Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság a tegnapi, április 27-i ülésnapján tárgyalta az Állami Számvevőszék 2008. évi működéséről szóló jelentést és a költségvetési bizottság előterjesztését, a határozati javaslatot, és előrebocsátom, hogy ellenszavazat és tartózkodás nélkül a bizottság egyhangúlag támogatta az előterjesztést és a beszámolót. Azonban a bizottsági vita során elhangzott néhány kritikus hang, de ez a kritikus hang vagy ezek a kritikus hangok nem az Állami Számvevőszék működését illették, hanem azok következménynélküliségét tették szóvá.

Tulajdonképpen a feladatunk nem más, mint a törvények alapján, a hatályos törvények alapján ellenőrizni, hogy a törvényeknek megfelelően működik-e az Állami Számvevőszék. Jelentem, annak megfelelően, kiváló minőségben működik, ugyanúgy, ahogy eddig minden esztendőben tette ezt. Csak senki nem törődik azzal, senki nem foglalkozik azzal, hogy ezekben a jelentésekben megfogalmazott kritikák, állítások - még azt sem mondom, hogy kritikák, hanem állítások -, tények milyen következményekkel járnak.

Hogy mondandómat igazoljam, engedjék meg, hogy az összegzés első mondatát idézzem: "Az Állami Számvevőszék tevékenységének kezdete óta beleütközik abba az alapvető problémába, amit az állami feladatok meghatározatlansága jelent." Ha jól számolom, akkor itt már legalább két évtized eltelt, hiszen azóta kapjuk ezeket a jelentéseket, és ez azóta fönnálló és élő probléma. Aztán folytatom az idézeteket: "Az átlátható és következetes igazgatási működés, az elvi alapok tisztázásának és a szükséges döntéseknek a hiányában nem valósulhatott meg a feladatok és az ellátásukhoz szükséges forrásoknak az összehangolása. A tervezés és a stratégiaalkotás, az előzetes és utólagos hatásvizsgálat szabályozási, szervezeti kereteinek megteremtése terén nem történt érdemi előrehaladás."

Aztán, ha továbbmegyünk, akkor számos ilyen megjegyzést, számos ilyen típusú és tartalmú mondatot találhatunk ebben a beszámolóban, de ha elővesszük a tavalyit, a tavalyelőttit, mindegyikben szerepelt ez. Államtitkár úr is annyit mondott, hogy egyetért a benne leírtakkal, a jelentésben foglaltakkal, de itt nem egyetérteni kéne a leírtakkal, hanem valami aktivitást kifejteni annak irányában, hogy a következő évi beszámoló már szegényebb legyen ilyen típusú megállapításoktól.

Ha a parlament normálisan működne és az ellenőrző funkcióját betöltené, akkor minden szakbizottság, hiszen minden terület valamelyik szakbizottsághoz tartozik, felelősségre vonná a kormányzat vonatkozó apparátusát, annak irányítóját, hogy mindent megtett-e annak érdekében, hogy a következő esztendőben már ezekkel az állításokkal ne találjuk szembe magunkat. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem az Állami Számvevőszék működésében van itt hiba, hanem a parlament szerepértelmezésében, hiszen egy igen komoly feladatáról és funkciójáról mond le, ez az ellenőrzés funkciója. Az Állami Számvevőszék abban segít minket, hogy tudjuk bizonyos szempontok alapján a kormány működését megítélni, ellenőrizni, és ha kell, akkor befolyásolni. Ennek a lehetőségéről mond le az Országgyűlés, és ezért kerülünk minden esztendőben olyan helyzetbe, mint most, hogy mindenki megdicséri a munkatársakat, az Állami Számvevőszék munkáját, csak éppen arra fordítunk kevés hangsúlyt, hogy az ebben foglalt negatív megállapítások a következő esztendőre számbelileg fogyatkozzanak, és hogy elkezdjünk értelmesen és jól működni.

Két feladata van ugyanis az Állami Számvevőszéknek - sok mellett, csak kettőt emelek ki -, az egyik a törvényesség, tehát hogy a megfelelő törvények szerint működnek-e önkormányzatok, alrendszerek, minisztériumok és egyebek. A másik pedig a hatékonyság, az ésszerűség. És ha azt mondhatjuk, hogy a törvényesség vonatkozásában alapvető problémák nincsenek, sőt egészen kicsi problémákkal találkozunk, hiszen azt mindenki betartja, de a hatékonyság vonatkozásában óriásiak a mulasztások. Úgyhogy én azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek a szerepértelmezést meg kéne változtatnia, komolyabban kellene élnie az ellenőrzés és a számonkérés lehetőségével a kormány irányában, és sokkal alaposabban fel kellene használnia az ebben a jelentésben foglaltakat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.