Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Valóban, abba a helyzetbe kerültünk, hogy itt Hargitai képviselőtársunk kinyitotta olyan szélesre a vitát, ami lehetőséget ad sok reakcióra, de mivel képviselőtársaim ebben sok mindenre kitértek, Mesterházy és Szakács képviselő urak, ezért néhány dologhoz kapcsolódnék csak. De megadta ezt a lehetőséget az államtitkár úr is, őszintén szólva, talán éppen azzal, hogy lényegében ennek a törvénynek a szövegén túl olyanokba is belekapcsolódott, vagy amit általában itt politikai lózungként szoktak elmondani, de aztán most államtitkár úr is beleállt ebbe, és elkezdi mondani. Jól van, tegye ezt! Ahhoz, hogy egy kicsit érzékeljük ezt a dolgot, egy picit távolabbról akkor én is, ha megengedik, önök egy olyan helyzetet teremtettek, vagy olyan helyzetben kerültek válságkezelési állapotba, amikor, mondhatnám úgy, hogy végre kormányozni kellett ebben az országban, ami az elmúlt tíz év után önöknek értelemszerűen nagy meglepetést okozott. Ezen nem csodálkozom. Tíz éve nemzetközi konjunktúrában, minden évben sok ezer milliárd vagy évente több mint ezer milliárd forintos támogatással, a magyar állampolgárok által több mint ezer milliárd forintos hazautalással önök eljutottak oda, hogy büszkék arra, hogy milyen növekedést tudnak produkálni. Én tisztelettel azt jelzem, hogy nézzenek egy kicsit körül itt a környékünkön, és azoknak, akiknek még volt ilyen lehetősége, azok egy picivel, de léptékkel, szabad szemmel láthatóan sokkal előrébb járnak. Magyarország inkább elveszítette azokat a pozícióit, amit egyébként megteremthetett volna, vagy korábban megvoltak, és az, amit megteremthetett volna, azokra pedig elszalasztott lehetőségekként kell rátekinteni.

Hargitai úrnak aztán abban meg végképp nincs igaza, hiszen 2010-ben önök egy konszolidált gazdaságot vettek át, amiben elkezdték azt kommunikálni és azt dumálni, egyébként kifejezetten árfolyamrontással, kedves államtitkár úr, bármennyire is csodálkozva néz rám, nagy szemekkel, de egyébként önök állították elő ezt a helyzetet, és így indították el. Kétségtelen, hogy nagyon komoly különbség van a gazdaságpolitikai elképzelésekben, hogy mi az, amit tenni kellett volna, mert a helyzet az, hogy ebben az értelemben önök nem változtattak azon, hogy Magyarország kitettsége a korábbiakhoz hasonlóan megmaradt, és hiába van, hiába volt az elmúlt években a sok ezer milliárd forintos európai uniós támogatás, ezen a helyzeten érdemben nem tudtak változtatni.

Ugorjunk egyet, ott van 2019. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter 2019 elejétől válságról beszélt. Arról kommunikáltak, némi hullámzással, hogy válság várható, merthogy sok év után, a konjunktúra után egyébként ez joggal feltételezhető, másik oldalról, ha ez így volt, akkor hogyhogy ilyen csodálkozva néznek nagy szemekkel, amikor ez bekövetkezik, ahelyett, hogy felkészültek volna, ahelyett, hogy az évek alatt a tartalékba helyezett és év végén felhalmozódott forrásokat elköltötték volna, ahelyett, hogy ezt megtakarították volna, ehelyett kiszórták, most pedig, igen, akár a nagyobb projektek, amelyeket említettek itt a kollégáim, a nagyobb projektek, de még tegyünk egyet hozzá, két héttel ezelőtt vagy három héttel ezelőtt önök 4 milliárd euró kötvénykibocsátással fordultak a világhoz, hogy egyébként a hazai finanszírozásba az euróban, devizában kibocsátott kötvényeket is be kell vonni.

Önök ettől eddig kommunikációban menekültek, és szóba nem jöhetett, hogy ilyenre sor kerül, és kárhoztattak minden korábbi, e tekintetben megjelenő gyakorlatot, most pedig önök akkor fogták és beleálltak, mert egyébként az önök elmúlt tízévi tevékenysége elszalasztott lehetőség volt, és az elszalasztott lehetőségek után pedig belekerülnek abba a helyzetbe, hogy megtakarítás nélkül néznek ide előre. És ezért kerültek önök gazdaságilag abba a pozícióba, hogy akkor, amikor kellett volna segíteni a magyar vállalkozásoknak, amikor a hazai kis- és középvállalkozásoknak kellett volna módot adni arra, hogy például bértámogatással megmentsék őket, hogy ne elbocsátani kelljen az embereket, akkor önök nem tudtak lépni. Amikor pedig már léptek, akkor már bye-bye, már több mint 300 ezer munkanélkülivel, és nyugodtan mondhatjuk, hogy egyébként 500 ezer megszűnő álláshellyel számolva önök érdemben segíteni a magyar vállalkozásoknak nem voltak képesek.

