Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelettel köszöntöm. Amikor a napirendet kezdtük, akkor még nem az elnök úr elnökölt, úgyhogy ezzel szerettem volna kezdeni.A másik dolog az, hogy amikor felsőoktatással foglalkozunk, akkor biztosan meg kell köszönni a felsőoktatás minden szereplőjének azt a pozitív reakcióját, amely a vírushelyzettel kapcsolatban mindannyiunk számára egy tapasztalat ma már.

Azt is el kell mondani, és ez az igazság, hogy ezek a megoldások, módszerek nem voltak egyenszilárdságúak módszertanilag, de a rendszer reagált, jól reagált, viszont egyenszilárdságúak és magas színvonalúak voltak hozzáállásban, kitartásban és lendületben. Azt gondolom, ezért köszönet illeti őket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Köszönöm szépen.

(21.30)

A másik dolog, hogy igen, több felszólalásban elhangzott, hogy a modellváltások sorozatának egy állomásához értünk, hiszen a közelmúltban hat egyetem kapcsán jöttünk ide, és hál’ istennek, akkor nem merült fel az, hogy politikai indíttatásból jöttünk. Most valamiért ez fölmerült, nyilván ennek is megvan az oka. De kérdezem én azt, hogy ha politikai indíttatásból jöttünk volna, akkor miért nem ezzel kezdtük. Kezdhettünk volna ezzel is, hiszen az a modellváltási elképzelés évek óta rendelkezésre áll a felsőoktatásban. Én magam három évvel ezelőtt, sőt négy éve inkább ezért kardoskodtam, aztán most abba a helyzetbe kerültem, hogy tehetek is érte valamit. De miért?

Nem hiszem, hogy ez egy csodamódszer, de azt tudom, hogy milyen egy mai állami egyetemi modellben működni egyetemként, egyetemi vezetőként. Egyébként lehetett és jól is lehetett, ezt is be kell vallani. Ugyanakkor azért számos korlátja volt főleg annak, hogy például a nemzetköziesítésben jól tudjunk lépni, de tudtunk lépni. Annyira jól tudtunk lépni, amennyire szerettünk volna? Nem. Az egyetemeknek nemcsak az a feladata, hogy az értelmiséget nevelje a különböző szakterületekre, hanem van egy tudományosmunka-elvárás velük kapcsolatban, és ma már a tudományos munka sem elég elvárás, hanem ez az innovációs igénnyel is kiegészül.

Itt az a probléma, ami egyébként a legnagyobb kötöttséget jelenti a jelenlegi rendszerben. Amikor én 2010-ben rektor lettem, egy spéci helyzet volt Pécsett, nem akarom idehozni, de egy különlegesen nehéz helyzetből kellett feljönni, és akkor tapasztaltam…  bocsánat, még azt az intelmet is kaptam, hogy a cégeket felejtsük el, próbáljuk az egyetem kapuin kívülre helyezni. Ez többé-kevésbé sikerült is. Ma viszont az innovációs igény pontosan egy más módszertant, más mozgást hoz felszínre. Úgy gondolom, az, hogy a modellváltás kapcsán a fenntartói és vagyonkezelői jogokat, sőt ugye, itt még alapító jogokat is fog kapni az alapítvány, ez minden eszközt kezébe ad a kuratóriumoknak és velük együtt nyilván az egyetemnek, hogy gyorsabban, jobban, adekvátabban tudjon reagálni arra az elvárásra, amit itt az előbbiekben vázoltam. Ezt általánosságban szerettem volna elmondani.

A felszólalókat sorra véve, ami nem az általánosságból magyarázható, azokra szeretnék reagálni. Köszönöm Pósán képviselő úrnak a támogató hozzászólását. Egy ponton mindenképpen szeretném kiemelni azt, volt béremelésről szó, a béremelés kétszer 15 százalékban fog megtörténni ’21-ben és ’22-ben, de nem egyénre szabottan, hanem bértömegről fog szólni a történet. Majd persze lesznek kritikák, hogy van, aki csak 2 százalékot kapott, van, aki meg 40-et, de azt gondolom, egy teljesítményértékelési rendszer bevezetésével valós teljesítmények valós értéken történő finanszírozásának nyílik meg a lehetősége.

Brenner Koloman képviselő úr több mindent fölvetett. Nem érti a Színház- és Filmművészeti Egyetem vonatkozásában a piaci környezetet. Én meg nem értem a fölvetést, mert miért gondoljuk azt, hogy a szórakoztatóipar nem egy piaci környezet, és azt a legszélesebben értelmezve. Miért gondoljuk azt, hogy ha megnézünk egy filmet, amelyikben az újszülöttől a százéves emberig, színészig jelen van, miért ne jelentene pozitív kihívást egy piaci környezet, amelyik a hallgatótól a tanáron át mindenkit tud foglalkoztatni és be tud vonni, és ezzel egy más jövedelmi lehetőséghez tudja juttatni? Tehát én azt gondolom, ez nem probléma.

