Felszólalás adatai

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az új kormány cselekvési felelősség programjának negyedik pillére a bizalom újraépítése. A bizalmat csak hiteles politikusokra lehet építeni, akik hosszú távú stratégiát tudnak megfogalmazni, és akik élvezik a lakosság felhatalmazását. Mint tudjuk, az új kormány egy évre vállalta a kormányzást, és egy év alatt szeretné helyrehozni azt a problémát, amit hét év alatt okozott a szocialista kormány. Azt gondolom, hogy egy ilyen horderejű törvénymódosításhoz feltétlen társadalmi konszenzusra lenne szükség.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat részletes vitáját úgy folytatjuk le, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy önök pontosan tisztában vannak azzal, hogy a senki által meg nem választott kormány ezt a javaslatot szó szerint fölülírja. A részletes vitának az volt a rendszerváltás óta a feladata, hogy a parlamenti képviselők a benyújtott módosító indítványokat vitassák meg, elemezzék, illetve érveljenek az általuk benyújtott módosító javaslatok mellett.

A tegnap délelőtti ifjúsági, szociális és családügyi bizottsági ülésen világossá vált valamennyiünk számára, hogy a módosító indítványok megvitatása nemcsak hogy formális, de egyben kimeríti a kutyakomédia fogalmát is. Nem most kezdve a parlamenti munkát, mindig is fontosnak tartottam a bizottsági munkát, mert olyan szakmai testületnek tartottam, ahol a javaslatok érdemi vitájára kerül sor. Szomorúan kellett látnom, hogy önök ezt a közel két évtizedes hagyományt is felrúgják azzal, hogy önöknek nem az indítványok tartalmi eleme a fontos, hanem a kormányzati akarat, amely ellentmondást nem tűrően gázol át a szakmai érveken.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék a benyújtott módosító indítványainkkal kapcsolatos érveinkre, kijelentem, hogy ez a kutyakomédia, amit önök mint szocialisták a kormány támogatására asszisztáltak, az a legsötétebb terrorisztikus időket idézi. Úgy hoztak be egy bizottsági módosító indítványt, hogy arról önöknek már délelőtt is tudomásuk volt, és ennek ellenére annyi időt sem hagytak formálisan, hogy fel tudjunk készülni az indítványuk tartalmából.

Három módosító indítványt nyújtottak be képviselőtársaim, természetesen mindhármat a bizottságban leszavazták. Elképzelésünk szerint a 13. havi juttatást már csak azért is hatályban kellett volna tartani, mert önök, tisztelt képviselőtársaim, a 2002-es választási kampányban megígérték a 13. havi nyugdíjat a nyugdíjasoknak. A 2006-os választási kampányban kérkedtek vele, aztán most 274 ezer embertől elvették, a többieknek pedig 80 ezer forintban maximálták a 13. havi nyugdíjrészét. Mint most már tudjuk, a Bajnai-kormány szocialista indíttatásból és rendkívüli szociális érzékenységből már 2009 novemberében el kívánja vonni a 13. havi második részét.

Ugyancsak a szocialista megszorító csomag része lesz a gyorsított nyugdíjkorhatár-emelés. Eszerint már az 1952-ben születetteknél megkezdődik az évente fél évvel emelkedő nyugdíjkorhatár. Önök valóban azt gondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Ratkó-korszak gyermekei közül közel 170 ezer ember 62,5, illetve 63 éves koráig dolgozzon? Nincsenek tisztában azzal, hogy ezek az emberek mennyit dolgoztak az 1960-as évek végétől. Azoknak, akik ezt a gyorsított indítványt előkészítették, fogalmuk sincs arról, hogy mi a különbség egy társadalmi korcsoport egészségi állapota, demográfiai helyzete és az íróasztal hűvöse között.

