Felszólalás adatai

A törvényjavaslat kapcsán decemberben kéthetes vita zajlott, elég sok ügyre felhívták a figyelmet a kisebbségi önkormányzatok képviselői akkor is. Több olyan véleménnyel találkozhattunk, és ezt magunk is kritika tárgyává tettük, hogy az előterjesztők nem mindenben - és úgy gondolom, nem megfelelő módon - egyeztettek az érintettekkel. Számos fontos kérdésben akkor nem sikerült a kisebbségi önkormányzatok egyetértését megnyerni.

Volt számos technikai jellegű probléma is, amit talán orvosolni lehetett volna egy kicsit nagyobb előkészülettel, több ilyen kérdés is visszaköszön most ebben a javaslatban. Hozzátéve azt egyébként - és ezt hadd tegyem most is azért némileg kritika tárgyává -, én informálódtam az ügyben, hogy önök most milyen előzetes egyeztetést folytattak az érintett kisebbségi önkormányzatokkal. A javaslat egyébként döntően, azt hiszem, támogatható, sőt kifejezetten előremutató és jó szándékú javaslatokat tartalmaz, ezt szeretném leszögezni. Azonban amellett nem tudok elmenni szó nélkül - amennyiben az információim helyesek, ha nem, akkor cáfoljanak meg, de a legjobb tudomásom szerint azok -, hogy a szóban forgó javaslatokat pusztán csak néhány nappal ezelőtt, sőt egyesekhez csak a tegnapi napon juttatták el. Ezt azért teszem ismét szóvá, mert két évvel ezelőtt is megtettem legelső alkalommal, és ismét és sokadszorra szeretném önöket kérni, hogy amennyiben bármilyen társadalmi csoporttal vagy bárkivel kapcsolatban, jól behatárolható körrel kapcsolatban ide a parlament elé módosító javaslatokat, törvénymódosításokat hoznak, akkor szíveskedjenek legalább minimális szinten az ezzel kapcsolatos érdemi egyeztetéseket lefolytatni.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy két évvel ezelőtt a kisebbségi önkormányzatok létszámának a csökkentéséről, amit először önök ötről háromra akartak levinni, aztán végül az érintettek tiltakozása ellenére egy ilyen idétlen félmegoldásként négy főben maradtak, ezzel kapcsolatban semmilyen érdemi egyeztetés az érintett kisebbségi önkormányzatokkal nem volt, hanem a törvény tárgyalása előtt egy nappal próbáltak velük valamit egyezkedni, hogy ehhez adják az egyetértésüket. Ezt azért mondom el, mert alapvetően - még egyszer mondom - a javaslatban foglaltakat mi támogatni tudjuk. Tehát nem a jó szándékot vonjuk el önöktől, hanem ettől függetlenül még akár egy jó szándékú javaslat kapcsán is fontosnak érezzük annak a leszögezését és annak a kérését a továbbiakra az önök részéről, hogy az ezzel kapcsolatos egyeztetéseket ettől függetlenül ne spórolják meg. Mert ebben a javaslatban lehetnének egyébként olyan pontok is, amelyek élénken kiváltják az érintettek tiltakozását, szerencsére most nem erről van szó.

Egyrészt itt van egy-két olyan technikai jellegű módosítás, amire külön nem kívánok kitérni, de azért az érdemi kérdések kapcsán engedjék meg, hogy egy-két dologra mégis reagáljak.

A tanácskozási jog kérdése helyes és üdvözölendő, annak idején sem értettük igazából, hogy ennek a jognak a megadása miért csúszik későbbre. Ha ez innentől kezdve, a javaslat hatálybalépésétől kezdve megvan, akkor úgy gondolom, jó és helyes, ha a kisebbségi önkormányzati képviselők a települési önkormányzat üléseihez is hozzá tudnak szólni. Bár az ezzel kapcsolatos egyeztetés vagy együttműködés azért vélhetően - bízom benne - a legtöbb települési önkormányzatban eddig is megvolt.

