZP.

Mi nem vagyunk semelyik szektor ellen sem, sem a nagyvállalkozói, sem a kisvállalkozói szektor ellen, sem a banki szektor, sem a termelői szektor ellen. Nem erről szól a dolog. Mi arra hívtuk fel a figyelmet, hogy önök mutogatnak arra, hogy hitelhez tudnak jutni vállalkozások, még ha jók is - mi azt mondjuk, hogy ez egy részében igaz, de másik részében sajnos nem igaz, tehát egyetlen üdvözítő eszközként ez nem működhet.

(14.00)

Amiért én felszólaltam, és a tízperces felszólalásomban elmondtam, hogy ezer új hitelképes, egyébként erős vállalkozás fog bekerülni a kis- és középvállalkozói kategóriába - hogy a törvénynél maradjunk -, miközben a pénz nem bővül, amely közvetlenül magyar forrásként rendelkezésre áll. A Pénzügyminisztérium álláspontját felolvastam, 2005-ben sem fogja ennek megfelelően nyilván a tárcának befogadtatni a plusz 5 milliárd forint igényét, és ebből vontam le azt a következtetést, hogy kereteiben, formájában ugyan adunk egy európai uniós keretet és formát a kis- és középvállalkozók támogatására, de ténylegesen mégsem tud vele pont az a szféra élni, amelyik egyébként ma is ebben a kis- és középvállalkozói szférában van. Egyébként az összes adó 68 százalékát fizeti meg ez a mai kategóriában lévő szféra, a fizetések 57 százalékát fizetik ki ebből a szektorból, a munkahelyek kétharmada van ebben a szektorban.

Tehát lássuk, hogy milyen méretekről van szó, milyen nagyságrendekről, és ennek fényében érezzék azt, hogy itt most nem egy-két vállalkozásról beszélünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok itt a bankok minősítésébe beszállni, de azért engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy a bankok nem a saját pénzüket osztogatják, hanem a betétesek pénzét helyezik ki hitel formájában, ezért tehát, ha a bank szigorú a kihelyezett hitelek feltételeiben, akkor nem másért szigorú, hanem azért, hogy a befektetőket nehogy csődbe vigye vagy a befektetők pénze nehogy elússzon. Ez egy alapvetés, és úgy gondolom, ezt mindannyian tudjuk.

Azonban az, hogy egy kisvállalkozó, egy mikrovállalkozó mennyire nehezen jut mindezek figyelembevételével hitelhez, persze vitatható. Én azt gondolom, távolról sem olyan tragikus a kép, hogy egy mikro- vagy egy kisvállalkozó ne jutna hitelhez, hiszen nem kell mást tennünk, mint elővenni a következő napirendi pontunkat, a jelentést, ennek a 44. oldalán van a pontos táblázat, amely bemutatja, hogy a 2002-es évben 36 247 mikrovállalkozás, 15 848 kisvállalkozás és 12 298 középvállalkozás jutott banki hitelhez, azaz összesen több mint 64 ezer kisvállalkozó jutott hitelhez, méghozzá 1402 milliárd forint összegben. Tehát azt gondolom, hogy ez egy hamis mítosz, hogy nem lehet hitelhez jutni. Ennek az ellenkezőjét bizonyítják a rendelkezésre álló tényadatok. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a bankokon túl a hitelszövetkezetek is ugyanebben a 2002. évben 106 milliárd forintnyi hitelt folyósítottak másik 35 ezer hitelfelvevőhöz, akkor azt gondolom, hogy jóval árnyaltabban kell ezt a kérdést megközelíteni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Józsa István úr, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy a gazdaságpolitika nagyon komoly és felelősségteljes terület ahhoz, hogy politikai indíttatásból túlzó kifejezésekre ragadtassa magát bárki is. Ezért illő tisztelettel visszautasítanám Domokos képviselő úr “méltatlanö jelzőjét. Úgy gondolom, hogy az a méltatlan, ha ennyire félreértelmezi az előterjesztett törvény tartalmát. Ugyanis ez nem arról szól, hogy a hitelt egyetlen üdvözítő eszköznek tekintetné az előterjesztés. Ez az előterjesztés tartalmazza a vissza nem térítendő támogatások lehetőségét is, és hozzáteszem: a kis- és középvállalkozások irányában sokkal szélesebb területen, mint ahogy az korábban, akár önök által is biztosított volt.

Püski képviselőtársamnak: önök azt csak szeretnék, hogy mi becsméreljük a Széchenyi-tervet. Soha egyetlen becsmérlő szó erről nem hangzott el. Az hangzott el róla, hogy önmagában nem kielégítő, önmagában nem üdvözítő módszer, és hogy az a rendszer lehetetlenné teszi, hogy magyar vállalkozások a hazai támogatási forrásokat kiegészítve - hozzáteszem: jelentősen kiegészítve - uniós forrásokhoz jussanak. Ez a törvényjavaslat a támogatási rendszernek egy teljes, európai léptékben mérve is korszerű struktúráját mutatja be. Mi pusztán azt kérjük, hogy lokális politikai érdekek miatt ne szavazzanak ellene, hanem nézzenek a mélyére, tekintsék azt, hogy ez egy hosszú távon működőképes törvény, és hogy mit jelenthet a hazai vállalkozásoknak.

Köszönöm.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Steinerné Vasvári Éva, a Fidesz képviselője.

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény kapcsán én egy speciális területről, a női vállalkozók helyzetéről, lehetőségeiről és esélyeiről fogok szólni Borsod megyei tapasztalataim alapján.

Ne gondolják azt, hogy feminista törekvések vagy pedig a most az Európai Unióban oly kedvelt bűvszó, az esélyegyenlőség indított erre a felszólalásra, bár a módosító javaslataimban az esélyegyenlőség vizsgálatát felvetem. Szép és jó dolog az esélyegyenlőség, de én onnan szeretném indítani beszédemet, hogy láttam, hogy megyénkben a rendszerváltás kapcsán a hagyományos férfiszakmák megszűnésével hogyan rendeződött át a családi munkamegosztás, és hogyan lettek a nőkből családfenntartók, és sokszor kényszerből vállalkozók.

