Felszólalás adatai

DR. STEINER PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Parlament! Az előttünk fekvő, törvényindítványnak nevezett iromány vitája az alkotmányügyi bizottság ülésén megvalósult.

Ebben a vitában világosan kiderült, hogy ez az előttünk fekvő, törvényjavaslatnak nevezett olyan típusú irat, amellyel maga az államtitkár úr, aki előterjesztette, sem volt a teljes ismeret birtokában, alkalmatlan arra, hogy ma vagy bármikor a parlament ezt megtárgyalja, erről általános és részletes vitát folytasson.

A törvényjavaslat nemcsak azért alkalmazhatatlan és tárgyalhatatlan, mert rendkívül sok olyan szakmai bakit tartalmaz, ami nem illik és nem méltó a Magyar Országgyűléshez, hanem azért is, mert ahogy az államtitkár úrnak a vitában elmondott szavait idézem, egy olyan áttörést alkalmaz, amely ha gyakorlattá válik, akkor ebben az országban és a magyar parlamentben bármilyen törvényalkotási jogkörben bármit meg lehet tenni. Ez a törvényjavaslat alapjaiban forgatja át a magyar büntetőeljárás alapelveit; alapjaiban támad meg olyan intézményeket, amelyek a magyar büntetőeljárás legfontosabb fundamentumaihoz tartoznak.

(14.40)

Nemcsak azokról van szó, amelyeket az előttem való hozzászólásokban elmondtak a képviselőtársaim, hanem olyan intézményekről is szó van, mint az adatkezeléstől kezdve egészen addig, hogy a legfőbb ügyész beleavatkozhat a bíróságok hatáskörébe, beleavatkozhat a bíróságok illetékességébe, ő döntheti el, hogy melyik bíróság tárgyalja a különböző ügyeket, és rendkívül egyoldalú és logikátlan az a gondolatsor, amit az úgynevezett kiemelt ügyek kezelésében alkalmaz.

Ha megnézik az indoklást, akkor az indoklásban egyetlenegy szakmai válasz nem található, hogy melyek azok a problémák, amelyeket szeretnének kezelni, kizárólag az, hogy mind a nyomozást, mind a nyomozás felügyeletét, mind magát az ügyészi eljárást, mind a bírósági eljárást teljes centralizáció és a kiismerhetetlenség jellemezhesse, és gyakorlatilag az, hogy aki a vádat megteszi, az lényegében kezében tarthassa egészen az ítélet meghozataláig az eljárást.

Ez a fajta elképzelés nemcsak az alkotmánynak, nemcsak a magyar jogrend hagyományainak, nemcsak a tanult jognak mond ellent, hanem bizonyos mértékben út az önkény felé, út az önkényeskedés és a hatalom nemkívánatos gyakorlása felé. Azt kell mondanom, hogy illik abba a rendszerbe, amelyet az elmúlt időszakban megismertünk, egyszer-egyszer, olykor-olykor azt hittem, képviselőtársaimmal azt hittük, hogy ez még a kapkodás és a különböző ambíciók műve, hogy előhoznak ilyen típusú jogszabályokat 10-12 perccel a tárgyalás előtt, de ma már világosan látszik, hogy egy szándék, és az is világosan látszik, hogy a jogszabálytervezetek nem ott készülnek, ahol kell hogy készüljenek, nem a kormány előkészítő szervezésében, nem a kormány különböző szakmai szervezeteiben, hanem különböző más műhelyekben, és az előterjesztő kormánytag nincs ismeretében annak, hogy mit terjeszt elő, sőt ezt maga is bevallja az alkotmányügyi bizottság ülésén.

Azt gondolom, sőt hiszem, hogy Magyarországon így törvényt nem lehet alkotni, azt gondolom, hogy nem lehet 200-300 éves büntetőjogi alapelvekhez hozzányúlni. Azt gondolom, hogy nem lehet a bíróság kompetenciáját megsérteni, a bíróság függetlenségét folyamatosan csökkenteni, és azt gondolom, hogy a Legfőbb Ügyészségnek és magának az ügyészi szervezetnek az a feladata valóban, hogy eredményes bűnfelderítést végezzen, hogy olyan vádat terjesszen elő, ami megalapozott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de semmiféleképpen nem feladata az ítélkezés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)