Felszólalás adatai

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én az ajánlás 101., 107., 109., 111., 126. pontjaihoz szeretnék első körben hozzászólni, majd a 125. és a 113. pontokhoz.

Először is hadd mondjam el, hogy az abszolút esélytelenek nyugalmával állok itt önök előtt, mert minden ezzel kapcsolatos beadványunkat, módosítónkat teljes egészében leszavazták a bizottságok, ennek ellenére azt gondolom, hogy legalább a saját lelkiismeretem megnyugtatása végett kénytelen vagyok ugyanazokat az érveket megismételni, amiket már részben tegnap is elmondtam, és újabb érvekkel kiegészíteni azokat.

A helyzet az, tegnap is azzal próbáltam érvelni, hogy minden építési engedélyezés során való könnyebbség vagy könnyítés normális esetben elvárható. Csak sajnos ma Magyarországon az önkormányzatok nincsenek normális helyzetben azért, mert anyagilag totálisan kiszolgáltatottá lettek téve.

A rendszerváltozás utáni első két évben még megkapták azt a mennyiségű pénzt az államtól, központi költségvetéstől, ami úgy-ahogy elég volt a saját maguk fenntartására, tudtak fejleszteni, építkezni is, de onnantól kezdve egyre kevesebb és kevesebb az állami hozzájárulás. Ma ott tartunk, hogy minden forinthoz, amit az állam ad, körülbelül még egy forintot hozzá kell tenni ahhoz, hogy egy önkormányzati iskola normálisan tudjon működni vagy valami egészséges színvonalon tudjon működni. Ebben a szituációban nagyon sajnálatosan azt kell hogy mondjuk, hogy totálisan ki vannak szolgáltatva az önkormányzataink a befektetőknek.

Budapest környékén dolgoztam sokáig egy agglomerációs kisvárosban, ahol a helyzet a következő. Ha egy négyzetméter mezőgazdasági ingatlan árát tekintjük, az körülbelül 1000 forint. Nyilván azért ilyen "magas", mert az agglomerációban van. De ha ugyanezt a földet nézzük belterületbe vonva, átminősítve, mondjuk gksz-, tehát gazdasági, kereskedelmi, szolgáltató övezetbe átminősítve, az olyan 35 ezer. Tehát tetszik érteni: 1000-35 ezer. Semmi különbség nincs a kettő között, tételezzük föl, hogy ugyanaz a parlagfű nő mind a kettőn, csak éppen papíron van differencia. Csak sajnos ez az árrés, ez az árfeszültség az, ami olyan kísértés az önkormányzatok számára, aminek egyszerűen nem tudnak ellenállni, különösen akkor - ha mondjuk, szintén a saját kisvárosomra gondolok -, amikor recseg-ropog a forfa épülete az iskolának, kezd összedőlni, nincs miből újraépíteni. Akkor bizony, ha jön egy olyan beruházó, aki mondjuk, egy nagy bádogépületet akar elhelyezni, pontosan tudjuk, hogy mennyi kárt fog okozni az önkormányzatnak környezeti szempontból, gazdasági szempontból s a többi, de akkor és ott a bevételre, arra az egyszeri bevételre nagyobb szüksége van az önkormányzatnak, mint hogy bármilyen távlati célt tudjon mérlegelni, akkor bizony meg fog történni az átminősítés.

Ebben a kérdésben az utolsó fegyver az önkormányzatok, illetve az önkormányzatokban dolgozó szakma kezében pont az, amiket ezek a törvényjavaslatok most eltörölni vagy gyengíteni látszanak. Például ilyen az elvi építési engedély. Egy tervtanács elé háromszor is vissza lehet rendelni ugyanazt a beruházót, hogy még egy kicsit faragjon, még egy kicsit szépítsen, még egy kicsit tovább tagolja - nem tudom - az épülettömeget és így tovább, legyen egy kicsit környezetbarátabb, nagyobb fákat telepítsen, több zöld legyen a környezetében és így tovább. Tehát lehet igenis orientálni őket. De ha majd ez nem lesz kötelező, akkor melyik beruházó fogja kérni úgymond? - mert most már csak kérheti az elvi építési engedélyt, és azt nem lehet kötelezővé tenni számukra.

De ugyanez a helyzet az örökségvédelmi hatástanulmánnyal. Van más település, ahol nem örökségvédelmi hatástanulmánynak hívják, hanem értékvédelmi hatástanulmánynak hívják, de ugyanaz a funkciója, hogy egy kicsit befolyásoljuk a beruházót, egy kicsit próbáljuk lehozni arról, hogy: ember, nem a világ végén, nem Ausztráliában az outbacken fogsz beruházni, hanem itt Magyarországon, egy konkrét település egy konkrét városi szövetében fogod elhelyezni ezt az épületet, próbáld egy kicsit ahhoz hasonlítani, vagy próbáld a település érdekeit is figyelembe venni.

Ugyanez a szituáció akkor is, amikor a településfejlesztési koncepciót és a szerkezeti tervet egyazon határozattá összevonjuk. Hadd várjon már egy kicsit az a beruházó, hadd legyen lehetősége a település lakóinak is egy kicsit beleszólni, hagyjuk meg nekik is a lehetőséget, hogy elmondják, hogy akarják-e, hogy egy áruházlánc további eleme odatelepüljön a környezetükbe.

(12.00)

Tudom, hogy ezzel nem lesz eltörölve, csak éppen azzal, hogy összevonjuk, megint egy határozattá tesszük ezt a kettőt, ami eredetileg két különböző, és szerintem jól működő rendszer volt; először volt egy településfejlesztési koncepció, utána a szerkezeti terv, majd abból következően a helyi építési szabályzat. Tehát ezt a hármas egységet igenis meg kellett volna hagyni.

Most látom, hogy az időm lejár, úgyhogy még egyszer fogok nyomni egy rendes hozzászólást, és akkor fogom elmondani a 90 millió forint feletti beruházásokat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)