Amihez inkább szeretnék most hozzászólni, kicsit más oldalról is megközelítve a dolgot, az maga a szószóló intézményének a kérdése. Itt az 5. § bővíti a parlamenti kisebbségi szószóló jogait, és megemlít még egypár olyan személyt, akihez kérdést lehet föltenni - itt javaslom egyébként, hogy az "Állami Számvevőszék elnökéhez" szöveg után azt a vesszőt legyenek kedvesek kivenni, az helyesírásilag úgy nem helyes, de erre hadd ne adjak be egy módosító javaslatot egyébként -, ezt elvileg lehetne helyeselni. Ugyanakkor az egész kisebbségi szószóló intézményével kapcsolatban azért hadd mondjam el, hogy ezt mi továbbra is pótcselekvésnek tartjuk, akkor, amikor önök arról beszélnek, számos fórumon elmondják és felhívják rá a figyelmet, sőt büszkék rá, akár a kétoldalú kapcsolatokban is kiemelik, hogy az új kormány megteremtette a kisebbségek parlamenti képviseletét. Ha ez igaz lenne, akkor nem éreznék önök fontosnak azt, hogy mégiscsak létrehozzanak egy ilyen másikfajta, egyfajta póttisztséget, ez ugye a kisebbségi szószóló intézménye.

A kisebbségi szószólóra azért van szükség, mert önök is pontosan tudják, hogy a kisebbségeknek nem lesz parlamenti képviselete az új törvény kapcsán. Önök úgy fogalmazták meg annak idején az alkotmányt, pontosabban a választójogi törvényt, amely ténylegesen, elérhetően és biztosan gyakorlatilag csak és kizárólag a magyarországi cigányság számára ad lehetőséget arra, hogy az önök által meghatározott választójogi keretek között önállóan kisebbségi képviselőhöz jusson. Nagyjából ez a biztos. Még talán a németeknek van erre esélye, de azért ez már több mint kérdéses, rajtuk kívül pedig senkinek egyébként. És most nem kívánok belemenni abba, hogy amennyiben a cigányok számára önök biztosítanak még egy külön mandátumot, akkor azzal mennyiben fognak jól és helyesen élni. Erről egyrészt korábban is elég sokat beszéltünk, meg ma is volt már róla szó.

Mi a lényeg tehát? A lényeg az, hogy a szó és a tett nem fedi egymást, képviselőtársaim. Nincs a kisebbségeknek parlamenti képviselete, egyedül a cigányságnak lesz arra lehetősége, hogy ilyen választási szabályok szerint parlamenti képviselethez jusson, ami egyébként meg eddig is megvolt és volt rá lehetősége, és most is vannak cigány képviselőtársaink, akik ilyen vagy olyan elkötelezettséggel, de valamennyire végzik a munkájukat, és próbálják képviselni az általuk képviseletre hivatott közösséget. Tehát legfeljebb - még egyszer mondom, szeretném ismételni - a hazai németeknek lesz lehetősége arra, hogy ezek között a keretek között képviselethez jusson.

Lett volna egyébként lehetőség ezeket a szabályokat vagy ezeket a kereteket máshogy is megszabni, amennyiben önöknek erre akarata lett volna. Felmerült ugye opcióként az, amire van egyébként példa - önök szeretnek a teljesen nonszensz és elfogadhatatlan különböző választójogi törvényeiknél mindenféle nemzetközi mintára meglehetősen szelektíven hivatkozni -, akkor hadd mondjak önöknek én is egy ilyen hivatkozási pontot. Ez például a horvát választójogi törvény, amely több kisebbség számára biztosítja egyszerre a lehetőséget a parlamenti képviseletre, adott esetben úgy is, hogy egy ciklusban többen osztozzanak a mandátumon, és kölcsönösen le tudjanak mondani egymás javára. Lett volna itt is lehetőség - és akkor nem kellett volna a kisebbségi szószóló intézményét kitalálni - arra, hogy több kisebbségi önkormányzat közösen juthasson parlamenti mandátumhoz. Önök azonban a választójogi törvényben kizárták annak a lehetőségét, hogy a kisebbségi önkormányzatok közösen állíthassanak parlamenti listát.

Amennyiben ezt a lehetőséget megadták volna, például akár csak a szerbeknek, horvátoknak, szlovénoknak közösen, valamilyen más kvóta alapján, akkor erre lett volna lehetőség. Erre most nincs lehetőség, mert miközben önök elmondják azt, és elmondja a kormány, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletét biztosította, valójában gondosan vigyázott arra, hogy olyan törvényeket alkosson, amelynek alapján valójában a 13 hazai kisebbség közül egynek vagy legfeljebb kettőnek lesz csak lehetősége önállóan képviselethez jutni.

