Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Valóban igaz az, hogy van közöttünk koncepcionális különbség, az viszont egyáltalán nem igaz, hogy a Fidesz-KDNP-nek csak 15-20 ezer jobban gazdálkodó vagy nagygazdálkodó gazda érdekképviselete a fontos. Azt hiszem, számos bizonyítékát adtuk annak, hogy mennyire elkötelezettek vagyunk a legkisebb termelők felé is, mennyire fontos az, hogy a vidéki élet megteremtéséhez, a vidéken való megmaradáshoz mennyire szükséges a föld, és hogy milyen támogatásokat próbálunk ehhez juttatni. Képviselőtársam ellenzékből is érzékelheti, mekkora küzdelmet folytatunk azért, hogy a birtokstruktúra átalakulásra kerüljön Magyarországon. Mi mondtuk ki a 300 hektárt az egy magánszemélyre, mi mondtuk ki az 1200 hektárt, illetve az állattenyésztő telepekkel rendelkezőknek az 1800 hektár korlátozását. Mi vezettük be az 1200 hektár fölötti degressziót és a támogatások teljes elvonását.

Jelzem önnek, hogy a vidékfejlesztési program pályázatai szintén hasonló alapelvek szerint fognak felépülni. Tehát ott is a támogatási prioritás az általunk meghatározott 80:20, ezt tartjuk kívánatosnak, 80 százalékban a kisüzemek, 20 százalékban pedig a nagyobb gazdaságok működését ebben az országban. De most is szeretném elmondani, hogy a két gazdaságot, a két birtokméretet nem szabad egymással szembefordítani. Véleményem szerint az a helyes eljárás, ha egymás mellett, egymás tevékenységét kiegészítve tudjuk tenni. Agrárértelmiségi ön is, így tudja nagyon jól, hogy a nagygazdaságok műszaki fejlettségére, beruházásaira szüksége van az országnak a versenyképesség eléréséhez, az ott folyó kutatások, kísérletek, K+F beruházások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság legszélesebb köre is előre tudjon menni. Az ott létrejövő gazdasági eredmények húzzák magukkal a többi gazdaságot is. Az elkövetkező időben kiszélesedő integrációs termelés helyesen fogja elosztani a szerepeket, és a nagygazdaságok mint integrátorok, az újraéledő, újrakezdő kisvállalkozások pedig integrálva ebbe a termelési rendszerbe, a maguk munkaerejét, szaktudását beleadva tudják majd húzni a magyar mezőgazdaságot.

Ezért az, hogy csak az iparinyersanyag-előállítás van preferálva, már csak azért sem lehet annyira hangsúlyos, mert Magyarország méreténél fogva egyáltalán nemcsak az iparinyersanyag-előállításra van predesztinálva ‑ ezt jelezzük is majd a vidékfejlesztési pályázatokban, a vidékfejlesztési programban ‑, hanem pontosan azokat az induló feldolgozóipari beruházásokat, kertészeti, gyümölcstermesztési, ültetvény-létrehozási és korszerűsítési támogatásokat tartalmazza, amelyeket megint csak a kisvállalkozások számára írunk elő és teszünk lehetővé. S természetesen vidéken minden egyes munkahelyre úgy kell vigyáznunk, mint egy kincsre. Nem véletlenül van a munkahelyvédelmi akcióterv kiterjesztve a mezőgazdaságra is. Ez 30-35 ezer ember stabilitását jelenti a mezőgazdasági munkahelyeken. Azt hiszem, az egy óriási eredmény, amit sikerült itt a munkahelyek megőrzése terén tenni.

Igaza van, az acquis munkája elismerésre méltó, és mint egy vezérfonal, úgy egészíti ki a Földművelésügyi Minisztérium szakmai munkáját. Mindazok a kutatások és vizsgálatok, amiket megrendelünk onnan, a helyes szakmai döntések meghozatalában mindnyájunknak segítenek. Jelezni szeretném önnek, hogy amikor a költségvetést terveztük, az acquis vezetőivel természetesen tárgyalások folytak arról, hogy a munkájukhoz mekkora nagyságrendű támogatás szükséges.

