Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Harminc évvel ezelőtt, 1990. június 4-én az akkori parlamenti ülésen Szabad György házelnök a következőt mondta: „Tisztelt Képviselőtársaim! Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel!” Ekkor a Fidesz-frakció képviselői kivonultak a teremből. Ha máskor nem, legalább a mai napon, a 100. évfordulón, ahol valóban egy szép ülés részesei voltunk, vártam volna, hogy legalább valamelyik akkori résztvevő csak fél szóval annyit mond, hogy talán nem voltunk elég meggondoltak akkor. Sokszor megkérdezem, hogy az volt az igaz, vagy a mai volt az igaz. Merthogy mindkettő nem lehet igaz. Ha azt nézem, amit ma az ünnepségen számtalanszor hallottunk, hogy nemzettudat, identitástudat, egy politikai nyilatkozatot hallottunk, amelyet a kormánypárti képviselők terjesztettek elő annak érdekében, hogy a trianoni békediktátum 100. évfordulóján a parlament ezt fogadja el, és ezzel az írással is valamilyen módon próbáljunk emlékezni a történelmi eseményre, próbáljuk rekonstruálni, hogy ma a magyarság helyzete külhonban milyen; ez a politikai nyilatkozat felhívásokat tesz az Európai Unió és a szomszédos államok kormányaihoz annak érdekében, hogy ha már Magyarországon ez a nemzeti összetartozás napja, akkor a magyar nemzet egységét szolgáló tevékenységüket e szervezetek lássák el.

Meg kell hogy mondjam, egy dolog nekem nagyon hiányzott ma az ünnepségről és a szavakból, ez pedig a lélek. Írhatunk mi le bármit, tudományos értekezéseket adhatunk elő az identitásról, a magyar identitásról, a nemzethez tartozásról, a nemzettudatról, hogyha azt nem vesszük számításba, hogy nincs az a sor, amely pótolja a lélek hangjait, a lélek valóságos hovatartozását, nemzeti hovatartozását.

A magyar nemzetet nem a papír, nem a politikai nyilatkozatok, hanem e nemzethez tartozás lelki kötődése határozza meg, és abban nincs ilyen polgár, olyan polgár, baloldali, liberális, szélsőjobboldali, szélsőbaloldali, hanem magyar van. Nekem rendkívül fontos, és én politikai tevékenységemben folyamatosan azt fogom szorgalmazni, és ma, az ünnepi ülésen szerintem már nagyon nagyot léptünk ebben előre, hogy nem lehet figyelembe venni azt, hogy valakinek milyen politikai elkötelezettsége van, egyetlen dolog számít: magyar lélekkel él, magyar nyelven beszél, magyar aggyal gondolkodik, magyar anyanyelvét ápolja, és a magyar kultúrát ápolja egész életén át. Ez az egyetlen, ami fontos, mert ha nem ebből indulunk ki, soha, de soha nem fogjuk tudni azt a hidat lélekben megképezni, amely a határon túl rekedt honfitársainkhoz köt minket, és azt a hidat sem tudjuk felépíteni, amely a gazdasági okból emigrált honfitársainkhoz köt minket. Mert azt sem szabad soha elfelejteni, hogy akkor hárommillió honfitársunk ott rekedt külhonban, és a mai modern Magyarországról pedig közel egymillió ment el azért, hogy boldogulni tudjon máshol, mint a szülőföldjén.

Annyit szeretnék mondani, ha a kormányzat külhonban nem megosztást, nem különböző politikai erők egymással összeugrasztását végezné, ha a választási eljárásban nem különböztetné meg a külföldön lévő, külhoni vagy emigrált magyarokat, akkor nem az történt volna, hogy Szlovákiában már nincs a parlamentben magyar képviselő, Ausztriában nagyon régóta nincs a parlamentben magyar képviselő, Ukrajnában nincs a parlamentben magyar képviselő, Horvátországban nincs magyar képviselő, Szlovéniában egy magyar képviselő van, Szerbiában a korábbi hat helyett már csak négy, és még nagyon nagy szerencse az, hogy legalább Romániában 21 parlamenti képviselő van a magyar nemzetből.

Szóval, én csak azt szeretném mindenkinek mondani, hogy nem a beszéd kell, nem a papír kell, nem a politikai nyilatkozatok, hanem a lélek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)