Borsod megyéhez hasonlóan Nógrád megye, sőt Baranya bányászvidékeire is jellemző az, hogy egykeresős családmodellként a férfi dolgozott, a nő pedig otthon volt, és nevelte a gyerekeket, ellátta a háztartást. A család a férfi fizetéséből meg is élt az adott kor színvonalán, és a rendszerváltás ezt a családi munkamegosztást tette semmissé azáltal, hogy megszűnt a nehézipar, megszűnt a kohászat, a bányászat, és a biztos keresetű férfiak ezrei kerültek utcára. Sokuknál a munkahely elvesztése olyan sokkot okozott, amit nem tudtak kiheverni, és a változásokhoz nagyon nehezen tudtak alkalmazkodni. Élni pedig kellett tovább, a gyereknek cipő kellett, tankönyv kellett, és az alkalmazkodási képességeik hiányait látva a feleség, aki addig vagy nem dolgozott, vagy pedig hasonlóan olyan szakmában dolgozott, amely szintén megszűnt, családfenntartóvá vált, és kényszerből vállalkozóvá. De végül is az előző kenyérkereset is, amennyiben ezen iparágakban dolgozott, az sem az egyéniség kiteljesedése volt, hanem az is kenyérkereseti kényszerűség.

A nők meghatározó része ezen anyagi kényszerűségből lett vállalkozóvá, de az elmúlt 15 évben sokan vállalkozásaikat településük megbecsült vállalkozásává fejlesztették. Hiszen egy jól menő kis bolt, egy kis vendéglő, egy varrónő vagy pedig egy fodrászműhely egyben a helyi közéletnek is fontos terepe. Minél több az ilyen kis mikrovállalkozás egy településen, annál nagyobb az ott élők komfortérzete, hiszen a szolgáltatásért nem kell a szomszéd településre menni, és gyakran fél napot ezzel eltölteni. Tehát nemcsak a mikrovállalkozásból megélőknek, hanem a közösségeknek is fontos, hogy ilyen jól prosperáló, a szolgáltatás széles spektrumát felölelő vállalkozások nagy számban legyenek a vidéki településeken, ezáltal létrehozva a vidéki élet gazdasági hálóját.

E vállalkozások uniós követelményekhez való alkalmazkodásának segítése most a legnagyobb feladatunk. A női vállalkozások jelentős része családi vállalkozás is egyben, ahol besegít a gyerek, a nagymama, a ráérő férj, mindenki, aki tud tenni valamit a család megélhetéséért, és már csak ezért sem kezelhető csak esélyegyenlőségi kérdésként a női vállalkozások problematikája. Bár nem az esélyegyenlőség volt a kiindulási pont, de ahhoz, hogy a vállalkozások fejlődését segíteni tudjuk, fontos tudni, hogyan állunk a női vállalkozók esélyeinek tekintetében.

(14.10)

Fontos tudni, mert az Európa Tanács '86. december 11-ei irányelve értelmében valamely önálló vállalkozói tevékenységet - beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is - folytató férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmód elvét tőlünk is elvárják.

Módosító javaslataimmal, azzal, hogy az esélyegyenlőségi kategóriák szerinti bontásban kelljen az adatszolgáltatást megteremteni, ezen esélyegyenlőség elemzésének a lehetőségét kívánom szolgálni, és remélhetőleg az elkövetkezendő években az ezen napirendi pont után következő beszámolóknál már ilyen adatokat is fogunk tudni olvasni az elemzéseknél.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kovács Ferenc úr, a Fidesz képviselője.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A kis- és közepes vállalkozásokról, ezek fejlődéséről és támogatásáról szóló törvénytervezet megalkotása mindannyiunk közös politikai felelőssége. Mindannyiunk közös politikai felelőssége, hogy a piaci harcban a többi európai uniós állam hasonló vállalkozói rétegeivel legalább megközelítőleg egyforma esélyei legyenek a hazai vállalkozásoknak. Ezen vállalkozások sorsa látlelete a magyar gazdaság állapotának.

Az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége által készített felmérésből kiderül, hogy ez a vállalkozói kör nem várja optimizmussal az EU-csatlakozást. A kis- és közepes vállalkozások 60 százaléka saját nyilatkozata szerint felkészületlennek tartja cégét a várható piaci változásokra. Nem vitás: az egységes piac, a vámok megszűnése a hazai vállalkozások többségének jelentős gondot jelent majd. Olyan versenyhelyzetet, amelyben nem egyenlő eséllyel indulnak a magyar vállalkozások. A Kisosz felmérései szerint a vállalkozások és részben kényszervállalkozások közül 55-60 ezer megszűnése várható. Más érdekképviseletek 100-200 ezer közötti vállalkozás csődbe jutásával számolnak.

A Medgyessy-kormányzat ígéreteivel ellentétben nemhogy csökkentette, hanem tovább növelte a vállalkozások terheit. A kedvezményeket nem tudja a vállalkozások többsége igénybe venni, és a támogatások szép lassan, a különböző megszorító intézkedések következtében megszűntek. Az ITD Hungary jelzése szerint egyre több nyugati és keleti cég jelentkezik Magyarországon, hogy kis- és közepes vállalkozásokat vásároljon meg piacszerzés céljából. Sajnálatos, hogy ez sok vállalkozó számára az utolsó lehetőségnek tűnik, és eladják cégeiket, feladják vállalkozásukat.

Ezeket a negatív folyamatokat a kormány uniós jogharmonizáció ürügyén kiadott rendeletében minőségbiztosítási és egyéb megszigorításaival tovább erősíti. Ugyanis szinte minden felmérés azt mutatja, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások többsége tőkehiányos, és önerőből képtelen ezeknek az elvárásoknak megfelelni.

Szeretnék szűkebb szakmai területemről, a vendéglátás, az idegenforgalom és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások területéről példákat hozni. Engedjék meg, hogy első példaként az akadálymentesítésről szóló törvény végrehajthatatlanságát emeljem ki. Én úgy gondolom, hogy ez elsősorban állami feladat, és ezt központi, százszázalékos állami finanszírozással kellene megoldani. Ennek a törvénynek a végrehajtása nemhogy a vállalkozói területen, hanem a közszolgáltatások területén is gyakorlatilag teljesen megoldatlan. Elég, ha például a magyarországi közlekedési járműparkot áttekintjük. A vállalkozások többségének soha meg nem térülő befektetéssé válnának ezek az átalakítások, és a mozgáskorlátozottakat segítő szerkezetek működtetése szintén nem lenne érvényesíthető az árakban.

