Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kiss Andor, a MIÉP képviselője, kérdést kíván feltenni a gazdasági miniszternek, "Plazák bevásárlóközpontok hátán" címmel.

Öné a szó, képviselő úr.

KISS ANDOR (MIÉP): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi néhány évben több százezer négyzetméter bevásárlóközpont és plaza épült. Kezdetben csak a fővárosban és környékén, aztán a láz átterjedt a vidéki nagyvárosokra, majd terjedőben van a kisvárosokban, de egy-két kistelepülésnek is van már saját bevásárlóközpontja. Lassan már nem is település az, ahova nem települ be legalább egy multi üzlethálózat.

A kereskedelem minőségének fejlődése, az új üzletek megnyitása önmagában természetesen üdvözlendő lenne. Itt azonban másról is szó. Ezeket az üzleteket szinte kizárólag multinacionális vállalkozások építik, gyakran nagy adókedvezményekkel, olcsón kivitelezhető épületszerkezetekben, olcsón alkalmazva a munkaerőt, szinte látástól vakulásig.

Elsősorban a plazákban új életformát kényszerítenek a hagyománytisztelő magyarságra, nyelvi mocsokkal árasztják el a fejeket. A családi élet színtere lassan nem a család, hanem a plaza lesz, ahol miután az emberek elverték a pénzüket bóvlikra, mert minőségi árukat nem igazán tudnak vásárolni, a gyorsétteremben bekapnak valamilyen paradicsomszósz-mázas egyenhúspogácsát, majd a nap megkoronázásaként végigülnek egy bugyuta amerikai filmet.

Van azonban kedvező is ebben a lázban. Amíg az emberek a plazákban vannak, nem nézik a kereskedelmi tévék műsorát, illetve hogy ezeknek a plazáknak vagy bevásárlóközpontoknak a csarnokait remélhetőleg egyszer majd még fel lehet használni tehénistállóknak, ahol remélhetőleg kórmentes marhákat lehet majd tenyészteni, ha a kórt sikerül a határainkon kívül tartani.

A kereskedelemfejlesztésnek természetesen egy nemzeti módját is lehetett volna választani, mint ahogy azt más volt szocialista országok egy része is teszi, illetve mint ahogy tegnap miniszterelnök úr más példákban ezt megpróbálta említeni. Reméltem, hogy a Széchenyi-terv is kínál erre megoldást, de sok egyéb hasznos program között ez hiányzik, vagyis továbbra is zöld utat kap a multik egyeduralma a kereskedelemben.

Kérdezem ezért az államtitkár urat: miért nem támogatják a valóban magyar tulajdonú kereskedelmi hálózatok kialakítását?

(17.00)

Hol a határa a magyar vásárlóerő által kifizetett forintok hasznának külföldre szivattyúzásának?

Várom válaszát. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr kérdésére Glattfelder Béla politikai államtitkár úr válaszol. Államtitkár úr!

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnöknő! Tisztelt Ház! Valóban a kilencvenes évtizedben számos bevásárlóközpont és áruházlánchoz tartozó üzlet nyílt Magyarországon. Reméljük, az új évezred új fejezetet nyit e területen is számunkra. Ha megengedi, képviselő úr, én a gazdaságpolitikai, nem az életmód-, kergemarhakór- és egyéb kérdésekkel szeretnék foglalkozni az ön kérdésében megfogalmazottakkal kapcsolatban.

Először is néhány félreértést, tévedést szeretnék eloszlatni. A bevásárlóközpont nem egyenlő az áruházlánccal, illetve az ahhoz tartozó üzlettel. A bevásárlóközpontban a bérlők, gyakran magyar vállalkozók üzemeltetik a boltokat, és van magyar tőkével megvalósult bevásárlóközpont is; ezek főleg vidéken működnek, és általában sajnos nem túl sikeresen. Az áruházláncot valóban multinacionális cégek egyen-, szabványosított megjelenéssel üzemeltetik, és alkalmazottaik vannak.

Másrészt adókedvezményt kereskedelmi egység nem kaphat és nem is kapott, tehát semmifajta adókedvezményt ezek igénybe nem vehettek. A külföldi tőke bejövetelét nem is a nem létező állami kedvezmények motiválják, hanem a stabil magyar gazdaság, a növekvő vásárlóerő és a fogyasztás növekedése. Ezzel párhuzamosan egyébként a kis üzletek száma is növekszik, évente mintegy ezerrel.

Több intézkedést kívánunk tenni. Egyrészt a munka törvénykönyve a munkaszüneti napon csak azok számára teszi lehetővé a nyitva tartást, akik a saját tulajdonú boltukat üzemeltetik; alkalmazottakat foglalkoztató boltok munkaszüneti napon - így majd például áruházlánchoz tartozó áruházak - nem tarthatnak majd nyitva.

Ösztönözzük a kis magánkereskedők beszerzési társaságokba való tömörülését, és ezzel összefüggésben a Széchenyi-terv is különböző segítségeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), pályázati pénzeket juttat számukra a mikrohitelprogramon keresztül, beruházási támogatásokon és kamattámogatásokon keresztül.

Kérem a képviselő urat, hogy az állítását vonja vissza, ne mondja, hogy nem nyújt ehhez segítséget a Széchenyi-terv, inkább a meglévő lehetőségeket segítsen reklámozni, hogy ezt a magyar vállalkozók igénybe is tudják venni.

Köszönöm szépen.