Egyébként meg kétségtelenül óriási szerencséjük van, a közelmúltban, sőt annál talán távolabbra is lehet tekinteni, óriási szerencséjük volt azzal, hogy az energiaárak jelentősen lefelé tartanak, és óriási szerencséjük volt abban, hogy egyébként igazából a vírusjárvány az önök kapkodó intézkedései ellenére, a magyar lakosság visszafogottsága, önmegtartóztatása, fegyelmezettsége okán, hál’ istennek, és bizonyára más okok is vannak, nem terjedt tova. Ezért önmagában az a felelősség, és akkor itt idecitálom azt, hogy Varga Mihály úr, pénzügyminiszter úr egy héttel ezelőtt volt szíves válaszolni, hogy eddig a védekezés közvetlen költségeire 426 milliárd forintot költöttek, én ezt lefordítom, mert a kérdésem, a kérésem arra vonatkozott, hogy egy tételes bemutatást szeretnék kérni, hogy akkor a védekezésre mit fordítottak, ezt nem kaptam meg. Akkor ezt most úgy fordítom le, hogy ugye, ez ennyibe került, az a 150 millió maszk és azok a lélegeztetőgépek, amiket önök megvásároltak, amiről termelési jelentést tartott itt minden héten egy alkalommal Szijjártó miniszter úr, és ezeket a maszkokat valahol itt meg lehet találni bizonyára az országban, merthogy önök szerint ez ennyibe került.

(14.50)

Bármilyen ok miatt úgy gondolja, tisztelt államtitkár úr, hogy ebben én valamit tévedek, akkor vegyék, legyenek szívesek végre a fáradságot, és válaszoljanak egy tisztességes kérdésre tisztességes válasszal. Tételesen szeretnénk látni, szeretném látni, hogy mire költötték ezt a 426 milliárd forintot. Vegyék a fáradságot arra, hogy egyébként ebben segítenek eligazodni!

Egyébként pedig nem tudok mást mondani bevezetőként, mint hogy önök, amit itt Hargitai úrral  és mondhatnám az előző napirendet is  felvetítenek nekünk, és azt gondolják, hogy nézhetünk, mint a moziban, hogy egyébként az van, amit önök mondanak, hát, tisztelettel jelzem, ezt ilyen könnyen nem eszi meg ma már senki.

Azok az emberek, akiket közben kilakoltattak, azok az emberek, akiknek egyébként a munkahelye megszűnt, azok az emberek vagy vállalkozások, akiknek önök nullaszázalékos hitelt ígértek… Teleplakátolják vele az országot, majd tessék bemenni az első bankba vagy a harmadikba, vagy a tizedikbe, és egyetlen helyen nem találni ilyet. Mindenütt kamatfizetési kötelezettség van, miközben azt a képzetet próbálják meg elhitetni a vállalkozásokkal, hogy egyébként ők nullaszázalékos hitelt kapnak, és nem is a vállalkozásokról beszélek, hanem azokról az állampolgárokról, akik azt hiszik, hogy önök egyébként ez ügyben bármit is csináltak. Tehát, tisztelt államtitkár úr, önök  legfeljebb azt lehet mondani – eltolták; eltolták másfél hónappal a védekezést, és mire rájöttek, hogy mit kéne csinálni, addigra már régen késő volt.

Kettő, hogy azért a csodálkozását még nyugodtan továbbfejleszthesse: azt mondom önnek, hogy egyébként alátámasztja az is, hogy amikor úgy érezték  képviselőtársam már említette , hogy ha egy kicsi bértámogatást adnak, az mennyire elégtelen ebből a szempontból, elkezdték módosítgatni, és lassan eljutottak oda  mondhatnám, egy picit, de ezt idézőjelbe kell tennem , de egy kicsit későn. Addigra már túl sok kárt okozott az önök tehetetlensége, és semmittevése e tekintetben. Lépni kellett volna, tisztelt államtitkár úr, és akkor nem szorulna abba a helyzetbe, amivel kezdtem, hogy egyébként vetítenek nekünk itt egy filmet, amit ráadásul az adóbefizetéseinkkel mi fizetünk be.

Tehát köszönjük szépen, ez a műsorszám gyorsan véget kell hogy érjen, mert ilyen tekintetben nem igaz az, hogy önök itt hitelezés nélkül mindent meg tudnak oldani. Majd csak kicsi ellentmondásként felhívom a figyelmet arra, hogy minden vállalkozást arra biztatnak, hogy vegyenek fel hitelt, és azzal éljék túl azt, hogy egy ilyen váratlan helyzetben kellett nekik gazdálkodni, vagy éppen hogy nem tudtak gazdálkodni.