A génmegőrzési intézetek szükségessége és ott az állami szerepvállalás. Szeretném ajánlani képviselőtársamnak, hogy jöjjön ki Gödöllőre, nézze meg, hogy mekkora felújítások és milyen munka folyik ott, hogyan újul meg egyik épület a másik után, hogyan terjed át a kutatás egyik épületből a másikba, egyik ágazatról a másikra, hogy milyen tervek vannak ott. A génmegőrzési programban, az őshonos állatok vonatkozásában, a méhészet vonalában olyan világszínvonalú kutatómunka folyik ott, amire méltán lehetnek büszkék, és nagyon remélem, hogy nagyon sok eredményről is be tudnak majd számolni. Pontosan a génmegőrzésnek köszönhetjük most azt a kiskaput, amin az új fehérjeprogramba be tudunk menni, hiszen több mint száz olyan növényünk van, amit a takarmányozásban szójaalternatívként majd ki tudunk váltani. Most veszik elő azokat az őshonos növényeket, amelyeket őriznek ezekben a bankokban, most történik az elszaporításuk, és folynak azok a kísérletek, hogy hogyan, milyen százalékban, milyen arányban lehet belőlük olyan új fehérjetakarmányt előállítani, amivel tudjuk majd a genetikailag módosított takarmányt biztosítani.

A középfokú utánpótlás szükségessége óriási kérdés jelen pillanatban a magyar mezőgazdaságban. Bármerre megyek, bármelyik gazdával beszélek, mindenütt a „jó napot kívánok, hogy van” után az a kérdés következik, hogy nincs tanuló, akit tudna foglalkoztatni, nincs szakképzett munkás, akit föl tudna venni. Az az igazság, képviselőtársam, hogy erről tényleg komolyan kell beszélnünk, s nemcsak magunk között, hanem az emberekkel, a lakossággal, a fiatalokkal. Meg kell győzni őket arról, hogy sertéstenyésztő szakmunkásnak lenni ma Magyarországon jó döntés, 300 ezer forintot lehet keresni vele egy hónap alatt. Ezt teljesen komolyan mondom. De el kell fogadtatni a fiatalokkal azt, hogy ez egy jó döntés lehet, és nem hibás választás az, ha valaki állattenyésztőnek megy. Át kell vinnünk a közgondolkodásba azt a gondolatot, hogy biztos megélhetést, hosszú távú munkát és stabilitást jelent, ha vidéken, vidéki iskolában, ott a környezetében lévő munkahelyen talál majd megélhetést magának. Ebben még nagyon sok közgondolkodásbeli feladatunk van.

A magyar hal szerepe. Azt kell mondjam, hogy bármikor külföldi delegáció érkezik a minisztériumba, az egyik tárgyalási pont az, hogy a kutatóintézetünk munkatársait kérik, hogy küldjük ki hozzájuk az édesvízi halászattal kapcsolatosan. Olyan tudományos eredményeink vannak, olyan nemzetközi presztízse van a magyar édesvízi haltenyésztésnek, hogy Kínától Indián át Afganisztánig mindenki őket keresi, mert olyan eredmények vannak. Ezt az eredményt, ezt a tudást kell végre átfordítani a gyakorlatba is, hogy Magyarországon is tudjuk ezt használni.

A Kincsem-programmal kapcsolatosan csak annyit szeretnék elmondani, hogy az idén egy szilvásváradi nagyberuházás indul, amihez az erőforrás biztosított, és ott rövidesen egy olyan mintaprogram készülhet el, amely minden lovas ember és lovat szerető ember szívét bizsergetheti majd.

Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban ismét egy jó hírem van. Az a program, amely Vas megyében lezárult, most elindult, a gazdák már májusban megkapták a levelet, minden megyében egy-egy járás lett kijelölve, és június-júliusban történik a második járás kijelölése. Az a célunk, hogy a 2018-as ciklus végére elmondhassuk, hogy ezt a problémát megszüntettük. Innen is csak arra tudom a gazdák figyelmét felhívni, ha azt akarják, hogy ez a program gyorsan és biztosan megvalósuljon, és ez a beruházást, fejlődést gátló probléma megszűnjön, akkor törekedjenek a teljes körű egyezségre. Sokkal jobb, ha ők egy asztalnál megegyeznek egymással, mert évekig, évtizedekig még a gyerekeik is ott fognak egymás mellett gazdálkodni. Egy teljes körű egyezséggel pillanatok alatt, teljesen ingyen, díjmentesen még azok számára is tudjuk biztosítani a közös osztatlanból való kimenekülést, aki anno nem jelentkezett be ebbe a programba. Én innen is azt ajánlom mindegyikük számára, hogy jelentkezzenek és egyezzenek meg teljes körű egyezséggel, akkor 2018 végére tényleg teljesen készen vagyunk. Az idén is a költségvetésbe a tavalyról megmaradt 5 milliárd forint mellett még 2,5 milliárd van, tehát 7,5 milliárd forinttal indulunk neki 2016-ban ‑ de már 2015-ben is ‑ annak, hogy ezt a programot megvalósítsuk. Kérem, hogy támogasson majd ebben. Köszönöm szépen.

(21.00)