A másik ilyen betarthatatlan elvárás a HACCP-ről alkotott kormányrendelet. Ez a rendelet sok-sok kis üzlet és vállalkozás végét jelenti majd. Szomorú tény, hogy elsősorban az amúgy is hátrányos helyzetű településeken, az aprófalvakban várhatóak a boltbezárások, üzletbezárások. Azokon a településeken, ahol már amúgy sem volt kifizetődő alapvető szolgáltatásokra berendezkedni. A szakmai szervezetek szinte egyhangú véleménye és tiltakozása ellenére május 1-jétől sajnos mégis életbe lép ez a rendelet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kis- és közepes vállalkozásokat érintő törvénytervezet beterjesztése így magában, úgy gondolom, nem sokat ér. Az adócsökkentést hangoztató állításokkal ellentétben a tavalyi és az idei évben tovább nőttek a vállalkozásokat sújtó elvonások. Ez a turizmus és a vendéglátás területén egyes szakmai érdek-képviseleti szervezetek számításai alapján körülbelül 10-15 milliárd forintra tehető.

Az előző kormányzati ciklusban az érdekegyeztetés hiányára hivatkozva tücsköt-bogarat összehordtak akkori ellenzéki képviselők. Ha az akkori érvrendszer alapján nullának tekintjük az 1998 és 2002 közötti érdekegyeztetést, akkor a jelenlegi ennek a duplája. A vendéglátás, az idegenforgalom területén a szakmai szervezetekkel szinte semmilyen érdemi érdekegyeztetést nem folytatott a jelenlegi kormányzat. Olyan kérdésekben, amelyekben a szakmai szövetségek állásfoglalásukat a kormányhoz eljuttatták, úgy tűnik, talán még elolvasásra sem méltatták ezeket. Példaként az utazási irodákat érintő rendeletmódosítást említeném, ahol többmilliós kaucióemelést róttak ki a belföldi utazásszervezőkre. De az idegenforgalom, a turizmus nélkülözhetetlen közreműködői, a buszos vállalkozások ellehetetlenítését is ide sorolnám. Évente újabb és újabb EU-normatívára hivatkozó vizsga-, minősítési és biztosítási rendszerekkel lehetetlenítik el a magyarországi vállalkozókat.

Európai uniós csatlakozásunk után olyan piaci versenyben kell megmérettetni magukat a turisztikai szolgáltatásainknak, ahol a marketingre, reklámra mind országos, mind regionális szinten a hazai lehetőségeknél jóval nagyobb forrásokat biztosítanak központi büdzséből. Teljesen képtelen helyzetbe hozza a jelenlegi kormány ezt a szakmai szegmensét a hazai gazdaságnak. Ugyanis az Orbán-kormány utolsó éveiben, és még tavaly is, a Medgyessy-kormány ideje alatt e fontos célra régiónként és évente 180 millió forint állt rendelkezésre; az idei költségvetésben egyetlenegy fillért sem biztosít erre a célra a kormányzat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megismertetni önökkel a vendéglátóiparnak, a kereskedelemnek és általában a vállalkozásoknak azokat az egyéb közterheit, amelyek terhelik a vállalkozásokat.

Az első ilyen nagyobb tétel a bért és az alkalmazotti létszámot terhelő tételek: társadalombiztosítási járulék, nyugdíjalap; társadalombiztosítási járulék, egészségügyi alap; egészségügyi hozzájárulás, munkaadói járulék, szakképzési hozzájárulás, foglalkoztatás-egészségügyi szolgáltatás - ez az üzemorvos -, természetbeni étkezés, étkezési utalvány, utazási költségtérítés, üdülési támogatás, vállalati kommunális adó, ami létszámot terhelő alapon van megállapítva, betegszabadság, táppénz-hozzájárulás.

Jövedelmet terhelő tételek: társasági adó vagy vállalkozói szja, személyi jövedelemadó, osztalékadó.

Bevételt terhelő tételek: iparűzési adó, építményadó, szerzői jogdíj, parkolóhely-megváltás, behajtási engedély, HACCP-tanulmánykészítés, HACCP-rendszerműködtetés, veszélyeshulladék-elszállítás, ételmaradék-elszállítás.

Egyéb kiadási tételek: általános forgalmi adó, reprezentációs áfa, telefonelszámolás, közműfejlesztési díjak, játékadó, cégautó adója, cégautó biztosítása, gépjárműadó, kötelező biztosítás, vagyonbiztosítás, rehabilitációs hozzájárulás, import esetén vámkezelési díj, környezetvédelmi és környezetterhelési díj, hitel esetén kamat és kezelési költség. Ezt még végigmondani is rengeteg tétel, és nagyon sok.

Meg kell még említenem, hogy a most megemelt forgalmiadó-kulcsok miatt a pénztárgépek átállításának költségeit is a vállalkozóknak kellett kifizetni, ami átlagosan ötezer forint pénztárgépenként plusz áfa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a kis- és közepes vállalkozásokról felelősségteljesen gondolkodunk, akkor valóban az adózás egyszerűsítését és az elvonások körének szűkítését is célul kell kitűznünk. Sürgősen szükség van egy gazdaságpolitikai stratégiai programra, amelyben kiemelt szerepet kell szánni az Európai Unióhoz való felzárkóztatásnak és az integrációnak.

Ezzel egyidejűleg le kell építeni a szocializmusban kialakított, hatóságoknak látszó állami háttérintézményeket. Sajnos ennek a költségvetést és a vállalkozásokat is terhelő vízfejnek a leépítése az elmúlt 15 évben nem sikerült. Ezek leépítésével megszűnhetne azon kiadásoknak a jelentős többsége, melyeket a kis- és közepes vállalkozások az adózás egyik formájaként élnek meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A turizmus egyik legfontosabb eleme a falusi turizmus. Sajnos itt is elmondható, hogy a szomszéd országok szolgáltatóival szemben jelentős hátrányban vannak a magyar vendégvárók. Részben törvényalkotási hibánkból. Elképesztően szomorú, hogy a jogharmonizáció kapcsán mindig kizárólag a szigorításokat, a hazai vállalkozásokat egyre lehetetlenebb helyzetbe hozó rendelkezéseket kívánja a szakapparátus érvényesíteni, életbe léptetni.