Hatékonyság. Senki nem állította, hogy az egyetem jelenlegi formájában nem hatékony, nem működik hatékonyan, de tudna hatékonyabban is működni. Tudna jobban annak a szórakoztatóipari világnak is megfelelni és egyébként művészi igénynek is, mint ami jelenleg van. Én magam is az expozémban kiemeltem az egyetem összes pozitívumát, aminek egyébként Gurmai Zita képviselő asszony a történeti és minden egyéb vonatkozására is külön hangsúlyt fektetett, és köszönöm is a hozzászólását.

De még Brenner képviselő úr felvetésére muszáj válaszolni. A rektor kinevezése, illetve nem kinevezése több felszólalónál előjött. Igen, ez egy lassan több mint másfél éves történet. A rektori pályázat ki volt írva, az első körben két olyan pályázó jelentkezett, aki a kiírás feltételeinek nem felelt meg. Minden egyeztetésen, minden megbeszélésen ez volt az első szempont, amit az egyetem képviselői előhoztak. Ők úgy gondolták, hogy egy egyetemet egy egyetemi docens is vezethet, én meg azt mondtam  és továbbra is azt hiszem, hogy ez a jó hozzáállás , egy egyetemet egyetemi tanár vezessen rektorként. Aztán jön a következő kör, időközben két pályázó is, a korábbi két pályázó egyetemi tanár lett, nem akadályoztuk, támogattuk ebben őket, hogy egyetemi tanárok legyenek. Végigment a rektori pályázás, és igen, eljött volna a kinevezés időszaka. Időközben viszont, most lehet aposztrofálni, hogy ez lejáratás, nem lejáratás, azért én azt elmondom, volt belső vizsgálat, a belső vizsgálaton mi is részt vettünk, a rektorhelyettes úr, a rektori jogokat gyakorló rektorhelyettes úr meghívott bennünket, egyik hozzáértő munkatársamat ebbe a vizsgálóbizottságba, és ott megállapították, amit meg kellett állapítani, és megtörtént a döntés.

Azt gondolom, hogy azt a konkrét ügyet az egyetem még jól is kezelte. Nem mindenki hiszi ezt így, de én ezt hiszem, meggyőződésem. Viszont a korábbi években, hasonló történet, ott akkor is kivizsgálás történt, utána létrehoztak egy etikai kódexet. Az etikai kódex ott volt, ott működött a mindennapjaikban, és azután jött ez a következő ügy. Én úgy fogalmaztam meg  és ezen mindenki megsértődött, de nem tudom jobban megfogalmazni , hogy azt a konkrét ügyet, nem mondok ki nevet, a másodikat, aminek a kivizsgálásában mi is részt vettünk, az egyetem korrektül kezelte, de a jelenség kezelésével nem jártak sikerrel. Mert a korábbi ügy tanulságaként létrehoztak egy etikai kódexet, az állítólag olyan náluk, mint egy biblia, tehát abszolút irányadó, és emellett újabb eset történik, ami kivizsgálást, mindenféle sajtóvisszhangot vált ki. Ezért nem tudtam másképp megfogalmazni, senkit nem megsértve, hogy a jelenséget nem tudták kezelni. Ebben a helyzetben, ha most bárkit, a sikerrel pályázó rektort is kinevezzük, lehetetlen helyzetbe hozzuk.

A modellváltás nem azért történik, hogy ezt megoldja vagy mást megoldjon, a modellváltásokat elkezdtük, úgy gondoltuk, itt nem ártana minél előbb, hogy egy szakmai grémium, a kuratórium fogja azokat a feladatokat ellátni, amelyek most hozzánk kötődnek.

(21.40)

Egyébként kíváncsi lennék egy olyan időszakra és egy olyan törvényjavaslatra, hogy amikor az ilyen alapítványi egyetemeket államivá teszik, akkor milyen reakciókat lehetne kiváltani. Azt gondolom, ez nem a magánosítás tipikus esete, miközben magánegyetem kategória a mai felfogás szerint az, ami irányba elmentünk, de az igazi magánegyetemi irány a Corvinus-irány tőkésítéssel, mindennel. Ezek az egyetemek megtartják az állami köldökzsinórt finanszírozásban, ráadásul háromlábú finanszírozásban úgy, hogy egyébként a jelenlegi vagyonukat valóban az egyetem kapja. Ez a múltkor is előkerült, most se tudok mást mondani.

