Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ennek a mai politikai vitanapnak az ad igazán aktualitást, hogy válaszoljunk arra a súlyos kérdésre, fel tudnak-e kapaszkodni a gyengék, az elesettek egy mozgó vonatra, egy rohanó vonatra. Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy fel tudjanak kapaszkodni, van-e átfogó elképzelése, programja a szegénység csökkentésére, a mélyszegénység megszüntetésére?

Tisztelt Képviselőtársaim! Én erre a kérdésre határozott nemmel válaszolok: azt gondolom, hogy a Fidesz-kormánynak nincs programja a szegénység kezelésére, a kirekesztés kezelésére. Sőt, a probléma nagyobb: van program helyett egy hibás gondolatmenete, ami a szegénység okainak, a szegénység sajátosságainak, természetrajzának az ismerete hiányából fakad, az, hogy lényegében az érintetteket magukat hibáztatja a helyzetükért. Azt gondolja a jelenleg kormányzó legnagyobb erő, hogy a szegények maguk tehetnek a szegénységükről, gyakorlatilag egy bűnbakképzés jelenik meg a gondolatmenetben, következésképp megoldásra is rossz javaslatot tesz a Fidesz.

Én a rendelkezésemre álló rövid időben nagyon röviden az előzményekről, körülményekről is szeretnék szólni, arról, hogy milyen értelemben gyakorolhatunk kritikát a Fidesz intézkedései felett, de az időm nagy részét szeretném arra fordítani, hogy arról beszéljek, hogy a szabad demokraták mit ajánlanak, mit tennének, hogy beszéljek erről a 240 oldalas programról, a korszakváltás programjáról, ha nem is a teljesség igényével.

Az előzményekkel kapcsolatban az első, ami a közelmúltból eszünkbe jut, az a '95-ös koppenhágai nyilatkozat, hiszen a szegénység, a mélyszegénység világjelenség, minden országban van szegénység, csak más-más szinten, más-más mértékben. Ez a koppenhágai nyilatkozat tízpontos cselekvési tervet ajánlott az országok számára; többek között ilyen gondolatokat tartalmaz: sürgősen működésbe kell hozni olyan nemzeti stratégiákat, amelyek meghatározott időn belül megszüntetik az abszolút szegénységet, és a lehető legrövidebb időn belül a szegénység más formáit is. Szükség van - írja ez a koppenhágai nyilatkozat - a társadalmi integráció erősítésére, olyan biztonságos és igazságos társadalom révén, amely az emberi jogok erősítésére és védelmére, a diszkriminációmentességre, a toleranciára, esélyegyenlőségre, szolidaritásra, biztonságra és mindenki részvételére épül, ideértve a hátrányos helyzetű és sebezhető embereket és csoportokat is.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, Magyarországon ez a koppenhágai nyilatkozat, amit egyébként Magyarország is aláírt, nem lett politikai prioritás tárgya, a különböző kormányok programjában a szegénység kezelése nem kapott kellő hangsúlyt. Hogy jelenleg mi a helyzet, azzal kapcsolatban hadd hivatkozzam erre a jelentésre; ez a civil jelentés a szegénységről, amit a Szociális Szakmai Szövetség és a Szociális Jóléti Nemzetközi Tanács Magyar Bizottsága tavaly vetett papírra. Ebben azt állapítják meg, hogy minekutána nem lett politikai prioritás a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem, amit '95-ben még magyarázhatott az ország válságos gazdasági helyzete, a gazdasági fellendülés megindulása óta azonban paradox helyzet állt elő - írja ez a civil jelentés -: a források növekedésével egyidejűleg erősödik a politika szegényellenessége. Kevésbé élesen fogalmazva, a politika nem ismeri fel a társadalmi kirekesztés tartós veszélyeit, vagy úgy véli, hogy a középosztály erősítése fontosabb, mint a leszakadás elleni próbálkozások, ezért sem elég forrást, sem elég erőfeszítést nem fordít a szegényedés és a kirekesztés hosszú távú folyamatainak megelőzésére. A politikai retorikában gyakoriak az esélyek egyenlőségét ígérő fordulatok, és van néhány próbálkozás is, a gyakorlatban azonban a kormányzati elkötelezettség hiányzik, s mind a jogalkotásban, mind az újraelosztásban számos döntés rontja a szegények helyzetét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fél órával, egy órával ezelőtt hallhattak kormányzati megszólalásokat, ami jó illusztrációja volt ezeknek az üzeneteknek, ennek a lényegmegállapításnak, a retorikában így a kormányzati ciklus harmadik évében már megjelenik a szegénységgel való foglalkozás, de mindazok az intézkedések, amiket a Fidesz az elmúlt három év alatt tett és tesz ma is, ellene hatnak annak, hogy a mélyszegénység problémája megoldódjék.