(14.20)

Valahogy elkerülte a figyelmüket egy, az Unión belül, a finnországi Corkban (Sic!) elfogadott deklaráció, mely világosan megfogalmazza, hogy a lokális értékek védelmében lehetőség van a minőségbiztosítási rendszer alóli mentességre is. Ez a megállapodás lehetőséget nyújt és biztosít arra, hogy sok-sok kisvállalkozás falvainkban sikeres versenytársa legyen az Unió hasonló témakörben működő vállalkozásainak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési vállalkozói munkacsoportja a héten benyújtja a corki dekrétumok alapján elkészített önálló törvényjavaslatát kistermelői áruértékesítés címen. Kérem, hogy tanulmányozzák, és módosító javaslataikkal segítsenek egy, az Európai Unió jogszabályaival összhangban lévő, modern törvény megalkotásában.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Józsa István úr, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr; látom, nálam van a mikrofon. Nagyon megértem Kovács képviselőtársam hozzászólását, és azt hiszem, hogy mindezek a problémák, amiket ő fölvetett, valóban nehezen megoldhatók a legtöbb vállalkozás számára is. Szeretném a figyelmét elnyerni, mert hozzá intézném szavaimat.

Azt hiszem, hogy amit ön a működésről felsorolt, hogy mi minden problémát kell megoldani, sajnos ezek két évvel ezelőtt is mind, szinte ugyanígy szóról szóra elmondhatók lettek volna, úgyhogy felmerül a kérdés, hogy mit tettek, amíg kormányon voltak, és mit nem tettek.

Azt azért elmondanám, hogy a Medgyessy-kormány mit tett. Például amit említett: a minimálbér szja-jának csökkentése, egyáltalán megszüntetése, úgy gondolom, nemcsak az érintett dolgozók számára előny, hanem a vállalkozók számára is. A beruházási adókedvezmény határának az emelése, úgy gondolom, hogy előny a vállalkozóknál. A nyereségadó csökkentése, úgy gondolom, előny a vállalkozóknál, és mindenképpen a versenyképesség növekedését, javulását szolgálja.

Amit az akadálymentesítésről, a mozgássérültek uniós kötelezettséggel is összefüggő, de hazai előírásokból is következő, akadálymentes közlekedésének megvalósításáról mondott, megint csak azt tudom mondani, hogy miért nem csinálták meg. Ilyen értelemben most, amit önök nem végeztek el, egy törvénymódosítás kapcsán a jelenlegi kormány nyakába varrni, úgy gondolom, egyoldalú megközelítés. Arról nem is beszélve, hogy az uniós csatlakozást ki várja optimizmussal: gondolom, azok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akik felkészültek rá, és akik a lehetőségeik bővülését látják benne, az idegenforgalom pedig ilyen kellene hogy legyen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Molnár Albert, az MSZP képviselője.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Elég kevesen vagyunk a teremben ahhoz, hogy tényleg térjünk vissza a törvény eredeti tárgyalásához. Elég kevés összefüggést véltem felfedezni ebben a felszólalásban, annak ellenére, hogy amiket Kovács képviselő úr fölvetett, jogos és a gazdaságban jelen lévő problémák.

S ha már ez így elhangzott, azért két pontosítást szeretnék tenni. A HACCP bevezetésére az élelmiszeriparban, a kereskedelemben és a vendéglátásban '93. január 1-jére (Sic!) tetszettek egy rendeletet alkotni, ami ezt bevezette. Nagyon nehéz volt ezt 2000 végén kitolnunk a csatlakozás idejére. Azt is hozzá kell tennem, hogy sajnos nem kértek derogációt a tárgyalásoknál, hogy esetleg néhány évvel kitolhattuk volna, így azt gondolom, hogy nem kéne ebből a kérdésből ránk mutogatni, azt gondolom, hogy saját belső körökben kellene a hibát keresni, de nem ez volt a felszólalásom legfőbb tárgya, csak a pontosítás miatt ezt el kellett mondanom.

Azt gondolom, hogy az valós, amit ön felsorolt a társaságok terheit illetően, és maga a felsorolás is indokolja azt, hogy egy ilyen adórendszer hogyan működhet egy országban. Azt gondolom, hogy ha összefogunk és kitalálunk valamit - persze, nem fideszes módra, nem szélsőségesen, hanem tényleg szakmai alapon, a nemzet érdekét figyelembe véve -, talán ki tudnánk hozni valami sokkal egyszerűbb dolgot, hiszen ha valaki csinált egy személyi jövedelemadó-bevallást, 60 oldalt el kellett hozzá olvasni. Azt gondolom, nem normális ország az, ahol 60 oldalt, egy könyvet kell kapnia valakinek, hogy ezt megcsinálja. És valóban igaza van a társasági adóval, a vállalkozások gyakorlatilag mérhetetlen számú adójával kapcsolatban. Segítsenek megoldást találni, és mi ehhez partnerek leszünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kis- és középvállalkozásokról és fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat eddigi vitája valóban sok érdekes témát hozott elő, és még ha meg is bocsátjuk önmagunknak a számos kitérést, akkor is érdemes volt ezt végigcsinálni.

Engedtessék meg, hogy hozzáadjam néhány olyan megjegyzésemet, ami eddig nem hangzott el, és véleményem szerint rávilágít a témára, s hatásosabbá teheti az előttünk lévő törvény megvalósítását és ennek a szándékát.

Először is emlékeztessük magunkat arra, ha szabad, hogy a kis- és középvállalkozások teremtik az új munkaalkalmak döntő hányadát. Hogy az kétharmad vagy háromnegyed, erre esztendőről esztendőre változnak a statisztikák, sőt az országokban is változnak. Emlékszem, itt ebben az Országgyűlésben hallottunk érdekes adatokat néhány évvel ezelőtt. Nemrégen jártam az Amerikai Egyesült Államokban, és most is azt mondja az az ország, amit mindig mondott, hogy az új munkaalkalmak háromnegyedét a kisvállalkozások teremtik. Szóval még egy olyan óriási ipari országban is nagy jelentősége van ennek.

Ezt azért mondom, tisztelt Országgyűlés, mert mintha nálunk volna valami olyan érzés - ha nem is kimondottan -, hogy ez egy téma, de azért nem a fő téma. Legyen szabad mondanom, ez egy fő téma, amivel foglalkozunk. Azon kívül, hogy a munkahelyteremtésnek instrumentuma a kisvállalkozás - mert hiszen az, az inasból, segédből lett mester és ügyes ember igen gyakran belenő abba, hogy vállalkozó lesz, és akkor tesszük a legjobban a dolgunkat mi, törvényhozók, ha ennek a valakinek drukkolunk. A drukkolás alatt azt is értem, hogy olyan törvényeket hozunk, úgy kövezzük az útját, hogy az eredményes legyen, költséghatásos is legyen.