Biztos, hogy a közbeszerzést sokféleképpen meg lehet oldani, de itt azt látom, hogy bármilyen ügyben az nehézkes Magyarországon, Brenner Koloman képviselő úr erre is kitért.

Arató képviselő úr… (A jegyzeteit lapozgatva:) Ja nem, bocsánat, van a másik oldal. Hollik képviselő úrnak köszönöm szépen a támogató megjegyzést, illetve hozzászólást, és azt is, hogy több politikai jellegű felvetésre válaszolt, ezzel engem megkímélt az ilyen típusú válaszoktól.

Gurmai Zita képviselő asszonynak is köszönöm a hozzászólását. Azt hiszem, az ő részéről hangzott el ez a 30 százalékos béremelés. Ez kétszer 15 százalékos bértömegemelés, csak hogy egyformát értsünk rajta.

Talán volt egy olyan megfogalmazás, hogy ez a magánosítás a szellemi erő elpocsékolása, valami ilyen jellegű megfogalmazás volt. Én úgy gondolom, hogy ez nem elpocsékolás, hanem annak a szellemi erőnek a felerősítése, az azzal való élés egy pozitív lehetőség az intézmény részére.

Arató képviselő úrnak, azt gondolom, több mindenre megválaszoltam, de talán a szándékra még kitérnék. A szándék egyébként világos. A szándék abban a tekintetben abszolút világos, hogy egy, a kor kihívásaira rugalmasabb reagálást lehetővé tevő rendszer irányába szeretnénk elmenni. Ilyen sanda szándék nem volt, hogy politikai indíttatása legyen. Azt gondolom, minthogy felsősoktatási modellváltásról szól a történet, Fekete Péter államtitkár úr, hogy mondjam, nem tudta volna a modellváltás ilyetén vonulatát és előterjesztését kellően itt képviselni. Nyilván a kultúra vonatkozásait sokkal jobban, de nem is a kulturális ügyeket akartuk itt megtárgyalni és megoldani, hanem legalábbis a színész-, a rendező-, az operatőrvilág utánpótlását egy más dimenzióba emelni.

Köszönöm Tordai képviselő úrnak is a hozzászólását. Igazából mi találkoztunk már egyszer a folyosón, amikor az a kalóz- vagy paparazzivideó készült velem a telefonjáról; egyébként jól sikerült, és hálás vagyok érte. Sajnálom, hogy az elejéről levette azt, hogy bemutatkoztam, mert az úgy illett volna, hiszen akkor találkoztunk először.

A hozzászólásával kapcsolatban: hát, lehet citálni az Origót meg bármi mást, de egyébként szerintem az Indexet is lehetett volna ebben a vonatkozásban citálni. Úgy gondolom, az, hogy a művészeti felsőoktatási intézmények kapcsán milyen elképzelések voltak  volt, hogy egy alapítvány, négy egyetem külön, korábban volt ilyen, hogy integráció, azt egyébként már rég elvetette minden komoly politikai megnyilvánulás is meg gondolkodás is. Itt körülbelül egy évvel ezelőtt eldőlt, hogy nem lesz integráció, hogy elmegyünk a modellváltás irányába. Az előbb elmondottak indokolják, hogy minél előbb szerettük volna napirendre hozni a Színművészeti Egyetemet, erről szól az egész történet.

Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak a múltkor is elmondtam, hogy borzasztó nehéz jogásszal jogászkodni, és nem is teszem most se, akkor se tettem, de annak örülök, hogy akkor jót mondtam. Viszont az összes többi okfejtésre azt tudom mondani, hogy sulcus tendinis musculi flexoris hallucis longi.

Tehát körülbelül annyit értettem belőle, mint ön ebből talán, viszont, hogy mondjam, ha az ember olyan területre téved, amihez nem ért, szakértőket von be. Van egy olyan komoly jogász szakértői csapat, akikben én bízom, hogy amit leírtak, az jó, de amit ön felvetett, lehet, hogy az a számukra is olyan, amin el kell gondolkodni. Köszönöm azt a bizalmat, hogy visszajövünk majd módosítási javaslatokkal, mert ez valójában a bizalom megelőlegezése abban, hogy jót akarunk csinálni, és ezért hálás vagyok.

Ezt követően kétpercesek voltak, amelyek egymásra reagáltak, úgy gondolom, én ezt nem teszem.

Köszönöm mindenkinek az aktív részvételt ebben a vitában, köszönöm, hogy szakmai szempontból is értékelték az anyagot. Bízom benne, hogy jó irányba visszük az egyetem sorsát és szekerét, bízom benne, hogy egy szép fejezet következik az egyetem életében, ha az Országgyűlés ezt elfogadja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)