Na most, az a törvény, ez a 10735. számú törvény, amit költségvetésről szóló módosításként elénk hoztak, és korábban nagyon büszkén azt állították, hogy költségvetési módosítások nélkül lehet eligazítani az országot és a költségvetést csinálni, ugye, tegyük hozzá, hogy nemcsak a járvány időszakában, hanem azt megelőzően is rendszeresen a kormány a felhatalmazással, egyébként jogszerűen hozott olyan döntéseket, amitől a parlamentet megszabadította. Magyarul, a kormány létrehozta magának azt a helyzetet, hogy szabadon átcsoportosíthasson, a maradványokat felhasználhassa, és egyébként lényegében kivonja a parlament ellenőrzése alól ezeket a döntéseket.

Ha megint valamire felhívhatom tisztelt államtitkár úr figyelmét, akkor az az, amikor csak az elmúlt hónapban öt levelet küldtem, és kértem a miniszter urat, hogy ezen átcsoportosításokhoz  és még egyszer mondom, ilyenre visszamehet novemberre is, amikor nem volt gazdasági, illetve járványveszély, amikor még akár válaszolhattak volna arra, hogy egyébként ezeknek az átcsoportosításoknak azon túl, hogy egy Excel-táblába beírnak két számot, hogy innét ide átcsoportosították, ezen túl -valami érdemes magyarázatot is fűzzenek, ezekre egyetlenegy darabra nem voltak hajlandók válaszolni.

Ezek után csodálkoznak azon, hogy egyébként a Költségvetési bizottság ülésére meghíva a miniszter úr az éves beszámolóját nem tartotta meg…  nem tartotta méltónak egyébként, hogy a Költségvetési bizottság ülésén megjelenjen abból az apropóból, hogy Magyarország 2020-24 évre vonatkozóan a járványhelyzet birtokában konvergenciaprogramot fogadott el, magyarul, hogy a következő időszak gazdasági lehetőségeit hogyan taglalja. Ebben a konvergenciaprogramban három forgatókönyvet is elképzelnek önök, és ehhez képest egyébként a parlamenti ellenzéket nem tartották méltónak arra, hogy megvitassák ezt velük, vagy legalább tájékoztassák róla őket. Ehelyett elutasították különböző formában, erre most nem térek ki, hogy kik a tettestársak ebben, akik ebben közreműködtek.

Én tisztelettel arra kérem önöket, hogy vegyék a fáradságot ahhoz, ha egyébként ilyen szempontból a magyar nép befizeti az adóját, akkor vegyék tudomásul, hogy ennek a parlamentnek és az ellenzéki képviselőknek van módja és lehetősége arra, hogy ellenőrizzék azt, hogy önök mit művelnek. Vegyék a fáradságot, hogy erről beszámoljanak, és ne egy olyan mozifilmet vetítsen ide elénk, aminek egyébként a felszínében akár lehetnek igazságok, de a valóságot, azt, amit egyébként ebből láttatni kellene, amit be kéne mutatni, hogy milyen helyzetben vagyunk, ezt eltagadják!

És erre megint még egy példát itt az időkeret vége felé: az az arcátlanság, amit az önkormányzatokkal önök elkövetnek, hogy egyébként lényegében itt elmondják, illetve meg is teszik, hogy az önkormányzatoknál meglévő forrásokból a védekezésre szánt forrást vagy lehetőséget elvonják, és ezek után még önök azt állítják, hogy az önkormányzatok, mondhatnánk úgy, hogy minden feltétellel rendelkeznek, azt gondolom, hogy ez ebben a formában elfogadhatatlan.

Örülök annak, hogy államtitkár úr legalább nem állt bele abba a történetbe, hogy a Csongrád-Csanád megye névváltoztatása is a költségvetés módosításához tartozik. Abból az apropóból is, vagy annak az apróságnak is azért szeretnék hangot adni, hogy itt is a történelemhamisításuk irányába lépnek, hiszen ilyen nevű megye, kedves képviselőtársam, soha nem volt. Ilyen nincs! És éppen ezért, amit önök itt indokolnak, amit ide beleírtak, ez egyszerűen, megint csak azt mondom: ugyanúgy nem igaz, mint egyébként fordítva. Mivel ön pontosan tudja azt, hogy ez nem igaz, így éppen ezért azt gondolom ezekre a táblázatokra is, ami az előterjesztésben van  mondhatnám úgy, az Excel mindent elbír , ennek megfelelően az önök előterjesztése nem támogatható. Köszönöm szépen.