Hogy e tekintetben melyik program milyen eredményes, nem kívánok belemenni, hiszen itt beszélgettünk a Széchenyi-tervről. Hatásos volt, jó volt, mert itt meg ott, sok helyen ezt a célt szolgálta. Én országgyűlési képviselőként, mint ahogy igen tisztelt képviselőtársaimmal is járjuk az országot - én talán még többet, hogy is mondjam, Sárvártól Sátoraljaújhelyig és oda-vissza -, és a polgári körökben, az ipartestületekben, a különböző értekezleteken elő-előjön az, hogy azoknak a vállalkozóknak, mesterembereknek vagy akik valamit ott tesznek, milyen fontos szerepük van nemcsak abban, hogy munkaalkalom, nemcsak abban, hogy stabil az a közösség - legyen az Mórahalom vagy Vásárosnamény -, hanem a közösség politikai szövete és struktúrája is jelentős mértékben függ attól, hogy azok az emberek, akik a kisvállalkozás csinálói és vivői, hogyan is boldogulnak.

Az hiányzik, azt hiszem, és jó volna talán aláhúzni a mostani törvényjavaslat vitájából, hogy a pénzügyi része, eleme hogyan is néz ki. Ezt jobban meg lehetne és jobban meg kellene világítani.

(14.30)

Én ilyen értelemben módosítót is nyújtok be, elnök úr, tisztelettel, ehhez a törvényhez. A módosítóm lényege az - most fogalmazódik -, hogy a támogatás nyújtója, aki a támogatást eszközli, legyen az a kormány, kormányszervezet, vagy bárki, hiszen tudjuk, hogy többféle helyről jöhet ez a támogatás - ez egy összetett, szövevényes rendszer -, a támogatás eszközlője készítsen számítást a tekintetben, hogy mindenki tudja, a támogatás nyújtója, és a támogatás megkapója is, a társadalom is, hogy mennyi a juttatás tényleges értéke. Mit is jelent ez? Hogy különválasztjuk a névértékét a támogatásnak és a juttatásnak. Olyan jó volna, ha ez világos lenne nyugattól keletig az országban!

Egy példa talán nekünk is hasznos itt most, az Országházban, és talán másoknak is, akik hallgatnak vagy olvasnak bennünket. Egy ilyen egyszerű példa hasznos lehet: egy 100 forintos támogatás, amit úgy nevezünk, hogy 100 forint támogatás, hogy ennek mennyi a juttatásértéke, az nagyon különbözik a kondícióktól. Lehet 100 forint a támogatásértéke, ha azt odaadták, és sose kell visszafizetni. Azonban ha ez kölcsön, valamilyen hitel, amiről szó volt a mai napon is többnyire, akkor a juttatásérték attól függ, hogy mik a föltételei annak a hitelnyújtásnak, nevezetesen, mi az a kamatláb. A piaci kamattal nyújtott hitelben nincsen semmi támogatás, ha a piaci kamatot meg kell fizetni, és valamikor vissza kell fizetni a hitelt - abban nincs támogatás, nincs juttatás, az egy egyszerű kereskedelmi banki tranzakció. De ha van benne koncessziós kamat, például a 15 százalék helyett 11-et fizet, akkor az a 4 forint évenként a juttatás, és nem a 100 forint, ami a névérték, és így tovább, folytatnám, hogy mi nem.

Aztán továbbmenve: a juttatás eleme, a juttatás értéke továbbá függ más tényezőktől, a szerződés kondícióitól. Nevezetesen, van-e türelmi idő, egy-két-három esztendő, vagy akárcsak fél év is, amikor nem kell kamatot fizetni egyáltalán, vagy nem kell törlesztést fizetni három esztendeig és így tovább. Aztán a garanciaértéke, hogy valaki, a kormányzat, vagy a Magyar Fejlesztési Bank, vagy valamilyen intézmény garanciát nyújt. Ennek a támogatásértéke, tisztelt képviselőtársaim, ugyancsak kiszámítható.

Létezik a közgazdaság-tudományban ma már nem is olyan nagyon ördöngös mesterség, amelyikkel ezt meg lehet csinálni; a jó bankárok tudják, vagy ha nem tudják, akkor meg lehet őket tanítani. És ha ez a mechanizmus része lesz annak, amiről itt mi törvényt kívánunk hozni, akkor a bankárok majd - tisztelt Országgyűlés, tessék szíves lenni idefigyelni - tolonganak, hogy kisvállalkozóknak adhassanak kölcsönt. Mert a bankárnak mi a dolga? A bankár úgy üzletel, abból lesz profitja, hogy kölcsönt ad. Azért lehet, hogy a bankár kevésbé hajlandó kölcsönt adni, mert a kockázati elem a kisvállalkozásoknál nagyobb. Azonban ha a garancia révén ez megoldódik, akkor a bankár majd igenis igyekszik, hogy minél több kölcsönt adjon.

Talán nem kerülte el a figyelmünket a tegnapi zöld újságban, a Világgazdaságban, hogy a világ kétezer legnagyobb vállalkozásában két magyar van, és az egyik itt van, az OTP - éppen egy magyar bank. Gondolhatunk, tudhatunk sok mindent az OTP-ről, de egyet állíthatok róla, anélkül hogy tudnám, vagy hogy a részvényese lennék annak a banknak, hogy az is úgy csinál profitot, hogy kölcsönt ad. Tehát ha mi olyan törvényeket hozunk, sikerül olyan törvényeket hoznunk, amelyek ezeknek a folyamatoknak az útját egyengetik, akkor többet végzünk, mint hogy különböző komplikált rendszereket vitatunk meg, és azoknak a politikai vetületét árnyaljuk. Gazdaságpolitikai témát nagyon hasznos gazdaságpolitikai eszközökkel megoldani, legalábbis megközelíteni.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Józsa István úr, az MSZP képviselője.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tisztem, hogy erősítsem dr. Horváth János képviselőtársam pozícióját a legnagyobb ellenzéki pártban, de nagy tisztelettel üdvözlöm a hozzászólását.