Tisztelt Államtitkár Úr! És megkérdezem, hogy ezeknek a nyugdíjasoknak, akik 65 éves korukig kívánnak dolgozni, lesz-e munkahelyük. Megteremtődik-e az az egymillió munkahely, amely fontos lenne ahhoz, hogy járulékot is fizessenek? Most úgy tűnik, hogy a munkahelyek száma egyre csökken, hiszen az elmúlt időben is több tízezer munkahely szűnt meg. Azt is tudják, képviselőtársaim, a statisztikák jól mutatják, hogy Magyarországon az aktív korú férfiak mindössze 57 százaléka, míg a nők 50 százaléka dolgozik. Nem lehet látni, hogy honnan teremtődik meg az a munkahely, amely biztosítja a 65 éves korukig a munkahelyet a dolgozóknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik indítvány ismét felszínre hozta az özvegyi nyugdíj feléledésének problematikáját. Jól jellemzi az önök szellemi zavarodottságát, hogy a kormány elutasítása ellenére egy képviselő kivételével a teljes bizottság elfogadta Béki Gabriella képviselőtársnőm indítványát. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire érzéketlenek a szakértői kormány képviselői az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos indítványokra! Csak emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy az 1975. évi II. törvényben az özvegyi nyugdíj feléledési ideje 15 év volt. A jelenlegi indítvány életszerű és gyakorlati tapasztalatokra épül, kevésbé terheli meg a központi költségvetést, illetve a Nyugdíj-biztosítási Alapot. Az emberek mellett szól, a megözvegyültek érdekében kíván engedményeket adni azért, hogy a hátralévő életükben az örökhagyó nyugellátásának figyelembevételével viszonylagos biztonságban élhessék le nyugdíjas éveiket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen horderejű törvény módosítását ennyire rideg racionalitással végrehajtani egyszerűen gátlástalanság és gazemberség. Egyet lehet tenni, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ezt a törvénymódosítást vissza lehet vonni. Azt hiszem, hogy a nyugdíjtörvényt alapjaiban kellene újragondolni, amely széles társadalmi konszenzusra épül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Már korábban is fölvetettük azt a problémát, hogy a mai nyugdíjrendszer teljesen igazságtalan. Minden egyes módosítás valamelyik korosztályt hoz rendkívül nehéz helyzetbe. A most előttünk lévő módosító az '52-ben és '57-ben születetteket hozza rendkívül nehéz helyzetbe. De ismert az a probléma, hogy sokan a munkanélküliségi problémából a rokkantsági nyugdíjat választják, amelyet még a mai napig is az egészségügy megold. Sajnos, ma is el lehet menni rokkantnyugdíjba bárkinek, aki rendelkezik bizonyos pénzösszeggel. Annak ellenére, hogy a rokkant-nyugdíjaztatást is szigorította korábban a kormány, úgy tűnik, hogy a gyakorlatban ennek nincs hatása, mert ma is, aki rokkant-nyugdíjaztatását kéri, az sajnos nyugdíjba mehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne az egész nyugdíjtörvényt újragondolni. Fölvetődik a magánnyugdíjpénztár problémája, hiszen 2000 milliárd forint van a magán-nyugdíjpénztári alapon, és az is ismert sajnos, hogy a magánnyugdíjpénztár sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az oda befizetett járulékainkat nem úgy forgatja a biztosító, mint ahogy azt kellene. Tehát teljes bizonytalanságban vagyunk. Nagyon sokszor elhangzik az a felvetés, hogy öngondoskodjunk, csak azt hiszem, hogy a mai társadalmi közeg nem alkalmas arra, hogy öngondoskodjunk, hiszen olyan alacsonyak a fizetések, ha az európai uniós átlagot veszem, akkor mindössze egyötöde a magyarországi átlagfizetés az európai átlagnak, tehát nem úgy kapnak fizetést a dolgozók, hogy abból öngondoskodjanak.

Tehát azt hiszem, hogy az egész nyugdíjrendszert annak érdekében, hogy igazságosabb legyen, és ne legyenek bizonyos csoportok hátrányos helyzetben, a teljes kört újra kellene gondolni.

Köszönöm szépen, képviselőtársaim.