Ezért kellett tehát a kisebbségi szószóló intézményét létrehozni. Ezt maximum csak abból a szempontból tudjuk támogatni, hogy tisztában vagyunk azzal, a keretek most már ilyenek, ezeken a szabályokon változtatni nem lehet. Rendben van, legyen akkor valamilyen lehetősége azoknak a kisebbségeknek, amelyek önállóan nem jutnak képviselethez, valamilyen formában mégis részt venni a parlament munkájában.

(17.30)

Ez a javaslat, annak 5. §-a tehát a kisebbségi szószóló jogosítványának kiterjesztését kezdeményezi, amellyel, még egyszer mondom, csak azért tudunk egyetérteni, mert más formában ezt a kérdést most már nem fogjuk tudni rendezni. Ha már akkor itt vannak a kisebbségek szószólói körünkben, akik ugye, szavazati joggal nem fognak rendelkezni, de a parlament ülésein részt vehetnek, akkor adjuk meg nekik azt a lehetőséget, ami más képviselőnek is jár. Az alapvető jogok országgyűlési biztosához, a Számvevőszék elnökéhez, valamint a legfőbb ügyészhez intézhetnek a nemzetiségeket érintő ügyekben a feladatkörükbe tartozó kérdést.

Azt viszont szeretném megkérdezni az előterjesztőtől, most Lukács képviselő urat látom hármójuk közül, hogy ez pontosan mit fog jelenteni. Ezt kívánják önök a Házszabályban a továbbiakban pontosítani, hogy mit fog jelenteni ez a kérdés? Ugye, a Házszabály rendelkezik arról, hogy például egy független képviselő hányszor tehet föl kérdést vagy interpellálhat. Nem akarok erre igazából módosítót benyújtani, csak kérdezem, hogy ez pontosan mit fog jelenteni. Most törvényben annyit szabályozunk, vagy annyit teszünk lehetővé, hogy a szószóló kérdést intézhet a kormányhoz.

Én azért nyugodtabb lennék, ha a zárszavában képviselő úr néhány mondatban elmondaná, hogy ezzel kapcsolatban mi az elképzelés, pontosabban: hogyan intézhet kérdést, hányat intézhet, ebben benne van-e az interpelláció is vagy csak szóbeli kérdés, vagy azonnali kérdés. Ebből bármennyit feltehet vagy csak félévente egyet, a független képviselőkhöz hasonló számú felszólalási és megszólalási lehetőség fog jutni egy nemzetiségi szószólónak, vagy valamely más kvóta alapján kívánják ezt a Házszabályban vagy esetleg bármely szabályzatban, jogszabályban rendezni? Azért örülnék, ha ezzel kapcsolatban néhány mondatot hallhatnánk. Illetve azt azért még fontos lenne tudni, bár ez szintén további rendelkezés kérdése; hogy egyenlő jogok illetnék-e meg a különböző kisebbségek szószólóit, vagy esetleg kívánnak köztük valamilyen formában differenciálni, függetlenül attól vagy függően attól, hogy mekkora közösséget vagy hány embert képviselnek. Ezzel kapcsolatban azért kíváncsi lennék az önök szándékára.

A 6. §-ra pedig Berényi képviselő úr, ha jól emlékszem, úgy fogalmazott, hogy ez a paragrafus lehetőséget biztosít arra, hogy a kisebbségi szószóló is esküt tegyen. Én ezt másik oldalról közelítem meg. Én örülök neki, hogy a kisebbségi képviselő nem lehetőséget kap rá, hanem, ha jól értem a törvény szövegét, akkor számára is kötelezettség lesz, hogy esküt tegyen a munkája kapcsán, ország-világ nyilvánossága előtt esküvel fogadja meg azt, ami egy ilyen esküformulában benne van. Úgyhogy mi a magunk részéről ezt nem lehetőségnek tekintjük, Berényi képviselő úr, hanem egy üdvözlendő és támogatandó, helyes kötelezettségnek.

Ezekkel a gondolatokkal befejezem mondanivalómat, és a feltett kérdésekre várva majd a választ, a javaslatot ezekből az elvi megfontolásokból, nem minden szempontból föltétlen örömből, de elvi megfontolásokból a Jobbik-frakció támogatni fogja.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)