Én úgy gondolom, nagy jelentőségű lenne, hogyha a fiatal képviselőtársai között ezt a szemléletet erősítené, ami valóban arra világít rá, hogy ez a szektor a gazdaság, különösen a foglalkoztatás területén a fő kérdés, és ennek megfelelő felelősséggel gondolkodjon mindenki róla, ha át tudná vinni ezt a gondolatot, hogy mennyit ér egy támogatás bizonyos formában. Igazából a hasznosulás nagysága a lényeg, és hogy hogyan lehet kevesebb konkrét támogatásból, kevesebb közvetlen állami pénzből nagyon nagy hasznosulással bíró támogatási formát elérni.

Ami, úgy gondolom, ma már szinte filozófiai értékű a mai közbeszédben folytatott párbeszéd területén, hogy a jó bankár fogalmát mint a gazdaság fontos tényezőjét pozitív értelemben említette. Nagy tisztelettel adózom a hozzászólásának. (Taps.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra. Megadom a szót.

GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy néhány gondolatra visszatérjek, nyilván megint csak nem a teljesség igényével. Úgy gondolom, sok olyan vita zajlott az elmúlt néhány órában, ami szigorúan talán nem kapcsolódik az előterjesztett törvényjavaslathoz, de általában jó dolog vitatkozni a gazdaságpolitikai kérdésekről. Veszendőbe se mentek a gondolatok, talán a következő napirendi pont tárgyalásánál betudhatjuk őket.

Én igazából azokra az ellenzéki észrevételekre szeretnék reagálni, amelyek azt hivatottak vagy voltak hivatottak alátámasztani, hogy miért nem támogatja az ellenzék ezt a törvényjavaslatot, miért nem tartja általános vitára sem alkalmasnak. Ez kicsit szíven ütött engem, megmondom őszintén, hogy vitára alkalmasnak sem tartják ezt az előterjesztést, mert én azt gondoltam, hogy olyan célokat fogalmaz meg a törvényjavaslat, amelyekkel valamennyien egyet fogunk érteni. Elvitatkozgathatunk részleteken meg megfogalmazásokon, de magával a törvényjavaslattal és annak a tárgyalásával, hogy ennek itt van a helye, időszerű, fontos, szükséges, mindenki egyet fog érteni.

Ezek után nyilván külön felcsigázott érdeklődéssel figyeltem, hogy milyen érveket mondanak a képviselő urak arra, hogy miért nem tárgyalható egyáltalán ez a törvényjavaslat. Meg kell mondjam, én nem figyeltem fel olyan érvre, ami alapján úgy éreztem volna, hogy valóban jobban teszi a kormány, ha visszavonja ezt a törvényjavaslatot, és elkullog. Azt gondolom, hogy továbbra is helye van a parlamentben ennek a törvényjavaslatnak, továbbra is nyugodt szívvel meg lehet vitatni, és a végén egy kompromisszumos szöveget elfogadni.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, és összpontosítani a mondanivalómat, hogy azok az érvek, amiket ellenérvként a képviselő urak elmondtak, vagy nem alaposak, vagy nem vezetnek sehová, vagy önellentmondásosak. Nézzük, hogy milyen érvek voltak ezek! Az egyik, gyakran előkerült észrevétel az, hogy a kis- és középvállalkozói kategóriák meghatározása, illetve átalakítása olyan új vállalkozásokat von be ebbe a körbe, amelyek majd érdemben csökkenteni, szűkíteni fogják a jelenlegi kkv-k lehetőségeit.

(14.40)

Erre az első reakció: és akkor mi a teendő? Akkor képviselő úr szerint nem kellene az európai uniós normáknak megfelelő kategóriákat átvenni? Ha ez a javaslat, akkor igaza van, akkor tényleg nincs itt a helye a törvényjavaslatnak, vissza kell vonni, és el kell menni, de akkor egy hónap múlva se kell belépni az Európai Unióba. Ha ragaszkodunk ehhez a mániánkhoz, hogy mi belépünk az Unióba egy hónap múlva, akkor nem tehetünk mást, mint hogy igenis tudomásul vesszük, hogy ezek a kategóriák. Ez a dolog első része, tehát tárgyalni kell róla. Ez nem lehet indok arra, hogy tárgyalásra alkalmatlan a törvényjavaslat. Tárgyalni kell róla, és lehet akkor gondolkodni azon, hogy milyen technikák vannak arra, hogy a ténylegesen, mai magyar fogalmaink vagy hagyományos fogalmaink szerint is kisvállalkozásnak minősülő vagy éppen mikrovállalkozásnak minősülő vállalkozások továbbra is megkapják azt a figyelmet, vagy ha lehet, még nagyobb figyelmet és támogatásokat kapjanak. De ennek nincs köze ahhoz, hogy a kategóriákat hogyan határozom meg. Ez az egyik dolog.

A másik dolog, hogy meggyőződésem szerint az, hogy átvesszük az európai uniós kategóriákat, önmagában lehetőséget nyújt ezeknek a vállalkozásoknak, hogy az uniós pályázatokon részt vegyenek, és ne kizárólag a magyarországi pályázati lehetőségekben gondolkodjanak. Tehát ha azonos kategória-rendszerben gondolkodunk és szabályozzuk ezt a vállalkozói kört, az igenis a hazai vállalkozások érdekét szolgálja, mert nem lesznek bezárva egy hazai, az unióstól elkülönített szabályozási környezetbe, hanem nyugodtan tudnak kapcsolódni mindazokhoz a programokhoz, lehetőségekhez, amit az Unió kínál a kis- és középvállalkozások számára.

Arra pedig, hogy milyen módon lehet a mikro-, kicsi méretű vállalkozásokat kedvezményezni, itt hangzottak el észrevételek, amelyekkel teljesen egyetértek. Nyilvánvaló, hogy azon célok között, amelyek a törvényjavaslat 7. §-ában le vannak írva, hogy milyen típusú támogatásokat javasol ez a törvény vagy iktat törvényi szintre, már nagyon sok olyan van, ami kifejezetten a kicsik számára jelent többletet. A kicsiknek éppen a nagyokkal szembeni informáltsági hátrányát, pályázatkészítési hátrányait és azokat a sajátosságait veszi figyelembe, ami ezeknek a különbségeknek a kiegyenlítésére szolgál, tehát már eleve a törvényjavaslat megfogalmazása ilyen értelemben preferálja ezeket a kicsi vállalkozásokat. Másrészt: a törvényszöveg alapján a ténylegesen meghirdetett programok tovább tudják ezt pontosítani, és nagyon célzottan tudnak megszólítani vállalkozásokat tevékenység, méret és egyéb jellemzők alapján. Tehát az, hogy van egy nagy, átfogó kategória, amit úgy hívunk, hogy kisvállalkozás vagy középvállalkozás, önmagában nem jelenti azt, hogy a tényleges támogatási programok ezekben a nagy, általános kategóriákban gondolkoznak, hanem sokkal differenciáltabb, részletesebb, pontosabb fogalmakat tudnak használni, és tudnak olyan programokat meghirdetni, amelyek eleve azoknak szólnak, akiket a kritikát megfogalmazó képviselő úr is támogatni szeretne.

