Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvénymódosítási javaslat, ami előttünk fekszik, tulajdonképpen két részből áll. Mind a kettő olyan kötelezettség és olyan kötelezvény, amely nem megkerülhető számunkra.

(20.10)

Hála istennek, ez a törvénymódosítás nem túl nagy terjedelmű, hiszen az előkészítés sem volt olyan alapos, ami ennél nagyobb módosítást indokolt volna. Az egyik ilyen indok egy alkotmánybírósági döntés, amely december 31-éig kötelez minket arra, hogy az Alkotmánybíróság által meghatározott dolgokat végrehajtsuk. Itt nevezetesen arról van szó, hogy a partszabályozással kapcsolatos előírások a legmagasabb rendű formában, a Balatonról szóló törvényben jelenjenek meg. Azt hiszem, teljesen egyetértünk abban, és egyet kell hogy értsünk, hogy ezt meg kell tennünk. A másik pedig egy olyan dátum, amely a törvény 2000-es elfogadásakor még tarthatónak tűnt, úgy tűnt, hogy 2005. december 31-éig megoldható a 164 település szinte mindegyikén a szennyvízelvezetés, illetve jobban szeretném azt a kifejezést használni, vagy ha azt használnánk, hogy szennyvízkezelés, és az építési engedélyek, a települések fejlesztése nem lenne gátolt azáltal, hogy ezek a feltételek nem adottak.

Azért érdemes visszatekintenünk az elmúlt öt esztendőre, és érdemes megnézni, hogy vajon a 2000-ben elfogadott törvény - hiszen úgy emlékszem, az akkori parlament, az akkori képviselők elég nagy többséggel fogadtuk el hosszas egyeztetés és előkészítés után ezt a törvényt - kiállta-e az idők próbáját. De még ezt sem merem mondani, hogy az idők próbáját: az öt év próbáját, hiszen egy ilyen törvény esetében az öt év rendkívül rövid időnek minősíthető. Azt hiszem, hogy az akkori törvényalkotók, a törvényt előkészítők és később az elfogadók céljait ez az öt esztendő igazolta. Ez a törvény jól működik. Konfliktus természetesen adódik. Konfliktus abból adódik, hogy a törvény elsősorban hosszú távú célokat és feladatokat határoz meg, és a környezetet akarja óvni, ami alapvetően hosszú távú feladat, és ezt nagyon helyesen teszi. Persze, igyekszik megtalálni az egyensúlyt a rövidebb távú igények, az idegenforgalom, a turizmus, a helyi önkormányzatok, a helyben lakók érdekei között, de azért azt tudomásul kell vennünk, és konzervatív képviselőként nem mondhatok mást, hogy itt a hosszabb távú érdekek sokkal fontosabbak, mint a rövidebbek. Azt hiszem, hogy ezt az arányt a törvény viszonylag jól megtalálta, hiszen volt konfliktus, de ilyen konfliktusokat az élet produkál. Azt gondolom, hogy a törvény ilyen szempontból jó.