Nem akarok időt vesztegetni arra, hogy hosszan fölidézzem a családtámogatási rendszer átalakításának hatását, hiszen oly sokszor elmondtuk megelőző vitákban, hogy ez bizony éppen a legszegényebb rétegeket hozza hátrányos és még hátrányosabb helyzetbe, hiszen az adókedvezményt nem tudják vagy nem tudják teljesen igénybe venni, hiszen a gyed számukra nem megoldás, hogy a kiegészítő családi pótlék az tulajdonképpen csak átkeresztelése a korábban meglévő ellátásnak.

(10.40)

Nincs időm arra sem, hogy a foglalkoztatáspolitikában hirdetett koncepciójuk álságos voltát próbáljam leleplezni, hiszen munkát ígérnek, jövedelemből, munkajövedelemből való megélhetést, miközben a közmunkából nem képződik megélhetést biztosító jövedelem.

Szeretnék rátérni arra, hogy a szabad demokraták ehhez a jelenlegi gyakorlathoz képest mit mondanak, mit gondolnak. Kezdeném ezt azzal, hogy megfogalmazzak négy üzenetet vagy inkább alapértéket, amelynek a jegyében mi ezt a programot készítettük, és amelynek a jegyében a szegénységet is kezelni kívánjuk. Ezek a kulcsfogalmak, értékek: a partnerség - szemben azzal az atyáskodó megközelítéssel, amely a jelenlegi kormány magatartására jellemző; az ösztönzés - a kényszer helyett; a szolidaritás - bizonyos rétegek sorsára hagyása helyett; és jogi garanciák mindehhez - a jogbizonytalanság helyett.

Ebben a programban a gyermek központi szereplő. A szabad demokraták számára minden gyermek mosolya egyformán kedves, legyen az gazdag gyermek, szegény gyermek, cigány gyermek vagy sérült. Következésképp olyan gyermeket támogató rendszerben gondolkodunk - hadd tegyem hozzá, változatlanul, hiszen erre tettünk javaslatot minden lehetséges alkalommal -, amely a családi pótlékot tekinti a legfontosabb támogatási elemnek, ennek az emelésére tesz javaslatot; ennek az értékállóságát tartja fontosnak, amit törvényi szabályozással, indexálással, automatizmussal kellene megoldani, illetve oldanánk meg, ha lenne rá lehetőségünk, mondjuk, a következő parlamenti ciklusban.

Amikor a gyermeket említem, akkor nagy hangsúllyal arra gondolok, hogy esélyt kell teremteni a szülői környezetből, a hátrányos környezetből való kiemelkedéshez tanulás útján, a gyermeknek mindenekelőtt ösztöndíjakkal, kollégiumi elhelyezés biztosításával, az étkeztetéshez, a tanszerekhez adott segítségnyújtással, amiben a rászorultsági elv logikája érvényesül. Nem csak az élmezőnnyel, a legtehetségesebbekkel kell tehetséggondozás formájában foglalkozni. Egy kicsit az volt az érzésem, amikor az előbb az oktatási államtitkár úr büszkén említette, hogy cigány fiatalok is ott vannak a tehetséges továbbtanulók között, mintha beérnék néhány legtehetségesebb gyermek kiemelkedésével; ehhez képest a feladat az oktatás általános színvonalának, a roma gyerekek oktatása színvonalának megemelése, mindenféle alternatív, számukra fogyasztható oktatási módszer segítésével, támogatásával. Ezekről egy szót sem hallottunk az előbbi beszámolókban.

Nagy hangsúllyal szól programunk a nőkről, a nők helyzetéről, a nők esélyegyenlőségéről. Ezzel kapcsolatban a legfontosabbnak a nő számára a választás lehetőségét érzem. A jelenlegi kormányzati politika ideáltípusként konzervatív értéket állít a társadalom elé, amelyben hangsúlyosan fel van értékelve a család szerepe, a nőnek az a szerepe, hogy őrizze a családi meleget és nevelje a gyermekeket.