A másik ellenvetés, hogy mekkora összeg lesz, és hogy nincsen ebben a törvényben benne a költségvetési garancia arra, hogy mennyi lesz a következő években a kkv-szektor támogatási forrása. Én erre csak azt tudom mondani, hogy ez nem egy költségvetési törvény. Ha ez komoly formában felmerülne, én elvből ellenezném, hogy ágazati-szakmai törvényekbe eleve determinációkat építsünk be a mindenkori költségvetésre nézve. Én azt gondolom, lehet, hogy ez kényelmes megoldás lenne, és egyesek szimpátiájával találkozna, hogy nem is kellene költségvetési vitát folytatni a parlamentben, elég lenne egy számítógépen egy gombot megnyomni, hogy milyen determinációk vannak a költségvetésben a különböző törvényekből, ezt egy program kezeli, és akkor kidobja, hogy a következő évben milyen előirányzatra hány forintot kell biztosítani, és mindenki boldog. Én azt gondolom, hogy nem, mert az Országgyűlés felelősségét a mindenkori éves költségvetési törvények tárgyalása kapcsán nem lehet elvonni, másrészt meg értelmetlennek is gondolom az olyan rendelkezést, amelyben az Országgyűlés saját maga számára állapít meg kötöttséget vagy eleve determinációt. Tehát a mindenkori Országgyűlés autentikusságát vonja kétségbe a tekintetben, hogy döntsön az adott előirányzat mértékéről. Ilyen a KKC, tehát a kis- és középvállalkozói célelőirányzat összege is. Nyilvánvaló, hogy nem is tudnánk olyan jó garanciális elemet belőni, összegszerűen, százalékosan vagy bárhogy meghatározni, ami a mindenkori, három év múlva, öt év múlva rendelkezésre álló források alapján és az akkori céljaink alapján már most megmondja, hogy mennyit érdemes fordítani erre a célra.

A következő dolog: Sümeghy képviselő úr a támogatási célokat vitatta. Képviselő úr, az ön felszólalása után megint átnéztem, és én szívesen meghallgattam volna, hogy melyiket hagyná el, merthogy én azt gondolom, hogy itt olyan célok vannak felsorolva, amelyek elég széles körben fogalmaznak meg programokat, programlehetőségeket a kkv-k számára: a vállalkozásindításhoz szükséges feltételek megteremtésétől kezdve a vállalkozói ismeretek, az EU előírásainak elsajátítása, a vállalkozói kultúra fejlesztése, európai közösségi szabályokról, pályázatokról szóló információk nyújtása, ezek gyűjtése, kiértékelése, terjesztése, technológiafejlesztés, beszállítói kapcsolatok kialakításának és megerősítésének előmozdítása, innovációs képesség fejlesztése, hitelhez jutás lehetőségének bővítése, piackutatás és különböző tanácsadás, környezetvédelmi hatású fejlesztések elősegítése, szellemi tulajdon védelmének elősegítése - és nem olvasok fel mindent természetesen.

Én azt gondolom, fontos lehetőségek, amelyek a törvényben benne vannak. Olyan értelemben jó, hogy le van írva a törvényben, hogy utána a konkrét támogatási programok kidolgozói számára jelent egy keretet, jelzi, hogy mire kell odafigyelni, mire gondolt az Országgyűlés, a törvényalkotó, amikor kkv-fejlesztésekről hozott törvényt, és abban tudjon gondolkodni, hogy akkor ezeknek megfelelő pályázatokat vagy pályázati lehetőségeket írjon ki. Tehát újra elmondom: én ezt a kritikát akkor tudnám elfogadni, ha a képviselő úr azt is elmondja, hogy mit kellett volna kihagyni, mik az értelmetlen dolgok ebben, és mi kellene helyette.

A másik kritikája a képviselő úrnak a vállalkozásfejlesztési tanácsra vonatkozott. Emlékeim szerint azt mondta, hogy túl bürokratikus, az egészet el kellene hagyni. Én azt gondolom, hogy erről megint csak meg kellene kérdezni azokat az intézményeket, szervezeteket, amelyeknek a képviselői meg vannak híva ebbe a tanácsba, hogy szeretne-e részt venni vagy nem szeretne részt venni. Valószínűleg senki nem mondaná azt, hogy nem szeretne részt venni ebben. Ugyanakkor elfogadom azt, hogy ha túlságosan nagyra nő egy társaság, akkor érdemi munkát nehéz végezni. Ezt látjuk egy parlamenti vitán akkor is, ha csak 6-7 képviselő van jelen; ha már 30-an vannak egy teremben, akkor még parttalanabb vita tud kialakulni. De erre nem az a megoldás, hogy akkor ennek a vállalkozásfejlesztési tanácsnak a létszámát radikálisan csökkentem, hanem amire már tettem javaslatot, és megállapodás is született. Merthogy működik ez a vállalkozásfejlesztési tanács most is, született is megállapodás ennek a tanácsnak bizonyos részvevőivel, hogy munkacsoportokat fognak létrehozni bizonyos kérdések megvitatására. Már munkacsoportot hozunk létre például olyan kérdések megvitatására, amit Kovács Ferenc képviselő úr vetett fel a hozzászólásában. Ott tényleg érdemi munka tud folyni, ott el tud készülni olyan javaslat, vélemény, állásfoglalás, ami a tanács munkáját utána orientálni tudja.

Mi volt még a kritika, ami a tárgyalhatóság ellen szólt? Az, hogy ezek a faktoringdíj-támogatások, bankgarancia-kedvezmény, lízingdíj-támogatások nem is a vállalkozóknak szólnak, hanem a bankszféra támogatását jelentik.