Egy dologról azonban érdemes szót ejteni. A törvény rövid, mindösszesen hét-nyolc paragrafusból áll; néhány olyan helyen szigorít, ahol ez a szigorítás környezetvédelmi, természetvédelmi szempontból - például a nádasok védelme - teljesen indokolt és elfogadható. De nemcsak a Balaton-törvényre vonatkoztatva, azt hiszem, hogy egy csepp szemléletváltásra lenne szükségünk. Úgy szólt az előterjesztő indoklása, és mi is ezt a kifejezést használjuk, magam is, hogy szennyvízelvezetés. És valóban ez történik. Amikor két esztendővel ezelőtt rendkívül nehéz helyzetbe kerültünk, hiszen a Balaton vízszintje - most mindegy, hogy emberi mulasztás okán-e, vagy időjárási körülmények idézték ezt elő - rendkívül alacsony volt, nagyon sokan kétségbe estünk, magam is, nem gondoltam, hogy a természet meg fogja oldani azt, amit az ember nem tud, és az ember csak elrontani tud, de megoldani nem. Hála istennek, nem így történt. Tehát a természet megoldotta a gondjainkat. De akkor én kutattam, kérdeztem és vizsgáltattam, hogy vajon azzal, hogy a szennyvizet tisztítatlan formában vagy tisztítva, de a Balaton vízgyűjtőjéből elvezetjük, jót teszünk-e a Balaton vízszintjének. Akkor engem szakemberek azzal nyugtattak meg, hogy különösebb összefüggés a Balaton vízszintje és a szennyvízelvezetés között nem fedezhető fel, néhány milliméterben határozták meg azt a vízmennyiséget, amely ily módon a Balatonból elkerül. De ha megnézzük azokat a meteorológiai vagy időjárási folyamatokat, a globális felmelegedés következményeit, akkor fel kell arra készülnünk, hogy a víz egyre drágább lesz a szó minden értelmében. Nem csak azért, mert fizetnünk kell érte, hanem azért is, mert egyre kevesebb lesz belőle.

Tehát az a felfogás és az a szempont, ami egyébként úgy általában a magyar vízgazdálkodást jelenti, hogy lehetőleg a leggyorsabban vezessük el azokat a vizeket, amelyek adott esetben tároló híján veszélyt is okozhatnak, és bizonyos értelemben a szennyvíz is ide sorolható, azt hiszem, idejétmúlt és átgondolandó közelítésnek tűnik. Miután ma már számos olyan technológiai lehetőség adódik a szennyvíztisztításra, ami a települések méretétől, vízhasználatától függően modulrendszerben bővíthető, nem kerül többe, mint a szennyvízcsatorna, amely központi szennyvíztisztítóba, majd valamelyik folyóba juttatja, és ezzel kivezeti az országból a tisztított szennyvizet, ezeknek az alkalmazását valahogy preferálni kellene.

Nem véletlen, hogy még mindig van a 164 település közül több mint 80, talán 90 olyan település, ahol a szennyvízelvezetés még nem megoldott. Ennek nyilván az egyik lényeges és fontos oka, hogy ezek a települések távol esnek egymástól, viszonylag kicsi a szennyvíztermelés, és viszonylag nagyon sokba kerül a szennyvízelvezetés, a hosszú csatornarendszer kiépítése. Én tehát azt szeretném, és azt hiszem, arra kellene törekednünk, hogy az ilyen helyzetben lévő önkormányzatok kapjanak külön támogatást, ösztönzést, pluszismeretet az ilyen típusú szennyvíztisztítók alkalmazására, a helyi típusú szennyvíztisztítók alkalmazására, amelynek eredményeképpen a tisztított szennyvizet ott helyben öntözésre, locsolásra, számos dologra fel lehet használni. Erre Nyugat-Európában számos példa van. Azt hiszem, ha pont a Balatonnál, amire az ország odafigyel, kezdenénk el ezt a tevékenységet, akkor ennek lenne pozitív hatása, és lenne talán mérhető eredménye az ország más területein is.

Azt gondolom, hogy a törvény, ahogy mondtam, amely formában 2000-ben elfogadtatott, tulajdonképpen jó volt. Kisebb módosításokra nyilván szükség van, hiszen az élet hoz ilyeneket, de ez a két javaslat, illetve ez a két dolog, amit most módosítanunk kell, az alkotmánybírósági határozat és a 2005. december 31-ét illetően, ez indokolt, és ennek az előkészítettsége oly formát öltött, amely támogatható. A Magyar Demokrata Fórum képviselői a vitát követően, majd megismerve a módosító indítványokat és azok befogadását, nagy valószínűséggel, sőt majdnem biztosra mondhatom, hogy támogatni fogja a törvénymódosító javaslatot.

Köszönöm szépen.