Azt gondolom, hogy a XXI. században választási lehetőséget, alternatívát kell biztosítani. Az alternatívabiztosítás egyik lényeges eleme a gyes megemelése, jelentős mértékű megemelése lenne, hiszen a gyed - mint ismeretes - kevesek számára elérhető ellátási forma. (Harrach Péter: Ez nem igaz.) Ez sajnos igaz; lényegesen kevesebben veszik ma is igénybe, mint amennyit tervezett indításkor a kormányzat. A gyes viszont ott maradt a minimálnyugdíj szintjén, ami nem választási lehetőség egy anyának, és különösen nem választási lehetőség a gyermekét egyedül nevelő anyának. Következésképp az egyik kulcskérdés, amit megoldanánk kormányra kerülve, a gyes mértékének a minimálbérhez való közelítése.

Ezzel párhuzamosan, azt gondolom, szükség lenne a gyermekintézmények megerősítésére is, hiszen a nő számára csak az jelenthet választási lehetőséget, hogy a gyermekét - ha munkába akar menni - biztos helyen tudja. Éppen ezért az óvodai rendszert, sőt, ki merem mondani, a bölcsődei rendszert is meg kellene erősíteni.

Szólnék röviden az aktív lakossággal kapcsolatos tennivalókról, illetve a munkanélküliség csökkentésével kapcsolatos tennivalókról, hiszen legalábbis szlogen szintjén egyetértünk abban, hogy munkajövedelemből kellene tisztes megélhetést szerezni kinek-kinek. Ehhez viszont, úgy gondolom, a jelenleginél sokkal jobban kellene használni azokat az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket, amelyek úgy elvileg megvannak, és nem most keletkeztek, de amelyek köre, a munkaerő-piaci szolgáltatások köre, típusa, mennyisége bőséggel bővíthető lenne, szükséges lenne bővíteni ezeket. Hadd utaljak nagyon röviden arra, hogy e hét elején szavazott a Ház a foglalkoztatási törvény módosításáról, és nem fogadta be azokat a szabad demokrata javaslatokat, amelyek kifejezetten a negyven fölötti korosztály helyzetének a megsegítése céljából munkaerő-piaci szolgáltatások bővítésére vonatkoztak. Ilyenek a képzés, átképzés, a bértámogatások, illetve a vállalkozóvá válás feltételeinek a negyven felettiek számára speciálisan kidolgozott szabályai.

A hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására, azt gondolom, hogy egy következő kormányzatnak különös figyelmet kell fordítania, hiszen bizonyos vidékein Magyarországnak olyan halmozottan jelennek meg a problémák, amelyeket önerőből az ott lakók, az ott élő munkanélküliek egészen bizonyos, hogy nem tudnak megoldani.

A szociális szolgáltatások hálózatának fejlesztése egy sarkalatos gondolat ebben a programban, a házi gondozás kiépítése, fejlesztése és a házi ápolás fejlesztése olyan további tennivaló, amely egyszerre jelenthetne széles rétegek számára foglalkoztatási lehetőséget, és a rászorultak, a gyengék, az elesettek számára gondoskodást. Azt gondolom, hogy ezzel egy következő kormánynak érdemben kell foglalkozni. (Harrach Péter: Fogunk foglalkozni.)

Reformra szorul az önkormányzati szociálpolitika is. Itt a hangsúlyt a szabad demokraták a szerződéses viszonyokra teszik, arra, hogy az állam és a polgár, a kliens között szerződésben megerősített együttműködésre van szükség. A szociális munkásnak a kliens vállalásait szerződésben kell rögzíteni, ami reális, ami számonkérhető, ami teljesíthető, hiszen segítség nélkül széles rétegek nem tudnak a saját helyzetükön felülemelkedni és túljutni.

(10.50)

Ebben az újragondolt szociálpolitikában jelentős szerepet kapna a civilek részvétele is, azok a nem állami szervezetek, amelyek jelenleg is fokozottan tudnak, tudnának szociálpolitikai szerepet vállalni, de állandó létbizonytalanságban élnek, finanszírozási problémákkal küszködnek, és sajnos megint csak e hét parlamenti tapasztalata, hogy a politikától való függőségük erősödik, meg nem engedhető módon erősödik, amit a szabad demokraták szándékuk szerint meg fognak változtatni.

Befejezésül engedjenek meg ebből a terjedelmes kötetből egy idézetet, ami a befogadó társadalompolitika lényegére világít rá a kirekesztéssel szemben: "A köztársaság politikai közössége csak akkor lehet elég erős, ha befogadó és elfogadó, ha helye van a gyengének, a szerencsétlennek is. Ne feledd, lehet, hogy holnapra te is gyengévé és esendővé válhatsz, neked is, akár gyengén és esendően is legyen helyed a nap alatt! Ha ezt megérted, akkor vetted a korszakváltás programjának társadalompolitikai üzenetét." A szabad demokraták ezen szeretnének dolgozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)