(14.50)

Erre csak azt szeretném mondani, hogy tessék szíves megnézni azokat a konstrukciókat, ahol ma már működnek ilyenek, mert működik bankgaranciadíj-kedvezmény, működik kamattámogatás, működik faktoringdíj-támogatás, és nézzük meg, hogy a vállalkozások melyik formát választják: azt, ami a program keretében állami támogatással finanszírozódik, a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program keretében, vagy pedig azt, ami kívül van ezen a programon. Nyilvánvaló, hogy aki teheti, az azt választja ma is, ami ezen a programon belül van. Nem véletlen meggyőződésem szerint a Széchenyi-kártya hallatlan sikeressége az elmúlt háromnegyed évben, mert a kondíciók változása miatt valóban érdemi segítséget nyújtanak ezek a technikák, érdemben kisebb a kamat, és érdemben kisebb a garanciafizetési kötelezettsége, mint ha egyszerűen egy sima banki hitelt szeretne fölvenni.

Ezzel kapcsolatban még egy kritika volt, hogy ezek olyan támogatási formák, hogy ha - tételezzük fel - mégsem a bankárok kapnák, akkor a nagyvállalatok fogják megkapni, tehát azok a vállalatok, amelyek most a nagyvállalati körbe tartoznak, de az átsorolás után ennek a szektornak a legversenyképesebb részét fogják képezni. Azt gondolom, hogy az előbb elmondottak erre is választ adnak, másrészt önmagukban rámutatnak arra az ellentmondásra, amit Domokos képviselő úr felszólalásában véltem észrevenni, hogy részint azt gondolja, álságos az a dolog, hogy itt bevonunk új vállalkozásokat, a becslések szerint ezerre tehető azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek bekerülnek a kkv-kategóriába, hiszen nem lesznek olyan támogatások, amit elnyerhetnének, és nem fog több vállalkozás támogatást kapni, mint eddig, ugyanakkor azt is mondja, hogy ezeket a támogatási formákat meg mintha nekik találták volna ki, és ők fogják elvinni, és ezzel csökkentik a kicsiknek a lehetőséget. Nyilván egyszerre mind a két kritika nem lehet igaz. Én bízom benne, hogy a működés majd igazolni fogja az előterjesztést, hogy ez fontos támogatási forma, fontos segítség abban, hogy hozzájussanak működési és fejlesztési forráshoz a kis- és közepes vállalkozások.

Itt utalnék Horváth képviselő úrnak a fejtegetésére, ami a támogatás összege és értéke közötti különbségekre vonatkozott. Én kicsit máshogy közelíteném meg a dolgot, mert az én logikám szerint, amiket a képviselő úr összevetett, hogy támogatás összege és értéke, az mind a kettő a támogatás összege praktikusan. Ha négyforintos kamattámogatás van, akkor a négy forint a támogatás összege, és nem a hitel, tehát én soha nem számolom azt támogatásnak, hogy kapott hitelt; az a támogatás, hogy kapott négy forint kamattámogatást, nem a száz forint hitel. Hanem én ott látom az értékkel a különbséget, hogy milyen tevékenységet tud megvalósítani belőle a vállalkozó, amit nem tudott volna. Lehet, hogy csak négy forint kellett neki hozzá, hogy el tudjon indulni egy beruházással, egy technológiafejlesztéssel, valami új csinálással, lehet, hogy csak az a négy forint hiányzott hozzá, de anélkül nem tudta megcsinálni, mert nem jutott hozzá a hitelhez, mert a bank tényleg kockázatosnak ítélte az ő tevékenységét, és nem vállalta fel ezt a kockázatot, de a program keretében a négyforintos kamattámogatással hozzájutott a hitelhez, és meg tudott valósítani valamilyen programot - és milyen többletnyeresége származik ebből? Nyilván ez vállalkozói szinten is mérhető, és mérhető valamilyen értelemben nemzetgazdasági szinten, hogy többletfoglalkoztatást, többletforgalmat jelentett-e, és mennyi az ebből adódó járulékos haszon. Ez igazán a támogatás értéke, ami rendkívül nehezen számszerűsíthető, de éppen ebben az összefüggésben világos, hogy azok a törekvések, hogy a hangsúlyt kicsit szétterítsük, és ne csak a vissza nem térítendő támogatásokra helyezzük, hanem szélesebb értelemben vett támogatásokat nyújtsunk, igen nagy jelentőségűek lehetnek adott esetben.

Az utolsó megjegyzésem Kovács Ferenc képviselő úr hozzászólására vonatkozik. Egyrészt tisztelettel adózom annak a törekvésnek, amellyel bárki felhívja a figyelmet arra, hogy túlságosan bonyolult a magyar adórendszer, és az államháztartás újraelosztásának a szintjét, mértékét csökkenteni kellene; azt gondolom, kellőképpen bizonyítottuk, hogy ez minden vágyunk és törekvésünk. Ugyanakkor igen nagy összegben mernék fogadni Kovács képviselő úrral abban, hogy egyetlenegy olyan vállalkozást nem tud megnevezni, amelyik az általa felsorolt valamennyi közterhet fizeti. Abból a durván egymillió vállalkozásból, amelyek ma Magyarországon regisztráltak, és hogy konform számot mondjak, az, ami itt elhangzott, a durván 850 ezer működő, ténylegesen működő vállalkozásból egyetlenegyet nem talál, amelyiknek ezt az összes, általa felsorolt terhet vállalnia és viselnie kell; mondom, erre igen nagy összegben mernék fogadni vele.

De hogy mit tett tényleg ez a kormány: bizonyos értelemben ismétlés, de hadd mondjam el újra azt, hogy látjuk, hogy nagyok a vállalkozói terhek, a versenyképesség fokozását elsődleges szempontnak tekintjük. Emiatt csökkentettük a társasági adó mértékét 2 százalékponttal; a helyi adó 25 százalékát leírhatóvá tettük a társaságiadó-alapból; egyszerűsített vállalkozói adót vezettünk be; a beruházási adókedvezmény mértékét növeltük a kisvállalkozások számára is; és közvetett hatásain keresztül valóban ide sorolható a minimálbér adómentessé tétele is. Tehát azt gondolom, igaz az az állítás, hogy bonyolult az adórendszer, nagy az állami újraelosztás mértéke, de nem igaz az az állítás, hogy ez az elmúlt két évben növekedett volna, ennek az ellenkezője igaz, hogy minden törekvésünk arra irányul, hogy ezt az elvonási mértéket szűkítsük, csökkentsük és az adórendszert egyszerűsítsük.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt áttérünk a következő törvényjavaslat megvitatására, 15 perc szünet következik.